Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-19 / 47. szám

Thursday, November 19,1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2_ FRANCIAORSZÁG TOVÁBB KÍSÉRLETEZIK AZ ATOMBOMBÁVAL .I--*--*.-«--»--*-'*--«-'»- A A. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. 'v w ~irr^r~*r~w ,w~w~w~w v v 'V v v v "* BALJÓS SZIMPTOMÁK Nem mondom, hogy túlságosan kézenfekvő vagy szembeötlő dolog, de ha egy kissé alaposab­ban vesszük szemügyre az elnök küszöbön álló “világkörüli” utjának a programját, valamint az azzal közvetve vagy közvetlenül összefüggő fejle­ményeket, lehetetlen megszabadulni attól a be­nyomástól, hogy itten valami furcsa, nyug­talanító, sőt: fondorlatos manőver van készülő­ben, ami veszélyezteti a béke érdekében eddig el­ért eredményeket. Az első benyomás az, hogy bizonyos — igen befolyásos — erők most azon fáradoznak, hogy a közeljövőben remélt csucstalálkozás időpontját minél messzebbre lehessen kitolni. Adenauer ba­rátunk siet Londonba, hogy a csúcskonferencia mielőbbi megtartásának legerősebb hívét: Mac- Millant lebeszélje eredeti álláspontjáról és meg­győzze, hogy “egy kis halogatás” nem fog árta­ni a béke ügyének. De Gaulle hirtelen megmaka­csolja magát: ő bizony nem hajlandó csucstalál- kozásra menni addig, mig előbb alaposan ki nem beszélhette magát Kruscsevvel, de ugyanakkor ezt a találkozást március 15-e előtt nem képes vagy nem hajlandó nyélbeütni. Eisenhower egy­szerre nagy szükségét érzi, hogy a katolikus egy­ház fejét meglátogassa — az első eset, hogy egy amerikai elnök tiszteleg a pápánál... És hirtelen — haliga, csak haliga! — felbukkan a láthatáron a véreskezü Franco; ő sem akar kimaradni a szín­játékból: elvárja, hogy Eisenhower nála is leadja a névjegyét... Tessék ezt gondosan összeadni: Adenauer, De Gaulle, Franco és a római pápa... Az első három a katolikus egyháznak kipróbált, szinte fanatiku­san hűséges fia, a negyedik pedig a feje és szelle­mi irányitója annak a hatalmas világszervezet­nek, amely esküdt ellensége minden olyan meg­mozdulásnak és kísérletnek, amely a Keletet és a Nyugatot közelebb hozná egymáshoz... Az én szerény véleményem szerint itt egy nagyszabású ellenmozgalom készül, amely arra törekszik, hogy a Kruscsev itteni látogatása nyomán megszüle­tett békésebb hangulatot aláaknázza és megsem­misítse. Emlékezzünk csak vissza Spellman és Cushing bíborosok nyíltan kritikus kijelentésére, amit Kruscsev meghívásával kapcsolatban tettek. A bíboros urak nem a saját egyéni véleményüket hangoztatták — ők a Vatikán nézetét tükrözték vissza. Hát ugylátszik: a Vatikán akcióba lépett, amint a Kruscsev-féle látogatás lezajlott és eredményes­nek Ígérkezett. Adenauernak nem sok biztatás kellett a Vatikán részéről, hiszen ő a barátságos közeledésnek kezdettől fogva ellensége volt.. Azonban De Gaulle-t alaposan meg kellett dolgoz­ni, hogy a facipőt (sabot) bedobja a szépen in­dult közeledési kísérletek rendkívül érzékeny gé­pezetébe ... (Facipő — franciául: sabot — a “szabotálás” szó ebből származott. Szedő.) No most a nyomaték kedvéért még a spanyol inkvi­zíció méltó folytatóját is bedobják a színpadra és igy Eisenhower — aki bizonyára őszinte hive a mielőbbi csucstárgyalásoknak — négy katolikus államférfi bűvkörébe kerül, akiknek minden tö­rekvése az lesz, hogy őt a Kruscsev-féle bűvkör­ből kiragadják. Ha most ehhez még azt is hozzá­tesszük, hogy Eisenhower kísérője és legfőbb kül­ügyi tanácsadója ezen a hosszú kiránduláson az a katolikus Murphy államtitkár lesz, aki néhány héttel ezelőtt lemondott ugyan a tisztségéről azonnali hatállyal, de hirtelen meggondolta a dol­got és ennek a körutazásnak a tartamára megma­rad az állásában, akkor nem nehéz kiszámítani, milyen emberfeletti vasakaratra és jellemszilárd­ságra van szüksége az elnöknek, hogy a négy ka­tolikus államférfi és a saját külügyi tanácsosa ki ne forgassák őt abból a sokathangoztatott és bi­zonyára őszinte hajlandóságából, hogy a hideg­háborúnak végetvessen és a békés együttélés le­hetőségének