Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-03 / 36. szám

Thursday, September 3, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ; Munkásmozgalom 10,000-et érintő sztrájk a hajógyárakban A nyugati partvidéken, San Franciscotól Bel­lingham, Washingtonig létező hajógyárakban az International Association of Machinists-hez tar­tozó gépészek sztrájkba léptek. A sztrájk 10 vá­rosra terjed ki és kb. 1,500 gépészt érint, de elő­reláthatólag a sztrájkolókkal szimpatizáló leg­alább 10,000 más munkás is abbahagyja a mun­kát. A nagyobb üzemek, ahol a sztrájk megin­dult, a Bethlehem Steel Co. hajóépítő gyára San Franciscóban, a Todd Shipyard Co. Seattle-ben és még 50—60 kisebb-nagyobb hajépitő és javító üzem Kaliforniában, Oregonban és Washington­ban. A gépészek 22 cent órabéremelést és két évi szerződést kértek. A gyártulajdonosok végső Ígé­rete 7 cent volt az első és még 7 cent a második évre. Azonkívül az 1960-ban megindítandó nyug­díjalaphoz óránkénti 10 cent járulékot ajánlottak minden munkás után. A munkaszerződés julius 1-én járt le, éppúgy mint más szakszervezetek szerződése, amelyek kollektíván a Pacific Coast Metal District Council-on keresztül tárgyalnak a munkáltatókkal. A gépészekhez hasonló ajánlato­kat kaptak a munkáltatóktól és referendum sza­vazással fognak dönteni, hogy elfogadják-e vagy sem. Ha a szavazás visszautasítja a munkáltatók ajánlatát, akkor ezen iparok munkásai csatlakoz­nak majd a gépészek sztrájkjához. New Yorkban a Bethlehem Steel tárgyalást folytat az Industrial Union of Marine and Ship­building Workers of America szervezettel, mely­nek 16,800 tagjára vonatkozó munkaszerző­dése julius 31-én járt le és a munkások felhatal­mazták vezetőit, hogy a szükségnek megfelelően sztrájkot rendeljenek el. Két newyorki cég az International Paper Co. és a Union Bag — Camp Paper Corp. bejelentették, hogy átvették egy izraeli hullámlemez tartályokat készítő gyár, a Cargal Ltd.-nek az ellenőrzését és irányítását. Munkáselbocsátások Baltimore-ban A Martin Co. repülőgépeket gyártó cég 1,269 munkását elbocsátotta e héten és előre bejelentet­te, hogy az elkövetkező hetekben további 1,700 munkást küld el, abból kifolyólag, hogy a tenge­részet visszavonta a P6M Seamaster-re szóló meg­rendelését. A cég a 14 megrendelt gépből kilencet már leszállított. A Seamaster szerkezete nem bizonyult tökéle­tesnek és működésében sok hiba volt. “Előre nem látható technikai nehézségek” miatt a tengeré­szet megszüntette a Seamaster további gyártását. A gyár igazgatója kijelentette, hogy a szerződés visszavonása alig érezhető anyagi károsodással fog járni a cég szempontjából 1959-ben és sem­mi hatással sem lesz az 1960-as jövedelemre. A közel 3,000 munkanélkülivé vált munkás jövedel­méről vagy károsodásáról nem nyilatkozott Mr. George M. Bunker. “Rabországok hete” New Yorkban Julius 26-án, a “Rabországok Hete” tiszteleté­re 56 portorikói felvonult a newyorki Broadwyn. Plakátokat vittek, amelyeken az állt, hogy “Por- torikó rab nemzet 1898 óta” és “Követeljük az atom- és távlöveg-támaszpontok beszüntetését” Portorikóban, továbbá a politikai bebörtönzöttek szabadon bocsátását. A rendőrkiséret nagyobb volt, mint a tüntetők csoportja. 30 egyenruhás rendőrről jelentettek, valamint “néhány detektiv”-ről és arról, hogy a tüntetők között “néhány civilruhás” is felvonult. Autók is kisérték őket. Sokan fényképeztek; két FBI-ügy- nök, két rendőr és számos riporter is minden ol­dalról lefotografálta a tüntetőket. A tüntetők is képeket készítettek azokról, akik előttük ismeretlenek voltak. WWVVWW\WWHWWVVWWWVWWWVHW ÉPÍTSE a magyar SZÓI, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! Bányászéletek megmentéséért A szénbányászok szakszervezete mozgalmat in­dított arra, hogy törvényhozással védjék meg a