Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-08 / 41. szám

Thursday, October 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Élet vagy pusztulás? Dr. Linus Pauling a radioaktivitás veszélyéről ami földünket fenyegeti. (II. folytatás) Felhasználtam a vezető genetikusok felbecsülé­sét arról, hogy átlagosan mennyi gyermek fog súlyosabb fizikai vagy szellemi hiányossággal születni a mutáció eredményeként, a bombarob­bantási kísérletek következtében, amelyet eddig már véghezvittak. Ez a felbecsülés, amit csak egyedül az atommaghasadás következményeire alapoztak, 140,000-re teszi azon gyermekek szá­mát, akik súlyos fizikai, vagy szellemi hibával születtek vagy a jövőben születni fognak, — éle­tüket elmegyógyintézetben töltve szellemi fogya­tékosságuk miatt, vagy olyan betegséget szerez­nek, mint a chondrodystrophia, amely törpeséget okoz. Újabban tanulmány jelent meg. amely sokkal pontosabb közlést tartalmaz az élőlények mutá­ciójáról, mint ami korábban rendelkezésre állt. A fentebbi felbecsülést arra a feltevésre alapoz­zák, hogy az élőlények mutációjának kb. 10 száza­lékát a háttérből való kisugárzás okozza, amely­nek minden élőlény alá van rendelve. Ez a háttér­ből való kisugárzás, ami a kozmikus sugarak és a természetes radioaktivitásnak tulajdonítható. — rádium és más radioaktiv anyagok a kőzetekben, ivóvízben és a levegőben körülöttünk — adja az előidéző eszközét 3 roentgen (a röntgenkisu­gárzás mértékegysége. Szerk.) elhelyezkedésé­nek 30 év alatt, ez az átlag az élőlények számára az egész Föld kerekén. Ez olyan élőlényeknél, akik szedimentális eredetű kőzetek régiójában laknak valamivel kisebb, viszont valamivel nagyobb, meg közelítőleg kétszer akkora nagy azokban a régi­ókban, ahol gránit vagy más eruptiv kőzetek van­nak a föld felszínén. Az “American Journal of Public Health” 1959 áprilisi kiadványában van egy jelentés dr. John T. Gantrytől és két munkatársától (Miss Park- hurst és Mr. Bulin), New York Állam Egészség- ügyi Szakosztályáról. Dr. Gentry és munkatársai úgy találták, hogy nagy emelkedés észlelhető hi­básan született gyermekekben New York állam olyan körzeteiben, amelyek az eruptiv sziklák ré­giójában vannak, összehasonlítva azokkal, ame­lyek a szedimentális üledékek vidékén helyezked­nek a Az emelkedés, amelyet észleltek, különbö­ző fs !u veleszületett hiányosságokban mutatko­zik. kézzelfoghatóan hibásan született gyer­mekik számának növekedése 1.3%-tól 1.7%-ra terjed, vagyis kétszerese annak, amire becsül­nénk annak a feltevésnek alapján, hogy a szüle­tettek 10 %-ának fogyatékosságát a háttérkisu­gárzás okozza. Nem kétséges, hogy a hibásan született gyer­mekek számának növekedése ezeken a vidékeken a megnövekedett mennyiségű, magas energiájú radioaktiv anyagok kőzetekből való kisugárzásá­nak a következménye. Ezek szerint el kell fogad­nunk azt a következtetést, hogy a magas energiá­jú kisugárzás hibás gyermekek születését okozza és valószínű, hogy a bombakisérletek következ­tében született hibás gyermekek számának felbe­csülésénél növelnünk kell az eddig megállapított összeget, talán e két tényezőre való tekintettel. A nemzet vezetőjének, aki a parancsot adja egy nagy nukleáris bomba kipróbálására — és re­mélem, még egy ilyen parancsot nem fognak ki­adni — tudnia kell, hogy ezzel 15,000 gyermeket ítél súlyos fizikai vagy szellemi hibával való szü­letésre, igy nyomorúságra és szenvedésre. Meg tudom érteni, miért mondta Bertrand Rus­sel, hogy a légkörnek radioaktiv anyagokkal való megfertőzése a leggonoszabb dolog, amit valaha elkövettünk. Igen, ez valóban gonoszabb, mint amire rámu­tattunk a 15,000 fogyatékos gyereknél. Analizál­tam a Carbon-14 hatását, amelyet a bombarob­bantás hoz létre. Carbon-14 a szén radioaktiv formája, amely normális körülmények között a felső légkörben keletkezik neutronok által a koz­mikus sugarakban. 1954 óta a Carbon-14 összege a légkörben állandóan növekedett, évi 2 százalé­kos mértékben és most már 10 százalékkal na­gyobb, mint öt évvel ezelőtt volt. Ez a Carbon-14 beleépült az élőlények testébe a rendes szénnel együtt; atomjai radioaktívak és ezek folytatják a besugárzást az emberi test szöveteibe. A Carbon-14 hosszan életben marad —átlagos élettartama-8.000 év, igy folytathatja az-élőlé­nyek rongálását, századokon keresztül azok miatt ■­a bombakisérletek miatt, amiket eddig végrehaj­tottak. Kiszámítottam, hogy ha az emberiség túl­éli és a világ nem pusztul el a fizikailag és szelle­mileg súlyosan fogyatékosán született gyerekek teljes száma 1,250,000 lesz a Carbon-14 eredmé­nyeképpen, az eddigi bombakisérletek következ­tében. A bombakisérletek véghezvitele azt jelen­ti, hogy feláldozzuk ezeknek a fogyatékosán szü­letett gyermekeknek az egészségét és boldogsá­gát. A Carbon-14 századokon keresztül jóval több emberi szenvedést fog okozni, mint az atomhasi- tás termékei. Hozzáadhatjuk ahhoz a kárhoz, amit az embe­ri csírasejtek plazmájában vittek véghez, mint amelyek a fogyatékos gyermekek születését okoz­ták azokat a károkat, amelyeket a radioaktiv anyagok felszabadítása jelent a bombarobbantási kísérletek következményeként. A lényeges kár, amit ezek az anyagok okoznak, a rák. Valószínű, hogy a százezres számot, talán a milliót is eléri azoknak az embereknek a száma, akiknél a halált a rák fogja okozni a radioaktiv hulladékok követ­keztében. Cesium-137, Iodine-131, Carbon-14 és különösen a Strontium-90, azok a bombarobbantási kísérle­tekből származó radioaktiv anyagok, amelyek rá­kot okoznak az emberiségnek. Valószínű, hogy az összes rákos esetek 10 százalékát a háttéri kisu­gárzás okozza, amelynek az emberiség ki van té­ve, a kozmikus sugarak és természetes radioak­tivitás által. A hulladékanyag radioaktivitás most kb. 5 százaléka a háttéri kisugárzásnak, de emel­kedőben van. A Strontium-90 a bombakisérletek következtében tovább esik a Földre a sztratosz­férából. Belekerül az ételbe, amit eszünk, különö­sen a tejbe és igy beleépül az emberek csontjába. Minden élőlénynek a csontjában van ma már Strontium-90, mig 15 évvel ezelőtt senkinek a csontjában nem volt ez a radioaktiv anyag. A Strontium-90 fehérvérűséget és csontrákot okoz. Az Iodine-131 kisugárzik a pajzsmirigyekbe és a pajzsmirigyek rákos megbetegedését okozza. A Cesium-137 és Carbon-14 a test összes sejtjeire kisugárzik és mindenfajta rákos betegség oko­zója. A becslés, amelyet a fehérvériiségi esetek számos jelentése alapján hirosimai és nagasakii élstbenmaradottakról és más orvosi statisztika kiértékelése következtében készítettem, arra mu­tat, hogy az eddigi kísérletek 140,000 jelenleg még élő ember fehérvérűségét és csontrák általi halálát, valamint kb. egymillió lélek más rákfaj­ták általi pusztulását fogják okozni. (Folytatása következik) így éltek: A bányásztelepeken ál­talában csak elemi isko­lák voltak, kevés tante­remmel és tanerővel. Kö­zépiskolák, technikumok nem léteztek. A bányász gyermeke felsőbb iskolá­ba csak ritka esetben tu­dott bejutni, mert az ez­zel járó költségeket a bá­nyász-szülők nem tudták viselni. így élnek: Jellemző például, hogy csupán Komlón, öt álta­lános iskola 56 tanterem­mel és 143 nevelővel, egy gimnázium 7 tanterem­mel, 13 nevelővel, 164 ta­nítóval, egy vájáriskola, zeneiskola, gyógypedagó­giai iskola, bányaipari és gépipari technikum mű­ködik. “A tények beszélnek, s az igazságnak győzni leéli. Ez a volt és ez a mai Magyarország”, — mondja lapunk szerkesztője, amikor megkérdez­tük őt a most készülő 1960-as naptár munkáival kapcsolatban. Majd igy folytatta: “Mi ezt nem felejthetjük el és olvasóinknak sem szabad elfe­lejteni, csakis az ilyen összehasonlítás felel meg az igazságnak, s csakis ez szolgálja a békét”. “Mosolyogva szoktuk olvasni a Népszavában