Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-03 / 36. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, September 3, 1959 AKOEGZISZTENCIA KORA Kruscsev látogatása a Dulles-éra végét jelenti. Az elnököt uj tanácsadók veszik körül, akik reálisabban látják az életet Irta: GERÉB JÓZSEF Nikita Kruscsev miniszterelnök tervezett amerikai látogatása hetekkel a tervezett látogatás előtt is hihetetlen nagy világeseménnyé nőtte ki magát. Nemcsak az amerikai újságok, de a külföldi sajtó is állandóan oldalakon át tárgyalja a dolgot, nem csoda tehát, ha a világ népe nagy csodálkozással várja a látogatást, jobban mondva annak következményeit. Hogy a Kruscsev-Eisenhower látogatás-csere hoz-e valami igazán érdemleges eredményt a hidegháború beszüntetésére, azt majd csak a jövő dönti el. A jövendőmondáshoz nem értünk, de kedvünk sincs hozzá. Azért jelen esetben inkább •csak a Kruscsev-Eisenhower látogatás-cserével kapcsolatban felmerült néhány kérdéssel kívánunk foglalkozni. Mint tudjuk, Kruscsev látogatását Nixon alel- nök készítette elő moszkvai útja alkalmával. A sajtó ennek a látogatásnak is szokatlanul nagy pulicitást adott. Dehogyisnem, mikor Nixon körülbelül 60 újságírót vitt magával, akikhez csatlakozott még az Oroszországban akkor tartózkodó amerikai újságírók közül vagy két tucat, igy az amerikai alelnök magasztalásán körülbelül 80 amerikai publicista dolgozott a kétheti oroszországi ut alatt. Az egyszerű és átlagos gondolkodású ember ngy vélte, hogy ez a sok újságíró azért követte Nixont, hogy arról az útról az amerikai és általában a világsajtót kimerítően értesítsék. Milyen naiv felfogás?! Mint most kitűnt s egyik vezető emberük, a los-angelesi Robert T. Hartman be is ismeri beszámolójában, ők azért mentek olyan nagv számmal. HOGY AZ OROSZOKAT ÉRTESÍTSÉK A VILÁGPOLITIKA ESEMÉNYEIRŐL, .— szóval: azért, hogy a Szovjetunióban amerikai propagandát terjesszenek. Meglepő eredmény Ez ‘a Robert T. Hartmann, aki a Los Angeles Times washingtoni irodájának a feje, folytatólagos cikksorozatban számolt be Nixon útjáról. Hartmann és másoknak a cikkeiből is nyíltan kitűnik, hogy a 80 körüli amerikai újságíró mindent elkövetett, hogy Nixon útja ne enyhítse a háborús feszültséget, sót ellenkezőleg, élessze, hacsak lehetséges. Talán emlékeznek még az olvasók ar- Ta, hogv Nixon és Kruscsev között folyó beszélgetést, mint DURVA VESZEKEDÉST jelentették. Figyelték Kruscsev és más szovjet vezetők minden szavát, hogy miképpen lehet azt a hidegháború élesztésére kihasználni. De egyszer csak kipattant, hogy Eisenhower talán meghívja Kruscsevet Amerika meglátogatására. óriási lett a meglepetés! Még maga a máskülönben nagyon jól informált Walter Lippman is Így irt rovatában: “Mr. Nixon oroszországi útja olyan meglepetést hozott, amit előre sejteni sem mertünk volna”. Természetesen azonnal felmerült a kérdés: Hogyan történhetett ez? És ha már történt, MIÉRT? A válaszok nagyon különbözők. Az egyik csoport szerint ez csak azért történhetett meg, mert a republikánusok már látják, hogy jövőre kibuknak a kormányból, hacsak valami nagy dolgot nem csinálnak. Ez a nagy dolog az lenne, hogy magukat újból kineveznék a BÉKEPÁRT-nak, mert látják, hogy most már az amerikai nép is vágyik a békére. Ennek az elgondolásnak meg- felelőleg Nixon is egészen más színben mutatkozik. Az egykori antiliberális, kommunistafaló politikusból egy gombnyomásra a BÉKE LIBERÁLIS APOSTOLA LETT. Senki sem akarja — és nem is lehet — letagadni, hogy Nixon népszerűségét és elnöki esélyeit emelte az oroszországi ut. Én azonban más Szemüvegen át nézem azt az utat. Szerintem Nixon oroszországi diadalmas útja VALÓJÁBAN JOHN FOSTER DULLES TEMETÉSE VOLT. Igaz, Dulles már hónapokkal ezelőtt meghalt és el is földelték úgy a hazai, mint az egész világról érkezett dicséretek közepette. De az a temetés nem volt igazi, akkor még nem ismerték el, hogv a DULLES POLITIKAI IRÁNY, A DULLES SZELLEM IS MEGHALT. Azt csak most