Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 16, 1959. KOVÁCS BÉLA UTOLSÓ NYILATKOZATA Kovács Béla, országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt egykori főtitkára, pár héttel ezelőtt hosszabb betegség után meghalt Pécsett. Kovács Béla halálát a külföldön élő magyar ellenforradalmárok készséggel használták fel arra, hogy felújítsák vádjaikat a magyar kormány ellen. A N, Y. Timesban a New Yorkban élő disszidáltak levele jelent meg jun. 23-án, amelyben vádjaikkal beszennyezik Kovács Béla emlékét. Felvilágosításul szolgáljon az alant kivonatosan közölt cikk, amely a budapesti “Nép- szabadság” junius 14-iki számában — tehát Kovács Béla halála előtt — jelent meg egy őt meginterjuolt újságíró tollából. Ellátogattunk Pécsre, hogy beszélgessünk Kovács Béla országgyűlési képviselővel. Nem találtuk odahaza, súlyos beteg, már hetek óta a pécsi klinikán fekszik. Feleségétől megtudtuk, hogy — betegsége miatt — nemigen fogad látogatókat, nyugati újságírókat sem. A hófehér betegszobában az ágy melletti éjjeliszekrényen könyvek, újságok fekszenek. A képviselő — amikor csak állapota megengedi — figyelemmel kiséri a napi politikai eseményeket, rendszeresen tanulmányozza a politikai problémákat. A bemutatkozás után Kovács Béla kifejezte örömét, hogy elmondhatja ismételten a nyilvánosság előtt a véleményét, ugyanis — mint mondotta—a Magyar Nemzetben megjelent cikke után hallott azokról a rágalmakról, amelyeket egyes nyugati sajtóorgánumok terjesztenek vele kapcsolatban és róla. Negyvenhárom nyugati újságíró kérte a magyar Külügyminisztériumot, engedélyezze, hogy beszélhessenek Kovács Bélával. A Külügyminisztérium illetékes szervei közölték ezekkel az újságírókkal, hogy Kovács Béla magyar állampolgár, és azzal beszél akivel akar. Az újságírók le is utaztak Kovács Bélához, de egyet sem fogadott közülük. Nem fogadta őket, elsősorban azért, mert már többször tapasztalta: az általa elmondottakat a nyugati újságok kiforgatták, egészen másképpen adták vissza. A beszélgetés során szóba került, hogy például itt járt Magyarországon Italo Pietra, a Corriere della Sera munkatársa, s miután tendenciózus beállításban megírta Kovács Béla múltját, sejtelmesen közölte, hogy az országgyűlési képviselő “gyanús körülmények között él”. Léderer Lajos, a Scotsman cimü angol lapban pedig ezeket irta a Magyar Nemzetben megjelent cikk után: “Az uj Kádár-parlamentben való aktiv részvételéről szóló híreket fenntartással kell fogadni a nyugati világban, tekintettel megalkuvást nem ismerő múltjára. Most, miután kiáltványának szövege rendelkezésre áll, világos, hogy a Kádárnak nyújtott támogatása valamiféle kényes kompromisszum eredménye és nem fenntartás nélküli. Kovács nem hajlandó személyesen részt venni Kádár politikájának támogatásában.” Szóba került még néhány más, az ő “házi őrizetéről” szóló tudósítás, amelyekről Kovács Béla ezt mondta: ‘Teljesen őszintén, szivemből válaszolok” — Politikai badarságok ezek, s olyan állítások, amelyek nem felelnek meg a valóságnak s amelyek csupán azért születtek, hogy a parasztságot ellenem és a magyar kormány ellen hangolják. Teljesen őszintén, szivemből válaszolok. Egészségi állapotom egyáltalán nem olyan, hogy közügyekkel foglalkozzam, de én magam is szükségesnek tartom, hogy teljesen nyíltan, világosan elmondjam a véleményemet a szóban forgó kérdésekről. Teszem ezt azért is, mert remélem, hogy ezzel véget vetnek személyem és politikai koncepcióim állandó felvetésének és rosszindulata beállításának. Meg kell mondanom, ismét csak őszintén és világosan, hogy én teljes szabadságban élek, s az eddig a nyilvánosság előtt elmondottak saját elhatározásomból történtek, minden kényszer és befolyás nélkül. Mindaz, amit eddig a nyilvánosság előtt, — s nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem baráti, ismerős körökben is — mondottam, megfelel saját meggyőződésemnek. Az a bánásmód, amelyben a kormány részesít betegségem során és egész magánéletemben, a legnagyobb megértésről és jóindulatról tanúskodik. Ezért mind