Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-08 / 41. szám

Thursday, October 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Gyászoló szegény magyarok Tisztelt Szerkesztőség! Néhány nappal Kruscsev Amerikába való érke­zése után egyik ujamerikás ismerősöm autóján fekete gyászszalagot vettem észre. Mivel a dolgot nem értettem megkérdeztem, hogy mit gyászol­nak? Te még azt sem tudod — hát a gyilkos Kruscsevet és a legyilkolt testvéreinket — mond­ta a jó magyar. Igen, de ezért nem Kruscsevet kellene meggyászolni, hanem az ellenforradalom előkészítőit Nagy Ferencet, Mindszentyéket stb. és Amerika vezetőit, akik pénzzel támogatták az egész dolgot. Erre a gyászoló magyar csak any- nyit mondott, ami Amerikát illeti mindennap há­lát ad ő az istennek, hogy szabad földön élhet. Hát jó csak gyászoljatok, ezzel úgysem tudtok ártani Kruscsevnek. Majd másnap több ujamerikást is gyászbabo- rulva láttam és a templomban gyászmisét is tar­tottak. Ezeket a gyászoló magyarokat csak saj­nálni lehet, mert hát gyászolni valójuk van ugyan bőven, de annak nem Kruscsev az oka. Itt Amerikában alig néhánynak sikerült érde­mesebb munkát kapni. A többség munkanélkül van, vagy ha van is valahol munkájuk, ott a leg­kevesebb bért kapják. Ilyen lehetőségek mellett nyomor és nem egy­szer éhezés nekünk ujamerikásoknak a sorsunk. Pl. a hűséges gyászolók egyikének, Sz. F.-nek a felesége nem egyszer jött hozzánk a 3 éves fiá­val és mondta a feleségemnek: Jaj, szegény fiam, sem reggel, sem délben nem evett semmit, ha van valamid adjál neki, legalább kenyeret. Eleinte megkérdeztük, hogy mi a baja a gyer­meknek, talán beteg? És az asszony elmondta, hogy nincs egy fillérjük se, hogy valamit venni tudnának, sokszor napokig nincs mit enniök. Ami­kor aztán a szegény gyermek és a (gyászoló Nagysága) is, jónéhány darab vajaskenyeret be­vágtak — ugymondván farkaséhséggel — utána nyomban jobb kedvük kerekedett. Ugyancsak ők, a múlt hónapban, mivel a lakbért nem tudták fi­zetni, felmondást kaptak és most máshol keres­tek lakást. Sok kesergést lehet hallani a többiek­től is, nem egyszer kellett futniok fühöz-fához segítségért, hogy megvédjék a részletre vásárolt bútorokat, vagy autót. Meg kell említenem, hogy a fentieket csupán mint tényként vetettem fel. Szerintem az ilyen nyomorúságot, bizonytalan­ságot inkább illő volna meggyászolni, mert mind­ez igen gyászos, siralmas élet. Azonban Kruscse­vet, vagy a szocializmust építő magyar népet gyá­szolni — igen nagy tudatlanságot, észbeli sze­génységet, kutyahüséget jelent — az urakkal szemben. Ezzel csak saját nyomorúságukat és gazdáikat gyászolják, mert a levitézlett urak, főpapok, püs­pökök stb. soha többé nem ülhetnek a magyar nép verejtéke árán bársonyszékbe stb. Az urakat, püspököket ért ilyen végérvényes kudarc (amit már ők is kezdenek elismerni) valóban megérde­mel ennyi gyászt. Tisztelettel: E. Horváth, ujamerikás Gratulálok! Hová lett az evangélium? Tisztelt Szerkesztőség! Én is kedvelem a magyar muzsikát és a sláge­reket, ezért majdnem minden vasárnap meghall­gatom a magyarnyelvű rádióadást. Az utóbbi va­sárnapok adásai azonban engem is arra késztet­nek, hogy megírjam észrevételeimet. Mióta az a hir verte fel a világot, hogy Krus­csev miniszterelnök Amerikába jön, azóta a “hit szavának” nevezett istentiszteleti negyedórán lel­ki atyánk olyan szörnyű jajveszékelésbe kezdett, hogy szinte meghökkentem. Hol vagy Isten? — kiáltott fel lelki atyánk. — Hát már idáig jutot­tunk, hogy Amerika nyit ajtót a “Modern Hero- desnek ?” Én meggyónom a mindenható Istennek és Isten helyett neked, lelki atyánk, hogy a világnak ilyen “herodesre” van szüksége, aki milliók óhaját és kívánságát van hivatva teljesíteni, aki elmegy a világ minden tájára, ha a világbékéről van szó. Tudva van, lelkiatyánk, hogy a jó pap holtig