veszélyes bányákban dolgozó bányászok életét. Ennek érdekében Joseph Clark (D. Pa.) szenátor törvényjavaslatot nyújtott be (S. 743), amely azt kéri, hogy az 1952-ben elfogadott bányavédelmi törvényt terjesszék ki olyan bányákra, amelyeket eddig nem fedett. A meglévő törvény feljogosít­ja a szövetségi bánya inspektorokat, hogy olyan bányákban, ahol életveszélyes körülményeket ta­lálnak, rendeljék el munkások eltávolítását mig a veszélyes körülményeket meg nem szüntetik. A törvény azonban csak olyan bányákra szól, ame­lyekben több, mint 14 munkás dolgozik. Az ins­pektornak nincs hatalmában lezárni olyan bányá­kat, ahol tizennégy vagy kevesebb munkás dol- zik, bármilyen életveszélyes körülményeket talál ott. A szenátus munka és jóléti bizottsága julius 21-én kihallgatást tartott ez ügyben, amelyiken John L. Lewis, a bányászszakszervezet közp. el­nöke is résztvett. Többek között kijelentette azt, hogy a kisebb bányákban aránylag gyakoribbak a bányaszerencsétlenségek és életbevágóan fon­tos, hogy a törvény hatását kiterjesszék ezekre á bányákra is, melyeknek tulajdonosai visszaél­nek e helyzettel. 1959 első hat hónapjában összesen 151 bányász vesztette életét bányaszerencsétlenségek követ­keztében. Tetőbeomlások 63 bányász életét oltot­ták ki ezen idő alatt. A megélhetés ára egyre emelkedik A kormány árszakértőinek megállapítása sze­rint julius havában a megélhetési árak minden vonalon emelkedtek. 1949 óta a drágulás a leg­magasabb szintet érte el, az akkori árak 124.9 sázalékát. Azt jósolják, hogy szeptemberben ez a folyamat folytatódik. Az érvényben levő munka- szerződések szerint 1,000,000 szakszervezeti tag óránkénti két cent béremelésre jogosult. San Franciscóban terjed a teamster sztrájk A teherautó sofőrök két hét óta folyamatban levő sztrájkja ki fog terjedni a San Francisco­tól távolabb eső vidékekre is, miután a biró meg­változtatta a kiadott tiltóparancs eddigi rendel­kezéseit, amelyek a piketelést csak két járásra korlátozták. A sztrájkban 260 szállító cég sofőrjei vesznek részt, akik a 85-ös lokálhoz tartoznak. A sztrájkbizottság meg akarja akadályozni, hogy más lokálokhoz tartozó sofőrök végezzék ezek munkáját. Eddig a város élelmiszer ellátásában nem volt hiány. A sztrájkaktivitás kiterjesztése remélhetőleg olyan változást fog létrehozni, amely siettetni fogja a megegyezést a munkáltatók és a sztrájkoló munkások között. George Meany figyelmébe! A Ford autómunkások 600-as, az ország leg­nagyobb szakszervezeti lokáljának elnöke, Carl Stellate a “Ford Facts”-ben azon véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői gyakrabban látogassák egy­más országát. Helyesli az Eisenhower-Kruscsev látogatásokat, mert “ezen látogatások hatással lesznek és hozzájárulnak a világbéke megterem­téséhez”. “Határozottan reméljük, hogy Kruscsev, az Egyesült Államok elnökének vendégéhez illően, udvarias és előzékeny fogadtatásban részesül. A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a “sza­badságharcosok”, akik Amerikába menekültek ne okozhassanak nemzetközi incidenst”. Walter Vesper az NDK uj magyarországi nagykövete Dobi István, a Magy. Népközt. Elnöki Tanácsá­nak elnöke, a közelmúltban fogadta Walter Ves­per, a- Német-Demokratikus Köztársaság uj ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízóle­velét. LABOR DAY 1 Az amerikai munkásság tiszteletére törvénybe­iktatott LABOR DAY 1959-i évfordulója alkal­mából, időszerű megállapítani, hogy a munkások életszinvonala eddig soha nem látott magaslatra emelkedett és hogy a munkásság befolyása aa amerikai törvényhozásra is mindinkább érezhe­tőbbé vált. Ez azonban nem volt mindig igy ég bár az eredményeket forradalmak nélkül érték el a munkások, a zsákmány nem esett az ölükbe, hanem nehéz küzdelmek, súlyos áldozatok és-sok esetben véres harcok árán. |j Amerika iparosításának kezdetén, a 12, 14, sőt 16 órás napi munka elfogadott gyakorlat volt ég a bérek éppen csak, hogy szűkös megélhetést nyújtottak. De már az 1830-as években megin­dult a küzdelem a rövidebb munkanap kivívásá­ra. A philadelphiai asztalosok szövetsége hozta ekkor a következő határozatot: “Minthogy min­den embernek joga van ahhoz, hogy munkája vé­geztével szellemi előrehaladását is szolgálja, aa ipari munkás ne legyen köteles napi 10 óránál többet dolgozni”. A különben konzervatív BOS­TON TRANSCRIPT ekkor már igy irt: “Ha a nyári hőség idején az ipari szakmunkás 10—12 órát dolgozott, engedtessék meg, hogy azután visszatérjen családjához, gyermekeinek oktatásá­ra és szellemi szükségleteinek kielégítésére.” Más újságok kevésbé voltak engedékenyek: “A 10- órás munkanap követelménye megbénithatja ipa­runk kifejlődését, nem is beszélve arról, hogy a munkaidő leszorítására irányuló izgatás, a jó er­kölcsökbe ütköző. A legértékesebb reggeli és es­ti óráknak munkátlanságban való eltöltése, kicsa­pongásokra és züllésre fog vezetni.” Sok alkal­mazó érvelt ebben az időben azzal, hogy “a bizto­sított szabad órák a munka kerülés jutalmát je­lentik.” k A munkások első szervezkedéseit a munkaviszo­nyok megjavítása érdekében a bíróságok kezdet­ben törvénybe ütköző cselekménynek minősítet­ték. Fordulópontot jelentett a massachusettsi Legfelsőbb Bíróság határozata 1842-ben, mely, szerint a szakszervezetek összeolvadása magában véve nem törvénytelen, ha az egyesülés célja nem törvényellenes. Ugyancsak a massachusettsi bíróság volt az, amely a “closed shop” elvét szen­tesítette. Eszerint a szakszervezeteknek joguk van olyan kollektiv szerződést kötni a vállalatok­kal, amely előírja, hogy az összes alkalmazottak kötelesek a szakszervezethez csatlakozni, nem él­vezhetik az előnyöket tehát, amelyeket az unió kivívott, anélkül, hogy a terhekből is kivennék a részüket. 1860-ban a napi tízórás munkaidőt már minden iparban elfogadták és mint távoli és merész célt, a 8 órás munkanapot helyezték kilátásba. 1884- ben a szakszervezetek közös gyűlésén, amely a két évvel későbben megalakult American Federa­tion of Labor előőrse volt, az Asztalosok Szakszer vezete határozati javaslatot terjesztett elő, mely a 8 órás munkanap törvénybe iktatását követelte. Egyes körök “Amerika-ellenesnek” bélyegez­ték a mozgalmat, amely “alacsonyabb béreket és a munkások társadalmi leromlását fogja magával hozni, mert a munkakerülést, a hazárd játékokat, zendüléseket, részegséget és kicsapongásokat fogja elősegíteni”. A 8 órai munkaidő érdekében 340,000 munkás szállott síkra, akiknek több mint fele 1886 május 1-én általános sztrájkba lépett. A tüntetés hosz- szu és gyakran véres küzdelmeknek volt a beve­zetője, amelyeknek mai eredményeképpen az átla­gos amerikai munkás heti negyven óránál is keve­sebbet köteles dolgozni, sőt a munkások egyhato- de csak HAMINCÖT órát dolgozik. — Vezető három legnagyobb szakszervezetünk már bejelen­tette, hogy legközelebbi célkitűzése a heti négy­napos munka lesz, összesen 32 órán át. American Council WVWWVVWVVVVWVW\W\ VVWWVVWVVVVW\ WVVVWVW« LOUIS MUNOS Marin, Porto Rico kormányzó­ja, az amerikai kormányzók konferenciáján tar­tott beszédében kifejtette, hogy Amerikának nem a kommunizmus, hanem a szegénység a legna­gyobb problémája. Nagyon fontos, hogy az ott la­kó nép határtalan szegénységét minél hamarabb megszüntessék és emberhez méltó életszínvonalat biztos>:sunk részére. “Ez volna az egész világ kötelessége, amig nem késő”, mondta. • EGY 1677-ben hozott tárvényt törölt el az an­gol parlament egyik utolsó ülésén. A törvény öt évig terjedő börtönbüntetésre és ostorcsapások­ra ítélt mindenkit, aki időjóslással foglalkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents