Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-03 / 49. szám
Thursday, December 3, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ Egy magyar rabbi levele amit "Az Ember” nem közölhetett Sz. E. kedves olvasónk küldte be az alábbi levelet. írójával e nyáron ismerkedett meg, amikor Magyarországon volt látogatóban. Azt is tudomásunkra adta Sz. E. olvasónk, hogy a levelet először az “Ember” cimii newyorki hetilaphoz vitte fel közlés végett, de ott visszautasították kérésének teljesítését. Kedves Ernő Bátyám! Üdvözlő lapját megkaptam és nagyon jól estek sorai. Remélem igen jól utazott és az ittléte is kellemes volt és az is marad. Az a rövid idő, mit elbeszélgettünk maradandó értéknek bizonyul. Azóta is sokat és sokszor emlegetjük. Szeretném, ha barátainak elmondaná mindazt, ami az igazság. Elmondaná, hogy én mint a kerület főrabbija teljes jogú polgára vagyok az országnak és a rendszer teljes nyugalmat és szabadságot ad minden papnak, bármilyen felekezetű is legyen, természetesen a papi hivatás szentségének szem előtt tartásával, ezen azt értem, hogy a pap tanítsa a hitet és vallását, annak szépségét és eszméit, de ne tévessze össze a pap a szószékét a politikai emelvénnyel. Mint saját maga is tapasztalta, hogy ez valóban igy is van és soha senki nem gátol rabbi hivatásom teljesítésében. Akár talmud tórát oktatok, akár öregeket istápolók, akár szegényeket segítek, minden munka szabad és megengedett, sőt hozzá kell fűznöm, hogy fizetést egyik hitközségemtől sem kapok, kanizsai rezidenciámat is az Országos Iroda hozta rendbe, a kaposvárit is. Fizetésemet is az Országos Iroda folyósítja egyrészben, és egy harmadát pedig az állami egyházügyi hivatal, tehát fennáll az a paradox helyzet, hogy .papnak az állam ad javadalmazást, amiért semmit sem kíván, csak annyit, hogy a hit tanításánál maradjon a lelkész és híveit legjobb tudása és lelkiismerete szerint vezesse és pásztorolja. Mindezt azért írtam le kedves Ernő bátyám, mert tudom, hogy sokan fogják Önt kérdezni és tudjon bárkinek elsőkézből kapott hiteles választ adni. Sőt továbbmegyek: én minden ismerősét és barátját, aki érdeklődik irántunk, szeretettel meg hívom hozzánk. Jöjjön el és lásson és nézzen körül és tapasztaljon. Szívesen állok bárkinek rendelkezésére, persze ezt a meghívást úgy értelmezem, ahogyan Ön is és kedves felesége is voltak, hiszen, bár rokonaik vannak itt az óhazában, mégis szállodában laktak és én is szívesen megmutatom az országot és a mi hitközségeinket és intézményeinket is egyaránt, hogy lássák, hogy élünk és vagyunk és dolgozunk. Most is az őszi főünnepek alkalmából raus hassono idején Kaposvárott hirdetek igét, Jaum Kippurkor Nagykanizsán és a sátrak ünnepén pedig Keszthelyen. Sajnos az igaz, hogy kevesen vagyunk, pap is, meg hívek is, de bennünket a hitlerizmus pusztított és irtott, úgyhogy csak maradék vagyunk a régiekből. Persze az is igaz, hogy sok a szegény, beteg, öreg és elhagyott, de ezeknek a tragédiája egytől egyig még Auschwitzban kezdődött. Az is igaz, hogy sokat kell segíteni és ha van miből megtesszük, bár kevesen vagyunk, de lelkesek és hívők. Szeretném, ha Ernő bácsi mindezt elmondaná barátainak és várom mielőbb szives sorait, melyre mindig örömmel és szívesen fogok választ küldeni. Igaz szeretettel: Dr. Singer Ödön, főrabbi A HOLD UJ KÉPE MOSZKVA. — A moszkvai planetáriumban elkészítették a Holdat mutató nagy gömböt, melynek a túlsó — vagyis azon felére, amelyet az emberek még sohasem láttak —, berajzolták azon adatokat, amiket a Holdat megkerülő Lunik rádió jelentése alapján nyertek. Ez az első ilyen hold-gömb, amit eddig készítettek. Más hold-gömböknél az az oldal eddig teljesen üres maradt. A MOLZYAI rádió szerint Boris Yakivlevich a Kiev-egvetem matematikai tanára — aki még mindig tanit—. most ünnepelte születésének századik évfordulóját. ■■■■■■■■MaBPaBaBaaaHHaaEaaBaBBHnHa» száma. Ami a csomagküldést illeti, kedves felajánlásukat nagyon szépen köszönöm, de nekünk nincs szükségünk rá, remélem, nem veszik ezt rossznéven. Nem