Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-02 / 27. szám
i Thursday, July 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Amerikai Magyar Szó ■abscription ln C. S. and Canada for one year $7.0*, (or six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. wwwvw»vwvwww»wwwvwvwwwwww*vw\*wv előfizetési árak: New York városában, az CSA-ban és Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. ' Telefon: AL 4-0397 JEGYZETEK A GENFI KONFERENCIÁHOZ Csonka Elemér 12 évi börtönt kapott Már megírtuk, hogy a magyar disszidált Csonka Elemér kettős gyilkosságot követett el Svájcban, és később átszökött Ausztriába, ahol újabb bűntetteket követett el. Most a voralbergi Feldkirchenben az esküdt- biróság foglalkozott ügyével. A vádlott Magyarországon rablógyilkosságot követett el, börtönbe került, de az ellenforradalom napjaiban sikerült Ausztriába szöknie, ahol “politikai menekültnek” nyilvánították. Az idén februárban s svájci Rohrbach községben agyonlőtt két svájci rendőrt. Január 2-án Bregenz határában megállított egy nyugatnémet gépkocsit és fegyverrel fenyegetőzve elrabolta az autó vezetőjénél levő negyven nyugatnémet márkát. A következő napon kétezer schillinget s több értéktárgyat rabolt el egy bregenzi asszonytól. A feldkirchi esküdtbiróság csak az Ausztria területén elkövetett rablótámadásai miatt vonta felelősségre a vádlottat. Az esküdtszék valameny- nyi vádpontban bűnösnek mondta ki Csonkát és ezért negyedévenként egyszeri kemény fekhellyel és egyszeri böjttel szigorított tizenkét évi súlyos börtönre Ítélte. A büntetés kitöltése után kiadják Svájcnak, ahol a kettős rendőrgyilkosság miatt vonják majd felelősségre. A kereszt és az oroszok MOSZKVA. — A néhány napi látogatásra Moszkvába érkezett Billy Graham ördögűző evangélistáról szóló eiső távirat arról ad hirt, hogy Billyt nagyon meglepte, amikor a Kremlint meglátogatva ott több teremben is látta a keresztet, valamint számos vallásos képet, szobrot és más egyházi felszerelést is. Billy ugyanis azt hitte, hogy a vallásra emlékeztető minden tárgyat elpusztítottak az oroszok, holott, mint most látta, azokat nagyon is megbecsülik. A (UPI) hírszolgáltató vállalat úgy mellékesen odateszi, hogy a keresztet, szent képeket és más vallásos ereklyéket Billy a Kremlin MÚZEUMÁBAN látta — vagyis ott ahová valók. Ötnapi látogatás után Párizsba érve Billy két benyomását hozta nyilvánosságra. Az egyik az orosz nép “erkölcsi tisztasága,” amit a parkban sétálva konstatált, látva a fiatalok erkölcsös magaviseletét. A másik “a nagy szellemi éhség”, amit “az emberek szeméből” kiolvasott. Ugyanott látott lobogni “valamiféle biztonság hiányt, amit csak az Isten tud megoldani”. Milyen szerény lett hirtelen Billy. Avagy ez nem tartozik az ő szakmájába? Halálra harapta a patkány A kéthónapos Richard Fox tehetetlen nyöszörgésére ébredt anyja vértócsában találta gyermekét és még hallotta a surranó patkány zaját. A gyermeket egy elősiető rendőr a kórházba szállította. de még útközben meghalt. Coney Islandon, New York szegényei túlzsúfolt tengerparti szórakozóhelyének egyik bun- galowként csúfolt bódéjában történt, melyért Mrs. Rose Fox havi 68 dollár házbért fizet. “Most már meg lehet mondani, hogy mi ment végbe a nyugati külügyminiszterek titkos értekezletein”, engedi ki a macskát a zsákból Robert J. Donovan, a N. Y. Herald Tribune rovatirója; “az amerikai, angol és francia miniszterelnökök a szövetségesek egységét építették a bridzsasz- tal körül”. “Mig Gromyko azon törte a fejét, hogy vajon milyen diplomáciai sakkhuzásra készülnek és még a nyugat-németek is morogtak, hogy őket kihagyták a játszmából, ők a kártyát keverték és licitáltak egymásra.” Nyilván erre a kellemes időtöltésre és összjá- tékra gondolt Herter államtitkár, midőn múlt heti rádió-televizió beszédében arról biztosította az amerikai népet, hogy