Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-31 / 53. szám
Thursday, December 31, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A matrac meséje Irta: BÓDOG ANDRÁS Ha rosszul is hangzik magyarul, nem tehetek mást, nincs rá más szó. Még a szalmazsák esne legközelebbi rokonságba vele, de a szalmazsák csak szalmazsák, a matrac ellenben matrac és aki egyszer is megpróbálta az egyiket és a másikat, az tudja, hogy elég különbség van a kettő között. Különböznek például abban, hogy aki egész életében szalmazsákon aludt és egyszer matracos ágyba került, annak nem akaródzik nagyon fölkelni ; aki ellenben a matracos ágyat szokta meg és egyszer szalmazsákra kell, hogy ráfanyalodjon, annak nem nagyon akaródzik lefeküdni. Ha friss a szalma benne, a szalma jól megszurkálja az embert, ha meg már jól kihasznált és összetöredezett benne a szalma, akkor kevesebbet szarkái a vége, de összecsomósodott, magas dombokká épül fel a lábánál és fejénél; az ember dereka alatt pedig az üres huzaton keresztül a deszka keménykedik és a hideg huzat átfuj. Az ilyesmit ugyan a matrac is megteszi, ha jól kiszolgált, a kóc, tengeri fii, vagy akármi, amivel valamikor megtöltötték eltöredezik és összetömörödik, amikor a lekötések fonalai elszakadoznak, a rugók meg elengednek — az egész egy hegyes-völgyes tájékot mutat, középen egy nagy kerek szakadékkal. Abból pedig kiágaskodik egy pár elferdült rugó vége és legjobban ott szurkál, ahol (mint mondani szokták) nem fészkel az agy. Tűri az ember, ameddig tűrheti, aztán kétfélét csinálhat. Kidobja és újat vesz, vagy megújítja. Könnyű a szalmazsákot megújítani. Kiszedik és kirázzák a szalmát belőle és frisset raknak bele. A matrac dolga már kicsit bonyolultabb. Ez a javitós ember dolga, akinek matrac újítás a mestersége. Egy nagy talicskaszerii géppel jön a házhoz, ahol a matracok már rég megértek az újításra. Hát ilyenfajta mester van mindenfelé, csak nálunk, Amerikában nincs. Itt nem újítják a matracokat, hanem ha nagyon rossz, kidobják. Úgy tudom, egyes államokban még az is el van tiltva, hogy iparilag matracot javítsanak, vagy használt kócot és egyéb tölteléket tegyenek az uj matracokba a gyárak. Ennek van is oka és indoka. Az ok valószínűleg az, hogy a matractöltelék és anyaggyárosok jobban szeretnek több anyagot eladni, mint kevesebbet, ami nem szokatlan dolog az ipar és kereskedelem terén. Az indok pedig egészségügyi, amit kissé nehezebb megérteni, mert a matracbavaló anyagot teljesen fertőtleníteni lehet, ellenben ki tudná még csak fel is sorolni a mindenféle nem semlegesíthető betegségokozó, radioaktiv mérges anyagokat, melyeket minden korlátozás nélkül élvezhetünk valahányszor eszünk vagy egyet lélegzünk. De akárhogy is van a dolog veleje, már tudniillik a matracot illetően, nem tehet egyebet az ember, alszik hegyein, völgyein, döfködteti magát a rugókkal, amig akad elég pénze, hogy újat vegyen. így van ez a matraccal Amerikában. Az óvilágban ellenben, mint mondtam, ha már nagyon kell, eljön a házhoz a matracujitós ember talicskaszerü gépét tolva. Szétszedi a rokkant matracot, kiporolja, uj ráköti a rugókat, kicseréli a törötteket. Aztán a tömőanyag, tengerifii, lószőr, kóc, melyikben mi, ipegy a kócológépbe újítani. Olyan ez, mintha utcai köszörüsgépe volna, csakhogy köszörüld) helyett egy nagy, szögekkel kivert dobot forgat a lábhajtány. Ebbe eteti a tömőanyagot, a szegek kiverik belőle a port, kirázzák, ami elszemetelődött benne, a többit pedig a gép kiadja, egyenletesen, szétszedve, frissen, rugalmasan. Az igy megfiatalított tömés visszakerül a matracba, erős öltésekkel odatüzik, föléje uj huzat kerül és az operáció végeztével a régi kiszolgált matracra alig lehet ráismerni. Csak egy a hiba vele és ez a hiba elég nagy. Hogy is magyarázzam el kedves olvasóm? Mert a dolog kicsit kényes. Tudjuk, hogy az óvilág nem hiába neveződik annak, hanem bizony nagyon régi világ. Úgy értve, hogy minden régi benne. Régi rendje az embereknek. A városok évszázadosak. Régiek a szűk utcák és az összezsúfolt házak. Régiek a lakások. A szegénység falai repedezettek, és a vakolat félujjnyira elvált egymástól, szöghelyek a falban, repedések a padló mentén. A bennelakó szegénység