Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-01 / 40. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 1, 1959 AUoGrAtl ÉN LAtOm írja: ehn Olaj-jövedelem és egyéb apróságok Los Angeles város területén és környékén sok ezer olajkút éjjel-nappal szorgalmasan végzi mun­káját, amellyel milliókat szivattyúz részint az olajtársaságok kincstárába, másrészt ama szeren­csés tulajdonosok zsebébe, akiknek földje alatt “fekete aranyat” találtak. Az a gyanúm, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki időnkint elnézett az olajkutak erdeje felett és azt mondotta, vagy gondolta: “Jó lenne legalább egy, csak egyetlen egy ilyen szorgalmas kutacska és akkor kevesebb gonddal élnék. ..” Képzelheted meglepetésemet, nyájas olvasó, amikor egy derüfényes kaliforniai reggelen, né­hány értéktelen és értelmetlen levél között a kö­vetkező levelet hozta a posta: “Dear Lessor: Enclosed is our check covering rental as pro­vided for in the Subsurface Oil Gas Lease be­tween us for a period of six (6) months from the date of the enclosed check. TEXAM OIL CORPORATION”. Magyarul ez azt jelenti, hogy a nevezett olaj­társaság a közöttünk fennálló bérlet értelmében, a tulajdonunkat képező csekély földterület alatti olaj és gázért bért fizet és a hat hónapra járó •összeget csekkben mellékli. Először nem hittem a szemeimnek, de amikor a Irta: BÓDOG ANDRÁS A “szabad vállalkozás” és a “szabad verseny” katekizmusában az első hitvallás, mint jól tud­juk az a tétel, hogy a helyi és országos kormány­zat akkor jó, ha nem avatkozik be a gazdaságba, amely viszont akkor a legjobb, ha teljesen sza­badjára hagyott magánvállalkozás versenyének elve szerint működik. A kormányzat arra való, Rogy katonáival, rendőreivel és bíróságaival őriz­ze meg a rendet és a magánvagyont; ennél több pedig szocializmus, “beszivárgó szocializmus“, melytől minden istenfélő polgár védje a hazát. Sajnos a védelem ellenére a szocializmus “be­szivárog”. Amikor már beszivárgott valameny- nyit és a bankházak még sem dűltek össze, akkor megnyugszunk egy kicsit, mig egy újabb szivár­gás el nem kezdődik. Ekkor újra kiabálni kell, hogy most aztán már eljön a világ vége. A nyug­díj, társadalmi biztosítás képében való beszivár­gást már túléltük, sőt el is felejtettük, hogy olyan moszkvai találmány volt a neve. Ezidőszerint a társadalmi egészségügyi biztosítás a beszivárgó mumus. De ez még hagyján. A múlt század har­mincas éveiben a szocializmus szó még nem volt annyira a közhasználatban. Inkább az anarchiz­must emlegették, de akárhogy nevezték is, már akkor is Amerika-ellenesen szivárgott és végrom­lással fenyegette a szabadvállalkozást. így volt ez még a newyorki tűzoltósággal is, amely a szabadvállalkozás, profit verseny jegyében kez­dődött és keresztül ment a tipikus kapitalista üz­leti fejlődés minden mozzanatán, amig végül New (York városa, azaz a közösség ki vette a magán- vállalatok kezéből az “üzletet” és saját tűzoltó­ságát állította fel. Ma nehéz elképzelni, hogy a tűzoltás valamikor mint “szabad verseny és üzlet”, nem pedig mint közfeladat működött. Valamikor a jövőben még sok minden lesz, amit isten őrizz, hogy manapság községi vagy állanfí feladatnak merje Valaki te­kinteni. A tűzoltási üzlet virágzása idejében, a múlt század közepetáján, New Yorknak lehetett vagy másfélszázezer lakosa. Naponta százával ér­keztek a bevándorlók. A város kicsi volt a gyor­san szaporodó lakosság részére, szűk utcákkal, le- züllött bérházakkal, tömeglakásokkal volt telve. Sokszor ezeket fából építették, vízvezeték nélkül. A kis szobákban összezsúfolt bérlők, albérlők és ágyraj árók. Alkoholos és olajégőket használtak a főzésre és világításra. A tűzoltási üzlet tehát virágozhatott. Hogy kezdődött, úgy mint rendesen, kezdetben nem volt semmi. Az emberek mentették magukat, pár szál bútorukat ahogy tudták és a jó szomszé­dok segitkeztek. A tűz elterjedt néha és egész utcasorok égtek le. Községi tűzoltóságra gondolni 8e lehetett. Micsoda, utat nyitni a beszivárgó szó­csodálkozástól és meglepetéstől magamhoz tér­tem, kénytelen voltam elhinni, amiről a rövid le­vél értesített, mert ott volt a mellékelt csekk és ha a szemeimnek nem is, de