a nyugati szövetségesek között teljes egyetértés van a Genfben felmerült kérdésekben és hogyha a-Szovjet nem vonja visz- sza követelését Nyugat-Berlin szabadvárossá tételére, akkor nem lesz csúcskonferencia, mert mi nem adjuk fel a nyugatberliniek ránkbizott szabadságát s Eisenhowert nem lehet kényszeríteni a csúcskonferenciára. Mr. Herter nyilván annyira elmerült Möszjő Maurice Couve de Murville kártyaosztásába Genfben, hogy nem vett tudomást DefGaulle fenyegetőzéseiről, hogy nem játszik atombombásdit csak úgy, ha őt is vezetőnek ismerik el. Pedig ezt az atomhatalmak nem tennék szívesen. DeGaulle azóta lerándult Olaszországba, ahol uj szövetség megalapításán fáradozik. A NATO egységének ez igen árt. Angliából is hírek szállingóznak arról, hogy Macmillan, mint a genfi konferencia előtt, most is ragaszkodik a csúcskonferencia megtartásához. (A bridzsjátszmák megmagyarázzák a Selwyn Lloyd elmozdításáról terjesztett híreket.) Az angol Labor Party többsége követeli az atombomba eltávolítását az országból. Mcmillan moszkvai látogatása óta a Szovjettel való nézet- eltérések tompítását keresi. Rossz nyelvek azt mondják, hogy a közeledő választásra akar ezzel előnyt szerezni. Egyik beszédében eredményként könyvelte el azt, hogy mig az elmúlt év az “ultimátum” légkörében zárult, azt azóta az “egyesi, tés” atmoszférája cserélte fel. Közben Nyugat-Németország Adenauer ja sem érzi biztonságosnak a Herter által feldicsért “egységet”. ‘ Azt sürgeti, hogy mielőtt a genfi konferencia julius 13-án újra folytatódna, tartsanak egy nyugati csúcskonferenciát, nyilván azért, hogy megegyezésre jöjjenek a Szovjettel szembeni egységes fellépésre. Ezt a kérést Washington és különösen London azért nem tartja helyesnek, mert Moszkvában azt a benyomást kelhetné, hogy a nyugati hatalmak között széthúzás van és ettől még hajthatatlanabb lesz. A legújabb hírek szerint Adenauer személyes látogatást tervez Londonba, találkozni Mcmillannal, hátha eltérítheti a Kruscsevvel való találkozás propagálásától. — Ennyit a nagyon hangoztatott egységről. A genfi konferencia eredményei A nyugaton természetesen azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy Genfben a nyugati álláspont győzött eddig. De vannak, akik reálisabban nézik a helyzetet. Frederick Kuh, a “Chicago Sun-Times” munkatársa, a “The Nation”-nak küldött összegezését azzal kezdi, hogy az egyenleg a négy nyugati hatalom veszteség oldalán van. “Attól a hátrányos helyzettől szenvedtek, amelyben az oroszokkal való ilyenfajta találkozásokban mindig szenvedtek. A köztük fennálló nézeteltérések gyengítik alkudozási erejüket; továbbá, a népszerű nyomásra kénytelenek engedményeket tenni, nehogy nyakasoknak tűnjenek; Az utólagos vizsgálatnál az Egészségügyi Hivatal tátongó üregeket talált a padlón és falakon, ahol a patkányok szabadon közlekedtek. A két- ségbesett anya és szomszédai jelentették, hogy a patkányok mindig zavarták éjszakai álmukat. Mrs. Fox és szomszédai portorikóiak, akiknek úgy New York városában, mint a szórakozó helyeken csak a romlásnak indult negyedek túlzsúfolt, patkány fertőzött lakásai jutnak, amelyekért horribilis összegeket kell fizetniük. Munkáltatók, házigazdák és korrupt politikusok azonban busás hasznot húznak ebből a szégyenletes helyzetből. Mrs. Fox háziasszonya bírósági idézést kapott, ahol majd vagy nfegfeddik vagy megbüntetik pár dollárra és azután minden folyik tovább a rendes mederben. az is gátolta őket, hogy Nyugat-Berlin elszigetelve, mélyen a kommunista területben van és köny- nyen sebezhető”. Másszóval azt mondja Mr. Kuh, hogy akármennyire hivatkozik a nyugat holmi vállalt felelősségre a városrész lakosaival szemben a viselkedése mégis az, mint azé a vendégé, akit meghívtak ebédre, aztán nem akart többé távozni. Folytatva Mr. Kuh megállapítja, hogy a nyugat túllőtt a célon, amikor bízott