várok semmiféle ellenszolgáltatást, s boldog leszek, ha annyi év után sikerül találkoznunk és vendégül láthatom magukat. Szeretettel: Ha, Sándor és a gyerekek Acheson megszólalt... ... és hervadni kezdenek a demokrata párt esélyei a jövő évi elnökválasztásra Mit mond, mit akar és mit rejteget a Néhai Dulles külügyminiszternek utóda született. Ez az utód pedig nem más, mint egykori előde, protektora és buzgó úttörője a hidegháború kitalálásában és ápolásában: Dean Acheson, a Truman-évek volt külügyminisztere. Acheson so káig hallgatott és sokan azt hitték, hogy hallgatása lberális, felvilágosodott kritikát takar a külpolitika terén. Amikor Dulles meredék-politikája befagyott, sokan gondoltak Achesonra, hogy ő majd talán ki tudja huzni sárba rekedt külpolitikai, szekerünket. Szerencsére azonban elnökünk is látta, hogy a Dulles külpolitika csődbe kergeti nemzetközi pozíciónkat, és mesterien fékezve, a gyeplőt oldalt rántva, baráti találkozássá változtatta a kiélesedett konfliktust Oroszországgal. A világtörténelemben ritkán fordult elő hasonló fordulat, de tény, hogy az Eisenhower-Kruscsev megbeszélés és megértés melegedő napsütéssé változtatta az addigi fagyos, zord hangulatot. Mellesleg szólva, ez a változás az 1960. évi elnökválasztás esélyeire is kihatott. Mert bár addig a republikánus párt választási kilátásai cstig- gesztően reménytelenek voltak, a Camp David találkozó óta már újra éledtek a pártvezetők reménységei. A békevágyó milliók és milliók hálát éreznek a kormány iránt, mely sok hibája és baklövése dacára, mégis csak felismerte a békepolitika alapvető fontosságát és számos jellel mutatták meg, hogy a sok ósdi és maradi belföldi ostobaságot is hajlandók elnézni az Eisenhower- Kruscsev által aláirt békevonal kedvéért. Ám mégis, a demokrata párt komoly győzelmeket aratott az időközi választásokon és a próbaszavazások eredményei is azt látszottak mutatni, hogy 1960-ban nagyobb valószínűséggel jöhet be egy demokrata elnök, mint egy republikánus. Ekkor megszólalt Acheson. Először csak Bonnban beszélt, ahová a Kruscsev washingtoni látogatásától halálra rémült német hadiipar nagysi- etve mentő-konferenciát hivott össze, hogy sürgősen kidolgozzon valamiféle stratégiát, miképpen lehetne gátat vetni az orosz-amerikai barát- kozásnak. Acheson már ekkor is megrökönyödést keltett világszerte, mert szavai a hidegháború logikáját, s a hadiiparok külügyi vonalát követték. Úgy tiint fel, mintha Dulles kelt volna ki sírjából, hogy megint csak megvédje a harmadik világháború szakadékán táncoló eszelős játékát az idegekkel és félelmekkel. De ekkor még csak Achesont az ügyvédet véltük hallani. Acheson ügyvédi cége most megkapta a nagy koncot, a német hadiiparok busásan jövedelmező amerikai képviseletét, amit korábban a Dulles-féle ügyvédi cég látott el, nem kis haszonnal. De ugylátszik, a nagy érdekeltségeknek nem elég az ügyvédi képviselet, a háborús párt politikai vezérkarában is Achesont szemelték ki szószólóul, tehát Acheson most már a legfőbb háborús szervezet, a nyugati szövetségesek katonai alakulata, a NATO előtt is irányitó beszédet mondhatott. Acheson nem lefegyverzést ajánl. Ellenkezőleg, még erősebb, még masszívabb fegyverkezési tempót, hogy a Szovjetunió ha csak moccanni merne, semmi máshoz ne folyamodhasson, csak az atomháborúhoz. Tízéves fegyverkezés ilyen tempóban — mondja — sokkal jobban biztoositaná a békét, mint bármilyen Kruscsev-féle lefegyverzési terv. A Szovjetunió igenis csökkentse konvencionális haderejét, de a NATO nemzetei fegyverkezzenek még erősebben és még kitartóbban, mignem abszolút fölényt tudnak szerezni az orosz felett. — Miért is ülnénk le alkudozni —, kiált fel Acheson — hiszen az alkudozásnál nekünk is le kellene adnunk valamit! A helyzetünk most a legjobb; ha egyezkednénk és koncessziókat tennénk, csak mi veszíthetnénk. Ugyanígy vagyunk Berlinnel is. Itt is a helyzetünk most a legjobb s csak veszíthetnénk, ha leülnénk egyezkedni”. Ilyen és hasonló érvekkel igyekszik Acheson felölteni Dulles üresen maradt