Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-12 / 46. szám
Thursday, Nov. 12, 1959 Ki nyerte meg az utolsó háborút? Tisztelt Szerkesztőség! Tessék már velem is törődni egy kicsit, mert itt állok a sógorommal a “Hét bivaly” nevezetű italmérésben és se ide, se oda nem tudunk eldönteni egy igen fogas kérdést. Már minthogy arról dis- putálunk, ki nyerte meg a legutolsó háborúnkat a némettel? Én váltig erősködök, hogy hiszen éppen mostani elnökünk, Eisenhower generális vezette győzelemre csapatainkat, illetve a szövetséges csapatokat, ő hirdette ki a németek leteperését, sőt letiltotta még a fratemizálást is velük. — Hát ez már csakugyan érvényes bizonyíték, hogy mi, vagyis már, hogy Amerika meg a szövetségesei voltak a győztesek a hitlerista németekkel szemben — mondtam én a sógornak. — Dejszen nem jól tudod te azt, pajtás — feleli nekem a sógor, — mert magasabb ésszel kell azt felfogni. Ne légy meglepve, ha elárulom, hogy a második világháborút Németország nyerte meg és azóta a németek diktálják az úgynevezett világpolitikát. Mert hát vannak ennek belső titkai amikről a nagyközönség semmit se tud. Például azt sem tudja senki, hogy aki Németországot igazán leteperte, az most itt Amerikában vezérke- dik és úgy látszik, ugyanezzel a sémával akar bennünket is elintézni. Hát csak ámulok és bámulok, amikor a sógor ilyeneket akar nekem tebeszélni: — Tudod pajtás, Rooseveltnek és Churchill- nek is volt ám sütnivalójuk és igy kieszelték, hogy Hitlert majd a leggyengébb oldalánál teszik tönkre, egyszerűen csődbe kergetik. Nagy titokban összeköttetést találtak egy bizonyos doktor Wernher von Braun nevű porosz arisztokratával, aki attól fogva folyton azt duruzsolta Hitler fülébe, hogy ő bizony könnyűszerrel térdre tudná kényszeríteni Angliát, csak persze sok pénz kellene hozzá. — Mennyi az a sok pénz — kérdezte Hitler, — száz millió? — Annál is több, négyszázmillió — felelte von Braun.-— Márka? — kérdezte félénken a Führer. — Vagy dollár? — tette hozzá gyorsan nehogy smu- cignak lássék. — Egyik sem, —- angol font — mondta ki szilárdan von Braun. Hitler megadta a jelt és attól fogva roppant irammal kezdődött meg a munka. Dr. Wernher hol ezt ígérte be, hol azt és a németek engedelmesen öntötték ki a sok millió tonnás cementlapokat, az óriási rakéták csöveit. A hadsereg már nem törődött mással, csak a rakéta-ágyukkal, a vegyészek már csak robbantószereket kotyvasztottak, elég az hozzá, Hitlernek rövidesen alig maradt muníciója, repülőgépe, hadereje, úgyhogy egy pár mutatványos bombázás után, Eisenhower már csak a német haderő vázát találta, mikor elindította az inváziót. — És honnan gondolod, hogy ez nem volt győzelem? — kérdeztem a sógort, mert elvégre a hurkosokat mégis csak megtanítottuk kesztyűbe dudálni, már minthogy az Eisenhower generális és serege. — Ne nevettesd ki magadat — válaszolja a sógor —, hiszen olvasol újságot? Ki dirigálja most a hadvezetőségünket, meg még a Fehér Házat is, hogy ennyi meg ennyi száz meg száz milliót költsenek rakétára. Ki más, mint ugyanez a dr. Wernher von Braun. A honvédelmi minisztérium már 140 milliót ajánlott, de ez neki smirkász, mondja a von Braun és kijelenti, neki most azonnal 240 millió kell, de ez is csak foglaló, mert a végleges költség 800 millió lesz, és ha nem sietünk, még innél is több. Most már hogy igy figyelem a németjét, hát magam is látom, hogy a von Braun csakugyan dirigál Amerikának. Ha igazi német lett volna, alán ő is elpusztul Hitlerrel, felakasztják, eset- eg főbelövik, de nem, ő győztesként viselkedik tálunk és pontosan ugv akar csődbe kergetni tenníinket is, mint