Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-19 / 47. szám
Thursday, November 19,1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2_ FRANCIAORSZÁG TOVÁBB KÍSÉRLETEZIK AZ ATOMBOMBÁVAL .I--*--*.-«--»--*-'*--«-'»- A A. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. 'v w ~irr^r~*r~w ,w~w~w~w v v 'V v v v "* BALJÓS SZIMPTOMÁK Nem mondom, hogy túlságosan kézenfekvő vagy szembeötlő dolog, de ha egy kissé alaposabban vesszük szemügyre az elnök küszöbön álló “világkörüli” utjának a programját, valamint az azzal közvetve vagy közvetlenül összefüggő fejleményeket, lehetetlen megszabadulni attól a benyomástól, hogy itten valami furcsa, nyugtalanító, sőt: fondorlatos manőver van készülőben, ami veszélyezteti a béke érdekében eddig elért eredményeket. Az első benyomás az, hogy bizonyos — igen befolyásos — erők most azon fáradoznak, hogy a közeljövőben remélt csucstalálkozás időpontját minél messzebbre lehessen kitolni. Adenauer barátunk siet Londonba, hogy a csúcskonferencia mielőbbi megtartásának legerősebb hívét: Mac- Millant lebeszélje eredeti álláspontjáról és meggyőzze, hogy “egy kis halogatás” nem fog ártani a béke ügyének. De Gaulle hirtelen megmakacsolja magát: ő bizony nem hajlandó csucstalál- kozásra menni addig, mig előbb alaposan ki nem beszélhette magát Kruscsevvel, de ugyanakkor ezt a találkozást március 15-e előtt nem képes vagy nem hajlandó nyélbeütni. Eisenhower egyszerre nagy szükségét érzi, hogy a katolikus egyház fejét meglátogassa — az első eset, hogy egy amerikai elnök tiszteleg a pápánál... És hirtelen — haliga, csak haliga! — felbukkan a láthatáron a véreskezü Franco; ő sem akar kimaradni a színjátékból: elvárja, hogy Eisenhower nála is leadja a névjegyét... Tessék ezt gondosan összeadni: Adenauer, De Gaulle, Franco és a római pápa... Az első három a katolikus egyháznak kipróbált, szinte fanatikusan hűséges fia, a negyedik pedig a feje és szellemi irányitója annak a hatalmas világszervezetnek, amely esküdt ellensége minden olyan megmozdulásnak és kísérletnek, amely a Keletet és a Nyugatot közelebb hozná egymáshoz... Az én szerény véleményem szerint itt egy nagyszabású ellenmozgalom készül, amely arra törekszik, hogy a Kruscsev itteni látogatása nyomán megszületett békésebb hangulatot aláaknázza és megsemmisítse. Emlékezzünk csak vissza Spellman és Cushing bíborosok nyíltan kritikus kijelentésére, amit Kruscsev meghívásával kapcsolatban tettek. A bíboros urak nem a saját egyéni véleményüket hangoztatták — ők a Vatikán nézetét tükrözték vissza. Hát ugylátszik: a Vatikán akcióba lépett, amint a Kruscsev-féle látogatás lezajlott és eredményesnek Ígérkezett. Adenauernak nem sok biztatás kellett a Vatikán részéről, hiszen ő a barátságos közeledésnek kezdettől fogva ellensége volt.. Azonban De Gaulle-t alaposan meg kellett dolgozni, hogy a facipőt (sabot) bedobja a szépen indult közeledési kísérletek rendkívül érzékeny gépezetébe ... (Facipő — franciául: sabot — a “szabotálás” szó ebből származott. Szedő.) No most a nyomaték kedvéért még a spanyol inkvizíció méltó folytatóját is bedobják a színpadra és igy Eisenhower — aki bizonyára őszinte hive a mielőbbi csucstárgyalásoknak — négy katolikus államférfi bűvkörébe kerül, akiknek minden törekvése az lesz, hogy őt a Kruscsev-féle bűvkörből kiragadják. Ha most ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Eisenhower kísérője és legfőbb külügyi tanácsadója ezen a hosszú kiránduláson az a katolikus Murphy államtitkár lesz, aki néhány héttel ezelőtt lemondott ugyan a tisztségéről azonnali hatállyal, de hirtelen meggondolta a dolgot és ennek a körutazásnak a tartamára megmarad az állásában, akkor nem nehéz kiszámítani, milyen emberfeletti vasakaratra és jellemszilárdságra van szüksége az elnöknek, hogy a négy katolikus államférfi és a saját külügyi tanácsosa ki ne forgassák őt abból a sokathangoztatott és bizonyára őszinte hajlandóságából, hogy a hidegháborúnak végetvessen és a békés együttélés