is régi és minden, ami ezzel jár. Magas lakbér, szűk lakás, kevés kereset. De miért is irkáljam le mindezt. Akinek szeme van, az láthatja. Nem is csüröm-csavarom tovább a dolgot. Kimondom. Bizony úgy van ez ezekkel az öreg matracokkal, mint az öreg lakásokkal, házakkal általában, ahogy az emberek kényszerülnek élni, hogy bizony megtermett bennük az élősdi bogár, mint például a poloska, bolha, hogy többet ne említsek. Megbújnak a matrac fa vázában, a rugók hajlatában és a kilazult szögelés lyukaiban. Ezen nem segíthetett a matracujitás sem. Hiába jött a kó- cológépes javitós ember és kötözte újra a rugókat; hiába porolta ki és újította a tölteléket, varrta az uj huzatot, a mindenféle férgecskék ott lurkoltak tovább kényelmesen a rejtekhelyeiken, a lyukakban, hajlatokban és repedésekben várva arra, hogy elmúljon fejük fölött a vihar. A matracujitás még meg is segítette őket abban a tekintetben, hogy kényelmesebben és mélyebben aludt el rajta gazdája és nem ébredt fel olyan könnyen a csípős látogatókra. A matracujitós ember tehát jött, elvégezte a dolgát és elment. A huzat uj lett a matracon, elsimult a teteje, a rugók dőfködését sem lehetett annyira érezni, de mindenféle bogárkák benne a régiek maradtak. És csak olyan nagyokat tudtak csípni, mint azelőtt. Egy idő múlva, sokszor nagyon hamar, (különösen, ha az ujitós ember csak olyan tessék-lássék munkát végzett), a kötések, rugók újra elszakadtak, a kóc és tengerifü felcsomósodott, a közepe lesüllyedt, csak kétrét görbülten lehetett rajta elfebüdni — hiába, újra a javitós emberért kellett küldeni. És az egész kezdődött elölről. Valami oktondi ember még azt mondaná, hogy milyen buták azok az óvilági emYoung szsaáfar odarc&ntSott a légiónak Végre egy magasállásu politikus, aki nem ijed meg a maga árnyékától. A jogok törvényét megfogalmazó honatyáink még a sírjukban is biztosan mosolyognak, hogy végre akadt valaki, aki jól odamondogatott az Amerikai Légiónak. Stephen M. Young, ohioi demokrata szenátor ígéretet tett, hogy beszélni fog az “Emergency Civil Liberties Committee” évi_bankettjén, dec. 15-én, a jogok törvényének 168-ik évfordulóján. Az “American Legion” a szólásszabadságot, mint rendesen, most is ugv kezelte, hogy csupán a velük megegyező jogosult arra és határozati javaslatban egyhangúlag ellenezték hogy Young sze nátor az ECLC előtt beszéljen, mert szervezetük azt is kommunista frontszervezetnek nyilvánítja. Fel is kérték, hogy vonja vissza Ígéretét. Az ECLC elleni haragjukat az keltette fel, hogy e szervezet részt vesz abban a megmozdulásban, amely az Amerika ellenes házbizottság megszüntetésére törekszik. Young szenátor azonban másfajta amerikai, ö is tagja a légiónak. Tüzérségi tiszt volt az első világháborúban, mint őrnagy szolgált Olaszországban, a H-ikban. Édesapja biró volt, ő maga is mint kiváló ügyvéd működött Clevelandon. Egyike volt a Smith-törvénv által megvádoltak védőinek és a clevelandi Taft-Hartley-tönvény kon- spirációs ügy védőinek. Young válasza a légiónak Young szenátor levelet kapott Neil E. Wettermantel, a cincinnati-i “A.L.” elnökétől. Válasza erre a következőképpen hangzott: “Önök kritizálnak engem, akik magukat 100 százalékos “Amerika először”ösöknek proklamál- ták. Önök, a hivatásos veteránok, akik dicsekvő sovinizmusukat proklamálják és elég arcátlanok ahhoz, hogy sajtónyilatkozatot adnak ki, melyben engem kritizálnak és amelyben követelik, hogy vonjam vissza Ígéretemet, hogy beszélni fogok New Yorkban. Hát igenis beszélni fogpk. “önöknek tudniok kellene, de úgy látszik nem tudják, hogy mint az Egyesült Államok szenátora, nincs beleszólásom a képviselőház Amerika- ellenes bizottsága eltörlésére irányuló bizottságba. James Roosevelt képviselő, aki mint “Marine” tiszt másodparancsnok volt a “Carlson Raiderek”- nél és kitüntetést, sőt rangbeli előmenetelt is kapott hősiességéért volt az, aki vezette a képviselőháztan az ellenzéket arra, hogy ne adjanak többé pénzt a fenti bizottság munkájához. Hol voltak Önök, mikor Roosevelt a Salamon szigeteken harcolt? “Mint az Egyesült Államok szenátora a new- yorki ügyvédi kamara előtt és az általuk vezetett félórás televíziós programon beszéltem. Beszélni fogok a