papucsait és bebizonyítani, hogy az .szovjetet féken kell tartani hiába akar békét, barátságot, közös összemükö- dést. Persze a hadiiparok nem virágozhatnak, ha nincsen mumus és minthogy a fegyverkezési versenyhez okvetlenül szükség van barátokra is, ellenségre is, a játék egyszerű, az oroszt ki kell neTruman-évek volt külügyminisztere? vezni ellenségnek, akár akar az lenni, akár nem és fegyverkezni kell ellene, még ha megpukkad is a. béke és barátság vágyától. Acheson mindezt igen cifra, mézeskalácsos díszítésekkel, sok burkoltsággal és rejtegetéssel teli, szövevényes beszédben adta elő. Pontosan, úgy beszélt ahogyan a fegyvergyárak ügynöke adta volna elő mondókáját, ha ilyen tisztes gyülekezet előtt kellett volna rendeléseket kollektál- nia. Még a történelmi visszapillantás sem hiányzott. Európában mindig csak akkor volt béke, ha hatalmi egyensúly is volt — magyarázta — és ezt az egyensúlyt mindig a fegyveres hadseregek tették lehetővé. Az még csak eszébe sem jutott, hogy az Egyesült Államok 80 billiós költségvetéséből minden évben legalább 40—50 billiót költünk fegyverekre, vagyis olyan haszontalan és terméketlen árukra, amik minden három évben értéktelen ócskavasként kerülnek a zsibárusok kezébe, vagy a szemétdombra. Arról sem beszélt, hogy minden nemzet egyformán nyög az óriási hadikiadások miatt s az államháztartásokat csőd fenyegeti, mert az irtóztató hadikiadásokat máris nem any- nyira adókból, mint inkább adósságokból fedezik s horribilis adósságaikat egyszer majd nem lesznek képesek rendezni óriási pénzügyi katasztrófák nélkül. Acheson felszólalásaiból most már világosan látjuk, hogy a hadiipar fogott magának egy uj Dullest, aki ugyan még nem bir hatalommal, még nem “vér és vas kancellár”, de az akar lenni és tudja kiknek a támogatására és pénzére lesz szüksége, hogy célját elérje. Bárhogy titkolja is, ki látszik a lóláb, vagyis hogy a háborúkat rendező nagyiparok és pénzemberek érdekeit képviseli és mostantól fogva nem is tekinthetjük másnak, mint a láthatatlan, de élő és ezer polipkarjával mindenhová elérő nemzetközi háborús párt egyik vezéragensének, akit már felfogadtak, felbéreltek, kioktattak a külpolitikai vezérkos szerepére. Csengőt még nem akasztottak a nyakába, ezt a közvéleménynek kell odaképzelnie a volt külügyminiszter nyakába. Hivatalos beállítás szerint Acheson a NATO-ál- lamok küldöttei előtt mint magánember, mint illusztris vendég, mint volt külügyminiszter és a NATO egyik megszervezője beszélt. De megszólalása mégis a hervadás dércsipését jelentette a demokrata párt számára. Mert Acheson a demokrata Truman kormányzatnak volt a külügyminisztere s az a különös szerep amivel most a békepolitika helyett a közelmúlt — erkölcsileg is, diplomáciailag is megbukott — hidegháborúját- akarja visszahozni és megerősíteni, uj félelmet gerjeszt milliók lelkében. Az amerikai nép joggal retteg egy uj Dullestől, a Truman-Acheson által kezdeményezett “meredek-politika” folytatójától. Ha a demokrata párt a közeljövőben nem lesz képes lemosni magáról azt a sötét látszatot, hogy nyilt, őszinte és határozott békepolitika helyett a titkos háborús pártot szervező hadiiparoknak kiszolgálója, Acheson megjelenése a porondon végzetes tehertételnek fog bizonyulni, mikor majd milliók járulnak az urnákhoz jövő novemberben. P. T. * • A FEDERAL BUREAU OF PUBLIC ROADS adata szerint október havában az Egyesült Államokban 5,101 mérföld országos állami (federal) ut volt építés alatt. • Az amerikái televízión leadott (commercials) hirdetések olyannyira igénybeveszik , zavarják és tönkreteszik az emberek idegeit, hogy a TV-tár- suíatoknak nagy bárletet kellene fizetni azért, hogy készülékeiket a mitsem sejtő polgárok beengedjék lakásaikba, — irta egy felháborodott TV-tulajdonos. • A japán statisztikai iroda szerint Japánban a fiatal (20 éven aluli) öngyilkosok száma sokkal nagyobb, mint bárhol- a világon. • AZ EGYESÜLT NEMZETEK az év október hav’ban 12 miP’ó dollárt kanott az Egyesült Államoktól a United Nations Children’s Fund javára.
