Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-17 / 51. szám

Thursday, December 17, 1959

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

15

PÉTER JÁBOS MECÁFOLJA

ft MGTAKOKSZÁG ELLENI KOHOLMÁNYOKAT

A UN-közgyülés plenáris ülése december 8-án, kedden délelőtt megkezdte az úgynevezett magyar kérdés tárgyalását. A magyar delegáció nevében Péter János, a külügyminiszter első helyettese szólalt fel.

Péter János bejelentette, hogy felszólalásában “az elmúlt évi UN-határozat alapján működő tiszteletreméltó úriember” által benyújtott iratot kívánja elemezni. A magyar delegációnak jogilag és politikailag valóban minden oka meglenne arra, hogy ne vegyen tudomást se a vitáról, se erről az iratról, mert az alapokmány értelmében a vitában felvetett valamennyi kérdés Hzáréin«/ Magyarország, mint tagállam belső joghatósága alá tartozik és ennek a provokatív szándékkal napirendre tűzött kérdésnek a vitája a világszervezeten belül és azon kívül is csak megm'rgezheti a javuló helyzetet. Ennek ellenér“ azonban ugv határoznunk — mondotta a továbbiakban PA er János, hogy részt veszünk a vitában, h’-mwi+va hogy a közervül“« iránti me°,t>ecsäPc?V>öl eleget teszünk a közgyűlés határozatainak ra“<r e<*v jjven esetb°n is nmtl a fennt»n+á<»oi''l h““-«« T-nvm-. svotocpn vj«c''anfacj+nvik minden kísérletet bel- ügyeinkbe való beavatkozásra.

— A második világháború óta — mondotta a továbbiakban Péter János — az Egyesült Államok kelet-európai politikai stratégiájának három szakasza különböztethető meg. Az első, a közvetlen és nvilt katonai beavatkozás zsákutcába jutott akkor, amikor kiderült, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai népi demokráciák mag tudnak hiúsítani bármilyen amerikai katonai vállalkozást. A második szakaszban a koreai háború holtpontra jutása után ez volt a fő jelszó: összeesküvésekkel aláásni a kelet-európai államok társadalmi és politikai rendszerét. Erre a célra főien a volt uralkodó o.sztálvok tagjait használták fel. Azonban a kelet-európai népi demokráciák — különösen a legutóbbi években elért — gvors gazdasági és politikai fejlődése, növekvő aovigi és erkölcsi ereje meghiúsította ezt a célkitűzést is. A jelenlegi harmadik Vasiban. — folytatta — a hivatalos amerikai nvilatkoratoV nam várnak hirtelen változást. Uj jelszavak születtek.

Péter János idézte Eisenhower elnöknek elutazása előtt tartott sajtókonferenciáján tett nyilatkozatát. Amikor megkérdezték az elnököt, hogyan látja küszöbön álló útját, igy válaszolt: “A külföldről hozzánk érkező jelentésekből arra következtethetünk, hogy sok emberben — és ideértem barátainkat, szövetségeseinket és más barátainkat is — még mindig jó adag kétség van Amerika békét kereső politikájának őszintesége iránt. Ezt minden lehető módon megpróbáltuk kidomborítani, diplomáciai kapcsolatokon keresztül, a külügyminiszter, jómagam és mások beszédeiben, és mégis úgy látszik, nincs előrehaladás.” Igen, — tette hozzá Péter János — azokban is. akik valamennyire látják, hogy az Egyesült Államok hogyan használja fel Magyarországot a hidegháború romjai közepette, a hidegháború maradványainak fenntartására, igen azokban is bizonyára támadnak kétségek aziránt, hogy menynyire őszinték és komolyak az Egyesült Államok nyilatkozatai, amelyek például az erőpolitika és a. háború helyett a tárgyalások támogatásáról szólnak és ezeket a kétségeket csak az Egyesült Államok képviselői oszlathatják el.

Beszéde következő részében a magyar delegáció vezetője azt az elképzelést elemezte, amely a szóbanforgó iratban található az 1956 októberi- novemberi események jellegéről. Bebizonyította; hogy az irat félremagyarázza és meghamisítja a való tényeket és figyelmen kívül hagyja a nyugati hatalmak szerepét a magyarországi ellenforradalomban. A felszólalás hivatkozott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya november 2-án, tehát akkor ajánlott fel hivatalosan 20 millió dollárt az ellenforradalom megsegítésére, amikor tetőfokára hágott a terror a haladó emberek ellen. Az ellenforradalom alatt és után amerikai gyártmányú szabványfegyvereket zsákmányoltak az elleniorradalmároktól. Hivatalos és félhivatalos amerikai szervek az ellenforradalom előtt és alatt felforgató csoportokat dobtak át Magyarországra és a Szabad Európa Rádió valóságos katonai főhadiszállásként működött.

Áttérve az említett iratban feltett azon

kérdésre, hogy miért nem fordult Magyarország panasszal az Egyesült Nemzetekhez a nyugati beavatkozás miatt, megállapította; fő célunk az volt, hogy az ellenforradalom ütötte sebeket begyógyítsuk és az enyhülő nemzetközi helyzetben az. összes szocialista államok baráti segítségével továbbfejlesszük az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életét.

