Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-10 / 50. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 10,1939 «*Naptárunkról örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy naptárunk elkészült, sőt mi több, már a szétküldését is elintéztük és valószínű, hogy midőn ezen sorok napvilágot látnak olvasóink tekintélyes része már kézhez is kapta, igy a többiek is várhatják, hogy rövidesen beköszönt hozzájuk is. A naptár-irodalmat az amerikai nevés tudós és államférfi, Benjamin Franklin (1706—1790) indította meg az 1732-ben kiadott “Poor Richard’s Almanac” cimü évkönyvével. Célja az volt, hogy az évzáró ünnepekre egy kis olvasnivalót adjon az amerikai közönség kezébe, hogy legyen mivel eltölteni az ünnepnapokat, amikor az egyházi és a világi törvények értelmében is munkaszünetet kellett tartani. Azért az Almanacot leginkább könnyű olvasnivalókkal, tréfákkal töltötte ki, amelyek között azonban adott hasznos információkat is. A naptár szerkesztésnek ez a módja úgyszólván napjainkig fennmaradt. A polgári újságok természetesen arra törekedtek, hogy a naptárakra minél több hirdetést szerezzenek és csak a hirdetések elhelyezése után maradt helyet töltötték ki szentimentális, vagy másféle könnyű Írásokkal. A munkáslapok által kiadott naptárakban már több komoly dolgot találunk; a könnyű írások mellett egyre több maradandó értékkel biró anyag került azokba. Jelen naptárunk anyagának összeállításánál figyelembe vettük, hogy az ünnepnapi szabadidő jelentékeny részét úgyis lefoglalja a televízió, amely nyújt elég könnyű szórakoztató anyagot, így cikkeink jórésze komoly, maradandó értékkel biró irás, különösen a külmunkatársak által irt EREDETI CIKKEK, amiket az anyag felsorolásánál fekete nyomásban említünk meg. Tesszük ezt azért, mert büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Szó naptárában ilyen sok EREDETI Írást kap az olvasó. A TARTALOM Miután úgy az elmúlt években, mint még jelenleg is az emberiség legfontosabb problémája a VILÁGBÉKE megalkotása, a Magyar Szó 1960-as naptára is elsősorban ezt az eszmét kívánja szolgálni. Ezt fejezi ki Gellért Hugó igazán gyönyörű címrajza, amelynél egy munkás a kardból ásót kovácsol, vagyis megvalósítja azt a bibliai mondást, hogy a fegyverekből hasznos szerszámokat kell csinálni. Ezt hangsúlyozza ki Figyelő: “Békét” cimü Írása, valamint Geréb József: “Az év története” cimü cikke is. Ugyancsak ennek a gondolatnak ad kifejezést Szőke István: “Erősítsük testvéri kapcsolatainkat” cimü írása is. Mi, idegen származású amerikaiak abban a “szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy nekünk két hazát is adott végzetünk. Az egyik a szülőhaza, a másik az Egyesült Államok, Kanada, vagy más terület, ahová a sors vetett bennünket. Naptárunk jelentékeny részét egész természetesen a “két haza” ismertetésére szánjuk. Az Egyesült Államokat a naptár-résszel párhuzamosan adott “Fontos tudnivalók az Egyesült Államokról” cimü cikk szolgálja. A Magyar Nép- köztársaságra vonatkozólag sok képpel illusztrált cikket talál a naptárban az olvasó. A békemozgalmon kivül a Geofizika problémái foglalták le legjobban a világ figyelmét. Az űrhajózás, az égitestek megismerése izgatja a ku- tátó elméket. Ebből a tárgykörből az “így fényképezték a Hold ismeretién oldalát” cimü cikkünk nyújt felvilágosítást. FONTOSABB CIKKEK Gazdag részletességgel és élvezetes módon tágítja ismeretkörünket “Az Északi-sarkvidéken” cimü cikk, amely magában megéri a Naptár árát. Más földrajzi ismereteket “Az ezeregy éjszaka földjén” (Irak) cimü cikk, amig a “Táncsics Mihály terve Budapest fejlesztésére”, “Radnóti Miklós” és E. K.: “Hetvenkét óra” cimü cikkek történelmi adatokat nyújtanak. A munkásmozgalmi adatokat Weinstock Lajos és Weinstock Rózsi: “Az amerikai munkásosztály helyzete”, továbbá Sz. I.: “Nagyszerű felnőtt fiatalságunk” kanadai viszonyokat ismertető cikke szolgáltatják. Szépirodalmi Írásoknak számíthatjuk az alábbiakat, noha csaknem