Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-17 / 38. szám
Thursday, Sept. 17, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 900 villanyszerelő sztrájkol N. J. ben Hackensack, N. J.-ben 900 villanyszerelő sztrájkba lépett az Országos Villanyossági Vállalkozók Szövetsége csoportja ellen, amely 200 millió dollár értékű munkálatokat kontrollál. Az International Brotherhood of Electrical Workers 164- es lokálja és a munkáltatók megbízottai 13 alkalommal tárgyaltak, de nem tudtak megegyezésre jutni az uj munkaszerződés feltételeiben. Az előző szerződés aug. 15-én lejárt, de a tárgyalások ideje alatt a munkások folytatták a munkát. A szakszervezet munkabérjavitást követel. 25 centet ez évben, 25 centet jövő augusztusban és 25 cent karácsonyi bonuszt. A jelen órabér $4.32, azonkívül a jóléti alapra való befizetések. Újra tárgyalnak az a&élsztrájkhan E héten New Yorkban újra összeültek a sztrájkoló acélmunkások vezetői és az acélbárók megbízottai, hogy megegyezésre jussanak az uj munkaszerződés feltételein. A szakszervezet vezetői külön is gyüléseztek az Alegheny-Ludlum Steel Co. vezetőivel, de eredményről még nem jelentettek. A nyolchetes sztrájk eredményeként egyes iparban már fogyóban van az előre felhalmozott acélkészlet. Nincs kizárva, hogy acélhiány miatt más üzemek is leteszik munkásaikat. David McDonald, az acélszakszervezet elnöke televízió adásban beszélt a sztrájkoló munkásokhoz és családjukhoz. Kijelentette, hogy a szak- szervezet ragaszkodik a bérszerződésben lefektetett feltételekhez, a béremeléshez és az eddigi munkaviszonyokhoz, amiket a munkáltatók szövetsége élesen támad. Kijelentette azt is, hogy a munkások nem hajlandók hátrálni, bármeddig is tart a sztrájk. Sztrájkolnak az üvegmunkások Pittsburghban a Glass Containers Manufacturing Institute 26 gyárában dolgozó 2,000 üvegmunkás sztrájkba lépett, miután az uj munka- szerződés tárgyalásai megszakadtak. Az American Flint Glass Workers, a munkások szakszervezete pedig már 5 százalékra szállította le a 7 százalékos órabéremelési követelését. A munkáltatók csak 3 százalékos emelést akarnak adni. A munkások eddigi fizetése 2.79 dollár volt óránként. JAMES HOFFA állásából való elmozdítására bírósági eljárást indítottak a bíróság által kinevezett ellenőrök azon vád alapján, hogy a szakszervezet pénzét szabálytalanul kezelte. Nem szűnik a munkanélküliség Konzervatív körök, valamint a kormány hivatalos jelentése szerint a munkanélküliek és a mun kát keresők száma julius havában emelkedett és pedig az alkalmazásban levő munkaerők elöbbeni 4.9 százalékáról 5.1 százalékára. AFL-CIO News aug. 15-iki száma vezércikkben foglalkozik a munkanélküliség okaival. Azt irja, hogy “egyes helyeken komoly méreteket öltött a munkanélküliség; részben ipari pangás, részben a lakosság számának növekedése következtében, akik közül sokan most indulnak először munkaalkalom keresésére.’’ Hivatalosan 3.7 millióra becsülik a munkanélküliek számát, ami másfél millióval kevesebb ugyan mint tavaly volt, de 700,000-el több, mint 1957 júliusában volt. A jelentésben azonban megfeledkeznek azokról, akik már felvették a munka- nélküli biztosítást és munkát ugyan nem kaptak, de nem jelentkeznek, tehát nincsenek nyilvántartva többé. J. R. Slevin, a N. Y. Herald Tribune közgazdásza, a kormánynak a gazdasági fellendülésre vonatkozó jelentésére azt irta, hogy: “Sok üröm is vegyül az örömbe. Ugylátszik, hogy velünk marad a munkanélküliség. . . Akárhogyan nézzük is, júliusban 1949 óta a legmagasabb volt a munkanélküliek száma.” “A munkanélküliség legjobban sújt bizonyos csoportokat, amelyeket különben is legjobban érin tett már az ipari pangás”, mondta J. R. Slevin, majd Seymour Wolfbeint, a munkaügyi