Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-24 / 52. szám

AM FÁIKAT MAGA Ali «/6 2 Félnek a Még mindig vannak emberek, akik az emberiség sorsát a fegyverkezéshez, a háborús készülődéshez, az atomháború szükségességéhez kötnék. Az amerikai hidegháborúsok, a hadigyárosok­kal és a hadi eiők vezetőivel az élen, kezdik meg­elégedni a folytonosan le jedő békehangula­tot. Egzisztenciájukat és profitjukat látják ve­szélyeztetve. Számukra már nyugtalanítóan ko­moly áranyokat ölt az általános leszerelés gondo- ' lata a világ népei között. A népek békére, bizton­ságra vágynak és eddig ez az egyetlen logikus el­gondolás és ajánlat, amelyen keresztül ezt meg­valósíthatónak látják. Thomas B. Ronan, a N. Y. Times tudósitója beszámol az angliai hangulatról e kérdésben. Ál­talános elégedetlenséget tapasztalt az Egyesült Álamokkal szemben, ..amiért nem igyekszik le­szerelésre vonatkozó terveket benyújtani. Tak­tikai veszteséget látnak abban, hogy ha a Szov­jetunió megelőzné a nyugatot praktikus lesze- ei lési ajánlataival. Ez igen termékeny talajra ta­lálna, Írja Mr. Ronan, mert azt tapasztalja, hogy a nemzetközi enyhülési folyamat növeli a meg­győződést az európai országok népeiben, hogy a fegyverkezésre és a hadseregre költött kiadás teljesen felesleges. Megindul a támadás Már több oldalról megindult a támadás ennek a gyorsan terjedő gondolatnak, ennek a hétfejü sárkánynak a leverésére. Párizsban recseg-ropog a NATO, amely tisztára a háborús veszedelem alapjára épült. A nemzetközi enyhülés, a leszere­lés lehetőségének fénysugara máris megtörte a háborús .veszedelem jégkérgét éá ettől inog a ta­laj. Párizsban intenzív munka folyt a hadvezé­rek és politikusok részéről megerősíteni az alap­építményt, menteni, ami még menthető. Nathan F. Twining generális, amerikai vezér­kari főnök azt követelte a NATO tagjaitól, hogy szintén vegyék ki részüket a NATO kiadásainak fedezéséből, amit eddig kizárólag az Egyesült Államok vállalt magára. Ezen tagállamok gazda­sági helyzete annyira feljavult az utóbbi évek­ben, hogy veszélyeztetik a US export-import ér­dekeit. Tehát időszerűnek látszik az, hogy a fegy­verkezési kiadásokat megosszák velünk. Twining nyilván a NATO fennállásának politikai felelős­ségébe is jobban be akarja vonni a tagállamo­kat, különös tekintettel éppen a lazulni kezdő háborús légkör ellensúlyozására. Franciaország különösen sértődött Twining azon vádjától, hogy a leggyengébb láncszemét képezi a NATO szövet­ségnek, mert sem pénzzel, sem hadsereggel nem járul hozzá. A NATO-tanácsülésen maga a védel­mi miniszterünk, Thomas S. Gates Jr. próbálta erősíteni az összetartást. Biztosította szövetsé­geseinket, hogy nukleáris távlöveg fegyverek és azoknak a célponthoz való szállítása tekintetében mi vezetünk a Szovjetunióval szemben. Herter külügyminiszter és Eisenhower elnök is szemé­lyes befolyásukat használták fel a párizsi össze­jövetelen a szakadó szövetség összetartására. Mindnyájuk eszköze, amit erre a legalkalmasabb­nak találtak: rámutatni, hogy a nyugat-kelet kö­zötti háborús helyzet még mindig létezik és ki­domborítani annak minden elképzelt veszélyét. Háború vagy megadás? Az amerikai népet is fel kell ébreszteni abból az álmodozásából, ami így karácsonyfáján igen hatalmába ejti az embereket, t. i. hogy béke lehet a földön. A US News & World Report dec. 21-iki számá­ban 12 oldalon kerasztül foglalkozik a háborús veszedelemmel, amely szovjet részről “fenyeget” bennünket. A beállítás gonosz elferditése a té­nyeknek, mert csak két lehetőséget tár Amerika népe elé. Vagy atomháborút, vagy az ellenség­nek való megadást. Választhatunk. A célzatosan MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most decemberben lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $...............,...............-t Név: ......................................................................... Cim: ..................................I................................. minden valóságot felrugó cikk valóságos durva háborús uszítás. Megfelelő fényképekkel, felrob­bantott a‘ombcmba felhőkkel díszítve, a cikk a félelem dermedtségét árasztja, uszít a Szovjet­unió ellen és a háborúra. “Hiába a sok beszéd a békéről és leszerelés­ről... Katonai szakértők és kulcs-tisztviselők (névtelenek — Szerk.) aggódnak hazánk bizton­sága miatt. . . A “terror egyensúlya” nem biz­tosíték a nukleáris háború ellen... A távlöveg fölényben, növekvő hatalommal, világuralomra törekedő Oroszország — abban a helyzetben van, hogy nukleáris támadással zsarolja az Egyesült Államokat . . . Újabb hivatalos jelentés támadás esetén megsebezhetőnek tartja az Egyesült Álla­mokat ...” Ezek csak fejeiméit képezik az üzleti érde­keket képviselő folyóirat cikkének és amint lát­juk, itt már a Szovjetunió vezet a fegyverkezés­ben, nem mi. A szövegben szabad folyást ad ezen elgondolások sokoldalú megvilágításának. Jelen­tésekből idéz, meg nem nevezett szakértőket és tisztviselőket szólaltat meg és három irányban fejtegeti a mondanivalóját. Az egyik iránynak célja megsemmisíteni a Szovjetunió békéscélu politikájának hatását, megrendíteni a szocialista ország és vezetői iránti bizalmat, hazug beállítás­ban világhódítókként ismertetni őket, akik csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy megindítsák ellenünk a nukleáris háborút, amelynek borzal­maitól ők cseppet sem irtóznak. A második irányzat a békemozgalom aláásása. Értékteleniteni mindazt, ami eddig a békés egy­más mellett élés, a békés tárgyalások és az álta­lános leszerelés érdekében történt. Ugv feltüntet­ni mindezt, mint egy takarót, amelynek leple alatt folyik és terjed az ádáz fegyverkezés. Egy­re több és több ország válik a nukleáris bombák birtokosává. “Az emberi gondolkodást nem lehet megállítani. A nagy és kis országok tudósai mind ismerik az atomfegyverkészités titkát. Minden megegyezés és békeszerződés ellenére kieszelik azokat a fegyvereket és ha szükséges, ki is pró­bálják”. így idézi egy (létező vagy nem létező) tisztviselő cinikus véleményét, aki szerint az em­beri gondolkodást ma csak ia pusztító fegyverek gyártása foglalja el. A mérget tovább csöpögheti a következőkben: “A sok beszéd a nukleáris há­ború elkerüléséről a fegyverkísérletek beszünte­tésével, nem egyéb becsapásnál. Célja az ameri­kai népben hamis biztonsági érzetet kelteni”. A képzeleltbeli szakértő azt is hazudj a, hogy “a politikusok nem is beszélnek a távlövegek. .. elpusztításáról”. De mint a sánta kutyát, már a a másik oldalon utoléri a végzet. Megcáfolja egy közölt idézet a Rockefeller Brothers Fund jelen­téséből, mely igv hangzik:' “A szovjet kormány ISMÉTELTÉN ajánlotta a fegyverek megsemmi- sitését. Hogy az ajánlat komoly-e, abban szaba­don kételkedhetünk (open to doubt).” Magántársulatok jelentései A harmadik irányzat tulajdonképpen az'első kettőből következik, hogy nem szabad megszün­tetni a fegyveres felkészültségünket. Három nem­régen megjelent e tárgyra vonatkozó jelentést használ fel e célból, amelyek magánérdekeltségek által felállított bizottságok tanulmányain alap­szanak. Magáncégeknek az ilyesmi kitűnő befek­tetés üzleti érdekeik előmozdítására. Az egyiket a John Hopkins egyetem külpolitikai kutatói, a másikat a Rockefeller Brothers Fund ás a har- modikat a Rand Corporation fizikusa, Herman Kahn készítette. A Rand Corporation a távlöve­gek s bombázó repülőgépek gyártásában igen ér­dekelt cég és alkalmazottja ennek megfelelően a légierők részére készít tanulmányokat a nukleáris stratégiai védelemről. A cikk legtöbbet Mr. Kahn jelentésével foglalkozik és bőven idéz belőle. A jelentés veleje az ,hogy félni kell a Szovjet­uniótól. Mr. Kahn szakértelme találta ki a “terror egyensúlya” elnevezést, ahogy ő Amerika és a Szovjetunió atombomba ismerete által létrejött helyzetet értékeli- Elkinzott agya élénk képet rajzol az “elkövetkezendő” atomháborúról. Szá­mokkal, “szakértelemmel” igyekszik bizonyítani, hogy az nem is lesz olyan végzetes, mint azt so­kan hiszik, vagy ahogyan el akarják velünk htí tetni. Azt meri Írni, hogy “Talán nem is megle­pően, a kérdés tüzetesebb vizsgálata után arra Thursday, December 