Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Gyászoló szegény magyarok Tisztelt Szerkesztőség! Néhány nappal Kruscsev Amerikába való érkezése után egyik ujamerikás ismerősöm autóján fekete gyászszalagot vettem észre. Mivel a dolgot nem értettem megkérdeztem, hogy mit gyászolnak? Te még azt sem tudod — hát a gyilkos Kruscsevet és a legyilkolt testvéreinket — mondta a jó magyar. Igen, de ezért nem Kruscsevet kellene meggyászolni, hanem az ellenforradalom előkészítőit Nagy Ferencet, Mindszentyéket stb. és Amerika vezetőit, akik pénzzel támogatták az egész dolgot. Erre a gyászoló magyar csak any- nyit mondott, ami Amerikát illeti mindennap hálát ad ő az istennek, hogy szabad földön élhet. Hát jó csak gyászoljatok, ezzel úgysem tudtok ártani Kruscsevnek. Majd másnap több ujamerikást is gyászbabo- rulva láttam és a templomban gyászmisét is tartottak. Ezeket a gyászoló magyarokat csak sajnálni lehet, mert hát gyászolni valójuk van ugyan bőven, de annak nem Kruscsev az oka. Itt Amerikában alig néhánynak sikerült érdemesebb munkát kapni. A többség munkanélkül van, vagy ha van is valahol munkájuk, ott a legkevesebb bért kapják. Ilyen lehetőségek mellett nyomor és nem egyszer éhezés nekünk ujamerikásoknak a sorsunk. Pl. a hűséges gyászolók egyikének, Sz. F.-nek a felesége nem egyszer jött hozzánk a 3 éves fiával és mondta a feleségemnek: Jaj, szegény fiam, sem reggel, sem délben nem evett semmit, ha van valamid adjál neki, legalább kenyeret. Eleinte megkérdeztük, hogy mi a baja a gyermeknek, talán beteg? És az asszony elmondta, hogy nincs egy fillérjük se, hogy valamit venni tudnának, sokszor napokig nincs mit enniök. Amikor aztán a szegény gyermek és a (gyászoló Nagysága) is, jónéhány darab vajaskenyeret bevágtak — ugymondván farkaséhséggel — utána nyomban jobb kedvük kerekedett. Ugyancsak ők, a múlt hónapban, mivel a lakbért nem tudták fizetni, felmondást kaptak és most máshol kerestek lakást. Sok kesergést lehet hallani a többiektől is, nem egyszer kellett futniok fühöz-fához segítségért, hogy megvédjék a részletre vásárolt bútorokat, vagy autót. Meg kell említenem, hogy a fentieket csupán mint tényként vetettem fel. Szerintem az ilyen nyomorúságot, bizonytalanságot inkább illő volna meggyászolni, mert mindez igen gyászos, siralmas élet. Azonban Kruscsevet, vagy a szocializmust építő magyar népet gyászolni — igen nagy tudatlanságot, észbeli szegénységet, kutyahüséget jelent — az urakkal szemben. Ezzel csak saját nyomorúságukat és gazdáikat gyászolják, mert a levitézlett urak, főpapok, püspökök stb. soha többé nem ülhetnek a magyar nép verejtéke árán bársonyszékbe stb. Az urakat, püspököket ért ilyen végérvényes kudarc (amit már ők is kezdenek elismerni) valóban megérdemel ennyi gyászt. Tisztelettel: E. Horváth, ujamerikás Gratulálok! Hová lett az evangélium? Tisztelt Szerkesztőség! Én is kedvelem a magyar muzsikát és a slágereket, ezért majdnem minden vasárnap meghallgatom a magyarnyelvű rádióadást. Az utóbbi vasárnapok adásai azonban engem is arra késztetnek, hogy megírjam észrevételeimet. Mióta az a hir verte fel a világot, hogy Kruscsev miniszterelnök Amerikába jön, azóta a “hit szavának” nevezett istentiszteleti negyedórán lelki atyánk olyan szörnyű jajveszékelésbe kezdett, hogy szinte meghökkentem. Hol vagy Isten? — kiáltott fel lelki atyánk. — Hát már idáig jutottunk, hogy Amerika nyit ajtót a “Modern Hero- desnek ?” Én meggyónom a mindenható Istennek és Isten helyett neked, lelki atyánk, hogy a világnak ilyen “herodesre” van szüksége, aki milliók óhaját és kívánságát van hivatva teljesíteni, aki elmegy a világ minden tájára, ha a világbékéről van szó. Tudva van, lelkiatyánk, hogy a jó pap holtig tanul, de ne értsük félre, nem politikát tanul és