abban, hogy Kruscsev csucstalálkozó-viszketegségben szenved. Ehelyett semmi hajlandóságot nem mutat emiatt engedményeket tenni, “még egy nikkel-értékűt sem, ami pedig elegendő volna ahhoz, hogy Eisenhower elnök kinyilatkoztassa a csúcstalálkozó szükségességét.” Jelentős szovjet eredménynek minősiti azt, hogy sikerült már a konferencia első napján “Kelet-Németországot egyenlő szintre hozni Nyu- gat-Németországgal” azzal, hogy helyet kapott a tárgyaláson. Valamint azt is, hogy a nyugatnak nem sikerült Írott nyilatkozatot kapni a Szovjettől, amely elismerné jogos jelenlétét Nyugat-Berlinben. A német egységesítésre irányuló törekvés sikertelensége lélektanilag elhomályosítja Nyugat- Németország értékét a NATO-ban. “A nyugat azt követeli, hogy az egyesitett Németország szabadon választhassa hovatartozását. A Szovjetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az egyesitett Németország ne tartozzon semelyik katonai blokkhoz. Ha eredménytelen is, az ekörül folyó vita több és több emberben rögzíti meg a semleges egyesitett Németország képmását. Ennek a gondolatnak népszerűsítése hátrányos a nyugat részére”. A számadás elkészítésénél Mr. Kuh kimutat egy fontos tételt, amely mindkét fél nyereségét képezi. “Ez az, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió négy év óta először huzamosabb komoly beszélgetésben vettek részt. Egyszerű emberek ezt mindenütt egyetemes többletként könyvelik el.” Hugh B. Hester ny. vezérőrnagynak is érdekes megfigyelései vannak a német kérdésben. A “The Churchman” júniusi számában megjelent cikkét azzal kezdi, hogy “Berlin kórjele, nem is okozója a jelen krízisnek. Berlin négyhatalmi megszállása ebben a késői időpontban — 14 évvel a II. világháború tűzszünete után — teljesen mesterkélt az úgynevezett Nyugat-Berlin-i ‘kirakattal’ egyetemben. Az utóbbinak semmi köze sincs a demokráciához vagy szabadsághoz. A legna- gyobbb nyomornegyedet is ‘kirakattá’ lehet változtatni az amerikai adófizetők sokszáz millió dollárja segítségével. Nemsokára Kelet-Berlin is kirakat lesz, de az a kommunizmus felsőbbrendűségét fogja bizonyítani.” Visszaemlékezve arra az időre, amikor Németország amerikai zónájában élelmiszer-adminisztrátor volt és 1946 aug. 26-án az akkori államtitkárunk James F. Byrnes egy kiválogatott német —angol—amerikai—francia gyülekezet előtt azt ajánlotta, hogy a Potsdam-egyezményt hagyják figyelmen kívül, “ezzel minden jogi alapot megdöntött Berlin négyhatalmi megszállására, amit ilyenformán karakterizáltam annak idején. Ajánlottam az amerikai haderők azonnali kivonását, állítva, hogy további jelenlétük veszéllyel jár. Meglátásomat igazolta 1948 (Berlini blokád) és azóta is a megszállás, mint időzített bomba ketyeg az éveken át”. A német egyezményeket a megszállók megszegték, mondja Hester, hisz “célunk Németország—■ Berlint beleértve — demilitarizálása, nácitlani- tása és demokratizálása volt... Ehelyett nagyban folyt Németország felfegyverzése és a NATO hadsereg jelen parancsnoka valóban egy volt náci generális.”^ Kifejti a vezérőrnagy, hogy fegyveres erővel nem lehet holmi “jogokat” fenntartani Berlinben anélkül, hogy a III. világháborút ne veszélyeztetnénk. Másodszor Németországot a két blokkon kívül kell egységesíteni. Harmadszor, a Berlin feletti megegyezéssel együtt szükséges egy keletnyugat közti általános kiegyezés is, hogy a hatása messzemenő legyen és a biztosabb alapokon nyugvó béke megteremtését szolgálja. A berlini krízis, a genfi konferencia, a csúcstalálkozó kitűnő alkalmat ad a nagyhatalmaknak arra, hogy felismerve a háború kirobbantásának lehetetlenségét, felismerve, hogy egyezségre nem csak szükség, de lehetőség is van, tegyenek ele- - get a népek beléj ükhelyezett bizalmának s hozzák létre azt a helyzetet, amely nem végpusztulással fenyegeti az emberiséget, hanem az élet Ígéreteit tárja fel.
