Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
Thursday, July 23, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. KUBA - AZ ANTILLÁK GYÖNGYE Sejtelmem sincs, hogy Fidel Castro kommunista, szociálista, társutas vagy pedig burzsoa — s nem is vagyok rá túlságosan kiváncsi... De azt tudom, hogy a fiatalember rajongva szereti hazáját: Kubát és annak sokatszenvedett, kizsarolt népét. És azt is tudom, hogy ennek a népnek a túlnyomó többsége szinte bálványozó szeretettel és ragaszkodással veszi körül ezt a fiatal forradalmárt, mert benne látja a szebb és jobb jövő letéteményesét. Ha Castro nem volna valóban dedikált, igaz barátja és bajnoka a kubai népnek és ha a nép nagytöbbsége nem sorakozott volna fel szivvel- lélekkel Castro mögött, hát a “Julius 26” mozgalom, amely oly hihetetlenül szerény — szinte a komikum határán mozgó — eszközökkel indult meg alig egypár évvel ezelőtt, nem érhetett volna el ilyen kolosszális sikert ilyen rövid idő alatt. Tömegbázis nélkül a Castro-féle megmozdulás még a megszületése előtt abortált volna. Az sem vitás, hogy egy forradalmi vezér, aki a kezdeti nehézségek és kudarcok ellenére — minden poklokon keresztül — ilyen tántorithatatlanul kitartott, anélkül, hogy végső győzelembe vetett hitét egy perere is elvesztette volna, csak olyan ember lehet, aki a lelke gyökeréig át van itatva igaz meggyőződéssel és minden áldozatra kész odaadással. (És amikor ezeket a bókokat szórom Castro felé, ne mondja senki: “Hát hiszen ugyanezeket a megállapításokat Hitlerre és Mussolinire is lehetne alkalmazni; ők is szerény eszközökkel kezdték ; ők is lángoló hazaszeretetről szónakoltak; ők is joggal hivatkozhattak tömegbázisra — hát akkor mi a különbség a bátor Fidel Castro és ezek között?” E pillanatban elégségesnek tartom, ha csupán egyetlenegy különbségre hívom fel az olvasó figyelmét: Hitler és Mussolini az uralkodó osztály hathatós és bőkezű segítségével érték el “sikerüket”, Castronak viszont az uralkodó-osztály minden koncentrált erejével kellett megküzdenie, mielőtt célhoz ért — ez magában véve is olyan óriási különbség, amely bármely fasiszta diktátorral való összehasonlítást kizárttá tesz. . .) Fidel Castroban bizonyára sokkal több az ideálista rajongó lelkesedése, mint a gyakorlati politikai ismeret és tapasztalat. Tanácsadói, közvetlen munkatársai jobbadán hozzá hasonló korú fiatalemberek közül kerültek ki, akik többet értenek a guerilla-harc mesterségéhez, mint a bélés külpolitikai fondorlatok tudományához. De ami engem illet (és úgy látszik: a kubai nép is hasonlóképen gondolkodik), én szívesebben látom egy nép sorsát olyan politikailag tapasztalatlan fiatalemberek kezében, akik életüket és vérüket voltak készek feláldozni népük nyomorúságának a megszüntetése érdekében, mint olyan tapasztalt, minden hájjal megkent politikusok kezében, akik csak a nép nyomorúsága árán — és fegyveres erőszak révén — tudták megtartani hatalmi pozíciójukat ée mesébe illő jövedelmüket. Fidel Castro és társai tehát — mint meglehetősen tapasztalatlan, kezdő politikusok — eleinte csetleni-botlani fognak; itt-ott egy kis ütő- dést-zuzódást is el kell majd viselniük; csetlés- botlás közben jó néhány érzékeny tyúkszemre is rá fognak hágni (mint ahogy az már megtörtént az amerikai gamblerek és mammut-földbirtoko- sok esetében), anélkül, hogy a megsérült tyúkszemek tulajdonosaitól udvariasan bocsánatot kérnének; de egy fontos körülményt ne felejtsünk el: Kuba történetében ez az első eset, hogy egy valóban népi megmozdulás sikerrel járt és ig.v a kormányzáshoz nem szokott (vagy a kormányzástól elszokott) népnek joga van kisebb nagyobb tévedéseket is elkövetni, miközben lázas sietséggel igyekszik a sötét kolóniális és diktatórikus múlt bűneit kiküszöbölni. Pldel Castronak és társainak talán nincs elég tapasztalatuk a kormányzás művészetében, de van szemük a látásra és ha azt nyitva tartják, nincs okunk attól tartani, hogy súlyos és tartós hibákba esnek. Mert hiszen ha alaposan körülnéznek és ha a világtörténelemnek csupán azzal a rövid periódusával ismerősek, amelynek ők maguk szemtanúi lehettek, világosan láthatják, meMILITARISTÁK JÖVŐJE WASHINGTON. — Miután nyilvánosságra került, hogy a nyugalomba menő magasrangu katonatiszteket a fegyvergyártó és hadirendeléseket szállítók igen nagy fizetések mellett alkalmazzák rendelések kijárására, a kongresszus egyik albizottsága F. Edward Herbert (D. La.) képviselő elnöklete alatt vizsgálatot indított ebben az ügyben. Az első kihallgatott tanú Thomas Gates, helyettes honvédelmi miniszter volt, aki az alábbi adatokat mondotta: A kongresszusi bizottság kérésére a Navy 4,200 kérdőivet küldött ki volt navy tisztek részére, amelyben megkérdezték őket, hogy jelenleg mivel foglalkoznak s nyugdijakon kívül milyen jövedelmet húznak. A 4,200 kérdőívre 3,400- an válaszoltak. Gates szerint ezekből csak mintegy 300 olyan volt, aki valószínűleg a kifogásolt módon nyert alkalmazást. Herbert képviselő szerint ez a “kifogásos foglalkozás” az hogy a volt admirálisok és generá- sok meglátogatják a még mindig szolgálatban lévő tisztfársaikal és azokat befolyásolják a hadirendelések kiadásánál. A hadirendelésekért ugyanis nagy harc folyik és az a cég, amelyiknek igen nagy befolyású magasrangu katonatiszt a “kijárója”, kaparintja meg a sok millió profitot hozó rendeléseket. Ebből aztán persze jut a kijáró “nyugalmazott” nagyságnak is. Ez a határtalan nagy jövedelem, ami igy a volt katonatiszteknek jut, a militaristák jövőjét egészen megváltoztatta. Azelőtt féltek a nyugalomba menéstől, mert az nemcsak a karrierjüknek vetett véget, hanem a nagy költekezésnek is. Most azonban éppen a nyugalomba vonulással nyílik meg számukra a nagy kereset lehetősége. Herbert szerint az iparokban alkalmazott tartalékos tisztek befolyása gyakran olyan erőszakos, hogy azért Hyman Rickover admirális már meg is haragudott s ha neki valaki a régi tiszttársai közül rendelésekről kezd beszélni, nem habozik kijelenteni, hogy az bosszantja őt. A kapitalista, kapitalista... Sosnoviec, Lengyelországból jelentik, hogy Kruscsev úgy nyilatkozott, hogy semmi különbséget nem lát Harriman és Rockefeller között. A kapitalista, nézete szerint mindenhogyan kapitalista. A szovjet miniszterelnök a lengyel bányászok kongresszusán beszélt a kapitalistákkal való tapasztalatairól. “A feledés homályába söpri őket a történelem”, mondta. Különös tekintettel volt azonban a kapitalisták new yorki példányaira. Említette Harrimannal New York állam volt kormányzójával való beszélgetését, “ön Amerika egyik legnagyobb kapitalistája, én pedig kommunista vagyok. Most ellenfele nyert a választásokon, ami érthetetlen előttem. Mi a különbség az amerikai munkások részére Rockefeller és Ön között? Én semmi különbséget nem látok.” Jó orvosság KNOXVILLE, Tenn. — Két itteni orvos a “fungus” betegségek gyógyítására egy uj, állítólag igen hatásos orvosságot fedezett fel, amit Tennessee állam tiszteletére a “Tenecetin” néven hoznak forgalomba. A két orvos, dr. Frank Holtman, a Tennessee Egyetem tanára és egyik tanítványa, James Burns az uj gyógyszert átadták New Orleans, Cincinnati, Baltimore, Philadelphia, Wilmington és San Francisco gyógyközpontok kipróbálására s miután azok is jóváhagyták, hozzák forgalomba. Ez a megszokott módja az orvosságok forgalomba hozatalának. Az uj orvossággal a sömör (ringworm,) az “athlete’s foot” és hasonló “fungus” azaz gomba paraziták által terjesztett betegségeket gyógyítanak. Az ily betegségek nem veszélyesek, de nagyon elterjedtek s noha igen sok szert árulnak a gyógyításukra, azok a legtöbb esetben hatástalanok maradnak. v\v\vwvwvwwv*\*vv\*w%vwvvvw\wvvwwwwww, lyik ut vezet a romlás és melyik a boldogulás felé. .. Nem lesz könnyű a feladatuk, mert a “jó- akaratu szomszédok” mindent elkövetnek, hogy a választást megnehezítsék vagy lehetetlenné tegyék és éppen ezért, Castroék csak lassú és óvatos léptekkel fognak közeledni a választott ösvény felé, de erősen hiszem, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után olyan népi demokrácia fog kialakulni Kubában, amely valóban az “Antillák gyöngyévé” teszi ezt a romantikus országot ... Az utazás szabadsága WASHINGTON. — Az “American Civil Liberties Union” kérésére Hubert H. Humphrey (D. Min.) szenátor törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz, amely javaslat, ha elfogadják, kihangsúlyozza, hogy minden amerikai polgárnak alkotmányos joga az utazás szabadsága,, — úgy a belföldi, mint a külföldre utazáshoz. A külügyi hivatal az utóbbi években korlátozni akarta az utazás szabadságát. Az elhalt John Foster Dulles véleménye ugyanis az volt, hogy az utazás nem jog, hanem “kiváltság”, amiben az állam csak azokat részesíti, akiket arra érdemesnek talál. Ezen felfogás értelmében számos amerikai polgártól tagadták meg a külföldi útlevél kiadását, közöttük számos igen nagyhírű tudóstól is. A Humphrey javaslat célja eltiltani a külügyi hivatalt ezen alkotmányellenes gyakorlattól. A javaslat pontosan előírja azon különleges eseteket, amikor a State Department valakinek megtilthatja a külföldi utazását. Többet ésszel, mint erővel... LONG BEACH, Cal. — A napokban, — mint egész Délkaliforniában — úgy Long Beach környékén is nagy melegek jártak. A 31 éves Jack Fredrickson övig levetkőzve a kényelmes széken végigdőlve egy pohár hideg frissítővel próbálta enyhíteni a nagy meleg hozta kellemetlen érzést. Részben sikerült volna is neki, ha egy átkozott szúnyog békében hagyta volna, de a gonosz teremtés hol a jobb, hol meg a balkezére, majd a vállára és mellére szállt, bizonyára próbafúrások végzésére. Jack egy nagy tükör előtt ült és abba nézve élénk figyelemmel kisérhette a szemtelen szúnyog minden mozdulatát. Azért, amikor az a balkezére szállt, rögtön rácsapott a jobb tenyerével. A gonosz sátán azonban egy pillanattal gyorsabb volt, levegőbe emelkedett s vígan zöngedez- ve újabb felületet szemelt ki. Jack hol a jobb, hol a balkezével mért halálos csapást a kártékony bestiára, — de sajnos, mindig eredménytelenül. De tudjuk, hogy addig jár a korsó a kútra —, vagyis egyszer a szúnyog is megfelelő helyre került, Jack mellére telepedett. “Most nem menekülsz, te bitang!” — gondolta magában Jack és öklével alaposat vágott a szúnyogra, — jobban mondva annak a tükörképére. Nagy csörrenés követte a merész támadást és a kórházban 11 öltés után ráeszmélt, hogy ha gonosz ellenséggel van dolgod, akkor jól teszed, ha alkalmazkodol a “többet ésszel, mint erővel” régi közmondáshoz. Kelet bölcse MONTREAL, Canada. — A Montreal városban látogatást tévő Ahman Irshad, Pakistani előkelő “sheik”-et megkérdezték az ujságirók, hogy miért maradt agglegénynek, holott a Pakistani törvények értelmében ott a “sheik” (nemes) 4 feleségre jogosult. Irshand a kérdést feltevő újságíróknak valóban keleti bölcsességet eláruló feleletet adott . “Még nem döntöttem a nősülés kérdésében. Azt tudom, hogy egy feleségre minden férfinak szüksége van. Azonban a második feleség már fényűzés, a harmadik pazarlás, a negyedik pedig büntetés.” Vámpir-jáfék LONDON. — Hogy a rémes, ijesztő tárgyú filmek milyen nagy hatást gyakorolnak a gyermekekre, arról a Reuters hirszolgáló vállalat rövid távirata ezt mondja; Angliában egy idő óta olyan filmeket mutatnak, amelyeken vámpírok kiszívják az áldozatnak kiszemelt emberek vérét. A kisebb gyermekek nemhogy elijedtek volna ettől a szörnyűségtől, hanem éppen ellenkezőleg, annyira tetszik nekik, hogy mindenféle vámpír klubbokat alakítanak s vámpir-játékot játszanak. Ez abból áll, hogy egymás karjaiból, vagy nyakukból vért szívnak ki. Előbb a csókot utánozva megharapják a kiválasztott testfelületet s azután addig szívják, amig vért éreznek a szájukban. A vámpir-őrület következtében az ilyen filmek megtekintésére nem engednek be kis gyermekeket. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE!