mindegyüknek valamilyen társadalmi háttere van. Ilyen pl. Tersánszky J. Jenő: “Mindenki orvos” egy felvonásos színdarabja, és ilyen E. H. Neuwald “A halottak rokona” cimü írása, amelyet a szerző “detektivregény vázlatnak” nevez, amely azonban “hasonlít egy igaz történethez”. A szerző igen szép “happy end”-módon fejezi be a regényvázlatot; sajnos, az igaz történet vége nem hasonlít ahhoz, de bevalljuk, hogy igy, ahogyan a naptárban olvassuk, jobban tetszik nekünk a történet s valószínűleg ebben az olvasók is megegyeznek velünk. Szépirodalmi írások még: O’Henry: “A sorstársak” cimü elbeszélése, Szentkuthy Miklós: “A gárda vendége”, Gellért Gábor: “Bécsi körhinta”, továbbá Bódog András: “A szegény és a gazdag barátnő” elbeszélése. A politikai gazdaságtant Geréb József: “A haldokló kapitalizmus” cimü, gondolkodást provokáló cikke szolgálja. Másirányu tudományos cikkek a következők: “A Nap, mint energiaforrás”, “A rádium felfedezése”, “Technikai ismeretek”, “A feltételes reflex szerepe”, “Atomenergia a közlekedésben” és még más cikkek is. Az egészségügyet a nikotinról és a napfény használatáról irt cikkek szolgálják, életrajzi adatokat pedig Bódog András: “Az egyenes és a görbe”, Bolyai János életét ismertető Írása, toIV. Válaszúton a Debung-kolostor lámái A TIBETIEK azt tartják, hogy Lhasza lakossága szerzetesekből, asszonyokból és — kutyákból áll. Nem, ez nem valami tréfa. És a meghatározástól a gúnyolódás szándéka is távol áll. A kutyák itt szent állatok. Szerte Tibetben, Lha- szában pedig különösképpen, lépten-nyomon kutyákba botlik az ember. Csontok után kutatva ellepik a szeméttelepeket istentiszteletek alatt is szabadon járkálnak a templomokban, lustán hevernek az utcákon, nem ugranak félre az autódudától sem. Nem félnek. Mintha tudnák, hogy tilos őket bántani. A hit szerint ugyanis a kutyák testébe a meghalt lámák lelkei költöznek. Statisztika nincs róla, de becslés szerint, Tibet 1,200,000 lakosára 2,400,000 kutya jut. Egyetlen séta Lhasza utcáin vagy piacán elegendő annak megállapítására, hogy a városban sokkal több asszonyt látni, mint férfit. Hanem szerzetest az utcán viszonylag nagyon keveset látni. Pedig nagyon sokan vannak. Tibet 1,200,000 lakosából 120,000 a szerzetes- Csak a férfilakossághoz mérve, ez azt jelenti, hogy minden negyedik-ötödik tibeti férfi szerzetes. Hol vannak hát? A lámakolostorok — 2138 van belőlük Tibetben — rendszerint a hegyekben, a lakott helyektől legalább 20—30 kilométerre épültek. Nemcsak azért, mert a világ zaja háborítja az elmélkedés csendjét, hanem azért is, mert egy-egy kolostor sok szerzetesével, rengeteg lakóépületével, nagy birtokával gyakran nagyobb, mint a mellette fekvő város és egész életét, gazdaságát egyszerűbb igy szervezni. Nagyon sok kolostort nem is úgy tartanak számon, hogy melyik faluban van, hanem fordítva, a falvakat nevezik meg aszerint, hogy melyik kolostor közelében, körzetében fekszenek. Bár ez csak elnevezés kérdése, mégis jól fejezi ki azt az igen nagy szerepet, amit a papság Tibet életében játszik. Lhaszában 35,000 “civil” lakos él, a vápos körüli 26 kolostorban pedig kb. ugyanannyi a láma. Hogyan élnek, mennyiben változott életük a lázadás után? — ezekre a kérdésekre kerestem választ Lhasza legnagyobb kolostorában, a Debung- ban. A DEBUNG-KOLOSTOR egy órányi autóutra Lhasza központjától, egy hegyoldalban valóságos várost képez. Mire a kolostorváros kapuja előtt álló oszlopoktól, a szent csortenektől, a szabályos ház és utcasorokon át felgyalogolunk a központba, alaposan megizzadunk. Amikor pedig a kolostor főnöke, Czambacsende, a kolostor vagyonáról ad tájékoztatást, egy kicsit meg is szédülünk. Pedig nem is tud minden kérdésre válaszolni. Nem tudja, pontosan hány hektár föld képezi a Debung birtokait és azt is csak munkatársaival való hosszabb tanakodás után tudja megmondani, hogy a kolostor tulajdonába kb. 25,000 jobbágy- paraszt és mintegy 60,000 jobbágy-pásztor tartozik. (Csodálkozik, miért is kellene