Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-24 / 39. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 24, 1959 Kruscsev az újságírók klubjában Washingtonban, szerdán, szeptember 16-án Kruscsev az Országos Sajtó Klub vendége volt. Beszédet mondott és utána kérdésekre válaszolt. Beszédében ismertette a 'Szovjetunió álláspontját fontos nemzetközi kérdésekben. “Hangsúlyozni kívánom” mondotta Kruscsev, “hogy a legjobb szándékkal és nyílt szívvel jöttünk ide. Baráti érzéssel az amerikai nép iránt és azzal .a komoly óhajjal jöttünk, hogy az országaink közötti viszonyban javulást hozzunk létre a világbéke megerősítésére. “Sok kérdésben szeretnénk megegyezésre jönni az önök kormányával, de elsó'helyen a nemzetközi feszültség enyhítése és a hidegháború megsemmisítése, a leszerelés, a német békeszerződés megkötése, a világkereskedelem és az országaink közötti viszony kérdése áll”. Kruscsev később részletezte ezeket a kérdéseket. Tudatában van annak, hogy a szabadságszerető amerikai nép mindig kész kiállani meggyőződéséért, hogy maga választhassa meg életmódját. Ezt a jogot mástól sem tagadhatják meg, bármilyen véleményük van arról, hogy melyik társadalmi rendszer jobb. Ezt minden nép maga intézze el minden külső beavatkozás nélkül. Mert választanunk kell. Vagy a békés jövő, az emberiség jólétének szolgálatába állítjuk a tudományos és technikai eredményeket — az atom titkának felfedezését, a rakéták kifejlesztését és a világűrbe való behatolást, vagy pusztításra és megsemmisítésére használjuk azokat “és akkor a föld hamuval és sírokkal lesz beborítva.” FELEL A KÉRDÉSEKRE Nagyon sok írott kérdést küldtek Kruscsevhez az újságírók, mindegyikére időszüke miatt képtelenség volt felelni. Tiz kérdéssel foglalkozott. Ezek közül olvasóinkat érdekelni fogja, hogy Kruscsev hogyan közelítette meg a legkihivóbb, provokációs célzatú kérdéseket. Elmaradhatatlanul felhozták Magyarország kérdését. Erre szószerint ezt válaszolta Kruscsev: “Láthatják, a magyar kérdés úgy akadt meg egyes emberek torkán, mint a döglött patkány. Érzik, hogy kellemetlen, de nem tudják kiköpni. Ha az az óhajuk, hogy vitánk ilyen irányban haladjon, akkor mi is feltehetnénk jónéhány hasonló tárgyú kérdést. “Alkalmunk volt már gyakrabban kifejteni álláspontunkat ebben a kérdésben és a legkellemesebb az volt, amikor mint Magyarország vendégei ezt a magyar nép előtt magyarázhattuk meg. Biztosíthatom önöket, hogy a magyar nép részéről a visszahatás meleg és lelkes volt. Már régen megszűntek azok a kérdések, amelyek a magyar és orosz nép között ellentéteket szülhetnek. Együtt haladunk egy közös utón. ők építik a szocializmust, mi építjük a kommunizmust. Egy a szándékunk és egy a célkitűzésűnk. “Azokra a hasonló természetű kérdésekre, melyeket én tehetnék fel önöknek — nem fogok rátérni, mert amint már mondottam, a legjobb szán dékkal és nyílt szívvel jöttünk ide. Nem azért jöttem az önök országába, hogy feltúrjam kapcsolataink régi nehézségeit, vagy hogy újakat keressek, hanem inkább enyhülést, a kapcsolatok javulását keresem; szeretnék elmozdítani minden követ, amely útjában áll a két ország közti jóviszony megteremtésének. És amig az önök vendége vagyok, nem akarok semmi olyat tenni, ami látogatásunk főcéljával ellentétben van: u. m. kapcsolatunk tökéletesítése, a hidegháború megszüntetése és a világbéke és barátság megerősítése”. Egy másik piszkálódási lehetőség, amit az újságírók kötelességszerüen felszínen tartanak, a zsidókérdés. Erre ezt jegyezte meg Kruscsev: “Azt hiszem, hogy az egyik tény, amely visszatükrözi zsidó polgáraink helyzetét országunkban az, hogy azok között, akiknek a holdrakéta sikeres kivitelezésében a legnagyobb részük van, a zsidó nép képviselőinek tiszteletbeli hely jut. Általában a nemzetiségi kérdés nem létezik hazánkban. Nem kérdezzük senkitől a vallását. Ez minden ember saját lelkiismereti kérdése. Mi minden egyént, mint egyént látunk. “Nálunk minden nemzetiség — sok volna elszámolni, annyi van belőle — békében és szoros barátságban él egymással. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nincs nemzetiségi problémánk, hogy a Szovjetunió sok-nemzetiségi lakója együtt halad a közös cél felé”. Szovjetellenes hangulatkeltésre használták fel Kruscsevnek egyidőben tett megjegyzését, hogy “eljön az idő, amikor eltemetünk benneteket”. Most jó alkalom volt arra, hogy felelősségre vonják ezért a kijelentésért. Mondja meg, mit értett alatta^ “Azt hiszem, hogy igen, használtam ezt a kifejezést egyszer. Megpróbálom megmagyarázni a jelentőségét. De leszögezem, hogy a kifejezést tudatosan eltorzították, mert nem emberek tényleges eltemetését jelentette, hanem a történelmi erők fejlődését. “Ismert tény az, hogy jelenleg nem egy társadalmi vagy gazdasági rendszer uralja a világot, dalmi rendszerek vannak. Nemrégen még a feudalizmus volt az uralkodó rendszer, amelynek helyét átvette a kapitlizmus- Miért? Mert a kapitalizmus haladóbb rendszer volt a feudalizmusnál. Jobb alkalmat nyújtott a társadalom termelő erőinek fejlődésére. “Mi úgy hisszük, hogy a kapitalizmus odafejlődött, hogy belső ellentéteket hozott létre. Minden társadalom megszüli azt a társadalmat, amely követni fogja. Úgy hisszük, hogy Marx, Engels és Lenin tudományosan bebizonyították, hogy a kapitalista rendszert a szocializmus fogja követni. “Mi hisszük ezt, önök nem, vagy legalább is nem mindnyájan. Mert az önök társadalmában is vannak, akik látják ezt és azért mondom, hogy történelmi szempontból nézve a szocializmus, kommunizmus veszi át a kapitalizmus helyét és — képletesen szólva — eltemeti a kapitalizmust. Önök azt mondják, hogy ez lehetetlen. De emlékezzünk, hogy a múltban a feudalizmus elégette azokat az embereket, akik azt mondták, hogy a feudalizmus el fog tűnni. A kapitalizmus mégis átvette a feudalizmus helyét. “Most a kapitalizmus küzd, harcol a kommunizmus ellen. Az én meggyőződésem az, hogy a kommunizmus lesz a győztes társadalmi rendszer, amely nagyobb lehetőséget nyújt az ország termelő erőinek fejlődésére, minden egyén képességeinek jobb fejlesztésére és biztosítja minden egyén szabadságát a társadalomban. Ha önök nem egyeznek velem ebben, ez azt jelenti, hogy én sem egyezhetek önökkel. “Mit kell tennünk? Éljen mindegyikünk abban a rendszerben, amit jobban kedvel, önök a kapitalizmusban, mi pedig tovább építjük a kommunizmust. “Minden, ami nem haladó jellegű, el fog halni. Ha a kapitalista rendszer a jobb társadalmi forma és jobb lehetőséget nyújt az ország termelő erőinek fejlesztésére, akkor bizonyára győzni fog. De mi úgy látjuk, hogy a mi államunk rövid fennállásának története nem önöket igazolja. Milyen helyzetben volt a mi országunk a forradalom előtt gazdaságilag és világviszonylatban? írástudatlan ország volt. Ma művelődés terén a mi országunk vezet. Nálunk évente 106,000 mérnök végez egyetemeinken, ami háromszorannyi, mint önöknél. Egyesek szerint, minél több tudósunk van, annál hamarabb vége lesz a kommunizmusnak. Eszerint mi magunk ellen dolgozunk. De ebben nem hiszek. Mi a kommunizmust tudománynak tekintjük”. Harrison Salisbury szerint Kruscsev komoly- hangú beszéde akkor volt “legékesszólóbb”, amikor a világbéke nemes célkitűzéséről beszélt. A kérdésekre adott feleleteket a tőle megszokott nyomatékkai, hangulatosan és mozgékonyán adta meg. hanem különböző országokban különböző társaSZILÁRDÍTSUK a biztonságot 3) Az összes idegen csapatok kivonása az európai államok területéről és az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése. 4) Megnemtámadási egyezmény megkötése a NATO tagállamai és a varsói szerződés tagállamai között. 