Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-15 / 42. szám

Thursday, October 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 Élet vagy pusztulás ? Dr. Linus Pauling a radioaktivitás v eszélyéröl ami földünket fenyegeti. (III. folytatás) Hosszú ideig- bizonytalanság volt észlelhető a tudósok véleményében, vajon a kisugárzásnak rákot okozó hatása hasonló-e a származási mu­tációt okozó hatáshoz, s hogy kismennyiségü ki­sugárzás rákot eredményezhet-e csak úgy, mint a nagy. Az örökléstannal foglalkozó összes tudósok eljutottak arra a következtetésre, hogy a nagy­energiájú kisugárzás mutációt okoz az élőlénye­ken, olyanokat, amelyek a visszamaradott gyere­kek születéséhez vezetnek. Az a gondolat vezette őket, hogy a rákot a nukleinsav molekuláinak a sé rülése okozza a test sejtjeiben, ugyanúgy, ahogy az öröklési változásokat a nukleinsav molekulái­nak a sérülése okozza a csírasejtekben. Mindazon­által nem minden tudós vallotta, hogy kismennyi­ségü, magasenergiáju kisugárzás rákot okozhat, bár tudott dolog, hogy nagy mennyiség rák oko­zója az élőlényeknél. • A kérdés most eldőlt. Tavaly a gyermekkori rákos megbetegedéssel kapcsolatban igen fontos tanulmányt állítottak össze Stewart, Webb és He­witt doktorok. Ezek a kutatók felmérést készí­tettek az összes halálesetekről a gyermekkori ráknál, egész a tizedik életév végéig, ami a Brit­szigeteken egy év alatt történt, összehasonlító tanulmányt készítve olyan gyermekekről, akik nem haltak meg rákbetegségben. A tanulmányt nagy gonddal állították össze ezek a fentemlitett orvosok. Úgy találták, hogy az a kölcsönösség a gyermekek története és a rák beszürődése között, amelynek nagy statisztikai jelentőséget lehet tu­lajdonítani az, ha a gyermeket X-sugarak hatásá­nak tették ki még születése előtt, mialatt az anyát medence-táji röntgen vizsgálatnak vetették alá. A méhmagzatnak a megvilágítása általában csak két röntgen alkalmával történt. Ez a kis­mennyiségü besugárzás, összehasonlítva a radio­aktivitás hulladékával és a háttéri kisugárzással, elegendő ahhoz, hogy megkétszerezze az esélyt a' gyermek rákos megbetegedés általi halálára, mi­előtt eléri a tízéves kort. Nincs kétség ezek szerint, hogy ezek a kis­mennyiségü besugárzások hatásosak rákmegbe­tegedés előidézésére. Hatásuk, ahogy a tanul­mány közli, megfelel 10 százaléknak, amit a hát­téri kisugárzás okoz az összes létező rákbetegsé­geket számításba véve és erősen alátámasztja azt a felmérést a radioaktiv hulladékanyagok által okozott károkról, amit korábban már közöltünk. így arra a következtetésre jutottunk, hogy a bombakisérlet által felszabadított radioaktiv anya gok olyan mértékben ártanak a most élő emberi­ségnek, hogy rákbetegség által százezrek halálát okozhatják. Hálásak lehetünk, hogy egy nemzet sem kísér­letezett nukleáris bombával 1958 november 4 óta a földön. Ha a bombakisérlet ismét elkezdődne, emelkedne az a kár, amit az élőlényeknek már eddig okoztak, valamint a közös emberi csírasejt- anyagokkal kapcsolatban. Javasolták, hogy készítsenek egyezményt arra vonatkozóan, hogy csak a föld alatt vagy 30 mér­földnél magasabb régiókban engedjék meg a kí­sérletet. Mindazonáltal, a bombakisérlet következ­tében az egész világot elárasztó hulladékanyagok nagy károkat okoznának. Kiszámítottam, hogy az egész világra szétterjedő hulladékok, melyek ab­ból a bombából származnának, amit a légkörben robbantottak fel, valamivel több, mint 30 mér-i földre a Föld felszíne felett, kétszer akkora kárt okoznának, mint az a bombakisérlet, amelyet a múltban a föld felszinén hajtottak végre. Ennek oka az, hogy ha egy bombarobbantási kísérlet a föld felszinén