Cleveland Városi Klub előtt és a Rocky River-i Kiwanis Klub előtt is hamarosan. Ha meg hívnának, beszélnék a Gyárosok Országos Szöberek, ilyesmit csinálnak ahelyett, hogy kidobnák az ócska, bogárral teli matracot és tiszta újat vennének helyébe. Aki igy beszél, az nem tudja, mit mond. Lám, az emberiség matraca ugyancsak elócská- sodott, a rugók kimerészkednek belőle, a tömése elporosodott és ami a legrosszabb, váza és szögletei telisteli vannak mindenféle vérszivó, csípős bogárral. Mi vagy 180 évvel ezelőtt kidobtuk ugyan az ócska matracot és újat vettünk helyébe, pedig mi tagadás, nagyon sok matrac van a világban jelenleg is, sokkal ócskábbak, rosszabbak és férgesebbek, mint a miénk volt. Miért kiabáljuk akkor olyan nagyon a világba, hogy “jó az a ti matracotok, nincs annak semmi baja, nem kell annyira kényeskedni és pár poloska-csípésbe még senki sem halt bele”. Ha pedig már nagyon, de nagyon odavan az egész, “nem bánom, jöjjön vala mi tessék-lássék ujitós ember, az majd összeköti a néhány elszabadult rugót, kikócolja a tölteléket és letakarja az állatkákat uj huzattal. A bogárkák ellen pedig használj valami szagtalanítót, az szerencsére elveszi a bűzüket anélkül, hogy ártana nekik”. Amikor azonban valamelyik népség, mondjuk arra szánná magát, hogy kidobná a sok százesztendős matracot kócostól, fakeretestől, férgestől, akkor azt nagy nemzetközi összeesküvésnek, aljas aknamunkának és~ miegyébnek nevezzük, amely ellen kötelességünk megvédeni az ócska poloskás matracok világát. Feladtam a kérdést, lássuk, ki tudja megválaszolni az uj esztendőre. Addig is békés és boldog újévet kívánok minden olvasónak és mindenkinek azzal, hogy matraca tiszta,, jó és kényelmes legyen. vétségé, vagy a U. S. Kereskedelmi Kamara előtt is, annak ellenére, hogy igazgatói közül sokan fasiszta gondolkodásúak és a valóságban ellenségei az amerikai életformának és szabad vállalkozási rendszerünknek. “Ma elfogadtam, hogy beszélni fogok a felső Ohio-Völgy-i Telek-ügynökség előtt Steubenville- ben, ahol építők, bankárok és kölcsönző részvény- társaságok képviselői lesznek jelen. Miért nem tiltakoznak ez ellen, mint sajátmaguk által kijelölt cenzúrázok, hiszen ezek biztosan mind republikánusok? Vajon Önök, a mellüketverő hazafiak nem adtak ki egy vádló sajtónyilatkozatot mikor elnökünk együtt ebédelt a világ leghatalmasabb kommunistájával? “Visszautasítom az ön határozati javaslatát, nagyképü, önelégült, szentnél is szentebb fiarize- uskodó “amerikanizmus elnökségi” titulusát. Mint az “amerikanizmus elnöke” miért nem olvassa el és próbálja megérteni szabadságunk sarokkövét, az Egyesült Államok alkotmányát? Ha sajtónyilatkozatában azt állította, vagy csak arra következtet, hogy esetleg a kommunisták eszköze leszek, hazudik. “Még valami — felfújt hazafiak miért nem Írnak az American Legion Post-jához, amelyhez tartozom, hogy kizárásomat követeljék? Vagy talán mint saját maguk által kijelölt erkölcsi felügyelők azt követelik, hogy önök elé vigyem előadásokra szóló listámat engedélyért, mielőtt én, az Egyesült' Államok szenátora ki merem nyitni számat a nyilvánosság előtt? “Mint az Amerikai Légió tagja megfigyeltem, hogy sokan önök közül, akik leghangosabbak, magukat legjobban reklámozzák, mint volt katonák, a Pentagonban, vagy másutt vásították a székekét, mig milliók köztünk harcoltak odaát a fronton”. Rengeteg a gratuláció * ‘ December 11-én Martin E. McKneally, a légió országos vezetője “sértőnek, mértéktelen”-nek mondta Young szenátor nyelvezetét. Másoknak viszont úgy hangzott mint a legszebb zene. 30 sürgönyt és 12 telefonhívást kapott a szenátor irodája még aznap reggel. Gratulálnak a szenátornak, többen és többen. Az egyik sürgönyben ez állt: “A levegő felfrissült, a világ szebb lett az ön nyilatkozata miatt.” Dr. Corliss Lamont és Harvey O’Connor elnökök az ECLC nevében a következő sürgönyt küldték Young szenátor nyilatkozatáról: “Mestermii s klasszikus az Egyesült Államok politikái dokumentumai között”. VAKOT VEZETŐ KÉSZÜLÉKET dolgoztak ki nyugatnémet mérnökök. A vakok a készülék segítségével meg tudják különböztetni a mozgó tár gyakat az állóktól, s nagyobb biztonsággal közlekedhetnek a nagyvárosi forgalomban.
