Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-10 / 37. szám

ABN Elt Ir BEEN Súlyos veszteség érte az amerikai haladó szelle­mű népréteget, de különösen az idegenszületésü amerikaiakat Abner Green halálával. A 46 éves Abner Green, az ldegenszületésiieket Védő Ame­rikai Bizottság végrehajtó titkára, szombaton, szeptember 5-én, a newyorki Mount Sinai kórház­ban gyógyíthatatlan agydaganat következtében több heti szenvedés után meghalt, özvegye és há­rom kiskorú gyermeke gyászolja. De gyászolják Amerikaszerte férfiak és nők, sőt gyermekek is, kiknek családját Abner Green óvta meg a szétszakítástól áldozatos munkájával. 25 évig vo't az Amerikai Bizottság vezetője, mely idő alatt eredményesen harcolt, hogy megmentsen üldözött embereket a deportálástól. A hideghábo­rús évek McCarthy-szellemü légkörében kormány­ügynökségek irgalmatlanul tartóztattak le idegen­születésü haladó szellemű munkásokat deportálá- si célzattal, tekintet nélkül arra, hogy milyen ré­gen laktak Amerikában, hogy évtizedekig itt dol­goztak, családot alapítottak és nemcsak, hogy megszűnt. minden kapcsolatuk szülőföldjükkel, hanem munkásellenes kormányzatu országok­ban börtön vagy halál várna rájuk. Százával van­nak, akiket az Amerikai Bizottság Abner Green vezetésével és a köréje tömörült amerikaiak se­gítségével megmentett a deportálástól. De Abner Green az amerikai demokrácia meg­mentése érdekében is értékes munkát fejtett ki. Harcolt a MeCarthy-féle elnyomó törvények ellen. Kiharcolta azt, hogy a letartóztatottakat ne tart­sák az Ellis lsland-i börtönben és hogy ügyük elintézéséig ne kelljen hetenként vagy hónapon­ként a rendőrségen jelentkezniük s életük minden mozzanatáról beszámolniok. Az Amerikai Biz. közel 40,000 bírósági eljárásban vett részt. Tör­vényjavaslatokat nyújtott be a Walter-McCarran törvény módosítására, a polgárosodási törvények megváltoztatására, hogy az idegenszületésü pol­gár ne legyen egész életén hivatalos zaklatásnak kitéve. Harcolt a polgárjog szabadságáért. 1948 óta harcolt a Justice Department kísérlete ellen, hogy az Amerikai Bizottságot “kommunista frontszervezet” vádja alapján megsemmisítsék. Abner Green súlyosan fizetett azért a munká­ért, amelyben meggyőződése, a demokráciába és az emberi szabadságba,vetett hite vezette. 1951- ben hat hónapot töltött börtönben, mert megta­gadta a szervezete könyveinek és adományozói névsorának nyilvánosságra hozatalát. Az “Ame- rikaellenes” Bizottság kihallgatásain szembeszállt Walterrel alkotmányos politikai jogainak védel­mében. Abner Greent kedden, szeptember 8-án temet­ték el newyorki barátai és ismerősei mély részvé­te mellett. Vol. VIII. No. 37. Thursday, September 10, 1959 NEW YORK, N. Y. |Történelmi munká EGY H SOK KÖZÜL Harrison E. Salisbury, a N. Y. Times egyik riportere, aki még Sztálin halála előtt hosszabb ideig volt a Szovjet­unióban, sőt, egy időben ferdített írásai miatt ki is utasí­tották a Szovjetunióból, most ismét cikksorozatot kezdett lapja hasábjain. Úgy látjuk, hogy Mr. Salisbury első cikke igen jó szol­gálatot tesz a koegzisztencia életbevágóan fontos ügyének, de ugyanakkor mosolyognunk kell, amikor látjuk azokat az ellentéteket, amelyekbe a polgári sajtó kerül, amikor saját igazát próbálja bizonyítani. Egy kis részletet kívánunk idézni Salisbury cikkéből, hogy olvasóink is megértsék, hogy mire célzunk. íme az idé zet: “...a moszkvai fiatalok hallottak a mániáról (hula hoop). Ismerik a karikát, mert a szovjet tornaszervezetek­ben használják azokat. De azt nem tudják, hogy mit is kell azokkal csinálni. így tehát lefüggönyözik ablakaikat, a Voice of America adásain hallott és magnetofonra felvett jazz-t hallgatják és párosával, egy karikával ketten, kezdenek