Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-17 / 51. szám

KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE ...

(Folytatás 9-ik oldalról)

gyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvá- levő, hogy a Horthy-rendszer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő': "Olaszországban •az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2730, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is magasabb, 3240 kalória. Ebben már elértük a színvonalat. (Derültség.)

— 1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, xna már 71 százalékát. Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszonylatban a legjobban; 10,000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely országgal. Mig Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10,000 lakosra. Már 1957-ben 14—16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal.

Jók az életviszonyok, van értelme a munkának

— Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereség- részesedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilár- ■4’tsuk, a termelés fejlesztésével alátámasszuk. A tömegek megértették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást. így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesithettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük. A tavalyi jó eredmények alapján. 25,000 alacsonyekeresetü munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munkakörökben

150.000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyan csak január elsején 82,000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február elsejei hatállyal lépett életbe 55,000 egészségügyi dolgozó fizetés- rendezése. Január elsejétől 408,000 idős ember nyugdiját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermekeket nevelő nők és a többgyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egybillió 487 millió forintot tesz ki.

A Központi Bizottság úgy véli, hogy' kedve- eöek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére. ‘Az előttünk álló feladatok megoldása alapot te- rerat népünk életszínvonalának további reális emeléséhez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább nemkevesebb 40-45 %-kal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy mindenekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kormány már jóváhagy ta a tervet.

— Eszerint az ötéves terv idején állami és magán erőből kétszázötvenezer lakást, az utánakövetkező ötéves tervben 350,000-et, majd az azt követően 400,000 lakást kell építeni. A három ötéves teiv tehát összesen egymillió korszerű, egész séges, uj lakást ad, ami azt jelenti, hogy' e 15 év alatt a lakosság mintegy' 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósitásával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut.

— Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése is. Az 1961—65-ös években részben a saját termelésből, részben behozatal utján a lakosság rendelkezésére kell bocsátani 460,000 mosógépet, 150,000 villamos hűtőszekrényt, 400,000 motorkerékpárt, továbbá

30.000 személygépkocsit. Ez a néhány adat is tanúsítja, hogy pártunk pontosan ismeri a dolgozó emberek jogos igényeit és igyekszik úgy' irányítani a termelő munkát, hogy azokat mielőbb kielégíthesse. Ennek feltétele, hogy' a nép a gazdasági építő munka feladatait magáévá tegye és teljes odaadással lásson hozzá megvalósításukhoz.

Kádár János ezután a szocialista társadalmi-12.----------------------------------------AMKIÍIKAI MAGVAK SZÓ

lend továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt.

A szocialista társadalmi rend továbbfejlesztésének időszerű kérdéséi

— A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjainak megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépitésének befejezését a legközelebbi évek ben. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban egyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kis- parcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is. Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13.4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdaságokban 8.6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13.5, az egy'éni gazdaságokban 11.8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban holdanként 17.5, a termelő- szövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban

14.4 métermázsa volt. Egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éld el.

— A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban nem az a parasztság útja, hogy' — erőit egyesítve — a szocialista termelőszövetkezetekben ura és gazdája maradjon a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat. A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nag.v krízisre, amikor Magyar- országon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házból is—ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az USA-ban például az 1920—1950 közötti 30 év alatt 1,220,000-rel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése

az egész társadalom ügye

— Rendkivül fontos, hogy a felvilágosítást vég ző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek: kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden paraszt- ember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ily enek szeretnének megtollasodni más emberek megkopasztásával. Nem gondolnak arra, hogyha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt vagy tiz válhat kulákká; kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkásparaszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen azért, hogy tiz meggazdagodjék.

Vannak parasztemberek, akik a kapitalista világ farkas-törvénye szerint kinlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy' abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogyr sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el írem egy' ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt. Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik, aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben.

Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, uj emberi életet nyit számukra a

Thursday, December 17, 1959

szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól és nem lesznek rabszolgái többé se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetekben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A' szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyü emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak. , v jjj

A volt kizsákmányoló osztályok és a disszidáltak kérdése

— Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsák mánvoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés- és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellen séggel — találkozott.

— Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmánvo- lókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista épités sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok átnevelésére.

— Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztály- harcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

— Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése — az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósitásuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a népi állam sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ.

— Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban csak ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjesztik azt —, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháboruval volna egyen lő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és kétévi becsületes munka után teljesjogu, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolok gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az uj, szocialista világban.-— Elvtársak! Érintenem kell az úgynevezett disszidáltak kérdését is. A disszidáltakat két csoportra osztjuk: kis részük megrögzött fasiszták és bűnözők csapatából áll. Ezekért nem ejtünk könnyet. Nagy többségük azonban azért disszidált, mert a reakció, az imperializmus propagandája megtévesztette őket. Sorsuk keserű kiábrándulás a hamis illúziókból, létbizonytalanság, ki szolgáltatottság. Hányt-vetett életük, hazátlan- ságuk sajnálatra méltó- Segíteni akarunk nekik, hogy visszatérhessenek szülőföldjükre és újra be illeszkedhessenek társadalmunkba. A disszidáltak közül jó néhány már idehaza az imperialisták ügynöke volt, vágj' ott kint lett az imperialisták pénzelt és kitartott politikai szolgája. Ezeknek azt ajánljuk, hogy gondoljanak a törvényszerű, elkerülhetetlen fejlődésre, a. jövőre. Számukra sem marad más lehetőség, mint hogy valamikor visszatérjenek az országba. Jól gondolják meg tehát,^mekkorát vetőik ,.a Magyar Népköz- társaság ellen, hogy ha majd egyszer a dolgozó magyar nép elé kell állniuk, ne terheljék őket olyan bűnök, amelyek megbocsáthatatkanok.