magam, mind a családom csak hálásak tudunk lenni a kormánynak. Ez a magatartás csak tovább segített az ismert, egyedül becsületes álláspont kialakításában. — Főleg az váltott ki nagy hangorkánt, amidkor ön a cikkében támogatóan nyilatkozott a termelőszövetkezeti mozgalomról. Köztudomású, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom a tavasz során fellendült és a megszilárdulás folyamata kedvező eredményeket mutat. Szeretnénk hallani, mi az ön véleménye erről ? A termelőszövetkezeti mozgalomról — Helyesléssel és nagy bizakodással figyelem a parasztság önkéntes kiállását a szövetkezeti mozgalom mellett. Állításomat látom ezzel bebizonyítva, melyet hazatérésem után az illetékesek előtt sokszor kinyilvánítottam. Ez pedig az, hogy egészséges szövetkezeti mozgalmat csak akkor és úgy lehet megvalósítani, ha ez kényszer nélkül történik, a helyi, szövetkezeti vezetők pedig a hozzáértő, jól gazdálkodó parasztok közül kerülnek ki. Rendkívül örülök, hogy a párt ennek megfelelően, ebben a szellemben járt és jár el. Véleményem szerint nem utolsósorban ennek köszönhető az elért eredmény. Nagyon sok, volt kisgazdapárti barátom például arról ir, hogy “most felvitte az Isten a dolgunkat, mert szövetkezeti elnökök lettünk”. Természetesen vannak még nehézségeik, de ők is biztosak abban, hogy ezeket le fogják küzdeni. Szerintem a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítésének ez a formája hallatlan mértékben erősiti a népfrontmozgalmat is, hozzájárul a nemzeti egység kialakításához. Mármost én úgy érzem, hogy a szövetkezet mellé állásom is szolgálja a társadalom megbékélésének ügyét, ami pedig a legfőbb törekvésem, minthogy korábban elitélőleg nyilatkoztam az osztályharc tulélezéséről. Azt hiszem, hogy magatartásommal valamelyest elősegítem mind a parasztság , mind népünk nagy többségének ügyét, a szocializmus építését. Közismert volt a nagyüzemi gazdálkodásról alkotott korábbi véleményem: már 1945-ben a dán szövetkezési példa mellett törtem lándzsát. Azóta az idő nem állt meg, hanem a történelem az emberek lelkében is és bennem is előidézett bizonyos változásokat. Ez a történelmi változás juttatott el engem is arra a meggyőződésre, hogy például a dániai szövetkezési forma kapitalista keretben, kapitalista alapon történő szövetkezés. Népünk többsége ma a szocializmust épiti, s arra egyáltalán nem látok lehetőséget, de nem is helyeselném, hogy a társadalom egyik része, legyen az például a parasztság, a kapitalizmus útját járja. Ez különben sem szolgálná a kivánt nemzeti egységet, nem beszélve arról, hogy erre gondolni is fából vaskarika. Ma Magyarországon a parasztságra jellemző, hogy bár az idősebb korosztály tagjai közül viszonylag még elég sok az egyénileg gazdálkodó, sok-sok fiatal viszont a szocializmust választotta és szocialista szektorban keresi meg mindennapi kenyerét. Már most nem tudom, mit szólnának azok a fiatal parasztok, akik traktort kezelnek és egyéb gépeken, szocialista körülmények között végzik a mezőgazdasági munkát, ha például én szembe- szállnék velük, úgy, ahogy Nyugaton egyesek akarják, s azt mondanám: szálljanak le a gépről, végezzék a szántást gyalogosan ekével. Józan politikus erre nem vállalkozhat, különösen akkor, amikor az uj életforma építésénél a társadalom nagy többségével találkozik. De sok más oldala is van ennek. Nagyon sok paraszt előtt ma már ott lebeg a nyolcórás munkaidő lehetősége, s például csak ennek elérésére sincs lehetőség a gépi erő felhasználása nélkül. Bizonyosra veszem, hogy azok, akik ma még az “én földem”-ről, és az “én ekém”-ről beszélnek, hamarosan észreveszik és rájönnek, hogy a “mi ekénk” s a “mi földünk” majd többet hoz. Hagyjanak engem Nyugaton békében, hagyják békén a kommunistákat, hagyják békén országunkat, mert mi a magyar nép fejlődését akarjuk és fogjuk szolgálni. “Magatartásom elbírálását bízzák a magyar népre” Hallottam, hogy egyes disszidens politikusok, odakint Nyugaton kifogásolták, hogy képviselőséget vállaltam, ők azt tartanák helyesnek, ha mint utolsó mohikán, a 45-ös dogmákból táplálkoznék, s ésszerűtlenül tagadnám a szemem láttára megvalósult fejlődést, amit a Magyar Népköz- társaság elért. A képviselőség elutasítása a fejlődés tagadását jelentette volna, amire pedig én képtelen vagyok. De különben is, kérem a nyugati újságírókat, disszidens politikusokat, hogy politikai magatartásom elbírálását bízzák a magyar népre, mivel az a meggyőződésem, hogy minden igyekezetemmel kizárólag a magyar nép ügyét kívánom szolgálni. Sajnos, azt kell újra tapasztalnom, hogy ezt Nyugaton nem akarják. Csupán annyit üzennék ezeknek a disszidens politikusoknak, hogy ha hazajönnének népünkhöz, akkor meglátnák a nagy változást, amelynek helyes felmérése nélkül még csak beszélni sem lehet politikáról. Egyébként is ma Magyarországon a politikai magatartást — tehát azt, hogy valaki ellenzéki, vagy sem — a magyar nép ítéli meg. Merem remélni, hogy engem idehaza, a dolgozó magyar nép nem tart ellenzéki vezérnek, még csak ellenzékinek sem. Egyetlen célom a magyar népet egységben látni a felemelkedés utján és ebben az egységes felemelkedésben, a társadalom előrehaladásában szolgálni. ötszáz pavilon a Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén megkezdődtek az építkezések. Az ötvenezer négyzetméter területen mintegy 500 pavilon épül. Legérdekesebb lesz az Építésügyi Minisztérium körvázas üvegfalú pavilonja. A kiállitás- város egész területén korszerűsítik a világítást. A külső fényerőt a tavalyinak háromszorosára fokozzák, a főbejáratnál úgynevezett surolófény- nvel sötétedés után fénykaput varázsolnak. Az építkezésnél fokozott mértékben veszik igénybe a műanyagokat. Bemutatnak a kiállításon műanyag ból készült melegágyakat és öntözőberendezéseket is. Gázt találtak a Hajdúságban, felkutatják az ország geológiai adottságait Néhány hónappal ezelőtt a geológusok tudományos méréseket végeztek a Hajdúságban. A szeizmikus mérések adatait felhasználva fúrásokkal is kutattak és a Hajdúság egyik leggazdagabb gázmezejét találták meg. Most azt tervezik, hogy az itt nyert és már korábban Nádudvaron, Kábán, Karcag és Kunmadaras környékén talált gázt összegyűjtik és vezetéken eljuttatják Debrecenbe, esetleg más nagyobb városokba is. Magyarországon rendszeres és alapos szeizmikus kutatás csak 1951—1952-ben indult meg, amikor a Szovjetunió megfelelő berendezéseket, mérőkocsikat bocsátott a magyar szakemberek rendelkezésére. Azóta az egész országot “végigkopogtatták” a szeizmikus módszerrel. Ahol különleges földtani szerkezetekre bukkantak, mint például a Hajdúságban — amely ásványi kincseket, igy szenet, olajat, ércet vagy egyéb ásványt rejthet — alaposabb, részletesebb mérésekre került sor. A szeizmikus mérések tovább folytatódnak. Jelenleg a Kőolajipari Tröszt és az Állami Geofizikai Intézet két szeizmikus csoportja Somogybán Görgeteg—Babocsa vidékén, Orosházától délre. Karcag—Kiskunmadaras határában, Békés megyében Szarvas környékén, Somogybán Barcs— Szigetvár—Nagyatád térségében, a Kisalföld s a Bakony határán mér. A törekvés az, hogy elkészítsék az ország szeizmikus mérések alapján megszerkeszthető mélyföldtani térképét. Ebből ugyanis már igen eredményesen következtethetnek az ország ásványi kincseire. A VILÁG, legmagasabban fekvő kutatóállomását a Pamir-hegységben, 7,000 méter magasságban állítják fel a szovjet tudósok. Itt fogják tanulmányozni a világ egyik legnagyobb gleccserét, a Fedcsenko gleccsert. rtwuumw«mu«muwumm«\«w«\v TERJESZTENI KÍVÁNOM LAPUNKAT! Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek mutatványszámokat a következő cimekre: Név: ......................................................................... Cim: ......................................................................... Város: ..................................................................... Név: ......................................................................... Cim: ..................................................................... Város: .....................................................................|