lehetőségének az alapjait lerakja elnökségének meglehetősen rövid hátralévő ideje alatt. Rémlátó fantazmagória ez az én részemről? Korántsem! Sietek kijelenteni, hogy XXII!. János pápát — elődével ellentétben — nagyon szimpatikus embernek találom, tehát személy szerint nekem semmi kifogásom sincs ellene. De ez nem jelenti azt, hogy a Vatikán óriási gépezetével és célkitűzéseivel szintén rokonszenvezem. Tudva EGYESÜLT NEMZETEK. — Jules Modi, francia UN-képviselő úgy nyilatkozott, hogy Franciaország nem adja fel az atombombával való kísérletezést, még az esetben sem, ha a három nagyhatalom (Anglia, USA, USSR) megegyezésre jutnak Genf ben és feladják az atomfegyverek használatát. Francia körök szerint több, mint egy hónap, de kevesebb, mint egy évre van szükségük az A-bomba sikeres robbantásához a Szahara sivatagban. A robbantást valahol a Reggan oázis környékén, Algériában, a Saoura tartományban tervezik. Ahmed Taibi Benhima, Marokkó követe hozta a kérdést a UN elé, mert — mint mondta — egész Afrika tiltakozott a franciáknál az atomrobbantások ellen, amit azonban a franciák figyelmen kívül hagytak. “A franciáKnál presztízs kérdés az atombomba”, mondta Benhima, majd hozzátette: “a Szahara legtermékenyebb részét választották a kísérletezések színhelyéül.” Előkészítik a népet “Már két évvel ezelőtt úgy állították be, mintha a Szahara e része terméketlen pusztaság, lakatlan sivatag lenne. Ezt azért tették, hogy Afrika népével elfogadtassák az atomrobbantásokat és rakétabázisokat a Szaharában. Az újságírók úgy tettek, mintha ismernék a terepet, hirtelen egyik napról a másikra röldrajzi tudósok, szociológusok lettek. Amellett nem is tudták a valóságban, hogy hol terül el a Reggan oázis, mely a Szahara legtermékenyebb részét képezi. Szerencsére képtelenek a földrajzot meghamisítani”, mondta Benhima. A terület két oldalán Gourara és Touszt, valamint Tidikeítnél gazdag pálmaligetek vannak a völgyben, sőt nagyobb helyiségek és kolostorok is vannak. E vidék lakossága 200 ezerre tehető. Négerek, arabok és zsidók lakják nagyszámban. A nép földműveléssel, szövéssel és kereskedelemmel keresi kenyerét. Ez a hely történelmi idők óta állomást képez a szudáni karavánok részére és az egyetlen kereskedelmi és kulturális összekötő pont Észak-Afrika és az északi vidék más részei között. Keleti részét a Tademaitból jövő vizek mossák, délen a Hoggar és az Atlasz hegységben eredő folyók vannak. A Kszour hegységben eredő viz pedig földalatti medrében kerül el a környékre. A 150 kilométeres pálmaliget Tousztban 17,000 lakosnak ad életlehetőséget, 200,000 kvintáP datolya terem ott évenként. De gersli, dohány, hen- na.és szegfübors is megterem. Amellett jó legelők vannak a tevék, juhok és kecskék részére. Nem véletlen, hogy olyan jó itt a termőföld. Lakossága évszázadok óta megdolgozta, irrigálta ezt a völgyet és nem csoda, ha Afrika félti azt a földet, amelyet Augusztin Bemard, a francia tudományos akadémia tagja rendkívülinek ismer el az egész Szahara területén. “E sürü oázisban könnyen megmaradna az atomeső, strontium-90, radioaktiv jód 131. Bekerülne a földbe s köztudomású, hogy pajzsmirigy- rákot is okozhatna a nép között”, mondta Benhima. Afrika népe szorongva figyeli az eseményeket. Nem felejtik el, hogy Ázsia népén próbálták ki az első atombombát és nem fogják megbocsátani Franciaországnak, hogy Afrika békés népére hozza az atombomba veszedelmét. Az Arab Köztársaság szószólója, dr. Farid Zei- neddine, kijelentette, hogy “határozati javaslatot terjeszt a UN elé a kísérletezések ellen. Már eddig 16 ázsiai és afrikai nemzet támogatja javaslatát”. A Szovjetunió nov. 9-én figyelmeztette a UN bizottságot, hogy Franciaország kísérletezése a Szaharában veszélyezteti a javuló helyzetet a nyugat és kelet között. Nagyon helyteleníti, hogy az angol kormány azt, hogy a Vatikán a Kelet és Nyugat közötti koegzisztenciát a világtörténelem egyik legnagyobb kalamitásának tekintené, mi csodálkozni való