történik, mint például a Csendes-óceán közepén a radioaktiv atommagha- sadásos termékek legnagyobb része az óceánba esik és csak kis esély van arra, hogy élőlények­nek kárt okozzon, csak kb. 25 százaléka kerül a légkörbe, hogy szerte a világon hulladékanyagot alkosson. A felső légkörben való robbantási kísér­let esetében legalább az atommaghasadásos ter­mékek fele a föld felszíne felé irányulna és olyan módon terjedne el a föld felszinén, ami kárt okoz-i na az emberiségnek. Ennélfogva a felső légköri bombakisérletek nem biztonságosak — több rák- megbetegedést és több visszamaradt gyermek születését eredményeznék, mint azok a kísérletek, amelyeket a föld felszinén hajtottak végre. Most vegyük számba a károkat, amelyek az emberi fajt érnék, ha nukleáris háború törne ki. A legnagyobb nukleáris bomba, a legnagyobb méretű szuperbomba, amelyet eddig felrobban­tották, a 20 megatonos energiájú bomba, az atom maghasadást s az olvasztást is beleszámítva, ami­ből tiz megaton atomhasadás. Egy ilyen bombá­nak hétszer akkora robbanóereje van, mint az összes robbanóanyagnak, amit a második világhá­borúban használtak. Egy légitámadás, 1,000 bom­bázóval egy városra, minden gép egytonnás ház­tömbtörő bombát dobva, nagy támadásnak szá­mított a második világháborúban. Ha ilyen táma­dásokat minden éjjel véghezvinnének és igy is­mételnék 14 éven keresztül, a felszabadított rob­banó energia azonos lenne az egyetlen 20 mega- tonos bomba robbantásával a város felett. Egy nagy szuperbomba, 20 megaton robbanó energiával bármely várost a föld kerekén el tudna pusztítani — New Yorkot, Moszkvát, Lon­dont, Berlint. A légnyomás, tűz és a közvetlen kisugárzó hatás megölne majdnem mindenkit 18 mérföldes átmérőjű körzeten belül. Ezenfelül nem szükséges, hogy a bomba elta­lálja a várost azon célból, hogy megölje az embe­reket. Nagymennyiségű radioaktiv meghasadásos terméket is eredményez ilyen bombarobbanás. A legtöbb ezekből a radioaktiv maghasadásos ter­mékekből, kb. 75 százalék, a földre esik egy, vagy két órán belül, ha a bomba a föld felszínének kö­zelében robbant — egy fél mérföldre a föld fe­lett. Azt a radioaktiv anyagot, ami a földre esik, nevezik helyi hulladéknak. Ha egy 20 megatonos szuperbombának a radio­aktiv atommaghasadásos terméke egyenletesen kiterjeszkedne egy 12,000 négyzelmérföldes te­rületre a radioaktivitás, ami egy órán belül kelet­kezne több, mint elegendő ahhoz, hogy néhány napon belül ezen körzet embereinek halálát okoz­za heves kisugárzási betegség következtében. Egy nap alatt az emberek átlagos kiszolgáltatottsága a radioaktivitásnak ebben a 12,000 négyzetmér- földes körzetben — egy körzet kb. 93 mérföld — tízszerese annak a mennyiségnek, amely szüksé­ges, hogy minden embert megöljön ezen a terü­leten, heves kisugárzási betegség következttében. Ezek szerint egy bomba, amely 60 vagy akár 120 mérföldre robban fel egy nagy várostól, képes n»egölni az egész várost, ha a szél abba az irányba fuj. Kiszámítottam, hogy 300 nagy bomba, amelyek meglehetősen egyenletesen elosztott területen robbannának fel az Egyesült Államok felett, min­denkit meg tudna ölni az országban. Ugyanilyen mennyiségű bomba majdnem mindenkit megölne Oroszországban. Ugyanennyi számú bomba majd­nem mindenkit megölne a Brit-szigeteken, Német­országban, Franciaországban, Olaszországban és az összes többi európai országokban. Négyezer ilyen bombának a felrobbantása, egyenlően eloszt­va e robbanásokat a föld felszíne felett, olyan méretű radioaktiv atommaghasadásos terméket szabadítana fel, amely képes lenne megölni az egész emberiséget a földön. És ezen nagy bombák ezrei megtalálhatók az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Anglia raktá­raiban már a mai napig. (Folytatása következik) S-------------------------------------------------------' KAPHATÓ AZ “AKNAMEZŐ” Lapunk azon olvasói, akik könyvalakban kí­vánják a folytatásokban közölt AKNAMEZŐ c regényt olvasni, most megrendelhetik azt kiadóhivatalunktól A könyv ára kötve $3.60 Csak limitált mennviségben kapható! \________________________________r Most megjelent angol nyelven! “IKS1BE HE MUSHOREV ERA” Irta: Giuseppe Boffa a L’Unita, haladó szellemű olasz lap moszkvai tudósitója Marzani & Munsell, Inc. kiadásában Eredeti ára $5—NÉHÁNY HÉTIG $3.50-ért megrendelhető Kiadóhivatalunkban Mi újság a szed... “Pista, hogy állunk az eheti nagy cikkel? Azt hittem, hogy öt óra előtt ideadja, hogy vacsora után kikorrigálhassam, s reggel ne kelljen tölteni az időt azzal”. ‘Ejnye azt a fuzfánfütyülőjét, hát sohasem hagynak békén egy percre sem ! Azt hiszi, hogy futószalagon gyártom a betűket és nem telik idő­be a kiszedése?” Megütődve néztem a különben majdnem mindig kellemesmodoru, mosolvgóarcu Pistára, régi sze­dőnkre, aki rendesen szépen összedolgozik velünk. Mi a csoda érhette, hogy hirtelen ilyen goromba lett? Ha csak a nyomdában levő szörnyű fojtó meleg nem ártott meg neki. Hja, mindenkinek megvannak a rossz napjai, gondoltam és sarkon fordulva kimentem a nyomdából, nagyot sóhajt­va, hogy ezúttal biztosan elúszunk, ha este nem csinálhatjuk meg a korrektúrákat. Estefelé beállít Pista az irodámba, kicsit su­nyin, mint aki nem akar ugyan bocsánatot kérni, de azért sajnálja, ami délelőtt történt és a követ­kezőkbe kezd: “Hát, tudja Erna, éppen az Északi­sarkon jártam, amikor bejött reggel. Egy ma­gyar újságíró elbeszélte, amint egy hatalmas je­gesmedve megtámadott egy meteorológust. Csoda módon megijedt a pasas, de nem vesztette el tel­jesen a fejét, sapkáját dobta a nagy fenevadnak, hogy amig azt megszagolja és széttépi, egy kis időt nyerjen... Odadobott neki mindent, amit tudott, már-már a nadrágnál tartott és éppen, amikor a legizgatóbb jelenetet szedtem és szinte lélegzetemet is visszafojtva dolgoztam, jött maga azal a hétköznapi kérdéssel a korrektúrával...” “Ejnye” — mondom -r- “hát ilyen cikket nem teszünk a lapba! “Nem ám’,” — feleli — “ezt a naptárba szed­tem”. “Sok ilyen érdekes cikk lesz az idei naptár­ban?” — kérdem. “Tyüh az áldóját!” — feleli Pista. — “Ilyen naptárunk még nem volt. Látta már Eörsi cikkét a hivatalnoki élet örömeiről és keserveiről? Az se kismiska! Jó lesz, ha megírják az olvasóknak, hogy siessenek a rendelésekkel és egyet külön rendeljenek jóbarátaiknak is, mert bizony mondom, hogy ha meglátják, hát nem lesz elég belőle!” “Jó, jó Pista, de hát mikor lesz már készen a naptár ?” Pista a kérdésre kérdéssel válaszol... “Megvan már a hozzávaló?” Hát itt, kedves olvasóink, önöket kérem a fe­leletre, mert bizony nincs még meg. Segítségüket kérjük, hogy tegyék lehetővé számunkra, hogy áldozatkészségüket megmutatva, adakozzanak a naptár nyomtatási költségeihez. F. E. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem nyomtassanak részemre..............pél­dányt az 1960-as naptárból, melyet tehetségem szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte S......................................t. Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1960-as naptár “Akik lehetővé tették nap­tárunk megjelenését” rovatában. Hozzájárulás­ként mellékelek $ ......................-t. Név: .......................................................... Cim: .......................................................... Város: . . ..........................................Állam:

Next

/
Thumbnails
Contents