prédikál, hanem a hit szavát! Önről, lelki atyánk, nem akarom mondani, hogy rossz pap, de be kell vallania, hogy erősen eltért a hit szava vonalától és politikai oktatásba kezdett, ami annyit jelent, hogy meg kell változtatni a hit szava nevét, más megfelelőbb névre. Csak nem hagyhatjuk, hogy a hit szavát ilyen csúnyán kicsufóljuk és híveit félrevezessük? Én megértem önt, lelki atyánk, hogy ön is aggódik a békéért, de ön másféle békét szeretne, ami nem egyeztethető össze sok millió nép óhajával, ön még mindig a Szent István királyi időkről álmodik, csak azt felejti el, hogy az idő kereke nem forog visszafelé. Elismerem, hogy István király nagy államférfiu volt, az ő érdeme, hogy az első magyar állam megalakult és a pogányokat erőszakosan megtérítették, ami akkoriban óriási fejlődést jelentett. Mert, ha István király mindezt nem tette volna, akkor a szomszédos országok elpusztították volna a magyar népet azon ürüggyel, hogy pogányok. De lelki atyánk, ma már egészen más problémák vannak, mint ezer évvel ezelőtt. Ön mondta, hogy a “termelés a fejünkre nőtt”. Nos, ezen a problémán könnyen lehetne segíteni, csak az kell hozzá, hogy a termelt javak azoké legyenek, akik azokat termelik. Ezzel szemben a termelt javakat egy kisebbség magának harácsolta és amikor a haszon a fejére nőtt, akkor háborúban keresi a megoldást. Isten minden embert egyformának és egyenlőnek teremtett, kedves lelki atyánk, s igy most önkénytelenül felvetődik a kérdés, hogy kik követik el az igazságtalanságot? ön mondta, hogy Kruscsevtől nem várhatunk csodát? Én pedig azt mondom, hogy a kapitalistáktól még kevésbé, mert azok a felmerült problémákat egy újabb háborúval akarják megoldani. Kik rúgják fel a hit szavát? Oh, lelki atyánk, Jézus még az ellenségeiért is imádkozott, Ön pedig átkot szór egy olyan fejlett .rendszerre, amely az igazság útjára lépett! Hová lettek az isteni igék és az evangélium? Csak talán nem kerültek a szemétkosárba? Kérem lelki atyánkat, hogy ne politizáljon, mert akkor mindannyian a pokolba jutunk. Anti mat kérik gyakran, hogyan kerüljék ki a betegségeket. Téves az a hit, hogy a zöldség diéta monoton. Nagyszerű változatosságra van alkalom elkészítésében. Büszkék vagyunk EHN cikkeire és mindig örömmel keressük azokat a Magyar Szóban. Dr. Weinfeldről irt cikkét is nagyon élveztük és sok ismerősünk figyelmébe ajánlottuk. Szerencsénk, hogy ily nagyszerű emberek a mi javunkra írnak a Magyar Szóban. Hálával köszöntjük őket. Sok-sok sikert érjenek el jótékony működésűkben. Neuman Ilona _____________________________5_ Értékes könyv Tisztelt Szerkesztőség! Értékes könyv a “Foglolkozásuk emigráns” és érdeklődéssel olvastam. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni és az amerikai magyarság között terjeszteni, mert biztos vagyok benne, hogy a becsületes intelligencia között is sokan lesznek, akiket érdekel Szabó Miklós kitűnő Írása. Newarki olvasó Amiért a nép nem üdvözölhette kellően Kruscsevet Tisztelt Szerkesztőség! Kruscsev los-angelesi látogatásához akarok egy pár megjegyzést tenni. Meglátásom szerint az a hideg fogadtatás, amiben a hivatalos közegek őt részesítették, a hidegháború fokozása és a L. A.-i lapok erős oroszellenes propagandája után nem is történhetett máskép. Ne feledjük el, hogy a repülőtér- és rakétagyárak nagy többsége itt van s egy pár nagy társaság tulajdona, melyek milliókat keresnek kormányrendeléseken. Ezeknek érdeke, hogy minél erősebb ellenszenvet keltsenek a Szovjetunió ellen. Ezek jobban félnek a békétől, mint mi a háborútól és ugylátszik, hogy még a nép által megválasztott polgármester és rendőrfőnök sem ismeri a polgárait, ők azt hitték, hogy a nép annyira reagált erre az oroszellenes propagandára, hogy mindent el kell követni elnökünk