van azon, ha minden befolyása alatt álló kormányfőt és minden rendelkezésére álló eszközt mozgósít annak érdekében, hogy a kiegyezés felé vezető ösvényt mindenfajta akadályokkal eltorlaszolja?! Tehát jó lesz figyelni a fejleményeket a következő hetek során. Szívesen venném, ha rossz prófétának bizonyulnék... támogatja a franciák kísérletezését és ellenvetést tett az iránt, hogy USA is támogatja azt. Henry Cabot Lodge, US képviselője nem támogatta ugyan nyíltan a franciákat, de kijött azzal, hogy a népek szempontjából nem tartja veszélyesnek a kísérletezéseket és szerinte a franciák elővigyázata megóvja a népet a veszélytől. Saudi Arábia képviselője Ahmed Sukairi “ge- nocide”-dal vádolta Jules Mocht, majd kijelentette, hogy “Franciaország dicsőségi mániában szenved!” Ázsia—Afrika ellenző határozati javaslatát már eddig 22 állam elfogadta. Anglia uj javaslatot tervez, amely nem tiltja meg Franciaországnak, hogy az atombombával kísérletezzen, de azon reményének ad kifejezést, hogy Franciaország is csatlakozni fog az atomki- sérletek megszüntetésére irányuló megmozduláshoz. Nem hisszük, hogy Ázsia és Afrika képviselői ezt elfogadják. öt latin-amerikai nemzet is csatlakozott azokhoz, akik arra kérték Franciaországot, hogy álljon el a Szaharában tartandó az atombombákkal való kísérletezésektől. A kísérletek elleni határozati javaslatot benyújtó afrikai és ázsiai nemzetekhez csatlakozott Bolivia, Equador, El Salvador, Mexikó és Panama is. Peru viszont csatlakozott Angliához és Olaszországhoz javaslatot terjesztve be arra nézve, hogy hívják meg Franciaországot, csatlakozzon minden nemzetközi egyezményhez, amely Ígéretet tesz az atomkisérletezések felfüggesztésére és vegye figyelembe a Szaharában folytatott kísérletezésekről szóló tárgyalásokat, melyek az Egyesült Nemzetek előtt lefolytak. Megegyeztek a Singer varrógépgyár sztrájkolói ELIZABETH, N. J. — 3,200 munkás visszament a Singer-gyárba, miután az egy hétig tartó sztrájkban megegyezésre jutottak. Az “International Union of Electrical Workers” 461-es lokáljának tagjai egy hónapig tartó eredménytelen tárgyalások után sztrájkba mentek, mivel a fizetések és a rangidősség kérdésében nem voltak képesek megegyezésre jutni a gyár vezetőségével. Az uj szerződést a munkások 97 százaléka jóváhagyta, illetve elfogadta. Az uj szerződés szerint ösztönző bért is fizetnek a munkásoknak az uj termelési rendszer értelmében. Megtalálják a “kölcsönös nyelvet” NEW YORK. — Christian A. Herter külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió meg fogja találni az együttélés lehetőségét. Megtalálják azt a “kölcsönös nyelvet”, amelyre az atomkorszakban szűk ség van, miután az emberiség létkérdése függ tőle. A külügyminiszter a “National Foreign Trade Council” előtt beszélt november 16-án a Waldorf Astoria Hotelben. Herter a jelenlevők elé tárta azt a politikai vonalat, amelynek alapján tervezi Amerika és a Szovjetunió közötti tárgyalásokat a következő “hónapokra, esetleg évekre”, mint mondta, ahogy a helyzet megkívánja. Részletesen foglalkozott a két ország közötti jelenlegi kicserélési programokkal. “Mr. Kruscsev véleménye, hogy elvi különbö- zeteink ellenére létre kell hoznunk egy közös nyelvet. Kruscsev teljes mértékben ragaszkodik elveihez. Sokan nehezen hinnék el, hogy igy nyilatkozott. “Igen”, mondta, “hiszem, hogy bizonyos alapvető kérdésekben megtaláljuk a közös nyelvet, mert közös érdekünk ezt megkívánja. Érdekünk egyszerűen az élni akarás, ebben úgy a szabad ember, mint a kommunista egyetért.” Ugyanakkor Hei'ter külügyminiszter beszélt a kormány uj követeléséről is arra vonatkozólag, hogy az idegen nemzetek segítségére folyósított alapot az Egyesült Államoktól vásárolt iparcikkekre fordítsák. Mielőtt elhagyta Washingtont Herter külügyminiszter beszélt a panamai követtel az Amerika- ellenes tüntetésekre vonatkozólag és értésére ad- ,ta, hogy US kormánya elvárja tőlük, hogy szüntessék meg US és polgárai ellen a támadást.