neki a jobbágyok pontos létszámát ismernie.) vábbá Jak Sándor: “Kisfaludy Stróbl Zsigmond” cikkei nyújtanak. Általános közérdekű Írások a következők: A K.: “Karácsony eredete”, Rev. Gross A. László: “Az igazságra nincs monopólium”, Eörsi Béla: “A hivatalnoki élet gyönyörei és keservei”, Bus- tya Károly: “Az eszme győzni fog”, Schubert József: “Hány óra?”, Márky István: “A hazátlan magyar”. * Megszólaltak naptárunkban az ujamerikások is. Ebbe a tárgykörbe tartozik a “Rágalomhadjárat” cimü cikk, továbbá Uj Bevándorló: “Szerencsés fickó” és Horváth E.: “Ujamerikás a csodás újvilágban” cimü írások. De nem maradtak ki a naptárból a versek sem. A számos jó vers között meg kell említenünk az amerikai nagy magyar proletár költő, Abet Ádám kitűnő, szavalásra is nagyon alkalmas humoros költeményét, amelynek címe: “Fogadalom”. És megemlítjük még Minarik Kálmán: “A paraszt meg a traktor”, továbbá Olexo Endre: “Babos kendő” cimü eredeti verseket. Kiegészítik még a naptár tartalmát az elmaradhatatlan tréfák, adomák, a hasznos információkat nyújtó rövid írások, amelyek értékét csak emeli Gellért Hugó rajzoló művészünk számos rajza is. így az a meggyőződésünk, hogy ebben az évben újból tartalmas és értékes évkönyvet nyújtunk olvasóinknak. — Az adományozó levelekben fel vannak sorolva a birtokhoz tartozó jobbágyok és rabszolgák. Minden birtokunk igazgatója hozzáírja az újszülötteket és kihúzza a meghaltakat. Minek vezetnék róluk itt külön nyilvántartást? Hát túlszervezett adminisztrációval valóban nem lehet vádolni a Debung gazdasági hivatalát. A kolostori birtokok jövedelmét azonban enél- kül is pontosan ismeri; évi 80 ezer tonna gabona, 900 mázsa vaj, 1 millió ezüst a befizetett fejadókból és 4—6 millió aT“eladott gyapjú-, hús- és bőrmennyiségből. A kolostorban 8 ezer szerzetes él. Minden egyes szerzetesre 3 paraszt-jobbágy és 8 pásztór-jobbágv munkája jut. így hát, ha a lámáknak nem is szabad dolgozniok — vonom le magamban gyorsan a következtetést — bőven van mit apritaniok a tejbe. Következtetésem azonban elhamarkodott. Amikor az istentisztelet befejezése után fiatal lámák egy csoportjával ülök együtt és fizetésük felől érdeklődöm, egybehangzó a válasz: minden szerzetes egyformán évi 58 kg árpát, 3 és fél kg jakvajat, napi 4 csésze teát (a tibetiek főtápláléka a pörkölt árpalisztből vízzel gvurt campa meg az avas jakvajjal és esetleg egy kis sóval “Ízesített” tea) s egész évre 2 ezüstöt kap. Ez minden. — És a ruha ? — kérdem rongyos és nagyon szutykos, bordó szinü daróckámzsájukra mutatva. — Ruhát nem kapunk — válaszolja egyikőjük. — Ezt szüléink küldik. Vagy magunk keressük meg a rávalót, amikor szabadságra megyünk. — Szabadságra? — Igen. Nyáron csoportonként 1—2 hónap szabadságot kapunk, akkor elszegődhetünk aratni. Keresetünk felét be kell fizetni a kolostornak, ami megmarad, azt magunkra költhetjük. Hová fordítják hát a kolostor óriási birtokainak busás jövedelmét? Válaszként a szomszéd épületbe visznek át. A kolostor volt vezetője, Avantamba élő Buddha lakott itt, aki az ellenforradalmi lázadás egyik fő szervezőjeként most börtönben várja a felelősségre vonást. Lakásában közszemlére bocsátották az ott talált holmit. A keleti mesék kincsesbarlangjainak képe tárul itt az ember elé. Apró zsákok szinültig aranyérmékkel, méteres gúla szinarany tömbökből, mázsaszámra ezüst, több kiló igazgyöngy, rengeteg türkiz, jade, korall, néhány tucat arany karóra. Két zsák tele ópiummal. Egymás hegyibe rakva a kincset érő szőnyegek, angol szövet- és hindu selyemvégek tucatjai. Tömérdek ital, francia likőrök és spanyol borok, rengeteg női (!) piperecikk, literszám ra a parfüm, körömlakk és speciális “férfiholmi” is, ami azonban fogadalmukhoz hü szerzeteseknek aligha kellhet. .. A velünk jött lámák egyikét kérdezem: — Nem tudták, hogy a kolostor jövedelme jóval nagy'óbb, semhogy a lámáknak: évente 58 kg árpaliszten kelljen élniök? — De tudtuk. (Folytatás a 7-ik oldalon) Tibetben terjed a fény
