Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-20 / 34. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZ6 Thursday, August 20, 1959 .'—.I-.. I ■■■■■'■■■ I»— —■ .» (ID Gara fölkelt, betakarta, fölé hajolt, megcsókolta a halántékát. Az asszony kinyitotta a szemét, rámosolygott, aztán tovább aludt, ő meg lábujjhegyen visszatért az Íróasztala mögé. Hörpintett á teli csésze feketekávéból, amely már kihűlt s kesernyés mellékizt kapott. Szórakozott mozdulattal cigarettára gyújtott. Hat-nyolc évvel ezelőtt nem szerette sem a feketét, sem a cigarettát. Akkor ivott egy csészével, ha megkínálták, s akkor is gyújtott rá. Persze annyira vigyázott, hogy a szivarka ne álljon sután a kezében, ameny nyíre csak egy kocadohányos óvakodhat ettől. Az évek során rákapott mindkettőre. Manapság talán már dolgozni sem tudott volna dohány és kávé nélkül. Eleinte csak a vizsgák előtt ivott kávét, hogy doppingolja szervezetét — később hozzászokott, és jobban kívánta, mint az ételt. A határra is magával cipelte apró kávéfőzőjét meg a spirituszkockákat. Ebéd után, meg esténként, beszélgetés közben főzte s telitöltötte kétdecis termoszát, hogy a határmenti munkahelyeken is hozzájuthasson. Albert jutott eszébe és elmosolyodott. A kávénak valószínűleg hatalmi — vagy ha úgy tetszik: “nagyemberi” — színe s tulajdonsága is van. Az őrnagy szívesen elmesélte, hogy: “A fegyvernemi parancsnoknál ittam utoljára, és az nagyon jó volt, egyébként nem szeretem” — de azért mindannyiszor megivott egy csészényit, s közben panaszokodott is, hogy forró, égeti a száját. De azért csak hörpölgette megbeszéléseik során, és tisztjei előtt gyakran emlegette a százados feketekávéját, amely sokkal jobb, mint a cukrászdában. Beosztottjai nagy komolyan végighallgatták, legfeljebb azon csodálkoztak, hogy honnan tudja, milyen a cukrászdái kávé, amikor még egyszer sem járt ott. “Nagyember benyomását akarja kelteni — gondolta Gara. — Úgy van a hatalom külsőségeivel, mint gyerek a játékkal, amelyet még nem próbált ki, csak mutogatja s dicsekszik véle”. Kesernyésen sóhajtott. A hatalom! Cigarettáját a hamutál széléhez ütögette. Fáradtnak érezte tagjait, mintha rengeteget gyalogolt volna, pedig három nap óta keveset mozgott. Azok a viták! Amióta hazajött, néhány órányi alvást kivéve, majdnem egyfolytában vitatkozott. Megdöbbentette, hogy micsoda méreteket öltött a politikai aktivitás. Vitatkozott mérnökökkel és újságírókkal, egyetemistával és gépkocsivezetővel, orvossal és házmesterrel, munkással és trafikos- sal. Mindenki politizált, mindenki vitatkozott, s igen sokan abban summázták mondanivalójukat, hogy nem lehet szolgai módon lemásolni a szovjet módszereket, és hogy a szocializmus külön, sajátosan magyar útját kell megtalálni. Beszélt egy ismerősével, a Lenin Intézet egyik tanárával, aki örvendezve mondotta, hogy ime, mennyire magáénak érzi a nép az országot, mindenütt vitatkoznak, s birálják a vezetést. — Jobb szocializmust akarunk, öregem. Tudod, milyen élet lenne itt, ha kihasználnánk a lehetőségeinket? Nem is képzeled, milyen szakemberek sikkadnak el, csak azért, mert régen is' szakemberek voltak! Hát lehetséges embereket örökkön örökké ütni, amiért Horthy Magyarországán sem az éhhalált választották? Tudod te, hogy megbecsültek akkor például egy tanárt ? Én nem engedhettem meg magamnak, hogy a Riviérán nyaraljak. Egy régi főiskolai tanár pedig. . . Hajjaj, minden évben, öregem, minden évben... Az egyik lengyel újság azt irta, hogy létrejött egy vörös burzsoá réteg. Hát ez nálunk is megszületett. De még mennyire! Van kiváltságos réteg. A Politikai Bizottság tagjai nem érzik, ha rossz az áruellátás, mert külön boltból hordják nekik az árut. Olyan szocializmus kell, amely minden ember számára demokráciát jelent. A Párizsi Kom- münnek volt egy rendelkezése, hogy a közhivatalnokok, beleértve a minisztereket is, nem kaphatnak többet, mint a legjobban fizetett szakmunkás. Mindenki egyenlő legyen, ez a szocializmus... A Szovjetunió régesrég elfajzott ettől. .. Közönséges kispolgári demagógia. És ez a pasas tanár a Lenin Intézetben! — fortyogott, s dühösen simította hátra a haját. A