Hitlert. Hát ebből gondolom, hogy valami mégis csak ehet abban a sok bolondságban amit a sógor issze-vissza gagyog, de a magam egyszerű eszé- el még sem tudtam kiokumlálni, hogyan képes ez íz ember mind a két oldalból egyformán kisajtol- íi azt a rengeteg sok pénzt, mikor napról-napra nindig csak beszél és beszél és sohase látja az ■mber, hogy elkészült volna valami tisztességes akétával. Nem gondolná a Szerkesztőség okos dolognak tzt a javaslatomat, hogy ha már valami haszno- at akarunk kapni a sok millióért, lőjjük ki a on Braun-t a világűrbe. Lehet, hogy nem jön issza a rakéta, annyi baj legyen. Az a sok száz AMERIKAI MAGYAR SZÓ millió dollár, amit megspórolnánk, itt belföldön is elkelne. Boldizsár de és von Láng áraival a lapnak többel kellene foglalkoznia Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton hozom ismerőseim és barátaim tudomására, hogy súlyos következményekkel járható betegségemből felgyógyultam. Ezt a haladott orvosi tudománynak köszönhetem. Ez mind nagyon széfen hangzik, a baj csak akkor kezdődött, amikor az orvos megmondta, hogy mit kell fizetnem. Mivel már én is betöltöttem a 69-ik évemet és 4 éve nyugdíjon vagyok, igy a jövedelmem is megcsappant. Akkor jutott azután eszembe, hogy milyen jó is volna, ha már legalább kórházat, orvost és orvosságot nem kellene fizetni az embernek. A világ leggazdagabb országának vagyok adófizető polgára és nem válna szeretett fogadott hazámnak szégyenére és meg is tudná tenni, csak akarni kellene, ha polgárainak egészségét jobban elősegítené. így polgárai egészségesebbek lennének, ami bizony dicsőségére válna ennek az országnak. Van ennek az országnak sok értékes törvényhozója, hogy csak egyet említsek, Mr. Javíts szenátor, akinek van egy törvényjavaslata a nagy- tiszteletü törvényhozó testület előtt, amit csak meg kellene szavazni és akkor a baj, mely reánk szakad, amikor betegek leszünk, azonnal megszűnne, mert orvosoltathatnánk magunkat, mikor még nem késő. Nem kellene idegroncsokká válnunk attól a gondtól, hogy nehezen lefizetett házikónkat kórházi, orvosi, orvosság-költség fejében dobra fogják verni. Mert a munkás ember, a nyugdíjon lévő nem tudja ma megfizetni a magas kórházi, orvosi költségeket, ezért van sok beteg, aki nem megy orvoshoz, csak mikor már túl késő. Kérem a szerkesztőséget, hogy minden lehetőséget és eszközt használjanak fel a nép egészsége javára szóló törvényhozás keresztülvitelére. Fontos lenne ezzel minden lapszámban foglalkozni. Ablonczy Pál, New Jersey Köszönet a “kincsei érő” lapért Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözöljük lapunk szerkesztő gárdáját és. mind azokat, akik odaadó munkájukkal hozzájárulnak kincset érő lapunk előállításához. A lap értékét nem is tudom eléggé felmérni, olyan magas nívójú, többet nem is kívánhatnánk. Ha akadnak kritizálok olvasóink között, azok is láthatják a közölt levelekből, hogy az olvasók mennyit tanulnak lapjukból. Én örömmel olvasok minden Írást, bár én tudnék úgy Írni, mint ők. Üdvözöljük a lap olvasóit és óhazai munkás testvéreinket, boldog ujesztendőt kívánva nekik. Papp Sándor és neje, New Jersey Gsoáílkoiik fcogy mm haltak éhan Tisztelt Szerkesztőség! Úgy tudom, hogy lapunkat a magamfajta öreg munkások tartják fenn, ezért kár volt az újságot pocsékolni T. J. levelére, amelyet az okt. 22-i lapban olvastam, ő úgy látszik nem tudja, hogy nem az oroszok darabolták föl Magyarországot. Én még nagyon fiatal voltam, amikor otthagytam azt a grófi országot, mert nem volt mit enni a szegény béres családjának. Édesapám látástól va- kulásig dolgozott, de bizony a hét gyermekének nem volt ennivalóra és ruhára. Nem hiszem, hogy most nem volna legalább 150 százalékkal jobb, pedig három háborún ment keresztül az ország, mert bizony az ’56-os események is annak számítanak. Minden alkalommal lekaszálták az országot. Azon csodálkozom, hogy nem haltak éhen. S még ezekután az ilyen levelezők a régi jó világot szeretnék visszahozni, vagyis nem is tudják, hogy tulajdonképpen milyen rendszert szeretnének. F. Sz., Miami, Fia. Tisztelt Szerkesztőség! Halálos betegségben szenvedek, de kedves barátaim, Schubert József és neje jóvoltából ismét előfizethetem a Magyar Szót, negyed évre. Mikor hozzám küldött levelüket felbontottam és elolvastam, megeredtek könnyeim a jóleső érzéstől. Betegségem alatt ez a kedves házaspár a kórházban is meglátogatott, velük együtt Mrs. Smol is, szintén Elsinore-ból. Hálás köszönetét mondunk, feleségemmel együtt a Schubert házaspárnak nemes szívre valló biztató és jóakarattal teli soraikért. Kosa Pál, Perris, Calif. • Sajnos elmaradtunk lapunk fizetésével, de nem tudtuk a pénzt előbb összespórolni. Itt küldjük az árát,' mert nem akarnánk tőle megválni, mivel nagyon meg vagyunk a lappal elégedve, szeretjük olvasgatni. S kérem, hogy küldjék meg a kalendáriumot is. Sz. V. és családja, W. Va Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést kérek a késésért, először fordult elő, hogy késve küldöm be a lap előfizetését. Mint annyi más öreg, kikopott bányász, én is 75 dolláros nyugdíjból élek feleségemmel együtt. így őszszel fát, szenet, adót, vizet, világítást, mind-mind ebből kell kifizetni. Most már az adót hagytuk hátra, hogy lapunkat megfizethessük. A bá- nyaszunió ugyan megengedi, hogy 50 dollárt keressek havonta, de azt nem tudja megmondani, hogy hol. A. N., Kanada _________________________________________________9_ Végrendelet a kisüstiről Ausztria egyik kis falujában, Wendlingben ezentúl lesz egy kút, amely minden esztendőben egyszer viz helyett pálinkával vendégeli meg a falubelieket. A 70 éves Hans Sedlmayer korcsmá- ros ugyanis idei születésnapját azzal ünnepelte, hogy az udvarán levő kút alá 250 literes tartályba kisüsti barackot helyezett el, s aznap mindenki ingyen “pumpálhatott” magának annyi gyo- morerősitőt, amennyi belefért. Sőt, az öreg kocs- máros már most végrendeletet készített, amelynek értelmében utódai minden esztendőben, az öreg Sedlmayer születésnapján, kötelesek ugyanezt megcselekedni. Hiába, van aki nagy alkotásokkal igyekszik kivívni az utókor tiszteletet és van, aki — kisüstivel. A Holdba utazás már régen foglalkoztatja a gondolkodó elméket. Tudósok, mint Keppler János, aki már 1609-ben megállapított égitestek mozgását kormányzó bizonyos természeti törvényeket, Newton Izsák, aki a nehézkedés törvényét fektette le és mások ^kutatásai kezdték meg az utat, amely a mai eredményekhez vezetett. Az orosz Konstantin E. Tsiolkovsky e század elején az első komoly tanulmányt szerkesztette és adta ki a csillagászatról és űrutazásról. A világirodalomban Verne Gyula volt az, aki 100 évvel ezelőtt részletes és a mai valósághoz legközelebb álló könyvet irt a Hold közelébe való utazásról és vissza. A tudósok most sokkal közelebbnak látják azt az időt, amikor élőlény a Holdba utazhat. Egy darab arany a múzeumban. — A Földtani Intézet egyik legfontosabb feladata az országos nyersanyag-kutatás tudományos előkészítése, újabb nyersanyag lelőhelyek felkutatása. A kutatások során felszínre került értékes leletekből gazdag múzeumot rendeztek be, amelyben sok, világviszonylatban is rit- da darab van. Képünk: Ambrus Imréné geológus technikus egy több dekás termésarany kristályhal- mazt vizsgál