minisztérium közgazdászát idézi abban, hogy “különösen a fiatalok, a nem-fehér bőrű lakosság és a szakmanélküliek között nagy a munkanélküliség.” A rövidebb munkahét jót tenne Egyes szakszervezetek rövidebb munkaidőt követelnek tagjaik részére, hogy megoldják ezt a súlyos problémát. A United Packinghouse Workers, (a húsiparban dolgozók szakszervezete) 35 órás munkahetet követel már azért is, mert 6—7 munkaórának megfelelő többtermelésre képes az egyes munkás az egész iparban. Ez a rendkívüli termelőképesség okozta azt, hogy 1956—58 között, alig két év alatt, 25,000 főnyi munkást bocsátottak el a hústermelő iparból. Armour & Co. úgy nyilatkozott, hogy hat üzemet lezár, ami ismét 5,000 munkás elbocsátását vonja maga után. Ezek legnagyobb része idős ahhoz, hogy más iparokban kaphasson munkaalkalmat.-----------------------------------------------------------------5, Veszélyben Mitchell kalapja Augusztusban nem valósult meg az év ezen szakában szokásos emelkedés a munkaalkalmakban. Még mindig 3,426,000 munkanélküliről számol be a hivatalos jelentés, vagyis a munkások 5.5 százaléka van munka nélkül a tavalyi augusztusi 5.1 százalékkal szemben. Julius közepe óta a munka- nélküliek száma 353,000-el emelkedett. A Labor Department jelentése az acélsztrájkot okolja a helyzetért. Bár az 500,000 acélsztrájkólót nem számítják a “munkanélküliek” közé, oda- számitanak 125,000 olyan munkást, akik az acélsztrájk következtében vesztették el munkájukat. Ezek között van 50,000 vasutas, 34,000 szénbányász, 14,000 építőipari munkás is, akiket állítólag az acélhiány miatt menesztettek a munkából. Ez a szám szeptember 1-ig 145,000-re emelkedett. De a munkanélküliek száma 353,000-el emelkedett, szóval mégsem lehet csak az acélsztrájkot okolni érte. Mitchell munkaügyi miniszter élesítheti az étvágyát, mert még a tavasszal megígérte, hogy “megeszi a kalapját” a Labor Department bejáratánál, ha októberre a munkanélküliek száma több lesz 3 milliónál. Sovány vigasz a munkanélkülieknek. Terjed a husmunkások sztrájkja Swift & Co. húsfeldolgozó cég 17,000 munkása szeptember 4-ike óta sztrájkol, mialatt a munkáltatók és a munkások vezetői között folyt á& egyezkedés az uj munkaszerződés felett. A munkáltatók a szakszervezet minden kérését visszautasították és a tárgyalások egy hét múlva megszakadtak. A szakszervezet a cég 27 melléküzemében dolgozó 1,000 munkást is sztrájkba vitte., A Swift cég bérajánlata 6-tól 9 centig kevesebb béremelést juttatott volna munkásainak, mint amennyit más cégek munkásai kaptak az uj szerződésükben. CSÚFOS JÁTÉK A NÉP EGÉSZSÉGÉVEL Az adminisztráción belül versengés folyik a nukleáris kisugárzás veszélyének nyilvánosságra hozatala körül Aki figyelemmel kisérte E. H. Neuwald rovat- irónk “Méreg a légkörben” cimü cikksorozatát, láthatta, hogy az arra hivatott ügynökségek egyes lelkiismeretes tudós figyelmeztetésével szemben milyen ellentétes és a lakosságot félrevezető információkat bocsátanak ki a gyilkos nukleáris kisugárzásokról és lecsapódásokról és hogy tanácsaik mennyire nem fedik a szükséges védel- —mi intézkedéseket. Ennek oka főképpen az illető ügynökségek ösz- szeállitásában rejlik. Az egyik ilyen ügynökség, amelyet a cikksorozat ismertetett, az Atomic Energy Commission, amely a saját hatáskörébe tartozónak nyilvánítja a nukleáris következmények egészségügyi és védelmi problémáját. Ugyanakkor ez az ügynökség az, mely mélyen érdekelve van az atomfegyverkisérletekben s atomreaktorok működésében és a katonai hatalmasok és ipari monopóliumok befolyása alatt áll. Mint ilyen maga ellen dolgozna, ha a nép egészségügyi érdekeit tartaná szem előtt és ennek megfelelően őszinte és igazságos információkat hozna nyilvánosságra. Tehát nem