5) Megállapodás a váratlan támadások megelőzésének kérdésében. — A Szovjetunió nem első ízben veti fel az általános és teljes leszerelés gondolatát. Országunk kormánya már az első és második világháború között eltelt időszakban széleskörű, általános leszerelési programot nyújtott be. A leszerelés ellenfelei akkor szívesen hangoztatták azt, hogy a Szovjetunió azért terjesztette be ezeket a javaslatokat, mert gazdasági és katonai szempontból gyenge volt. Ha akkor ez a hazug tétel félrevezethetett is valakit, ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gyengeségéről szóló minden állítás képtelenség. — A szovjet kormányt uj javaslatában egyetlen óhaj vezeti: ténylegesen biztosítani a népek tartós békéjét. A UN feladata, hogy igazságos megoldást keressen a vitás kérdésekben — őszintén mondjuk minden országnak: a még mindig használatos “fegyverkezzünk!” jelszó helyébe állítsuk ezt a jelszót: “szereljünk le teljesen!” Inkább abban versenyezzünk, ki épit lakosainak több lakást, iskolát, kórházai, ki állít elő több kenyeret, tejet, húst, ruhát és más fogyasztási cikkeket, és nem abban, hogy kinek van több hidrogénbombája és rakétája. Ezt a Föld minden népe örömmel fogja üdvözölni. A UN szerepéről szólva, Kruscsev hangsúlyozta : — Az Egyesült Nemzetek Szervezete, ha betölti az egyetemes béke és a népek biztonsága megszilárdításában rá váró feladatot, tekintélye növekedni fog. — Teljes nyíltsággal meg kell azonban mondanom, hogy a UN sajnos,, manapság sok esetben, nem végez ilyen funkciót. Ahelyett, hogy mindenkor növelnék a UN tekintélyét, és azon igyekeznének, hogy az a legjelentősebb nemzetközi szerv legyen, amelyhez bármely kormány bármikor fordulhat, ha létfontosságú kérdéseket kell megoldania, egyes államok az Egyesült Nemzetek Szervezetét saját kicsinyes érdekeikre akarják felhasználni. Természetesen ez a nemzetközi szervezet nem dolgozhat eredményesen a békéért, ha benne bizonyos országok csoportja egyes államok akaratát rákényszeríti más államokra. Az ilyen politika aláássa az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapjait. Ez először az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének csökkenéséhez, később pedig talán széthullásához vezet ,éppúgy, mint annak idején a Népszövetség esetében történt. — A feladatát helyesen ellátó nemzetközi szerv sajátossága az, hogy benne a kérdéseket nem a szavazatok száma alapján formálisan kell megoldani, hanem a mindenki számára elfogadható igazságos megoldás ésszerű, türelmes megkeresésével. — A UN-ben tehát csak olyan döntéseket kell hozni, amelyeket mindenki megszavaz, mert ezekben a közös akarat, a közös érdekek jutnak kifejezésre. Az ilyen döntéseket a mi nemzedékünk és a jövő történészei az egyedül helyes, az egyedül lehetséges döntéseknek ismernék el. —- Természetesen az államoknak az a csoportja, amely jelenleg többséggel rendelkezik, keres^Hil- viheti, hogy számára előnyös döntéseket fogadjanak el. Az ilyen azonban “pyrrhusi győzelem '. Az ilyen “győzelmek” ártanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének, rombolják azt. — Tekintetbe kell venni azt is, hogy a különböző kérdésekkel kapcsolatban a szavazáson kialakuló többség a UN-ben változó mennyiség és megváltozhat azoknak a hátrányára, akik most oly gyakran építenek a szavazógépezetre. — Biztosítani kívánom a közgyűlés küldötteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió a jövőben is a legtevékenyebben kíván részt venni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja, hogy megszabadítsa az emberiséget a fegyverkezési terhektől, és tartóssá tegye a világ békéjét. I3Y LÁTJUK HELYESNEK Olvasóink bizonyára elvárták tőlünk, hogy részletes leírást adjunk Kruscsev miniszterelnök látogatásáról. Úgy gondoljuk azonban, hogy utazásának részleteit figyelemmel kisérték úgy televíziókon, mint a napilapokon keresztül. A magunk részéről fontosabbnak tartjuk ezidejüleg, hogy az Egyesült Nemzetek előtt elhangzott korszakalkotó beszédéről számoljunk be részletesen, annál is inkább, mert e beszédet a tőkés lapok minden tekintetben próbálják lekicsnviteni. A magunk részéről nincs fontosabb, mint a béke kérdése, mely élet-halált hozhat az emberiségre. Kruscsev békét, teljes leszerelést ajánl. iMWWMWUUWWWWWHWHVWWWWW» AKI BARÁTJA AZ IGAZSÁGNAK, AZ OLVASÓJA A “MAGYAR SZÓNAK”!