az alapjait lerakja elnökségének meglehetősen rövid hátralévő ideje alatt. Rémlátó fantazmagória ez az én részemről? Korántsem! Sietek kijelenteni, hogy XXII!. Já­nos pápát — elődével ellentétben — nagyon szim­patikus embernek találom, tehát személy szerint nekem semmi kifogásom sincs ellene. De ez nem jelenti azt, hogy a Vatikán óriási gépezetével és célkitűzéseivel szintén rokonszenvezem. Tudva EGYESÜLT NEMZETEK. — Jules Modi, francia UN-képviselő úgy nyilatkozott, hogy Franciaország nem adja fel az atombombával való kísérletezést, még az esetben sem, ha a három nagyhatalom (Anglia, USA, USSR) megegyezés­re jutnak Genf ben és feladják az atomfegyverek használatát. Francia körök szerint több, mint egy hónap, de kevesebb, mint egy évre van szükségük az A-bomba sikeres robbantásához a Szahara si­vatagban. A robbantást valahol a Reggan oázis környékén, Algériában, a Saoura tartományban tervezik. Ahmed Taibi Benhima, Marokkó követe hozta a kérdést a UN elé, mert — mint mondta — egész Afrika tiltakozott a franciáknál az atomrobban­tások ellen, amit azonban a franciák figyelmen kívül hagytak. “A franciáKnál presztízs kérdés az atombom­ba”, mondta Benhima, majd hozzátette: “a Sza­hara legtermékenyebb részét választották a kísér­letezések színhelyéül.” Előkészítik a népet “Már két évvel ezelőtt úgy állították be, mint­ha a Szahara e része terméketlen pusztaság, la­katlan sivatag lenne. Ezt azért tették, hogy Af­rika népével elfogadtassák az atomrobbantásokat és rakétabázisokat a Szaharában. Az újságírók úgy tettek, mintha ismernék a terepet, hirtelen egyik napról a másikra röldrajzi tudósok, szoci­ológusok lettek. Amellett nem is tudták a való­ságban, hogy hol terül el a Reggan oázis, mely a Szahara legtermékenyebb részét képezi. Szeren­csére képtelenek a földrajzot meghamisítani”, mondta Benhima. A terület két oldalán Gourara és Touszt, valamint Tidikeítnél gazdag pálmalige­tek vannak a völgyben, sőt nagyobb helyiségek és kolostorok is vannak. E vidék lakossága 200 ezerre tehető. Négerek, arabok és zsidók lakják nagyszámban. A nép földműveléssel, szövéssel és kereskedelemmel keresi kenyerét. Ez a hely tör­ténelmi idők óta állomást képez a szudáni ka­ravánok részére és az egyetlen kereskedelmi és kulturális összekötő pont Észak-Afrika és az északi vidék más részei között. Keleti részét a Tademaitból jövő vizek mossák, délen a Hoggar és az Atlasz hegységben eredő folyók vannak. A Kszour hegységben eredő viz pedig földalatti medrében kerül el a környékre. A 150 kilométeres pálmaliget Tousztban 17,000 lakosnak ad életlehetőséget, 200,000 kvintáP da­tolya terem ott évenként. De gersli, dohány, hen- na.és szegfübors is megterem. Amellett jó legelők vannak a tevék, juhok és kecskék részére. Nem véletlen, hogy olyan jó itt a termőföld. Lakossá­ga évszázadok óta megdolgozta, irrigálta ezt a völgyet és nem csoda, ha Afrika félti azt a föl­det, amelyet Augusztin Bemard, a francia tudo­mányos akadémia tagja rendkívülinek ismer el az egész Szahara területén. “E sürü oázisban könnyen megmaradna az atomeső, strontium-90, radioaktiv jód 131. Beke­rülne a földbe s köztudomású, hogy pajzsmirigy- rákot is okozhatna a nép között”, mondta Ben­hima. Afrika népe szorongva figyeli az eseményeket. Nem felejtik el, hogy Ázsia népén próbálták ki az első atombombát és nem fogják megbocsátani Franciaországnak, hogy Afrika békés népére hozza az atombomba veszedelmét. Az Arab Köztársaság szószólója, dr. Farid Zei- neddine, kijelentette, hogy “határozati javaslatot terjeszt a UN elé a kísérletezések ellen. Már ed­dig 16 ázsiai és afrikai nemzet támogatja javas­latát”. A Szovjetunió nov. 9-én figyelmeztette a UN bizottságot, hogy Franciaország kísérletezése a Szaharában veszélyezteti a javuló helyzetet a nyugat és kelet között. Nagyon helyteleníti, hogy az angol kormány azt, hogy a Vatikán a Kelet és Nyugat közötti koegzisztenciát a világtörténelem egyik legna­gyobb kalamitásának tekintené, mi csodálkozni való van azon, ha minden befolyása