Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-15 / 42. szám
Thursday, October 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 ' Az élet lényege Dr. Szentgyörgyi szerint a biológia elmaradt a fizika mögött. — Sarlatánők özöne hirdet a TV-n. Fölegyenesedett. Elhadarta az esketési formulát, aláíratta velük az anyakönyvet, aztán arcára kövesedett, semmitmondó mosollyal nyújtott kezet: — Sok boldogságot az ifjú párnak! Az asszony elmosolyodott, mert észrevette, hogy az anyakönyvvezető bajuszának sortéi közé apró hagymadarabka ragadt. Az anyakönyvvezető összecsukta könyvét. Kibújt a nemzetiszinü szalagból, de oly ügyetlenül, hogy a tarkójáról a koponyájára fésült pár szál haját összeborzolta, s amikor visszasimitotta helyére a rakoncátlanokat, egy zöld selyemszál is közékeveredett. Zsebébe gyüi'te a szalagot, az anyakönyvet a hóna alá csapta, eibucsuzott. Sasvári és a felesége boldog volt. Vincze néhány pillanatra eltűnt. Az ápolónői szobából telefonált a gépirónőnek, hogy az Íróasztala mellett hagyott: demizsont legyen szives utána hozni. Majd a jelenlevő ápolónőknek meghagyta, nehogy elárulják az orvosoknak az esküvőt, különösképpen pedig a demizsont. Azok rettenetes undok népek, és bizonyosan szemére hánynák, hogy azért csinálta az egészet, mert a fiatalasszony a tábornok rokona. Az egyik ápolónő kétkedve nézett rá, mire Vincze kioktatta: — Nem hiszi? Kevés gőze van az élethez, drágaságom. Gondolja, hogy egy tábornoknak máskülönben eszébe jutna látogatóba járni holmi tizedesekhez? — és becsmérlően legyintve még egyszer a lelkűkre kötötte: — Nincs szükségünk rá, se nekem, se maguknak, hogy protekciózásról fecsegjenek. Egyik beteg olyan, mint a másik. A magam részéről akármelyiknek megtennék ennyit. .. Az ápolónők bólogattak, Vincze pedig megnyugodva tért vissza Sasváriékhoz. A gépirónő már felhozta a kért demizsont és eltávozott. Vincze töltött. — Hát, kedves egészségükre. Kívánom, igyanak meg együtt vagy száz hektóval ebből a fajtából — és kissé büszkén hozzátette: — Valódi kékfrankos... — Ajkához emelte a poharat, cseppet sem hagyott benne. Csettintett: — Egy ismerős termelőtől szereztem. Ez tőkén termett... Sasvári a felesége kezét szorongatta. Keveset ittak. Vincze Leszenkával koccintgatott újra meg újra, váltig dicsérte a kékfrankost, félpohárnyit hörpölt belőle, aztán lassacskán megrázva az italt, apró kortyokban nyelegette. Orra és arca megpirosodott, megfényesedett, mintha belakkozták volna. Kezét az ölében pihentette, tenyerét maga felé fordította. Krisztint olyan érzés fogta el, hogy a hadtápfőnök az ital modern és egyenruhás védőszentje. Az uniformis nem zavarta a becsipett Vinczét abban, hogy trágár vicceket meséljen, amelyek arra ösztönözték a két szerelmest, hogy pirulva várják a megtisztelő látogatás végét, s még inkább csak egymással törődjenek. A hadtápfőnök nem vette, vagy nem akarta észrevenni, hogy felesleges a szobában. Mesélte vicceit, időnként homályos célzásokkal példálózott arról, hogy jó annak, akit nagy emberek pártfogolnak, és hogy milyen nehéz a magáfajtáju kis embernek, akit olyan könnyedén elásnak valami hivatalba, ha nincs mögöttük senki. A kékfrankos mind erősebben tüzelt az orrán, s apródonként beszámolt életének nagyobb sorsfordulatairól. — Vajból van az én szivem — fejtegette Vérzékenyül ve. — Mindig segítettem, akin csak lehetett. .. Hát azt hiszik, szólt én értem valaki egy jó szót valaha? Nem. Senki sem szólt. Holnap is megyek... a tábornokhoz kihallgatásra. .. Pedig az ilyen politikai generálisok nagyon bakarán- tosak. . . Hej, ha az tudná, milyen képességű ember hervadozik ebben a kórházban! Bevinne valamelyik nagyfejü helyébe... Csak szólni kellene neki... — bólogatta. Egy órakor elment. Kissé tántorogva vett búcsút Sasváriéktói, hosszasan szorongatta Krisztin és a férje kezét. Leszenkától nem tudott elköszönni, mert'a bor elnehezitette a tizedes fejét, s elaludt. Vincze kitámolygott a szobából. Egyenesen a kórház mentőautójához ment. A gépkocsi- vezető hazavitte az elázott hadtápfőnököt. Sasváriéknak persze a leghalványabb sejtelmük sem volt arról, hogy mit beszélt Vincze az ápolónők előtt. Ugyancsak meglepődtek, amikor délután megjelent az egyik nővér, hogy soron kivül tiszta pizsamát adjon a két betegnek. Majd megint másik ápolónő a pléh hamutartókat mintás üveggel cserélte fel és alpacca evőeszközt hozott az aluminium helyébe. Leszenka szuszogva pihente ki mámorát, ők csendesen ültek, s egymás kezét fogták. Csordultig telt a szivük, semhogy beszélni tudtak volna. (Vége a könyv első részének) Irta: GERÉB JÓZSEF Az Associated Press jelentése szerint a los- angelesi “County Heart Association” gyűlésén igen érdekes és nagyfontosságu beszédet tartott a magyarszármazásu dr. Szentgyörgyi Albert, aki tudományos működésével már két Ízben is elnyerte a Nobel-dijat. Egyszer a vitamin “C” felfedezéséért, másodszor pedig az izmok működésére vonatkozó tanulmányáért kapta a kitüntetést. A rövid jelentés szerint dr. Szentgyörgyi azt állítja, hogy az orvostudomány, — jobbanmondva a biológia (élettan), — amin az orvostudomány alapszik, elmaradt például a fizikával szemben. Amig a fizikusok az anyagot már az atom részeiben (sub-atomic level) vizsgálják, addig a biológusok még nem jutottak el odáig. Márpedig, mondja dr. Szentgyörgyi: “Ilyen tudomány nélkül soha sem fogjuk az élet igazi mibenlétét megismerni. Valami igazán nagyon fontos hiányzik a mai összes orvostani kutatásokból. Igaz, már sokat tudunk, de ugyanakkor sok mindent nem értünk. Tudunk hormonokat, gyógyszereket, vitaminokat stb. készíteni, de nem tudjuk, hogy azok miként dolgoznak a molekulákon belül. (Molekula az atomok vegyi összetétele, — G.) “Ennek oka az, hogy nincs olyan tudományos szervezetünk, amely az élő anyagot az atomon belül (sub-atomic level) vizsgálná. Biokémia, — a kémiának az az ága, ami az élő anyagokat vizsgálja, — legközelebb jutott ide, de a fizikusok már ezt elhagyták. A fizikusokat azonban elsősorban nem az élet érdekli. “A fizikának ezt az ágát “quantum mechanikának” nevezik. Ez a végtelenül piciny dolgokkal foglalkozik, azzal az elektron felhővel, ami az atommagott s magát az atomot alkotja.” Dr. Szentgyörgyi úgy véli, hogy a biológusoknak is az élő atom magját és a körülötte keringő elektronokat kellene vizsgálni, mint teszik azt a fizikusok. “Mert az élet titka valószínűleg abban az elektron-felhőben található”, mondotta a kiváló tudós. Ezek az elektronok bizonyos törvénynek engedelmeskedve keringenek a mag körül. Ha valami megzavarja ezt a természeti rendet, akkor az valamilyen betegség alakjában jelentkezik. Szentgyörgyi szerint az ÉLET MAGA EZEN ELEKTRON RÉSZECSKÉK NORMÁLIS JÁTÉKA A SZERVEZETT ANYAGOKBAN. Azért, ha rájönnénk, hogy miként lehet azt kontrollálni, akkor az orvostudomány nagy lendületet kapna. A TUDOMÁNY EGYESÍTÉSE Pár héttel ezelőtt terjedelmes cikkben jelentettem lapunkban, hogy kiváló tudósok egy csoportja, közöttük az ugyancsak nobeldijas dr. Linus Pauling is, —*egy uj egyetem megalapításán fáradoznak, amelynek legfőbb célja a tudomány különböző terén működő tudósok, a KREATÍV ELMÉK — összehozása, hogy azok társalgás és viták során kiegészítsék egymás tudását és igy gyorsítsák a tudomány fejlődését. Nem tudom, van-e dr. Szentgyörgyinek tudomása a ‘University of Unified Knowledge” alakításáról, de nekem úgy tetszik, hogy ez az uj intézmény pontosan a Szentgyörgyi által kijelölt hiányt akarja pótolni. Persze nem reám, hanem dr. Morandini M. Mihálvra, az uj egyetem dékánjára tartozik, hogy erre a tényre a nagy magyar tudós figyelmét felhívja. Ideje is lenne, hogy a világ nagy tudósai megalakítsák azt az intézményt, amely valódi author- itás, SZAKTEKINTÉLY lenne oly téren is, ahol ma még csak homály, vagy gyenge szürkület uralkodik. És ez sehol nem oly nagymérvű, mint éppen a gyógytudományok terén. Sarlatánok özöne Mint maga Szentgyörgyi is mondja: az élet mibenlétét nem ismerjük. így sok betegséggel szemben az orvostudomány még tehetetlen. Azonban minden beteg szeretne egészséges lenni, igy hajlandó mindenféle tanácsot elfogadni és nagyon de nagyon sokszor csalók, sarlatánok kezébe kerül. Az újságok eddig is sok kotyvalékot és sarlatán orvost hirdettek. Azonban mindaz eltörpül most a rádió és a televízió hasonló hirdetéseihez képest. A TV-n az ember nemcsak hallja, de látja is a hirdetést. Látja, hogy pl. fejfájásnál miként kopácsolja a fájdalom az agyunkat; gyomorrontásnál miként csavarognak ide-oda a belek; reumánál miként röpködnek a fájdalom szikrái a megdermedt csuklókból. Aki elég sokáig nézi ezeket a hirdetéseket, egyszer csak felkiált: “Igen, ez az én bajom is! így érzek én is!” — És szalad, hogy megvegye a kotyvalékot. A TV annyival rosszabb az újságnál is, hogy amig az újságban egyszerűen átlapozzuk a hirdetést úgy, hogy észre sem vesszük, a TV-n, vagy rádión meg kell hallgatnunk, hacsak le nem csavarjuk a készüléket arra az időre. Hiszékenység áldozatai Éppen most hozzák a lapok, hogy a képviselőház azon bizottsága, amely vizsgálja a televízió úgynevezett “Quiz” programjain elkövetett csalásokat előkészületet tesz arra, hogy a már túlságosan elfajult kereskedelmi hirdetéseket is megvizsgálja. A bizottság elnöke, Oren Harris (D., Ark.) képviselő úgy véli, hogy a TV' hirdetések között igen sok van, amelyek ellen a Federal Trade Commission, vagy a Food and Drug Administration intézményeknek kellene eljárást indítani. Jellemző az ily hirdetésekre az, hogy nagy hangú tudományos kifejezéseket használnak, majd hozzáteszik: ORVOSOK AJÁNLJÁK vagy HIRES EGYETEM TUDÓSAI JÖTTEK RÁ, stb. Néha még neveket is említenek, persze senki sem vizsgálja meg, hogy igazat mondanak-e? De mégha csakugyan is ajánlaná valamelyik orvos a hirdetett kotyvalékot, még az nem bizonyítja annak értékét, hiszen az orvosok között is akad elég elzüllött ember, aki pénzért odaadja a nevét. A tudományos módszer A csaló hirdetők mindenféle állításokat tesznek a hirdetéseikbe anélkül, hogy azokat bizonyítanák, vagy bizonyítani tudnák. Midőn azt mondják: ORVOSOK AJÁNLJÁK... a hirdetett dolgot, a közönségre bízzák, hogy BIZONYÍTSÁK BE ANNAK AZ ELLENKEZŐJÉT. És miután senkrnem bizonyítja az ellenkezőt (a negativ oldalt), nagyon sokan elfogadják az állítást, mégha abszurdum is az. A félrevezetésnek, elbolonditásnak ezt a módját diák-koromban, amikor a logikát (következetes gondolkodást) tanultuk, ezzel a példával illusztráltuk : Elővettünk egy fogpiszkálót és dicsekedve mondottuk: “Nagyszerű történelmi emlékre bukkantunk. íme itt van az a fogpiszkáló, amit Napoleon használt a Waterlooi ütközet előtt”. Aki nem hitte el állításunkat, annak a bizonyítékot mondottuk: “Átnéztük a világtörténelmet, gondosan elolvastuk a Napóleonra vonatkozó összes Írásokat és SEHOL EGY SZÓT SEM TALÁLTUNK ARRAVONATKOZÓLAG, HOGY NEM EZ VOLT NAPOLEON FOGPISZKÁLÓJA.— Ha nincs ellene egv szó irás sem, akkor BIZONYOS, HOGY IGAZAT ÁLLÍTUNK! . Milyen gyerekes tréfa ez és mégis a csaló hirdetők egészen hasonló okoskodás alapján ezer számra szedik az áldozataikat. A tudományos módszernél minden (nem magától érthető) állítást bizonyítani kell, méghozzá a pozitív odalái és nem az ellenkezőt. A logikus gondolkodású embert a politikai pőrékben az háborítja fel legjobban, hogy a vád hiánya, vagy zavarossága miatt gyakran a vádlottnak kell bizonyítani, hogy semmi bűnt sem követett el, holott a vádlónak kellene bizonyítani a bűnösséget. Ez azonban már messze elvezetne a tárgyunktól. Különben itt most csak arról akartam Írni, hogy mint Szentgyörgyi is mondja, milyen nagy szükség lenne a tudomány oly kibővítésére, ami fényt vetne sok olyan területre, ahol még csak félhomály van, amelyben a sarlatánok, a mindenféle csalók dorbézolhatnak. /VWW^ VW'VV-WWW'WWWW^'WVWWWWW^WWVWWW TANGL HAROLD professzor az állatok vitaminellátásáról irt könyvét lengyel nyelven jelenteti meg a lengyel Mezőgazdasági Kiadó és a budapesti Akadémiai Kiadó. Ez a könyv az első lengyel nyelven mgjelent, közös magyar-lengyel kiadású tudományos mü.