ta­nul, de ne értsük félre, nem politikát tanul és prédikál, hanem a hit szavát! Önről, lelki atyánk, nem akarom mondani, hogy rossz pap, de be kell vallania, hogy erősen eltért a hit szava vonalától és politikai oktatásba kezdett, ami annyit jelent, hogy meg kell változtatni a hit szava nevét, más megfelelőbb névre. Csak nem hagyhatjuk, hogy a hit szavát ilyen csúnyán kicsufóljuk és híveit félrevezessük? Én megértem önt, lelki atyánk, hogy ön is aggódik a békéért, de ön másféle békét szeretne, ami nem egyeztethető össze sok millió nép óhajával, ön még mindig a Szent István királyi időkről álmo­dik, csak azt felejti el, hogy az idő kereke nem forog visszafelé. Elismerem, hogy István király nagy államférfiu volt, az ő érdeme, hogy az első magyar állam megalakult és a pogányokat erő­szakosan megtérítették, ami akkoriban óriási fej­lődést jelentett. Mert, ha István király mindezt nem tette volna, akkor a szomszédos országok el­pusztították volna a magyar népet azon ürüggyel, hogy pogányok. De lelki atyánk, ma már egészen más problé­mák vannak, mint ezer évvel ezelőtt. Ön mondta, hogy a “termelés a fejünkre nőtt”. Nos, ezen a problémán könnyen lehetne segíteni, csak az kell hozzá, hogy a termelt javak azoké legyenek, akik azokat termelik. Ezzel szemben a termelt javakat egy kisebbség magának harácsolta és amikor a haszon a fejére nőtt, akkor háborúban keresi a megoldást. Isten minden embert egyformának és egyenlőnek teremtett, kedves lelki atyánk, s igy most önkénytelenül felvetődik a kérdés, hogy kik követik el az igazságtalanságot? ön mondta, hogy Kruscsevtől nem várhatunk csodát? Én pedig azt mondom, hogy a kapitalistáktól még kevésbé, mert azok a felmerült problémákat egy újabb há­borúval akarják megoldani. Kik rúgják fel a hit szavát? Oh, lelki atyánk, Jézus még az ellenségei­ért is imádkozott, Ön pedig átkot szór egy olyan fejlett .rendszerre, amely az igazság útjára lé­pett! Hová lettek az isteni igék és az evangéli­um? Csak talán nem kerültek a szemétkosárba? Kérem lelki atyánkat, hogy ne politizáljon, mert akkor mindannyian a pokolba jutunk. Anti mat kérik gyakran, hogyan kerüljék ki a betegsé­geket. Téves az a hit, hogy a zöldség diéta monoton. Nagyszerű változatosságra van alkalom elkészí­tésében. Büszkék vagyunk EHN cikkeire és mindig örömmel keressük azokat a Magyar Szóban. Dr. Weinfeldről irt cikkét is nagyon élveztük és sok ismerősünk figyelmébe ajánlottuk. Sze­rencsénk, hogy ily nagyszerű emberek a mi ja­vunkra írnak a Magyar Szóban. Hálával köszöntjük őket. Sok-sok sikert érje­nek el jótékony működésűkben. Neuman Ilona _____________________________5_ Értékes könyv Tisztelt Szerkesztőség! Értékes könyv a “Foglolkozásuk emigráns” és érdeklődéssel olvastam. Ezt a könyvet mindenki­nek el kellene olvasni és az amerikai magyarság között terjeszteni, mert biztos vagyok benne, hogy a becsületes intelligencia között is sokan lesznek, akiket érdekel Szabó Miklós kitűnő Írása. Newarki olvasó Amiért a nép nem üdvözölhette kellően Kruscsevet Tisztelt Szerkesztőség! Kruscsev los-angelesi látogatásához akarok egy pár megjegyzést tenni. Meglátásom szerint az a hideg fogadtatás, amiben a hivatalos közegek őt részesítették, a hidegháború fokozása és a L. A.-i lapok erős oroszellenes propagandája után nem is történhetett máskép. Ne feledjük el, hogy a repülőtér- és rakétagyárak nagy többsége itt van s egy pár nagy társaság tulajdona, melyek milliókat keresnek kormányrendeléseken. Ezeknek érdeke, hogy minél erősebb ellenszenvet keltsenek a Szovjetunió ellen. Ezek jobban félnek a béké­től, mint mi a háborútól és ugylátszik, hogy még a nép által megválasztott polgármester és rendőr­főnök sem ismeri a polgárait, ők azt hitték, hogy a nép annyira reagált erre az oroszellenes propa­gandára, hogy mindent el kell követni