Kruscsev meghívása jelentette be. Az uj Eisenhower 1 Meg is indult az amerikai sajtóban a nagy sirás-óbégatás: Hej, ha szegény Dulles életben marad, ilyesmi meg nem történhetett volna!! Nem ám, az bizonyos. Mert Dulles hihetetlenül elfogult, a szó szoros értelmében bigott volt a társadalmi fejlődés terén. A termelési rendszerben beállt változást nem a fejlődés hozta folyamatnak hanem GONOSZ EMBEREK MANIPULÁCIÓINAK TARTOTTA, akiket tehát ő, mint a ragályos betegeket, izolálni akart, hogy idővel kiirtsa őket uj rendszerükkel együtt. Dulles felfogását követték természetesen mindazok, akiknek a tőkés termelés kiváltságokat nyújt. így történhetett, hogy Dulles már Truman elnök alatt kezébe kerítette az amei’kai külpoli- ka TÉNYLEGES irányítását. Eisenhower tehát már örökölte őt és egész természetesnek tűnt fel, hogy kormányában Dulles nyerte el a külügyminiszteri tárcát. A politikához mitsem értő s a közügyeket nagyon könnyen vevő Eisenhowerre valóságos hipnotikus, — olyan mérsékelt Rasputin-féle — benyomást gyakorolt Dulles. Eisenhower még betegségeit megelőzőleg sem volt tultevékeny, a golfozás és- magánügyei nagyon lefoglalták, örült tehát, hogy a nagy gondolkozást igénylő döntéseket a miniszterek levették a válláról. Erről meggyőződtünk midőn kétségbeesetten kiáltott fel Sherman Adams menesztése alkalmával: “I need him!”, pedig rajtafogták azon, hogy gazdag barátjától nagy értékű ajándékokat fogadott el közbenjárásáért. De éppen igy szüksége volt minden magasabb rangú tisztviselőjére, AKIK HELYETTE GONDOLKODTAK ÉS INTÉZKEDTEK. Ezek közül soha egyet sem küldött el, amig csak szükséges nem voll. A legtöbbje, — igen gazdag ember lévén, — EGYSZERŰEN OTTHAGYTA A TISZTSÉGÉT, AMIKOR BELEUNT A POLITIKAI JÁTÉKBA. De ime, Eisenhower most egyszerre rendkívüli tevékenységet mutat. Pár hét alatt több döntést csinált, mint az előző hat és fél évben. Hogy lehet ez? — kérdezik az újságírók csodálkozva. Talán elnökünk máróDholnapra egyszerre megváltozott akárcsak Nixon? Egyszerre nagyon is buzgó, aktiv elnök lett, akinek a figyelme mindenre kiterjed. Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy Eisenhower felszabadult a Dulles befolyás alól. Letelt a kegyelet ideje és azzal lekopott a befolyás máza is. Nem ilyen egyszerű Ez a dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Én még azt a “lélektani” sztorit sem akarom elhinni, amely szerint az elnök öccse, az egyetemi tanár dr. Milton Eisenhower állítólag igy szólt volna hozzá: “Ike, ha azt akarod, hogy a történelemben mint ‘great’ (nagy) elnök emlékezzenek meg rólad, jó lesz, ha valamit csinálsz a még hátralévő 16 hónap alatt, mert eddig semmi olyasmit sem tettél, amivel ezt a jelzőt kiérdemelted volna”. Ennél sokkal valószinübb magyarázatot ad az, hogy Adams’ Dulles, Strauss és más hasonló tanácsosok távozásával most az elnök más emberek befolyása alá került, akik reálisabban látják az életet. Ezek is tudják ugyan azt, amit Dulles és társai tudtak, hogy el tudjuk pusztítani a Szovjetuniót, de azt is tudják, hogy ugyanakkor a Szovjetunió is el tud pusztítani minket, vagyis most a hidrogénbomba idején, A NAGY HÁBORÚ MINDKÉT RÉSZRŐL ÖNGYILKOSSÁGOT JELENTENE. Ezek tudják, hogy miután mi, emberek még mindig EGY planétán lakunk, legyünk bár a régi vagy az uj termelési rendszer hívei, valami módon meg kell egyezni AZ EGYÜTTÉLÉSBEN, a KO- EGZJSZTENCIÁBAN. Másszóval: Kruscsev meghívása a ko-egzisztencia elismerését jelenti, holott Dulles alatt arról szó sem lehetett. Az ellenzék A ko-egzisztencia elismerésének persze még most is sok ellensége van. Ezek közé tartoznak a fegyverkezésből milliókat bezsebelő hadiszállítók és bankárok, akiknek profitját erősen le fogja vágni a fegyverkezés csökkentése. Ezek azonban már uj mezőket keresnek a profitszerzésre. Az utóbbi időkben, — vagyis mióta az “együttélés” erőre kapott, egyre nagyobb amerikai összegeket fektetnek be külföldön. Amit elvesztenek a réven, visszaszerzik a vámon. De mi lesz azzal a szegény, tudatlan bigott néppel, melyet évtizedeken át kommunista gyűlöletre tanítottak, mely úgy hiszi, hogy rettenetes bűnt követne el, ha “megbocsájtana” az istentelen kommunistáknak és hajlandó lesz velük megosztozni a földtekét? Bizony ezeket nem lesz könnyű “átnevelni”, illetőleg tudtukra adni, hogy a gazdagok érdekében félrevezették, kihasználták őket. De kellő útmutatással, mint amilyet az elnök már meg is kezdett, majd csak észre lehet téríteni őket. Két héttel ezelőtt irt cikkemben felvetettem, hogy mi lesz a kommunisták elleni szent háborúra felesküdött Fábián-hadsereggel, a fábián-fene- gyerekekkel? Lesz-e elég ereje Uncle Samnek, hogy azokkal megbirkózzon? A generális és serege Azóta már erre a kérdésre meg is kaptuk a választ. Az újsághírek szerint a “Hungarian Refugee Council” (bárkik is rejtőznek e név alatt) gyűlést tartott New Yorkban és kimondták, hogy NEM FOGJÁK PÍKETELNI KRUSCSEVET. Milyen jó gyerekek. Mihelyt LEINTETTÉK ŐKET, azonnal bejelentették, HOGY SZABAD AKARATUKBÓL, ÖNSZÁNTUKBÓL LEMONDANAK A TÜNTETÉSRŐL. Ugye milyen szép dolog ez a kooperáció? Mert nagy legények ám ezek a fenegyerekek, valahányszor csak rendőri védelem alatt duhajkodhatnak. De egész más a helyzet, ha a rendőrbunkó esetleg ellenük fordulhat. Hogy ez az igazi helyzet, azt bizonyítja az újságok azon hire, hogy a sereg fővezére, dr. Fábián Béla megjelent az American Legion végrehajtó bizottságának gyűlésén és kérte őket, hogy adjanak neki támogatást a Kruscsev elleni tüntetésre. A Legion vezérei tanakodtak egy keveset a kérésen és miután Eisenhower éppen az ellenkezőt kérte, úgy gondolták, hogy a két vezér közül mégis csak az ötcsillagosnak fognak engedelmeskedni. Fábián igy hoppon maradt és maga egyedül csak nem állhat ki! Hiszen azt még ő maga sem meri állítani, hogy ő képviseli az amerikai nép akaratát. így hát, — az újsághírek szerint, — a vezér és a hadserege között némi ellentétek merültek fel. Fellázadt talán a fenegyerkőcök hadserege? Avagy azt mondották a vezérnek, ha nem tudsz fizetni és amellett még biztosítékot is nyújtani arra, hogy bántalmazás nélkül garázdálkodhatunk, akkor eredj és piketelj magad. A tanulság A tanulság ebből az, hogy azok a disszidáltak, akik még hittek és készültek a népköztársaságok, — tehát Magyarország — elleni háborúra, ébredjenek már rá, hogy csuful becsapták őket. Ebben a becsapásban segített az amerikai kétkulacsos magyar polgári sajtó éppenugv, mint a legújabb fasiszta izü szennyes kiadványok. Ezeknek a kiábrándult disszidenseknek igazán őszintén ajánlom, hogy igyekezzenek elhelyezkedni az amerikai iparokban, kereskedelemben, törekedjenek hasznos és tisztességes munkára alapozni életüket és közben ismerjék meg az amerikai életet, annak jó és árnyoldalait egyaránt. És egyben itt van az ideje annak is, hogy akiket a Dulles-szellem uralma alatt megijesztettek a bigottság bérencei, lerázzák magukról a félelmet. Sőt, félelem helyett kacagva dobják félre a sajtóférgek ijesztgetéseit, akár a lapokban, akár a rádión, a TV-n, vagy a szupermarketen kerülnek is szembe azokkal. A Dulles-éra végétért, a KO-EGZISZTENCIA BEKÖSZÖNTÖTT! Rosa Lee Ingram kiszabadult Tizenegy évi börtönélet után Mrs. Rosa Lee Ingram, Georgia állambeli néger asszony és két fia, Sammy 25 és Wallace 27 éves, feltételesen kiszabadult (parole). 1947-ben Mrs. Ingram-ot és két kiskorú (14 és 16 éves) fiát villamosszék általi halálra ítélték, mert egy őket megtámadó fehér farmer viasko- dás közben halálosan megsérült. A halálitélet ellen és védelmükért országosan és nemzetközileg mozgalom indult meg. A biró a halálos Ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. S bár a geor- giai törvények szerint 7 év után szabadlábrahe- Ivezhetők voltak s bár évről-évre bizottságok jelentek meg és kegyelmet kértek az illetékes hatóságtól, a kérelmet mindig megtagadták. Mrs. Ingram és gyermekei a déli faji gyűlöletnek voltak az áldozatai 11 évig.