Péter János ezután idézte az alapokmányt, melynek egyetlen paragrafusa sem jogosítja fel az Egyesült Nemzetek egyetlen szervét sem aria, hogy beavatkozzék azokba a kérdésekbe, amelyeket “a magyar kérdés” cim alatt vitatnak meg, mert ezek az ügyek a Magyar Népköztársaság belső jogalkotásának körébe tartoznak, majd hosszasan foglalkozott a vita “lélektani előkészítésével”, Az elnlult hónapokban egyes nyugati országokban álhireket, valótlanságokat és fantasztikus hamisításokat találtak ki és terjesztettek azzal a céllal, hogy jóindulatú delegátusokat rábírjanak a napirendre tüzes megszavazására. A szóbanforgó irat is — bár néhány valótlanság kimaradt belőle — hivatkozik ilyen koholmányokra. Érthető, miért nem került ez az irat a napirendre tűzési javaslattal együtt a közgyűlés elé. Egyetlen ténybeli állitás sincs benne, amely igazolná a vita sürgősségét, amint azt a napirendre tüzest kérő levélhez csatolt magyarázó memorandum küszöbönálló kivégzésekről szóló állítólagos hírekre való homályos utalásokkal igazolni igyekezett. Ha a delegátusok még azelőtt megismerkedhettek volna ezzel az irattal, hogy döntöttek a napirendre tűzés kérdésében, akkor a határozat bizonyára még kevesebb szavazatot kapott volna.

És most hadd tájékoztassam a közgyűlést arról, honnan erednek azok az állítások, amelyeket az irat felsorol és azok, amelyekre csak utal.

Lássuk először azt a botrányos koholmányt, amely arról szól. hogy állítólag bebörtönöztünk 150 ifjút, akik az ellenforradalom idején még fiatalkorúak voltak és most, amint elérik 18-ik életévüket, ki fogják őket végezni.

Egy amerikai televíziós adó kezdte terjeszteni ezt a célzatos hirt. Egy neves televíziós műsorvezető, akit két hirdetőcég fizet, felhívással fordult az amerikai közönséghez annak érdekében, hogy lépjenek fel ezeknek az állítólagos fiataloknak a megmentéséért. Két ismerősöm megkérdezte az illetőt, milyen alapon szervezi ezt a kampányt. Erre ő megnevezte azokat a forrásokat, ahonnan ezt az információt kapta és hozzátette, hogy az amerikai külügyminisztérium is jóváhagyta ezt az akciót. Egy newyorki folyóirat szerint a New York város nevelésügyi tanácsa felszólította a diákszövetségeket, hogy szervezzenek hasonló akciókat. A folyóirat érdeklődött a nevelésügyi tanácstól, hogy milyen információ alapján szervezi a diákokat. A válasz az volt, hogy a külügyminisztérium jóváhagyta ezt az akciót, azzal, hogy a lehető legszélesebbkörü nyilvánosságot kívánja biztosítani ennek az ügynek.

Ezzel kapcsolatban a szóbanforgó okmány idézi Kádár Jánosnak a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának cáfolatát, aki egy nyilvános gyűlésen beszélt erről a botrányos koholmányról. Ámbár az irat azt állítja, hogy örül ennek a cáfolatnak, az idézett szöveg egv részét elhagyja. Kádár János ugyanis említett beszédében még hozzátette azt is, hogy nincs messze az az idő, amikor a provokációs akcióktól félrevezetett emberek szemrehányást tesznek majd a provokátoroknak és megkérdezik tőlük: miért hazudtatok nekünk.

Idézhetnék az iratból más botrányos koholmányokat is. A 12. oldalon a 31. paragrafus szerint egy magyar szóvivő 1959 október 17-én elismerte, hogy a közelmúltban halálos Ítéleteket hajtottak végre. Valójában a magyar szóvivő énnek az ellenkezőjét mondotta. Az említett napon két Reuter tudósitó kereste fel a magyar kormány szóvivőjét annak a 31 személynek ta névsorával kapcsolatban, akiket — mint az itt jelenlévő delegátusok is nyilván hallották — állítólag kivégezlek. A szóvivő közölte a Reuter tudósítóival, hogy az elmúlt három évben a listán szereplő személyek közül senkit sem állítottak bíróság elé, vagy helyeztek vád alá Magyarországon. Valószínűleg soha nem is léteztek. A Reuter az interjúról félrevezető jelentést adott, majd bocsánatkérő levelet küldött tudósítója utján a magyar kormány ezévivő jenek, arra hivatkozva, hogy telex-gépe; miközben az interjút Londonba továbbították, elromlott. Másnap a Reuter helyreigazítást adott ki. Ennek efleeére a szóbanforgó irat azt állítja,

hogy a magyar szóvivő tulajdonképpen megerősítette a kivégzések hirét.