a csekknek hinnem kellett. Tudomásul vettem, hogy olaj- és gáz-tulajdo­nos lettem és a föld alatt rejtőző értékekért ez az olajtársaság ezentúl nekem bért fog fizetni. A levélre nem is válaszoltam, a csekket meg sem köszöntem, hanem annak rendje és módja sze­rint bankba helyeztem és azután megvártam, hogy “jó-e” a csekk vagy rossz tréfa áldozata lettem-e? A'csekk jó volt, az összeget a bankban javamra Írták és igy számíthatok rá, hogy fél­évenként az elsőhöz hasonló csekket kapok a ne­vezett olajtársaságtól. Tudom, hogy e rovat olvasói velem örülnek az engem ért nagy szerencse felett. Ha lennének irigyeim, — az illetőknek elárulom, hogy a hat hónapi bérért küldött csekk összege $7.50 volt. .. Egy kis örömre talán elég ok, de irigyésre aligha! • A KONGRESSZUSI képviselők évi papir-általá- lányát nemrégen 1,800 dollárra emelték. A költ­ségnyugták többek között ilyen bevásárlásokról tesznek tanúságot: cowboy csizmák, kalap dobo­zok, útitáskák, öngyújtók, ébresztő órák, autó­kellékek, köröm reszelők, fotó-albumok. . . Ily “papir-szükségletek” bevásárlásai olvasása után ne csodáljuk hát, hogy a “papír” átalányt fel kel­lett emelni. • A CAMBRIDGE EGYETEM tanára Sir Ronald Fisher úgy vélekedik, hogy tudósaink képesek lesznek agy-operációval és alapos idomitással el­éírni, hogy kutyák, macskák és majmok egyszerű cióalizmusnak ? “Hiszen az ilyesmi sok pénzbe kerül kérem alássan, az enyémbe és a tiedbe, csak azért, hogy a jött-ment népség, a bevándoroltak bútoraikat megmenthessék? Elég ha fizetjük a biztosítást, abból megtérül, ha elég a házam”. így beszéltek és igy gondolkoztak a város gaz- dagai, a zsúfolt bérházak tulajdonosai. A ház le­égett, a biztositó fizetett, kellett ennél egysze­rűbb. A lakók pedig, a bérlők és ágyrajárók, ha túlélték a tüzet, zsibárustól vett bútoraikkal, szal­mazsákjaikkal másik házba hurcolkodtak, a kö­vetkező tűzesetig. A megégett emberek helyébe pedig tizszerannyit is hozott az uj kivándorló ha­jó. Hiába ilyen az élet. . . De oly sokszor volt tűz, hogy a newyorki biz­tositó társaságok profitja veszélyben forgott, akármilyen magasra emelték is dijaikat. Tenni kellett tehát valamit. Azt tették, hogy mindegyik biztositó megszervezte saját tűzoltó csapatát. A biztosított házakat pedig nagy táblákkal látták el. A tűz hírére a helyszínre hajtottak ezek a csapa­tok, megnézték, hogy náluk voltak-e a házak biz­tosítva és aszerint jártak el a tűzoltásban. Fon­tos csak az általuk biztosított ház volt, csak arra ne terjedjen a tűz. Az égő házakkal különben, a bennük szoruló emberekkel a kutya se törődött. Előfordult, hogy két csapat is a helyszínre érke­zett, de az égő házakat egy harmadik cég bizto­sította, tehát a magánvállalkozás követői szépen hazamentek. Ilyen körülmények között a biztosí­tók profitja nem mutatott nagy emelkedést, an­nak ellenére, hogy a szabadvállalkozás álma való­sult meg. Összeültek a biztosítók és valami újabbat spe­kuláltak ki. Feladták az egyéni tűzoltó csapato­kat, helyébe magánüzleti tűzoltókat létesítettek, melyekkel a biztosítók szindikátusa szerződést kötött, még pedig olyanformán, hogy a tűzoltás­ért leszerződött dijat az a csapat kapja meg, ame­lyik leghamarabb érkezik a tűz helyszínére. A ké­sőn érkező vállalat csapata mehet haza, zabot he­gyezni. Ez mind helyes és jó volt, beillett a sza­bad verseny gondolataiba, hiszen mindig a szabad versenyt jobbon megértő kerül ki győztesen, a többi elhullik, tönkremegy. Az eredmény tehát egy simábban, olcsóbban termelő és fejlődő gaz­dálkodás. Hát szabad verseny lett is belőle. A magánvál­lalkozó tűzoltók rohantak szivattyúkkal, felszelé- seikkel a tiiz helyszínére. Ha a ház biztosítva volt hozzáláttak a munkához. Ha azonban nem volt biztosítva, addig nem kezdtek el dolgozni, amig a háztulajdonos és a bérlő nem Írtak alá szerző­dést a tűzoltás dijáról. Képzelhetjük milyen dija­kat szabtak ki és mennyi ideje volt a károsultnak alkudozni, vagy esetleg elolvasni a szerződést. Aláírta úgyszólván a halálos Ítéletét is. Amit a mondatokat ejtsenek ki. A kiváló tudós szerint idővel minden családnak lesz háztartási munkát végző majma, sőt már-már látja az időt, amikor majmok gyári munkát