vendégének védelmezésére. Ennek tudható be az az erős rendőri fedezet, amivel a néptől Kruscsevet elzárták. Én a repülőtér közelében lakom, s többen ki akartunk menni megnézni azt az embert, aki olyan messziről jött hozzánk, hogy békeajánlatát elhozza. De az utolsó percig titokban tartották érkezését, sőt amikor már kiszállt a gépből, akkor is úgy mondta be a hírmagyarázó, hogy négy utca vezet ki a repülőtérről, de nem tudják, hogy melyiken fogják őt kihozni. Ez lehetetlenné tette, hogy a lakosság kimenjen az utcára, mint más városokban tették. Bizonyíték arra, hogy a lakosságot nem fertőzte meg az újságok oroszellenes cikkezése, hogy ezrével voltak a Stúdió körül, már reggel 6 órától kezdve, a napon, hogy láthassák azt az embert, aki békét akar, éppen úgy, mint az amerikai nép. Nekünk elegünk volt a háborúból, a fájdalomból. Az első háborúban az édesapám, a férjem szenvedett. Sohasem felejtem el anyámat, amikor megtudta, hogy apám megy a frontra; ágynak dőlt a félelemtől és bánattól, hogy mi lesz, ha nem jön vissza és ő itt marad 7 neveletlen gyermekkel. A második háborúban reszkettem a fiamért a többi anyával együtt, mert nehéz küzdelmek között felneveltük őket és amikor már örültünk, hogy elérték a 18-ik életévüket, akkor kellett nekik elmenni a halál torkába, ahonnét sokan nem jöttek vissza; sokan visszajöttek, de nyomorékon. Az én fiam visszajött, de a férjem húgának egyetlen egy gyermeke, 18 éves fia, ottmaradt Normandy-nál és családunkból 45-öt veszítettünk el munkaszolgálat és a gázkamrák borzalmas kínzásai következtében. Ezt az amerikai nép sem akarja többé, hanem békében és jólétben akarjuk látni gyermekeinket és unokáinkat. Ez meg is mutatkozott Los Angelesben is, úgy a Stúdiónál, ahol soha még annyi ember nem jött össze, mint a Hotelnél, ahol a díszvacsorát adták; 7 ezer ember tolakodott jegyért, holott a hotelnek csak 1,100 befogadó képessége, s igy nem juthattak be. Én a magam részéről nagy örömmel hallgattam á TV minden szavát, ami a békét és együttműködést sugározta a két ország között. Remélém, hogy nem maradt hatástalan, mert csak ikren találkozások vezethetnek a világbékéhez, ami minden józan gondolkodású ember kívánsága. ' Gizi j Tisztelt Szerkesztőség! Gratulálok két Írónknak, Rev. Grosnak s EHN- nek, amiért olyan gyorsan Írtak cikket Kruscsev céljairól. S úgyszintén gratulálok a Magyar Szó szerkesztőségének, amiért olyan gyors munkát végzett Kruscsev beszédének lefordításával. Ez a szept- 24-i lapszám megér nem 20 centet, hanem öt dollárt, mert Kruscsevnek a UN-ben elmondott beszédét teljes egészében közölte. Az ő ajánlatát minden józan ésszel rendelkező egyénnek el kell fogadnia. Kruscsev beszédéhez nem kell hozzátenni semmit, mert ez csak a világ népeinek javát szolgálhatja. Még égy széf fogadják köszönétünket a mi íróink és szerkesztőink a gyors és jó munkáért. Szabó János Vélemény a lapunkról Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó cikkeit élvezettel olvassuk, mert oly felvilágosításokat kapunk belőle, amiket ,a nagy újságok eltagadnak. EHN fontos tudományos cikksorozatait figyelemmel kisérjük, mert azok nagy segítséget adnak a munkás nép egészségben tartására és betegségek elkerülésére. Ámulattal olvastam egyik cikkében, hogy ő már negyven éve vegetáriánus és jó egészségben aktiv életet él. Én csak 28 éve vagyok vegetáriánus, ami egy nagy operációtól mentett meg annak idején és 73 évem dacára fiatalosan mozgok. Ismerőseim csodálják egészségemet és tanácsoXtotíeJc a swikesxtököx _ . I I . , N WV\ WWW* WWWWVWWWVW' Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szüh vég szerűen azonosak < UnwAe vAlnnh i m." ° i < nozzaszoinaR a szerkesztoseg álláspontjával < a közügyekhez \%%WWWW%WW^\%%%% WWMWWWWmVMVWMWWVVVWMMWWVWmM
