Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-26 / 48. szám

xnursaay, Nov. 26, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ "Régi jó ” (KÖNYVSZEMLE) Egy könyv érkezett Magyarországról, amelyről ezt Írják szerzői a bevezetésben: “Történelmi riport könyv ez, mely az olvasók elé tárja a negyedszázados ellenforradalmi re­zsim uralkodó rétegei politikai, gazdasági és er­kölcsi világának züllött korruptságát.” A könyv a maga valóságában akarja bemutatni azt a régi jóvilágot, amelynek visszakozásáért az ellenforra­dalmi őrület kész a legkegyetlenebb, legelképesz- tőbb kínzásokra és emberirtásra és a legfantaszti­kusabb propagandára is. Négy magyarországi újságíró: Horváth József, Nemes János, Pintér István és Szabó László gyűj­tötték össze az adatokat ehhez a könyvhöz, leple­zetlenül tárva fel a Horthy-korszak elvetemült­ségét, amely nyomorba, gazdasági és erkölcsi romlásba és gyalázatba sodorta a magyar népet, a magyar nemzetet. A könyv cimtáblájának felső jobbsarkában van a szimbólum, az úri, a főúri élet nélkülözhetetlen kelléke —- a cilinder kalap, az ezüstfejü sétabot és a fehér kesztyű, amely magyarázat nélkül is megérteti, hogy kiknek is állt ez a régi jóvilág. Felsorolják az irók ebben a könyvben azokat a nép ellen elkövetett bűnöket, visszaéléseket, me­lyeket e cégér alatt a nép ellen elkövettek. Szo­ros összefogást, amellyel “kéz kezet mos’’ alap­ján a kormány vezetői mindig készek voltak egy­mást segíteni népellenes akcióikban, védték egy­mást még akkor is, ha tevékenyen nem vettek abban részt. De csak az számított aki “ur” volt! “Úri ember” “úri becif'letszó” “úriemberhez mél­tó gondolkozás!” Ezekkel a jelszavakkal volt tele a levegő. A rangőrület, a címek dominálták egye­dül. Saját tulajdonuknak tekintették az országot még csak tudomást sem vettek róla. hogy NÉP is van, hogy munkások is vannak, — kivéve ami­kor saját céljaikra lehetett őket kihasználni. A jó, zsíros pozíciókat urak töltötték be, “Kormány- zóhíi” barátaikat juttatták jó állásokhoz, akik különböző — de mindig a nép rovására történő manipulációikban segítségeikre voltak— különö­sen ha valami “sokatmondó”-nak a nyakát kel­lett törni. Csak néhány kirívó példáról emlékezik meg a könyv, melynek tartalmából szeretnék idézni pár kimagasló esetet. A könyv szerzői oly hosszú so­rozatát tárják fel a könyvben a Horthy-uralom alatt elkövetett csalások, sikkasztások és hamisí­tásoknak, hogy az olvasónak égnek áll tőlük a ha­ja. De csak igy tudják ismertetni az “úri” Ma­gyarországot és a régi jóvilágot. A sok nevezetes eset közül nehéz választani. De azt hiszem, sokan vannak az olvasók között, akik még emlékeznek a Nagyatádi Szabó István ke­gyelmes ur panamájára, de már elfeledték vagy talán sohasem volt fogalmuk azokról a milliókról, amiket ezzel az üzlettel bezsebeltek- Ez volt a hir hedt mezőgazdasági termékek — szarvasmarha, ló és termény kiszállításának panamája, amely bent az országban katasztrofális élelmezési hely­zetet teremtett és a nép nyomorát, éhségét és drágaságot idézett elő. Ebben a piszkos üzletben oly sokan vettek részt az ellenforradalmi kor­mány vezető urai közül, hogy amikor a manipulá­ció napvilágra jött, bűnbaknak a kegyelmes ur tit kárát, Esküdt Lajost, akarták beállítani. (Már azelőtt egy veszedelmes “adatforrás”-nak, Zá­kány Gyula képviselőnek az államkasszából tíz­millió koronát (százezer dollárt) és szükséges ira­tokat tettek zsebébe és “aló-mars”-ot mondtak neki.) S hogy ettől az adatforrástól is megszaba­duljanak, Esküdtnek is felajánlották ugyanazt az összeget és a szükséges iratokat, hogy menjen a “korlátlan lehetőségek haájába”, de ő nagyon so­kat tudott és nem fogadta el (neki politikai am­bíciói voltak) és ilyesmit irt a börtönből az Igaz­ságügyminiszternek: “Mig a bűnösöket bíróság elé nem állítja. . . mig az államtól elpanamázott tízmillió aranykoronát vissza nem szerezteti... stb., ,stb.” így aztán a börtönből a bolondok házá­ba került. . . Nagyon érdekesnek Írják le egv másik bonyo­dalmas, de kevésbé ismert ügy részleteit. Ez volt a “Dorogi Gumigyár Rt.” panamája, amely mint a ’szerzők leírják, “aranyesőt” jelentett, persze a tűzhöz közel állóknak. Ebből is szeretnék egy nagyon érdekes kis részletet ismertetni olvasóink­kal, amely — valamely körülmény folytán — egy ceglédi választás alkalmával jutott napvilágra. Egyik jelölt egy Lendvai Lehner István nevű fa­siszta, uszító újságíró volt. Mikor felment az -emelvényre, programbeszédét elmondani, eléne­kelték a “Himnuszt”, a “Szózatot”, egy levente gyerek elszavalta a “hiszekegyet”, utána felol­vasták Prónay Pálnak, a Prónai különítmény fe­jének levelét — aki nem jöhetett el —, azután a jelölt emelkedett .szólásra, aki annyi tticsköt-bo- gara beszélt össze, hogy még a gyakorlott korte­sek sem értettek belőle egy szót sem. Azután politikai céljait és elgondolásait ebben a pár szó­ban ismertette: “Az én programom csak ennyi— le a kormánnyal, le a zsidósággal!” Azután egy másik szónok mondott lázitó, antiszemita beszé­det, “a kormány kiszolgáltatja magát a zsidó­ságnak és a nagytőkének”, “hogy a bankok és a kormány puszipajtások, s csak ilyen bűnös poli­tika mellett lehetett a tőzsdén 300 millió koronát keresni”. A szónok is zsebelt, és a honatyák is, csak a nép nyomorgott, éhezett. Azokat hazafias jelszavakkal táplálták, “magasabbrendii közer­kölcs, tiszta közélet, makulátlan köztisztviselői becsület”, no meg a “magyarok ébredése és a bol- sevizmus veszélye” sem hiányzott. Ugyanekkor a nép csak “csőcselék” volt. Egy képviselő az inter­pelláció után azt mondta ellenfelének: “ezt el le­hetett volna intézni négyszemközt is, nem volt szükséges, hogy a ‘csőcselék’ fülébe jusson.” Az­ért nagyon vigyáztak arra is, hogy a “csőcselék” fel ne ébredjen, hogy a titkos szavazás eszébe ne jusson, igy azt is hangoztatták a kortesbeszédek­ben, hogy a “magyar ember nyilt természetének megfelelő a nyilt választás” s más efféle maszla­gokat. A legérdekesebb olvasni valók egyike a könyv­ben Jellinek Morton miniszter elnökségi titkár szökése a félmilliárd koronával. Ez volt a pénz lebélyegzési panama. Ennek is roppant érdekes részletei vannak. Jellinek összeszedte az elérték­telenedett koronát, nagytekintélyű politikusok, főtisztviselők és bankoktól, hogy külföldön felül­bélyegeztetve, dollárt, vagy más értékeket vásá­roljon rajta. Ez visszacsempészve óriási vagyont jelentett volna. De Jellinek Morton megszökött az összeszedett pénzzel, 1,500 károsultat hagyva maga után. Sokan vettek részt ebben a panamá­ban is a “magyar nemzet oszlopai” közül. Azt Ír­ják a szerzők, “Létay Gusztáv, az Union Bank Rt. igazgatója Írásban garantálta az üzlet sikerét. S ki kételkedhetne egy olyan bank garanciájában, amelynek az elnöke egy gróf és az igazgató ta­nácsban is egy gróf és volt miniszterek ülnek?” Mivel sok volt a vajas fej, végre ez az ügy is “urimódon” elaludt. Az urak kénytelenek voltak uj üzlet után nézni. Érdemes lenne hosszasabban foglalkozni ezzel az üggyel, de sok szenzációs eset van a könyvben és ha röviden is, szeretnék még párat megemlíte­ni, amelyek a Horthy-rezsim úri Magyarországát mutatják be, amikor a ‘munkások szájából kilop­ták a szűkös falatot is.” Rendkívül érdekes a frankhamisitási panama, amely világszenzáció volt a maga idejében és amelynek szövevénye a legmerészebb detektivre- gényeket is felülmúlja. Azt hiszem erre az esetre sokan emlékeznek még, de annak érdekfeszitő részleteit talán sohasem ismerték. Aki ezt a ka­landos történetet elolvassa, igazán égnek áll a haja a bámulattól. Ez — mint írják — Zadravecz István tábori püspök lakásán kezdődött. Egy este előkelő sereg gyűlt össze a püspök lakásán és egy félig világí­tott szobában, feszület az asztalon — a püspök előre mondja az eskü szavait és az urak ünnepé­lyesen mondják utána: “A magyarok Istenére esküszöm, hogy a Kettőskereszt Vérszövetség ál­tal rámbizott hazafias feladatokat teljesíteni fo­gom . . . stb. Alárendelem magam a Kettőskereszt Vérszövetség vérbiráskodásának. . . stb. Isten en­gem úgy segéljen!” (Ez nem a teljes szöveg.) Itt aztán felsorolnak neveket, amelyek olvasása­kor megáll az ember esze! (Ilyen titkos szövet­ség volt a “Honszeretet”, a “Szentgyörgy Tár­saság”, az “Etelközi Szövetség” és még több is. Vajon mennyit tudott ezekről a szegény éhező igavonó nép?) Azután megkezdődött a hamis ezerfrankosok készTése. A szállítás, beváltási próbálkozások szövevénye, az amszterdami rend­őrség gyanúja és felismerése és a francia rend­őrség kutatása és leleplezése, hamis útlevelek, futárigazolványok. . . stb., stb. Ez valóságos de- tektivregény hatását kelti. Főszereplői voltak Windischgratz Lajos főherceg, Nádosy Imre or­szágos főkapitány, püspök, nyugalmazott vezér­kari ezredes, grófok és más nemzeti nagyságok, akik a könyvben mind meg vannak nevezve. Természetes, hogy ennek a nemzeti botránynak is a munkások itták meg a levét. A külföldi hi­telforrások elapadtak, pangás állt be a gazdasági életben. Franciaországban és más országokba» is — lenézték a magyar munkásokat, sokat el is bocsátottak közülük, mintha ők is okai lettek vol­na. Erről az ügyről nem is lehet itt eleget Írni, ezt mindenkinek el kell olvasni. Ott van pl. dr. Zavaros Aladár székesfehér­vári polgármester szenzációs panamája. Ez nem szövevényes; ő egyszerűen elkártyázta a bármi­lyen célra összegyűjtött pénzeket és mindig tu­dott uj forrásokat találni, amelyekhez mint a vá­ros feje, könnyen megszerezte a hozzájáruláso­kat. Ugyanakkor Vass József Népjóléti Minsz- ter életéről könyvet lehetne Írni. Miniszterelnök- helyettes, a kormány rangidős tagja, és szent- életű pap volt. S azt Írják róla a könyv szerzői, hogy “nevé­hez tengernyi panama fűződik”, szeretőkre köl­tötte a sok pénzt, elpazarolta