is fognak végezni. Az ilyen háztartási alkalmazott persze nem fog megsértődni, ha a nagysága egy-egy tányér eltű­réséért rákiált, hogy “te állat’ miért nem vigyá­zol?!” Viszont az autó- és acélgyárak helyzete még a mostaninál is könnyebb lesz, mert sztrájk és a munkások kizárása esetén a helyüket idomí­tott és beszélő állatokkal tölthetik be. • DREW PEARSON kolumnista Írja, hogy Glo­ria Swanson művésznő a nagybeteg Dulles test­vérét annak idején arra igyekezett rábírni, hogy fivérén az orvosokkal próbáltassa ki a “Krebio- zen” rák-ellenes orvosságot. Dulles testvére hajlandó lett volna, de később kijelentette, hogy fivérét olyan orvosok vették körül, akik “féltek az AMA-től” és igy a “Krebio- zen” használatára nem kerülhetett sor. A beteg meghalt, mint ahogyan sok ezren szen­vednek és elpusztulnak, mert az AMA csökönyö­sen kitart önző és káros álláspontja mellett és bojkottálja az orvosságot, amelyet megbízottai sikertelenül próbáltak milliókkal megvásárolni. • LOS ANGELES és környékén nagyon népszerű lehet Kruscsev, mert a rendőrfőnök mindössze nyolc olyan levelet kapott, amelyek irói rosszal- ták látogatását. Los Angeles közel három milliónyi és a közvet­len közelében lakó másik három milliónyi lakosa közül csak nyolcán nyilatkoztak a látogatás ellen, ami azt mutatja, hogy minden ellenséges propa­ganda megtört a népesség békevágyán. tűz meghagyott, elvitték a tűzoltók. Hiába, a szerződés-szerződés. Azért a biztositó társaságok se vitték el telje­sen szárazon a szabad versenyben. Gyakran két- három önálló vállalkozó ért egyszerre a tűz hely­színére és oltás helyet elkezdődött köztük a ve­szekedés azon, hogy melyik csapat illetékes az ol­tásra, tehát a dijakra. Előfordult, hogy mig a ház a lángok martaléka lett, a tűzoltók fejszék­kel rohantak egymásnak, hogy kiverekedjék az oltási elsőbbséget. A krónika jó néhány esetről számol be, amikor véresen sebesültek, sőt halot­tak is maradtak a helyszínen, amig a megvert csapat jónak látta a visszavonulást, a megtizedelt győztesek pedig hozzá fogtak a mentéshez, ha ugyan volt már mit menteni. De még ez sem volt minden. A szabad verseny világában a szemesnek áll a világ. Kétségkívül némi elsőbbséget biztosí­tott a tűzoltási üzletben, ha a tulajdonos tudta, hogy hol és mikor gyullad ki egy ház, mert akkor csapatával a közelből várta a munkát és vita nél­kül megkapta a díjazást. Minthogy azonban pró­fétai előrelátással a legjobb magánvállalkozó sem rendelkezett — a legjobb lehetőség az volt, hogy a tűzoltási vállalkozó gyujtogatókat is szerződ­tetett. Minél nagyobb volt a verseny a tűzoltási üzletben, annál jobban szaporodtak a tüzesetek, olyannyira, hogy a biztositó társaságokat a csőd fenyegette. Idáig fajult a dolog, amig végül is a tüzbiztositók nyomást gyakoroltak a városra,hogy elég volt a magánvállalkozók szabad versenyéből és állítsanak fel városi tűzoltóságot, szocializmus ide, szocializmus oda. Már pedig amit a hatalmas biztositó akar, azt meg is valósítja. Megszervezte tehát a városi tűzoltóságot és ezzel kiszorította a piacról a ma­gánvállalkozót. Bármennyire is beszivárgott a szocializmus ilyenformán a városi tűzoltóságba, annyi bizonyos, hogy a tüzesetek száma és kára nyomban felére csökkent. Ilyen volt a newyorki községi tűzoltóság kez­detének története. Érdekes talán az is, hogy ezt a töi'ténetet egy nagyon is maradi folyóiratban ol­vastam mostanában. írója a régi világból való ér­dekességnél nem látott többet a dologban. Álmod­ni sem mert arról, hogy nem valami különleges furcsaságról irt, hanem egy gazdasági folyamatot örökített meg. Igazság szerint azt a címet kellett volna adni cikkének: A newyorki tűzoltóság kez­dete, avagy a kapitalizmus fejlődéstörténete dió­héjban”. A földrengés ereje WASHINGTON. — Az a földrengés, amelyet Montana államban éreztek augusztus 18-án, aimeif a földrengések között csak a gyengébbek közé«*- rolható, akkora energiába került, — állítja a UPI tudományos levelezője, — mint amit csak 2,500 olyan atombombával lehetne elérni, amilyet Hiro­shima városra dobtak. Ez kb. 10 billió font TNT robbanó anyag erejének felel meg. Amikor a tűzoltás üzlet volt

Next

/
Thumbnails
Contents