24, 1959 a következtetésre jutunk, hogy a technológia je­len fokán vannak valószínű, sőt elfogadható kö­rülmények, amelyek alapján egv ország vezetői elhatározzák, hogy a háború a legjobb választás”. Azután jólásokba bocsátkozik egy nukleáris háború következményeiről és elég szerény beval­lani, hogy a számok csak feltevések. így is a hát­ramaradtak oly nagyarányú röntgen kisugárzás­sal lesznek telitve, amely 20, 30, vagy 40 nemze­déken át éreztetni fogja hatását nyomorékon szü­letett gyermekeken keresztül. Nos, ez még nem megsemmisülés... A fennmaradtak életkora 1— 2, a pechesebbeknél esetleg 5—10 évvel rövidül meg, — de a-ért az élet megy tovább. A gazdasági élet is fel fog lendülni. Mert szá­mítani lehet arra, hogy csak a nagyvárosok pusz­tulnak el. Egy kis előrelátással a hátvidéket meg lehet menteni és a városokat néhány éven belül újra lehet épiteni. Sőt, ha a Szovjetunió okosan tervez, akkor egy atomháború kevesebb áldozat tál jár majd számára, mint amennyit elvesztett a 2-ik világháborúban. Nem érdemes folytatni az ilyen beteg agy el­gondolásait. Határtalan embertelenség kell ah­hoz, hogy ilyen módszerekkel állják útját a béke­irányzat fejlődésének. Az amerikai nép egészsé­ges ösztöne és ébersége nem fogja hagyni, hogy a fegyvergyárosok és lakájaik elérjék céljukat. Az emberek békevágya fog győzni, a fegyverke­zést meg kell szüntetni örökre és végérvényesen. Sok a select Panaszkodnak a sorozó irodák; a jelentkező if­jak nem ütik meg a mértéket sem fizikailag, sem szellemileg. Az sem irányadó képességeikre, hogy az illetők hány évig jártak iskolába. A besorozot­takból is már a kiképzés első négv-tizenkét heté­ben jórészük kiesik, mert “oly hiányosan vannak felkészülve az életre”, hogy nem tudnak beleillesz­kedni a katonai szigorba. Pedig a sorozó bizottságok nagyon válogató­sak. 35—45 százalékát már az első vizsgálatnál kiselejtezik fizikai, szellemi, emocionális vagy ka­rakterbeli hiányosságok miatt. A tengerészeinél és légierőnél az újoncokat négy és fél, illetve 7 és fél százalék erejéig korán kiválogatják és elbo­csátják. A hadseregnél az elbocsájtások száma ki­sebb, kb. 2.5 százalék. Vízgőz a Vénusz levegőjében WASHINGTON. — A John Hopkins egyetem (Baltimore, Md.) tudósai átvizsgálták azokat a fényképeket, amelyeket a 15 mérföld magasra emelkedett léggömbből vettek annak utasai: Mal­colm Ross és dr. Ch. B. Moore, meteorológusok. A vizsgálatok azt mutatják, — mondja dr. John Strong professzor —, hogy a Vénusz planéta at­moszférájában bizonyos mennyiségű vízgőz van éppen úgy, mint a Föld levegőjében. Hogv mennyi vízgőz van a Vénusz levegőjé­ben, azt nem lehet megállapítani, sem azt, hogy van-e élet rajta. Dr. Strong szerint ez az első eset, hogy most már egész határozottsággal le­het állítani, hogy a Vénusz planétán van viz. Mi­után az eddigi vizsgálatok szerint a Vénusz leve­gője túlnyomó részben széndioxid gázból áll, a tudósok nem hiszik, hogy azon bármiféle élet is legyen. De viszont — mondotta dr. Strong -—, arra sincs határozott bizonyítékunk, hogy sem­miféle élet sincs a Vénuszon. Egy útlevél története Victor Perlő, ismert közgazdász és iró végre megkapta útlevelét, amelyért még ez év májusá­ban folyamodott. Akkor kérdőivet küldtek szá­mára, amelyben azt kérdezték, hogy részt vett-e valaha kémkedésben és hogy ismerte-e Elizabeth Bentley-t s Whittaker Chamberst, stb. Mr. Perlő kormányaikul mázott volt, amikor 1948-ban Bent­ley, mint kormánytanu azt vallotta róla, hogy kommunista. Mr. Perlő válaszában kijelentette, hogy sohasem kémkedett és hogy a Bentley-vá- daskodást 11 év alatt számos nagy esküdtszék megvizsgálta, de eljárást nem indított az ügyben. A State Department huzta-halasztotta az ügyet, mire Mr. Perlő a bírósághoz fordult. Három nap múlva a State Department kiutalta Mr Perlonak az útlevelet. ELEKTRONIKUS olvasógépet szerkesztettek amerikai tudósok. A gép másodpercenként 200 sor írógéppel irt szöveget tud letapogatni, elekt­romos impulzusokká átalakítani s aztán elraktá­rozni vagy értékelni.

Next

/
Thumbnails
Contents