elnökünk vendégének védelmezésére. Ennek tudható be az az erős rendőri fedezet, amivel a néptől Kruscse­vet elzárták. Én a repülőtér közelében lakom, s többen ki akartunk menni megnézni azt az embert, aki olyan messziről jött hozzánk, hogy békeajánlatát elhozza. De az utolsó percig titokban tartották érkezését, sőt amikor már kiszállt a gépből, akkor is úgy mondta be a hírmagyarázó, hogy négy utca vezet ki a repülőtérről, de nem tudják, hogy me­lyiken fogják őt kihozni. Ez lehetetlenné tette, hogy a lakosság kimenjen az utcára, mint más városokban tették. Bizonyíték arra, hogy a lakosságot nem fer­tőzte meg az újságok oroszellenes cikkezése, hogy ezrével voltak a Stúdió körül, már reggel 6 órától kezdve, a napon, hogy láthassák azt az embert, aki békét akar, éppen úgy, mint az amerikai nép. Nekünk elegünk volt a háborúból, a fájdalom­ból. Az első háborúban az édesapám, a férjem szenvedett. Sohasem felejtem el anyámat, amikor megtudta, hogy apám megy a frontra; ágynak dőlt a félelemtől és bánattól, hogy mi lesz, ha nem jön vissza és ő itt marad 7 neveletlen gyermek­kel. A második háborúban reszkettem a fiamért a többi anyával együtt, mert nehéz küzdelmek kö­zött felneveltük őket és amikor már örültünk, hogy elérték a 18-ik életévüket, akkor kellett ne­kik elmenni a halál torkába, ahonnét sokan nem jöttek vissza; sokan visszajöttek, de nyomorékon. Az én fiam visszajött, de a férjem húgának egyetlen egy gyermeke, 18 éves fia, ottmaradt Normandy-nál és családunkból 45-öt veszítettünk el munkaszolgálat és a gázkamrák borzalmas kín­zásai következtében. Ezt az amerikai nép sem akarja többé, hanem békében és jólétben akarjuk látni gyermekeinket és unokáinkat. Ez meg is mutatkozott Los Ange­lesben is, úgy a Stúdiónál, ahol soha még annyi ember nem jött össze, mint a Hotelnél, ahol a díszvacsorát adták; 7 ezer ember tolakodott jegy­ért, holott a hotelnek csak 1,100 befogadó képes­sége, s igy nem juthattak be. Én a magam részéről nagy örömmel hallgattam á TV minden szavát, ami a békét és együttmű­ködést sugározta a két ország között. Remélém, hogy nem maradt hatástalan, mert csak ikren találkozások vezethetnek a világbékéhez, ami min­den józan gondolkodású ember kívánsága. ' Gizi j Tisztelt Szerkesztőség! Gratulálok két Írónknak, Rev. Grosnak s EHN- nek, amiért olyan gyorsan Írtak cikket Kruscsev céljairól. S úgyszintén gratulálok a Magyar Szó szerkesztőségének, amiért olyan gyors munkát végzett Kruscsev beszédének lefordításával. Ez a szept- 24-i lapszám megér nem 20 centet, hanem öt dollárt, mert Kruscsevnek a UN-ben el­mondott beszédét teljes egészében közölte. Az ő ajánlatát minden józan ésszel rendelkező egyén­nek el kell fogadnia. Kruscsev beszédéhez nem kell hozzátenni semmit, mert ez csak a világ né­peinek javát szolgálhatja. Még égy széf fogadják köszönétünket a mi író­ink és szerkesztőink a gyors és jó munkáért. Szabó János Vélemény a lapunkról Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó cikkeit élvezettel olvassuk, mert oly felvilágosításokat kapunk belőle, amiket ,a nagy újságok eltagadnak. EHN fontos tudományos cikksorozatait figye­lemmel kisérjük, mert azok nagy segítséget ad­nak a munkás nép egészségben tartására és be­tegségek elkerülésére. Ámulattal olvastam egyik cikkében, hogy ő már negyven éve vegetáriánus és jó egészségben aktiv életet él. Én csak 28 éve vagyok vegetáriá­nus, ami egy nagy operációtól mentett meg an­nak idején és 73 évem dacára fiatalosan mozgok. Ismerőseim csodálják egészségemet és tanácso­XtotíeJc a swikesxtököx _ . I I . , N WV\ WWW* WWWWVWWWVW' Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szüh vég szerűen azonosak < UnwAe vAlnnh i m." ° i < nozzaszoinaR a szerkesztoseg álláspontjával < a közügyekhez \%%WWWW%WW^\%%%% WWMWWWWmVMVWMWWVVVWMMWWVWmM

Next

/
Thumbnails
Contents