százados fiatalon öregedett meg. Huszonnyolcadig esztendejét járta, de homloka már koponyája közepére magasodott, vonásait keserűség árkolta mélyebbre, és szeme — amelyet felesége csodálatosan tisztának és nagynak talált — okuláréra szorult. Felettesei nem kedvelték, hogy miért nem, arról sohasem tettek említést előtte. Ő soha nem is kéx’dezte, de élt benne a sejtelem, hogy nyers szókimondásáért nem szeretik. Barátjának alig néhány embert mondhatott. Azok, akik kel a felszabadulás után verekedett, feljebb léptek a szamárlétrán, magas polcokra ültek és — néhány kivételével — oly kedves leereszkedéssel fordultak hozzá, ha összehozta őket a sors vagy egy értekezlet, hogy kerülte a velük való találkozást. Az ő válla nem viszketett, hogy veregessék. Negyvenkilenc végén öltötte fel az egyenruhát, s ötven nyarán a vezérkarhoz került politikai munkásnak. Komoly volt mindig és szókimondó. Fél év múlva megdicsérték jó munkájáért, és — más munkaterülete, alacsonyabb beosztásba helyezték, hogy miért, azt nem indokolták. Dolgozott, s jól, de mintha bűvös fal állt volna előtte: nem jutott följebb sem rendfokozatban, sem beosztásban. Azaz, dehogy, egyszer nagyon elkeseredetten közölte a főnökével: úgy érzi, hogy szélmalomharcot vív, hiába ir le dolgokat, hiába emel szót visszásságok megszüntetéséért, nem használ az semmit, senki nem veszi figyelembe javasata- it, inkább leszerel. Ötvenöt elején történt ez. Két héttel később kitüntették. Leszerelési kérelmét elutasították, s akadémiára küldték tanulni, most nyáron meg gyakorlati munkára. Kevés barátja hozzá hasonló, félig vagy egészen félretett embe- i’ekből került, akik ugyanúgy az élet keserűjét itták, mint ő, éppen ugv elégedetlenek voltak az ország s a párt dolgainak menetével, mint ő. Hangjukat hallatták, de az elakadt s a sok éljenző hozsánna között talán soha nem jutott a vezetők fülébe. Tizenhét esztendős volt, amikor negyvenötben, mindjárt a felszabadulás után, belépett a Kommunista Pártba. Tiz éve hivatásos politikai munkásként működött. Korán kezdte, s olyan iramban dolgozott, amelyet nem lehet sokáig bírni. Mindig úgy tűnt, hogy átverekszi magát egy-egy nagyobb feladat megoldásán, s akkor majd megpihen. De az “akkor”-nak soha nem jött el az ideje, mert mind újabb s újabb dolgok tornyosultak eléje. Hol május esejei felvonulást szervezni, hol békekölcsönjegyzés, hol választás, vagy más — ilyen volt a kommunista élete, s így folyt Gara élete is, azelőtt és azután is, hogy katona lett. Mégsem érzett fáradtságot, sőt olyan lendületesen, annyira szivvel-lélekkel csinált mindent, hogy a tettek lázát most el sem tudná képzelni — vagy éppen csak elképzelni tudja. Erejét elforgácsolta szélmalomharca. Huszonnyolcadik évére megfáradt és beletörődött a mellőzésbe. Tudták róla, hogy kommunista, őt már nem kell megnyerni. .. És hány és hány ilyen sorsról tudott! Mennyi régi harcostársát emésztette a keserűség, a gond — nemcsak önmagáért! De vállalták és tették, amit a párt mond. Kommunisták. Tiz esztendei munka gondjának terhe nehezedett rá. Tiz esztendő munkájára mondják most sokan: rossz volt, s ha igazuk van, ő szembe köpheti saját magát, tiz év minden erőfeszítésével, félresikerült kísérletével együtt. ítélnie kell. Minden fölött, amit egy évtized alatt csinált. Az ő munkájában az egész párt munkája öltött testet, és megfordítva. Ha ő hibás, hibás a párt, és ha a párt hibás, ő hibázott. Egymagában és együtt, ez az igazság. A cigaretta elhamvadt ujjai között, s a parázs a bőrét perzselte. Körme közé fogta a csonkot és arról gyújtott egy másik cigarettára. Az ember csak tiszta lelkiismerettel élhet nyugalomban. Százszor igy van, ha kommunista. Feje mellére horgadt, nehezen lélegzett, mintha gombóc szorult volna a torkába. Csendesen mormogta: — Olyan a párt, mint egy öreg, fogatlan oroszlán ... Nem értette, hogy lehet ez, hogy történhetett, hogy vezetett ide az ut, csak azt érezte, hogy valami nagv-nagy baj van keletkezőben. Hol a párt ? Miért ez a szöxmyü betegség? Vezetőre van szüksége az országnak. Hol a párt? Mi történik tulajdonképpen? Mindenütt bajx’ól és bajról beszélnek. A párt ügyeiről a