a “Rab Magyarország” rovatot. Sokszor alig tudjuk visszatartani magunkat, hogy ne válaszoljunk a rágalmakra, de akkor arra gondolunk, hogy a rá­galmakkal nem érdemes vitába szállni, hadd be­széljenek a tények.” “A fenti két idézet a tényeket mutatja. Ők azon­ban ilyesmit sohasem közölnek jobb sorsra érde­mes olvasóikkal. Sir a szivük a régi, jó világért. S miért ne sírna? Azoknak, akik e rovatokat Ír­ják, nem volt szükségük zsíros kenyéren és sza­lonnán élve végezni a legnehezebb munkát a bá­nyák mélyében; azoknak gyermekei mehettek az iskolákba és tetszésük szerint kiképeztethették magukat. Nohát, ha ezt siratják a “Rab Magyar- ország” rovat vezetői, hadd sírjanak!” “Ezrével látogattak amerikai magyarok szülő­földjükre az elmúlt hónapokban és jövő évben más sok ezer amerikai magyar megy majd oda, hogy körülnézzen. Felmerül a kérdés, látják-e majd a nagy változásokat?” —Szerkesztőnk itt elgondolkodott egy ideig, majd — mintha saját­magához beszélne — igy folytatta: “Ez mind tőlünk függ. . . Volt egy nagy ame­rikai proletár-költő, ha jól emlékszem Giovanitti a neve, öreg IWW-ista volt, talán még akad régi olvasóink közül, aki emlékszik arra a versére, melyben panaszkodott, hogy a nép elfelejti már­tírjait és azokat az igazságtalanságokat, melye­ket átélt, de később rájött a költő arra az igaz­ságra, hogy “Vigyázzatok urak, vigyázzatok arra a napra, amikor a nép visszaemlékezik az igazságtalanságokra és cselekszik í” ‘így vagyunk mi is szülőföldünkkel! Az úri Magyarország sarjadékai, akik elszöktek hazájuk­ból, mindig saját jó életükről beszélnek és a nép­pel is próbálják elhitetni, hogy úgy is volt, vagy lekicsinyelve összehasonlítják régi életüket az it­tenivel, s elfelejtik hozzátenni, hogy milyen mo­csárba vitték ők a szülőföldet, milyen rombolás ment ott végbe és mit örököltek a mai Magyaror­szág fiai tőlük...” “A mi naptárunk adatokkal idézi fel a múltat és ugyancsak adatokkal ismerteti a jelent. Meg­mutatja a krokodil-könnyeket hullajtó uraknak, hogy tulajdonképpen mi is volt a szülőföld sorsa az ő uralmuk alatt. Felidézi a lerombolt közleke­dési eszközöket, a szétzúzott ipart, a tönkretett mezőgazdaságot, a tüdővészes magyarokat és megmutatja majd azt is, hogy ez az ügyes, szor­galmas nép hová emelte fel rövid 15 év alatt az országot.” “Állíthatom — folytatta a szerkesztő —, hogy naptárunk az amerikai magyarság büszkesége lesz, amely fáklyaként világit reá az igazságra. Szóval, mi megteszünk mindent, hogy szép, jó és tartalmas naptárt adjunk olvasóink kezébe, mely- lyel nem fognak szégyent vallani ismerőseik előtt, de a többit reájuk bízzuk! Nem hiszem, hogy eh­hez sok mondanivalóm lenne. Rövidesen nyomás alá kerül a naptár. A költségek sok száz dollárra rúgnak, s mi bizony szűkölködünk anyagiak te­kintetében. Biztosra vesszük azonban, hogy min­den olvasónkat érdekli az igazság terjesztése, s igy számíthatunk támogatásukra”. Ezzel befejeztük ezt a kis interjút, mert Ros- ner szerkesztőnek ismét a géphez kellett leülnie, jó barátja, Horváth Pista mellé, hogy hozzálás­son a naptáranyag kiszedéséhez. Mert bizony, mint olvasóink is tudják, ő nemcsak szerkesztő, hanem ugyanakkor szakszervezeti nyomdász! F. E. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem nyomtassanak részemre..............pél dánvt az 1960-as naptárból, melyet tehetségein szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte $............................................t. Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1960-as naptár “Akik lehetővé tették nap­tárunk megjelenését” rovatában. Hozzájárulás­ként mellékelek $ ......................-t. Név:....................................................... Cim: ........................................................... Város: .................................... ... Állam: . A ma és tegnap

Next

/
Thumbnails
Contents