a rokkant segélyt, a szegények karácsonyi felsegélyezésére szánt 43,000 pengőt. Azt mondta: “mit kezdjen ő 43 ezer pengővel, mikor annyi a szegény, mint a csillag!” így elköltötte ő. Mikor meghalt, igy bú­csúztatták: “Vass József, nemes hazafi, nagy mi­niszter, igazi államférfi, régi jó barátunk — Is­ten veled!” Balatonbogláron emléktemplomot is építettek tiszteletére. (Úgy el tudták rejteni bű­neit a “csőcselék” elől.) Elmondják az irók, hogy milyen visszaélések voltak a Vásárpénztár Rt. körül. Sipőcz Jenő pol­gármester a “Világválságot” okozta. Elmondta, hogy a főváros lakossága 203 millió pengő köz­terhet visel, ami emelkedni fog, s beszámolójá­ban a takarékosságot ajánlotta, mert “a teher súlyosbodik, a nyomor nyagyobbodik”, ami az inségsegély csökkentését, munkáselbocsátást je­lentett. Az Ibusz körüli visszaélésekről is Írnak részleteket, ott is bíizlött valami, mert egy kom­promittáló levélért 20,000 pengőt fizettek az ille­tékesek a “Kisgazda” cimii lapnak. Aztán ott van a Dohányjövedék érdekes históriája, amiből évente kb. egymillióháromszázezer pengő ingyen járandóságot osztottak ki különböző személyisé­geknek. A többiről már nem is irok, pedig még több érdekes leleplezés is van benne. Nagy vonalakban ez a könyv tartalma, de a részletek mind nagyon izgalmasak, a nagynevű szereplőkkel kapcsolatos aktivitások kiábrándít­ják még azokat is, akik hittek abban a rendszer­ben. Vannak ott hercegek, grófok, kegyelmes és méltóságos urak, államtitkárok, miniszterek, pol­gármester, rendőrfőnök, sajtófőnök, törvényszé­ki bírák, szentéletii főpapok. (Csak munkások nincsenek.) Erre aztán megkérdezheti az olvasó: “Ezek voltak az ellenforradalmi kormány vezér­alakjai? Az ezeréves Magyarország oszlopai? Vagy ezek voltak, akiknek piszkos önző érdekeik szegték nyakát az ország és a nép érdekeinek?” Mindenesetre helyesen tették a könyv Írói, Logy a porlepte akták mélyéből napvilágra hoz­ták ezeket a jól elrejtett titkokat. A könyv na­gyon érdekes és tanulságos, aki el akarja olvas­ni— ha siet a rendeléssel — még megkaphatja a Magyar Szó kiadóhivatalában. G. M*-----------------------------------------------9 Élet a világűrben MOSZKVA. — A szovjet biológusok egy cso­portja arra a következtetésre jutott, hogy a vi­lágűrben száguldó “spórák” már , valószínűleg tartalmazzák az élet valamilyen formáját. Ezért az egyik orvosi szaklapban arra kérik az űrha­józással foglalkozó tudóikat v,o<r^ « at­moszféráján kívül eső világűrből valami módo* hozzanak mintát, amit bővebb vizsgálat alá le­hetne venni. ^----------------------------------------------------------x RENDELJE MEG MÉG MA! Ják Sándor: PKP PÍ § BBáfiWáN MiELkiL^ fit SnAlSLIAII megkapó, igazán emberi életből merített regényét Ára szép kemény kötésben csak §L25 (plasz 25 cent posta- és csomagolási költség) Kérem küldjenek részemre Ják Sándor: Emberek a máglyán c. köméből.............. példányt. — Mellékelek $.................. ........t. N év: ...................................................... Cim: ............................................................. Város: ................................. Állam: ...... s________________________________________________________________________^

Next

/
Thumbnails
Contents