szomszéd házmester, a volt csendőr jobban tájékozódott, mint ő, aki tizenegy esztendeje párttag. Sztálinisták és nem sztálinisták hax’ca lenne? Mi az, hogy sztálinizmus? Ki van ebben az oi’szágban, aki nem éltette Sztálint? Hát nem látják odafönn, hogy itt már van egy másik párt? Petőfi-körnek hívják. Pódiumáról — a sztálinizmus elleni harc ürügyén — úgy mocskolják a kommunisták pártját, ahogy azt negyvenöt-negyvennnyolcban Sulyokék se meidék volna megtenni. S közben kiáltják magukat a 20. kongresszus magyar apostolainak! Felállt, az ablakhoz ment. A holdfény hosszúiba vonta a fák áx'nyékát. A kis budai utca üres volt. Messziről zongoraszó hallatszott, s néha-néha hangos szófoszlányok keveredtek belé. Órájára pilantott. Fél három. Az eszpresszó háromkor zár. Nemsokái’a csend lesz. Megboi'zongott. A szemközti házban Hox’thy egykori vezérkari tisztje lakik. Gyártelepen alkalmazták, mint éjjeli őrt. Valahányszor találkoztak, alázatosan vézna mosoly kíséretében akkora kalapot emelt előtte, hogy a gyomra majd felkeveredett. Hogy alázkodhat meg valaki ennyire?! Tegnap a volt alezredessel együtt utazott az autóbuszon, s amikor leszálltak, x'övid ideig egy felé haladtak. A nyugalmazott alezredes magabiztosabbnak látszott. — Rég nem láttam, kedves szomszéd... — kezdte a beszélgetést. Rendkívül nyájas volt, s elmondta, hogy vidéken jáx'tában találkozott Kő- szeghyvel. Gara emlékezett a névre. Hogyne, hogyne, dr. Kőszeghy Imi’e magyar királyi koi'- mányfötanácsos, akit kitelepítettek Budapestről, ő költözött a lakásába. Kőszeghy dr. most gépkocsivezető a TEFU egyik vidéki vállalatánál. Nagyon szex-etne Budapesten lakni, persze szó sincs arról, hogy a régi lakásában. Dehát, istenem, világéletében a fővárosban lakott, nem tudja megszokni az álmos és unalmas kisváx-ost. Á volt alezredes nagyon sajnálta Gax'át, hogy vidékre küld ték, és úgy hallotta, veszélyes munkára, “Mert kéx'em, az aknaszedés nem tréfadolog” — s afelől érdeklődött, hogy a fegyveres erők so- x-aiba is eljutott-e az az erjedés, amelyet a huszadik kongx-esszus az egész országban hozott, az élet minden területén. “Örülnék, ha igen. . . Mindenesetre én most kértem, hogy vizsgálják felül a nyugdijam ügyében még negyvenkilencben hozott elutasító határozatot. Úgy tűnik, menni fog a dolog... Képzelje csak, egyik napról a másikra kitettek. Indokolás, végkielégítés, nyugdíj nélkül. A Farkas Mihály, kérem... De most majd talán rehabilitálnak. ..” A szomszéd ablakai sötétek voltak. Gai’a sóhajtott. Miéx’t örül ez a huszadik kongx-esszusnak, s magyax’országi hatásának? Ott szó sem esett ai~ról, hogy levitézlett uraké lett a világ! És mit érdekli ezt a hadsex*eg politikai állapota, és honnan tudta meg, hogy aknát szedni küldték vidék- re, azért nem tartózkodott itthon? Hol tartunk, ha neki, a pártmunkásnak és ennek a deklasszált alaknak egyformán jót hozott a kongx'esszus ? Mi lesz ebből? A körzeti SZTK ox'vos viccel szórakoztatta odalenn, a sarki eszpi’esszóban. “Arisztid és Tasziló mennek az utcán. Arisztid megszólal: Kérlek, a rosseb egye meg ezt a Gerőt meg Hegedűst... Tasziló megfogja barátja kai'ját, és a fülébe súgja: Kérlek, halkabban, mert még azt hiszik, hogy kommunisták vagyunk...” Homlokát az ablakhoz nyomta. Forró fejének jól esett az üveg hűvöse. Hát miért nem tái'gyalja meg a párt ezeket az ügyeket ? A kommunistákx’a tartoznak, tessék velük megbeszélni, akiknek pedig nincs közük hozzá, azok ne üssék bele az orrukat és ne csámcsogjanak rajta! A munkásosztály pártja vagyunk. Munkásokkal van tárgyalni valója a kommunista páx’t- nak, de ilyen felemás népség ne örüljön a bajoknak. Abból nem lesz jó. Nem a volt alezredesekből vedlett munkások világa ez — és keserveset sóhajtott, mert a munkásokkal nem tárgyal a párt, annál többet “okos” értelmiségiekkel. Na, jól fest az a munkáspárt, amelyet a kispolgári rétegek képviselői Vezetgetnek... Nagy Imre?! Mondják meg előbb, miben van vita Nagy Imre és a párt között, csak azután kiáltsunk rá éljent! Tiz esztendő a mérlegen. (Folytatjuk) v t t v vyr~w~vi▼ 't ry ▼ t t t t't '«r t t ▼ t rU KiNA M E Z Ű ► ■A- M. JL. A. .A. A, A A A, A A. .A. ^