alatt álló kormányfőt és minden rendelkezésére álló esz­közt mozgósít annak érdekében, hogy a kiegyezés felé vezető ösvényt mindenfajta akadályokkal eltorlaszolja?! Tehát jó lesz figyelni a fejleményeket a követ­kező hetek során. Szívesen venném, ha rossz pró­fétának bizonyulnék... támogatja a franciák kísérletezését és ellenvetést tett az iránt, hogy USA is támogatja azt. Henry Cabot Lodge, US képviselője nem támo­gatta ugyan nyíltan a franciákat, de kijött azzal, hogy a népek szempontjából nem tartja veszé­lyesnek a kísérletezéseket és szerinte a franciák elővigyázata megóvja a népet a veszélytől. Saudi Arábia képviselője Ahmed Sukairi “ge- nocide”-dal vádolta Jules Mocht, majd kijelentet­te, hogy “Franciaország dicsőségi mániában szen­ved!” Ázsia—Afrika ellenző határozati javasla­tát már eddig 22 állam elfogadta. Anglia uj javaslatot tervez, amely nem tiltja meg Franciaországnak, hogy az atombombával kísérletezzen, de azon reményének ad kifejezést, hogy Franciaország is csatlakozni fog az atomki- sérletek megszüntetésére irányuló megmozdulás­hoz. Nem hisszük, hogy Ázsia és Afrika képviselői ezt elfogadják. öt latin-amerikai nemzet is csatlakozott azok­hoz, akik arra kérték Franciaországot, hogy álljon el a Szaharában tartandó az atombombákkal va­ló kísérletezésektől. A kísérletek elleni határozati javaslatot be­nyújtó afrikai és ázsiai nemzetekhez csatlakozott Bolivia, Equador, El Salvador, Mexikó és Panama is. Peru viszont csatlakozott Angliához és Olasz­országhoz javaslatot terjesztve be arra nézve, hogy hívják meg Franciaországot, csatlakozzon minden nemzetközi egyezményhez, amely Ígéretet tesz az atomkisérletezések felfüggesztésére és ve­gye figyelembe a Szaharában folytatott kísérle­tezésekről szóló tárgyalásokat, melyek az Egye­sült Nemzetek előtt lefolytak. Megegyeztek a Singer varrógépgyár sztrájkolói ELIZABETH, N. J. — 3,200 munkás vissza­ment a Singer-gyárba, miután az egy hétig tartó sztrájkban megegyezésre jutottak. Az “International Union of Electrical Workers” 461-es lokáljának tagjai egy hónapig tartó ered­ménytelen tárgyalások után sztrájkba mentek, mivel a fizetések és a rangidősség kérdésében nem voltak képesek megegyezésre jutni a gyár vezetőségével. Az uj szerződést a munkások 97 százaléka jó­váhagyta, illetve elfogadta. Az uj szerződés sze­rint ösztönző bért is fizetnek a munkásoknak az uj termelési rendszer értelmében. Megtalálják a “kölcsönös nyelvet” NEW YORK. — Christian A. Herter külügy­miniszter úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió meg fogja találni az együttélés lehetőségét. Megtalálják azt a “köl­csönös nyelvet”, amelyre az atomkorszakban szűk ség van, miután az emberiség létkérdése függ tőle. A külügyminiszter a “National Foreign Trade Council” előtt beszélt november 16-án a Waldorf Astoria Hotelben. Herter a jelenlevők elé tárta azt a politikai vonalat, amelynek alapján tervezi Amerika és a Szovjetunió közötti tárgyalásokat a következő “hónapokra, esetleg évekre”, mint mondta, ahogy a helyzet megkívánja. Részletesen foglalkozott a két ország közötti jelenlegi kicse­rélési programokkal. “Mr. Kruscsev véleménye, hogy elvi különbö- zeteink ellenére létre kell hoznunk egy közös nyelvet. Kruscsev teljes mértékben ragaszkodik elveihez. Sokan nehezen hinnék el, hogy igy nyi­latkozott. “Igen”, mondta, “hiszem, hogy bizonyos alap­vető kérdésekben megtaláljuk a közös nyelvet, mert közös érdekünk ezt megkívánja. Érdekünk egyszerűen az élni akarás, ebben úgy a szabad ember, mint a kommunista egyetért.” Ugyanakkor Hei'ter külügyminiszter beszélt a kormány uj követeléséről is arra vonatkozólag, hogy az idegen nemzetek segítségére folyósított alapot az Egyesült Államoktól vásárolt iparcik­kekre fordítsák. Mielőtt elhagyta Washingtont Herter külügy­miniszter beszélt a panamai követtel az Amerika- ellenes tüntetésekre vonatkozólag és értésére ad- ,ta, hogy US kormánya elvárja tőlük, hogy szün­tessék meg US és polgárai ellen a támadást.

Next

/
Thumbnails
Contents