Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-24 / 52. szám

J4— AMERIKAI MAGYAR SZÓ .................. - ■ - ­Thursday, December 24, 1959 A fekete hajó Az első világháború utáni hírhedt Palmer razziák 40-ik évfordulójára Irta: GERÉB JÓZSEF Négy évtizeddel ezelőtt, — egész pontosan: 1919 december 19-én, kora hajnalban New York kikötőjéből útnak indult a “Buford” nevű hajó, hogy az Egyesült Államok kormányának paran­csára Oroszországba szállítson sebtében összefo­gott 249 szovjet polgárt, AKIKET MINDEN BÍ­RÓI ELJÁRÁS NÉLKÜL DEPORTÁLTAK IN- JNEN. A deportálást megelőzőleg az amerikai sajtó rendkívül lázitó agitációt folytatott az “istente­len, bombavető bolsevikok és anarkisták ellen. Aki ezeket a lapokat olvasta azt hitte, hogy az Egyesült Államok napjai meg vannak szám­lálva ; a bolsevikok, az anarkisták és más bomba­vető vérengző emberek pár napon belül megdön- tik a kormányt. Azért A. Mitchell Palmer igaz­ságügyminiszter, akinek irodájából a rémhírek kiindultak, sebtében elrendelte több ezer ember -összefogását, akiket minden vád nélkül börtönbe vetettek, megkinoztak és deportáltak bírósági ítélet nélkül. Ezek voltak az amerikai történelem legsöté­tebb korszakára mutató gyalázatos ‘Palmer raid’- •ek, amelyeknél az alapelv az volt, hogy MIN­DENKI BŰNÖS, aki nem tudja bizonyítani ár­tatlanságát. Annyi tény, hogy minden itt tartóz­kodó idegent bűnösnek tartottak. — bűnösnek azért, hogy itt volt, bűnösnek azért, hogy élt. Palmer kiadta a sokáig emlékeztetes parancsát: “Obey the law and keep vour mouth shut!” (En­gedelmeskedj a törvénynek s tartsd a szád csuk­va!.) A sok véletlen Ez a dolog Wodrow Wilson adminisztrációja alatt történt, midőn az elnök már szellemileg tel­jesén öszeroppant és nem tudta, hogy mitörténik körülötte. Ezt az alkalmat használta fel a lelki- ismeretlen politikusok egy raja, lakik a szokásos módon, “nagy veszélyben a haza!” kiabálással terelték el a nép figyelmét saját piszkos üzelmeik ről, amelyek végre a Teapot-Dome skandalummal napfényre kerültek. Abban az időben a bevándorlás, polgárosodás és deportálás a Department of Labor hatásköré­be tartozott. Sajnálatos véletlen folytán azonban a munkaiügyi miniszter William B. Wilson, aki elég liberális ember volt, szintén betegeskedett és a minisztérium vezetése a csak pár héttel előbb odakerült John W. Abercomby ügyész ke­zébe került, aki mikor ráeszmélt, hogy az igaz­ságügyi hatóságok milyen gálád törvényellenes­séget követelnek el, gyorsan lemondott s elhagy­ta a munkaügyi minisztériumot. A Department of Labor vezetése akkor került az időközben helyettes munkaügyi miniszterré kinevezett Louis F. Post kezébe, aki lelkiismere­tesen átvizsgálván a letartóztatottak iratait, ezer­számra rendelte el azoknak azonnali szabadon- becsájtását és az ellenük indított hajsza beszün­tetését. Később, 1923-ban L. F. Post “a Deportations Delirium” cimü könyvében megírta a szinte hi­hetetlenül .kegyetlen, gonosz és törvénytipró Pal­mer,. razziák történetét. Az itt felsorolt adatokat ebből *a könyvből merítjük, noha e sorok Írója, valamint - az olvasók közül is igen sokan még élénken émlékszenek vissza az 1919-20-as rém­napokra. v~ A törvények őrei •Mint minden háborúban, ugv az • élkő 'világhá­ború alatt is a mindenféle rendőrközegek a “biz­tonság” (security) égisze alatt túlzóan nagy ha­talomhoz jutottak. A háborús érdekeltségek min­denfelé kémeket, árulókat keresnek s mert áZ' ily “business” nemcsak jövedelmező, -hanem még nagy tekintélyt is hoz, találnak is elég áldozatot. Sok ezer meg ezer ember vagyonával; szabadsá­gával és életével fizet azért, hogy a security kö­zegeknek legyen mivel eldigsekedni, . legyen» be­mutatni valójuk, hogy mily ébren Őrködnek a nemzeti biztonság fölött. Ennek a túlzó-hazafias vagy túlzóan gonosz csoportnak volt a képviselője Palmer igazság­ügyi miniszter, aki a titkosrendőrség vezetésére az ország legelvetemültebb sztrájktörő ügynök­ség tulajdonosát, William J. Flynn, “privát” de­tektívet nevezte ki, aMt Palmer a felbőszített sajtóban a világ legelső “anarchista szakértőjé­nek” mondott. Flynn parancsnoksága alatt aztán megindítot­ták áz egész. országra kiterjedő rémuralmat, amely az Egyesült Államok történetének minden időkre egyik legfeketébb lapja marad. Az igazságügyiminiszteriumnak nem volt any- nvi embere, mint amennyi kellett ily nagyszabá­sú razziákhoz. Flynn ügyesen megoldotta ezt a csiklandós kérdést: kinevezett ‘auxiliary’, — va­gyis ideiglenesen segítő detektiveket a saját és más sztrájktörő ügynökségek alkalmazottaiból. Ezek fogdosták össze az ártatlan emberek nagy tömegeit és követelték a Labor Departmenttől, hogy azonnal deportálja azokat. Előbb a Labor Departmentben is akadt elég tisztviselő, akiket a vadul rikoltó sajtó megtévesztett s igy hajlan­dók voltak kooperálni a Palmer-Flvnn ügynökök­kel. A nagy gonoszságot csak az iratoknak hóna­pokon át tartó gondos tanulmányozása derítette ki és még akkor is árulóknak bélyegezték azt, aki az elfogott ártatlan embereket védeni merte. A kongresszus tagjai között például mozgalom keletkezett Post elmozdítására (impeach), mert elrendelte az agyon gyötört emberek szabadlábra helyezését. A szovjet-bárka A Palmer rémuralom az Egyesült Államokban lakó orosz alattvalók vagy orosz származású pol­gárok százainak összefogásával kezdődött. Ösz- szefogdosták őket ott. ahol éppen érték: mulat­ságokon, gyűléseken, tanfolyamokon, lakodalma­kon és az otthonaikban, rendesen az éj közepén, amikor hirtelenében semmi védelmet sem kap­hattak. Azokat, akik igazolni tudták, hogy ame­rikai polgárok, szabadon engedték, a többieket pedig vitték Ellis Islandra s közülök 249-t a Bu­ford nevű hajóra raktak és útnak indították őket Oroszország felé. A deportáltaknak csak pár órá­val előbb mondták meg, hogy elviszik őket s igy azok még családjaikkal sem érintkezhettek. A Labor Departmentnek persze nem volt ha­jója, az igazságügyminiszter közbenjárására azonban a Navy kölcsön adott egy öreg, már ré­gen kimustrált hajót, amit még a spanyol-ameri­kai háborúban használtak szállításra. A Buford- ról, amit a sajtó a “szovjet-bárka” néven emlí­tett, gúnyosan Írták, hogy már nem megbízható hoszabb tengeri útra. I)e ha elsülyed. nem lesz valami nagy kár, — szugerálták az újságok, hi­szen azon csak az istentelen bolsevikokat viszik. A hajót egy cirkáló csatahajó kisérte azon eset­re,- hogy baj esetén kimenthessék a Buford sze­mélyzetét. De a gyászos hajót egy másik veszély is fe­nyegette. Az Egyesült Államok ugyanis nem is­merte el az uj szovjet Uniont, oda tehát nem is deportálhatott embereket. De mert a Szovjetunió akkor háborúban állt Finnországgal, Palmerék kitalálták azt a már szinte hihetetlenül hangzó gonosz tervet, hogy a deportáltakat elviszik Finn- országba, ahol a finnek, — a sok segítségért, amit innen kaptak. — elviszik a harcvonalra és ott fehér zászlók alatt áthajtják őket a oroszok­hoz.-Ezt a tervet keresztül is vitték. Azonban ehhez át kellett hajózni a Kiel csatornán és a' Balti tengeren, amelyek még mindig tele voltak ellen­séges hajókat váró aknákkal. Attól is kellett tar­tani, hogy a Bufordot is levegőbe röpíti egy ilyen akna. Ez esetben is a cirkáló készenállt a személyzetnek a kimentésére. És mindezeket gu-. nvosan Írták a lapok, hogy a deportáltak itt ma­radt családtagjai minél többet szenvedjenek. A deportáltak A Bufőrd hajó utasainak nagyobb része nem is tudta, hogy miért deportálják. Az utasok között csak két ismert egyén volt: Emma Goldman és Alexaínder Berkman, az amerikai anarkistá moz­galom elismert vezetői. Azonban ezekre sem tud­tak rábizonyítani semmiféle terrorisztikus dolgo­kat, csak. azt, hogy ellenezték a háborút, ami ak­kor is olyan nagy bűn volt, mint a második vi­lágháború idején és közvetlen utána. Ebbe a ka­tegóriába lehetett még sorolni 47 más utast is. Az utasok közül 184 az “Orosz Munkások Szö­vetsége” szervezethez tartozott, amely még 1914-ben, az orosz cári éra társadalmi rendszerét ellenző emberekből került ki. Ez leginkább csak szórakoztató egyesület volt, amely csak azt kí­vánta a tagjaitól* hogy “munkás érzelműek” le­gyenek, ami az orosz cári uralomra gondolva csak enyhe liberalizmusnak felelt meg. Az első razziákat november 7-én tartották. Flynn magán detektivjei a helyi rendőrök segít­ségével megrohanták az Orosz Munkás Szövet­ség helyiségeit: nagy zajt csaptak, fegyverekkel, botokkal hadonáztak s aki kérdezni merte, hogy mit akarnak, annak néhány ütéssel válaszoltak. A New York Times igy irta le a new-yorki “Peo­ples House”-ban tartott razziát, ahol az orosz munkások éppen az angol nyelvet oktató tanfo­lyamon vettek részt: “A második emelet egyik termében éppen an­gol nyelvi tanfolyam volt folyamatban. A ren­dőrök berontottak. “Mindenki ki a folyosóra!” __ ordították harsány hangon. Az asszonyok néme­lyike méltatlankodott. “Fogod be a szádat mind­járt’ ! — ordítottak rájuk a rendőrök és kezdték lökdösni őket botjaikkal.” “Az elfogottak közül többen erős sérülésekről panaszkodtak, noha arra állítólag semmi okot sem szolgáltattak. Az erősebben sérültek között volt az angol tanfolyam tanítója, egy igen szelíd természetű amerikai fiatalember, aki meg akar­ta magyarázni a rendőröknek, hogy abban a te­lemben csupán csak angolul tanultak az ott lé­vők.” Mindenfelé A Bunford “sikerein” felbuzdulva a Palmer- Flynn együttes tovább folytatta és fejlesztette a rémuralmat. A következő év januárjában nagy razziákat tartottak New Yorkon kívül New Jer­sey, Maryland, Pennsylvania, Ohio, Indiana, Mis­souri, Florida, Michigan, Illinois, Wisconsin, Io­wa, Nebraska, Colorado, Minnesota, Kansas, Ca­lifornia, Oregon, Washington és egyéb államok­ban is. A letartóztatottak száma meghaladta a három ezret. Ezen razziákkal egyidőben úgy a helyi, mint a nagy lapok igyekeztek felizgatni a közönséget. Az ily hírek anyagát a Department of Justice szolgáltatta és az Associated Press terjesztette szét az országban. Ezek az Írások igyekeztek igazolni a rendőrközegek brutális eljárásait, mint amikre igen nagy szükség volt, miután “ve- szerelmes” embereket szedtek össze s tettek ártal inatlanná, holott egyetlen egy esetben sem talál­tak az elfogottak tulajdonában semmiféle fejíy-^ véreket, sőt robbanó szereket sem. Lánc a politikai foglyokon Az elfogatásokra a legtöbb esetben semmi ok sem volt, hacsak nem az, hogy a nekibőszült “fink haderőnek” — igy nevezték Flynn privát ügynökeit, — mutatni kellett, hogy nem hiába húzzák a nagy fizetéseket. Miután az elfogatások ily nagy számára a helyi • rendőrközegek sehol sem voltak elkészülve, hering módra zsúfolták össze az elfogottakat és tartották — nőket és férfiakat együtt, — minden higénikus helyiség nélkül napokig. Az elfogatásnál azonnal láncra tették őket- Amikor ezt a dolgot a Labor Deparment egyik tisztviselője jelentette a bostoni razzia után, Louis F. Post csodálkozva kérdezte: “Láncra vertek politikai foglyokat?” “De mennyire”, —■ felelte az ügynök, — “amikor a szűkös börtön­ben leszedték róluk a láncokat az ekkora halmot tett ki”! — és vagy három láb magasságot mu­tatott a kezével. A Palmer-Flynn sikereket egyes vái'osi és álla­mi szervezetek megirigyelték és siettek kivenni részüket a nagy honmentésből, amig az kifizető volt. Ezek között legnagyobb hírhedtségre tett szert a newyorki Lusk Committee, amely annak idején az Előre napilap szerkesztőségét és kiadód hivatalát is megrongálta s a szerkesztőség két tagját letartóztatta, persze ugyancsak teljesen törvényellenesen. Ennek a rémkorszaknak szorosabban 72 magyar származású egyén őrzi emlékét, akiket elfogtak, meggyötörtek, vagy megkinoztak, de egy kivé­telével később mind kiszabadult. Egyet, mint szellemi fogyatékosság miatt nemkívánatos ide­gent deportáltak. Ez a gyászos korszak végétért a Harding- érá­val együtt. Azt hittük akkor, hogy soha olyasmi többé itt, az Egyesült Államokban meg nem is­métlődhetik.. Ugylátszik tévedtünk. A második világháború után megismétlődött, habár bizo­nyos tekintetben kicsit másformában., A tanulság ebből az, hogy a szabadságjogokra minden időkben éberen kell vigyázni.” Ellentmondás :-y Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Thumbnails
Contents