Sok más koholmányt is leleplezhetnék. Egyelőre azonban, azt gondolom, amit elmondottam eléggé bizonyítja azt a rosszindulatú nemzetközi ösz- szeesküvést, amelynek célja, hogy egyes országok gyalázzák hazámat.

Ezt a részt azzal fejezem be, hogy amit a közgyűlés elmúlt ülésszakán az ellenforradalommal kapcsolatos nyomozások és bírósági eljárások befejezéséről mondottunk, az ma is érvényes s az elmúlt ülésszak óta semmi olyan nem történt, ami ennek a kijelentésnek érvényét megváltoztatta volna.

Másrészt a leghatározottabban le kell szögeznem, hogy az összes bírósági eljárások a Magyar Népköztársaság belső joghatóságának körébe tartoznak és tiltakozunk minden beavatkozási kísérlet ellen. Hozzá kell még tennem, hogy amennyiben amerikai vagy más szervek által átdobott felforgató elemek között olyanok akadnának, akik resztvettek az ellenforradalomban, ellenforradalmi szerepük nem biztosítana számukra menlevelet törvényellenes cselekedeteikre.

A szóbanforgó okmány elemzésének befejezéseként szeretném felhívni a közgyűlés figyelmét az okmányban és szerzőjének magatartásában megmutatkozó néhány nagyon is jellemző következetlenségre. A 15. pontban a szerző azt állítja, hogy erőfeszítéseket tett a “világszervezet és a jelenlegi magyar hatóságok közötti viszony megjavítása érdekében”. Az ebben a mondatban használt kifejezés már önmagában is azt bizonyítja, hogy nem igyekszik elősegíteni a viszony megjavítását. Az idézett kijelentéssel szemben bárki, aki elolvassa a kanadai sajtó beszámolóit Montreálban tartott előadásáról, vagy az Amerikai Fogász Szövetség newyorki konferenciáján, vagy a Tengerentúli Sajtóklubban tartott beszédeit, az csak azt a következtetést vonhatja le, hogy ebben az évben ö volt a leghevesebb és legaktívabb terjesztője a Magyarország és a Szovjetunió ellen irányuló hidegháborús kijelentéseknek. December 1-i nyilatkozatában már nemcsak Magyarországot és a Szovjetuniót, hanem ezen tulmenőleg Lengyelországot, Albániát, Romániát és Bulgáriát is megrágalmazta.

Tovább elemezhetném az irat sok más nyilvánvalóan rosszindulat» állítását. De amit eddig elmondtam, világossá teheti, hogy az elmúlt évi határozat alapján működő tiszteletreméltó úriember teljesen diszkvalifikálta magát és semmilyen minőségben sem képviselheti a közgyűlést Magyarországgal kapcsolatban.

Mindezek után, Elnök Ur, mély meggyőződésem, hogy ha ez a vita sok tekintetben káros is a magyar nép mégis határozottan és zavartalanul halad tovább a maga utján.

Péter János ezután idézte a N. Y. Herald-Tri- bune október 25-i számának egyik cikkét, amely elismeri, milyen kiegyensúlyozott az élet Magyar- országon és a jólét külső jelei tekintetében semmiben sem különbözik az amerikai nagyvárosokétól. Majd ismertette a Magyar Népköztársaság gazdasági és' politikai eredményeit, többek között azt, hogy inig ennek a vitának az előkészületei folytak, a UN két tagállama magyarországi külképviseletét nagykövetségi rangra emelte és másik három tagállam diplomáciai kapcsolatra lépett Magyarországgal. Kinos, hogy akkor, amikor a UN építő módon járulhatna hozzá a népek jólétének az emeléséhez,— mondotta, és amikor minket Magyarországon a fejlődő élet szükségletei és sikerei foglalkoztatnak, a közgyűlés egy ilyen vitát kénytelen folytatni, mely nem annyira Magyarországnak, mint inkább az általános nemzetközi helyzetnek árthat. Az úgynevezett magyar kérdés vitája jellegzetes tünete a mai nemzetközi helyzetnek, azon különböző irányzatok küzdelmének, melyekről Kruscsev elvtárs legutóbb budapesti látogatása alkalmából szólt. A közgyűlés napirendjén szereplő magyar kérdés világosan, tükrözi az ellentétes irányzatok hareát.

Befejezésül Péter János ezeket mondotta: Delegációm nem veheti tudomásul a szóbanforgó iratot. mert azt a Magyarország ellen irányuló amerikai külpolitika tükröződésének tekinti és “ennek megfelelően foglalkozunk majd vele”. Újra »méretném hangsúlyozni: a magyar nép csak azt laéri az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, működjenek közre annak érdekében, hogy többé ne használják fel hidegháborús célokra. A delegátusokat pethpr illő tisztelettel arra kérjük, ne vegyenek tu Sémáét erről az iratról és ne szavazzanak meg a ölt- miféle olyan lépést, amely azzal kapcsolatos. Az ilyen lépés ellen, mint a benyújtott határoía/li javaslat ellen leadott minden szavazat, vagy Már maga a tartózkodás is segítheti a magyar és a világfeszültség enyhülésének ügyét.