azt teszi. A másik ügynökség, a National Committee on Radiological Protection, teljesen magán jellegű, amelyben csupán ipari érdekeltségek vannak képviselve. Ez az ügynökség bocsátja ki azokat a “megengedhető kisugárzás” félrevezető elnevezésű adatokat, amelyekkel próbálja lecsillapítani az időnként megjelenő elrémitő kisugárzási jelentésektől felzaklatott kedélyeket. Ezeket az információkat teljesen megbízhatatlanoknak tekintik. Hogyan gátolják meg a kongresszusi intézkedést? Az AEC őszinteségében kételkedő felzúdulásokra, az országos főorvos által még márciusban kinevezett tanácsadó bizottság a fentemlitett adatok alapján kifogásolta azt, hogy az AEC-re bízzák az atomveszély és védelem szabályozását. Azt ajánlotta, hogy törvényhozással az Országos Közegészségügyi Szolgálat hatáskörébe helyezzék azt . a felelősséget, hogy a kisugárzás ellen országosan egységes védelmi inézkedéseket léptessen életbe. Ennek megfelelően Hill, alabamai szenátor törvényjavaslatot nyújtott be, amely azonban két napi kihallgatás után lekerült a napirendről az AEC, a militaristák és a nagyipar nyomására. Szégyenkezés nélkül azt kifogásolták, hogy szigorúbb védelmi szabályok nagyobb kiadással járnak. Rávették a Fehér Házat, hogy a javaslattal először a költségvetési iroda foglalkozzon. Ezzel útját állták a további lépéseknek. Augusztus 14- én az elnök kinevezte a négytagú Federal Radiation Councilt, amelynek kötelességévé tette, hogy neki számoljon be a közegészséget érintő kisugárzási és lecsapódási adatokkal. Hat nappal később a Radiation Council vezetőjéül a Health, Education and Welfare vezetőjét, vagyis az egészségügyi államtitkárt nevezte ki. Az államtitkár, Flemming, sajtókonferencián bejelentette, hogy ezt a lépést a költségvetési iroda ajánlotta, ami jelentős vereséget jelentett az AEC-neii. Ezentúl ennek a közegészségügyi szolgálatnak lett volna a feladata megállapítani és ajánlatokat tenni arravonatkozólag, hogy milyen arányú kisugárzás fogadható el az általános környezetben, levegőben, vízben, tejben, gyógyeljárásokban. Az AEC ebbe nem nyugodott bele. Elnöke, Mc Cone azonnal munkához látott. Meglátogatta a kongresszusi közös atomenergia bizottságot és már az elnöki rendeletet követő 5-ik napon Anderson szenátor benyújtott egy törvényjavaslatot, amely az államokkal való együttműködést ajánlotta az atomtevékenység terén. Az elnöki intézkedés helyett egy 9 tagú szövetségi Radiation Council-t ajánlott, amelynek tagjai közé a munkaügyi minisztert, az előbb említett magánügynökség, a National Committee of Radiological Protection elnökét, a Tudományos Akadémia elnökét és az elnök által kiválasztott két tagot ajánlotta, kik közül az egyik a biológia és orvosság, a másik az egészségügyi fiziológia szakértője legyen. Az AEG igy akarta a tanács taglétszámát a saját követőivel megduzzasztani. Anderson szenátor, aki mindaddig éles kritikusa volt az AEC-nek, tehát köpenyeget fordított. Eddig ő is a közegészségügyi szolgálat hatáskörébe valónak tartotta a kisugárzás ellenőrzését és most olyan törvényjavaslatot nyújtott be, mely a nagyipar “states rights” szellemében szétszórná és felelőtlen kezekbe juttatná az országos és közérdekű felelősséget. Flemming államtitkár levélben arra kérte Andersont, hogy gondolja meg a dolgot. A közös bizottság azonban augusztus 31- én pártolólag ajánlotta a javaslatot, csupán any- nyit változtatott rajta, hogy a Radiation Coun- cilba ajánlott tagok közül csak a munkaügyi minisztert fogadta el, a többit az elnök választására bizta. Ezzel fennáll annak a lehetősége, hogy az. AEC . továbbra is kezében tartja a nagyközönség informálását olyan fejleményekről, amelyektől az emberiség és a jövő genei'ációk élete és egészsége függ.