gya­korlatozni ...” Ma már Amerikában is milliószámra vannak olyanok, akik — látva a Szovjetunióból jött felvételeket, filmhíradó­kat — tudják, hogy Európában milyen nagy szerepet játszik a gyermekek életében a karika. Ugyanakkor azt is tudják, hogy a leghíresebb amerikai jazz-müvészek jártak már a Szovjetunióban, ahol bemutatták a jazz legjobb és legszebb termékeit. Még a polgári sajtó sem tagadhatja le, hogy a Szovjetunióban szabadon lehet megvenni ezeknek a jazz­művészeknek a hanglemezeit. De ami a legkirívóbb a fenti idézetben az az, hogy az orosz ifjúság magnetofonra veszi fel a Voice of America adásait. (!!!) Nos, Mr. Salisbury, tudomásunk van arról, hogy az ön sajtója szerint a Voice of America adásait a Szovjetunió 50,000 wattos készülékekké} nyomja el és így azt lehetetlen A Sae^tunióba» haUgfcíaiv >■■■ New York még nem látott ilyet. A hires Fifth Avenuen reggel 10 órától este 7 óráig a város szervezett munkássá­ga tömött sorokban, amelyek egyik járdaszéltől a másikig megtöltötték a széles utat, jól szervezett, fegyelmezett cso­portokban, látszólag végnél­kül hullámzott a fényes nap­sütésben, fáradhatatlanul a 26-ik utcától fel a 63-ik utcá­ig, ahol befordult és a 2-ik Avenuen feloszlott. Hivatalos becslés szerint a felvonulók száma 114,699 volt és leg­alább félmillió ember nézte és tapsolta őket a hosszú ut két oldalán. Ez valóban az amerikai munkás történelem legna­gyobb felvonulása volt. Harry Van Arsdale Jr. a városi munkástanács elnöke kezde­ményezését a szakszervezetek tagsága lelkesen támogatta. 45 országos szakszervezet 500 newyorki lokálja vett részt benne. 200 zenekar és 100-nál több feldíszített jármű emel­te a hangulatot. A fehér inget viselő férfiak, ünnepi ruhába öltözött nők és nagyon sok ifjú és gyermek munkáskö­veteléseket tartalmazó felira­tokat vittek. A hatás elmaradhatatlan volt. A munkásosztály hatal­mas erejét tükrözte vissza a súlyos léptekkel, határozottan menetelő munkássereg, azt a szunnyadó erőt, amit féken tart a vezetők kétlakisága. Amit nem használtak fel ar­ra, hogy meggátolják a szak- szervezetek ellen irányuló Landrum-Griffin törvény el­fogadását és más a munkás­ság életérdekét sértő intézke­déseket. A felíratok a szak- szervezetek szabadságát, jobb lakásokat, a minimáiis mun­kabérek emelését, a Portori- kóban fizetett bérek emelését, egy harmadik politikai pártot, békét, egészségügyi ellátást, jobb nyugdijat követeltek és az egyes szakszervezetek sa­ját eddigi eredményeiket is­mertették rajtuk. A legna­gyobb csoportokat a nőiruha készitők 21,170 és a villany- szerelő munkások 19,968 me­netelővei képviselték. A szakszervezeti mozgalom számos értékes tanulságot vonhat le ebből az erőpróbá­ból, amit az előtte álló küz­delmes időkben sikeresen használhat fel. Eisenhower újra itthon Eisenhower elnök visszaér­kezett európai útjáról. 12 na­pi távolléte alatt meglátogat­ta Adenauert Bonnban, Mac- millant Londonban De­Gaullet Párizsban. A repülő­éren mondott beszédében azt jelentette, hogy a nyugati szövetségesek között “pompá­san” áll a helyzet. Valójában azonban az azelőtt fennálló nézeteltérésekben — ame­lyeknek kisimítására ment Eisenhower Európába — nem történt változás. Az európai fővárosokban le­folyó tárgyalásokról nem vol­tak részletes jelentések. A rö­vid nyilatkozatok azt mutat­ják, hogy a csúcskonferencia kérdésében pl. Macmillan vé­leménye még mindig eltérő az Eisenhowerétől, amennyiben, mint eddig, most is szüksé­gesnek tartja a kormányfők találkozóját, mig elnökünk először biztosítékot akar arra, hogy a találkozónak határo­zott eredménye lesz. Ade­nauer és DeGaulle is Eisen­hower mellett sorakozott fel e kérdésben. A biztosítékot természetesen Kruscsev szov­jet miniszterelnöktől várják még pedig oly értelemben, hogy Kruscsev vonja vissza a hidegháború enyhítése érde­kében megtett javaslatait. — Eisenhower többször tár­gyalt DeGaulle-al az algér kérdésről és a NATO vezető­ségében és határozathozata­lában való szerepéről, de az ereményről nem jelentettek. DeGaulle azonban uj megkö­zelítést ajánlott az algéri há­ború befejezésére. Krusc&ev egyik beszédében kijelentette, hogy a leszerelés érdekében hajlandó vissza­vonni a szovjet csapatokat Kelet-Németországból, Len­gyelországból és Magyaror­szágból, ha a nyugati államok is visszavonják külföldön el­helyezett csapataikat. Ameri­ka erre nem hajlandó, mivel a szovjet csapatokat a szov­jet határon belül is “veszélyes közelségben” látja.- Az elmúlt héten a “Foreign j Affairs” amerikai folyóirat­ban megjelent Kruscsevnek egy hosszú cikke, amelyben részletesen foglalkozik a bé­kés egymásmelleit élés szük­ségességével és lehetőségével. Kifejti, hogy a pusztító fegy­verek mai fejlettsége az em­beriség fenn maradásának csak ezt az egy útját hagyja nyitva. A szocializmus előre­haladása és erősödése kizárja azt a lehetőséget, hogy ellen­felei eltöröljék a föld színéről. A békés együttélés egyik leg­fontosabb feltétele a békés kereskedelmi k a p c s olatok megteremtése, amelynek ke­retén belül a békés versengés­nek helye van. Szükségesnek tartja a háborús készülődés­nek, propagandának és intéz­kedéseknek b s s z ti ntetését, hogy elkerüljük az emberi­séget fenyegető tragikus pusz titó következményeket. A kö­zelgő kölcsönös látogatások­ban alkalmat lát a vélemé­nyek hasznos kicserélésére, ami közös megértést teremt­het a fennforgó kérdések meg oldására. A hosszú cikk vilá­gosan és meggyőzően foglal­kozik az emberiség létkérdé­sének fontos problémáival. AUVVHV\VVU\HU\HUV*tVHUUUUUU^VVUHUUU\UWiH A BIZTONSÁGI TANÁSS SÜRGŐS LÉPÉSE Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa hétfői gyű­lésén 10 szavazattal egy elle­nében ugv határozott, hogy a laoszi helyzet kivizsgálására négytagú bizottságot küld ki, amelynek tagjait Argentina, Olaszország, Japán és Tuni- szia szolgáltatják. De a kül­döttséget nem nevezik “vizs­gáló bizottságnak”, mert ily alapon a Biztonsági Tanács bármely tagja megvétózhatja, vagyis ellenszavazatával meg tilthatja. Ezzel a kifogással a Bizton­sági Tanács elnöke, az olasz Edigio Ortona nem volt haj­landó elismerni a Szovjetunió ellenszavazatát, mint vétót. Arkady A. Sobolev, a szovjet delegáció vezetője tiltakozott az eljárás ellen és idézte az Egyesült Nemzetek alapok­mányának azon szakaszát, mely kimondja, hogy az ilyen és ehhez hasonló lépések, me­lyek súlyos nemzetközi követ­kezményekkel járhatnak, a Biztonsági Tanács egységes határozatainak hatáskörébe tárt «znak. -v. Az intézkedés a laoszi kirá­lyi kormány szept. 4-én a UN | főtitkárához küldött levelére ! történt, amelyben segítséget kér állítólagos külföldi, észak­vietnami fegyveres beavatko­zás ellen. Alig szavazták meg a vizsgáló bizottságot, máris jött a jelentés Laoszból, hogy “a vietnami erők visszavonul­tak”. Észak-Vietnam miniszterel­nöke levelet intézett az Egve- sült Nemzetekhez, amelyben erélyesen tiltakozik a kósza, hazug híresztelések ellen, hogy a Laoszban folyó polgár­háborúba fegyveresen beavat­kozott. Az Egyesült Államok (Folytatás a 16-ik oldalon) * VWVWVWVWWVWVVWV VVWV^-* 1 A KREBIOZEN rákellenes orvosságról tartott előadást dr. Andrew C. Ivy a televízión, amikor 7 perc múl­tán az állomás abbahagyta a közlést. A hallgatók telefonhívá­sára “technikai nehézségekre” hivatkozott. Általános vélemény az, hogy az Orvosszövetség nyo­mására- szakították félbe . a SO percesnek szánt előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents