Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-20 / 34. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 20, 1959 Megjegyzés Eörsi cikkéhez :j Tisztelt Szerkesztőség! Néhány megjegyzést szeretnék tenni lapunk augusztus 6-iki számában Eörsi Béla “Találkozás a jelennel” szóló cikkére. Élvezettel olvastam a cikkeit. Mély belátása dicséretet érdemel. Engedjék meg azért, hogy néhány megjegyzést tegyek bizonyos ellentmondásaira. A cikk egyik szakaszában a következőket Írja: “és hála a televízió istenáldás hiányának még a gyermekeikkel is foglalkoznak és állandóan tudományos és kul- turelőadásokat hallgatnak.” Meg tudom érteni, hogy Eörsi Béla haragszik a televízióra. Ez nem jelenti azt, hogy pontosan helyes a felfogása. Úgy a Szovjetunióban, mint Magyarországon vannak már televíziós készülékek és leadó állomások. A Magyar Szó julius 30-i számában a Magyar Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint “A televíziós előfizetők száma a félév folyamán 12,000-el, azaz 27,000-re emelkedett. Habár kicsi is még ez a szám, jelenti, hogy van televízió! Bizonyára Eörsi Béla arra gondolt, hogy nálunk kora reggeltől késő éjjelig mindenféle ponyvaregények és haszontalanságok kerülnek a televízióra. A népi demokráciákban csupán délután és este adják a programokat, de azokban nem állandóan gyilkosok meg gangszte- rek kergetik egymást. Legalább is ezt Írják rokonaim. Másik kitétel melyhez szeretnék szólni ugyancsak e cikk végét a következő megjegyzéssel fejezi be: “Egyébként igen különös, hogy a legutóbb fennmaradt 30 autót a bányászok vették meg. .. Egyébként eléggé igénytelenek — tehát — lehetségessé válik az autóvásárlás”. Szerintem a fenti nem igénytelenségre vall. Inkább arra, hogy mig itt Amerikában ha hiány van valamilyen áruból, akkor ahhoz csupán kivételes egyének jutnak, akik hatalmas keresettel bírnak. Úgy látszik, hogy Magyarországon inkább a bányászok miután a legnehezebb és legveszélyesebb munkát végzik a társadalom részére; ők azok, akik a társadalom jutalmában részesülnek és olyan keresetet érnek el, hogy a legnagyobb igényeiket is kielégíthetik. Ez a rendje és módja az igazságos társadalomnak. Máskülönben engedjék meg, hogy gratuláljak és megköszönjem Eörsi Béla Írásait és hogy egész sége megengedje, hogy Írásaival és tudásával továbbra is díszítse és emelje lapunk nívóját soksok éven keresztül. Tisztelettel: M. Bandi Újabb Szerajevótól fél Tisztelt Szerkesztőség! Nem akarok pesszimista lenni. A hírek után ítélve Nixon alelnökünk oroszországi látogatása azt eredményezte, hogy a világ két legerősebb országának vezetői találkozzanak. Ez jó eredmény akkor is, ha nem is nevezik csúcstalálkozónak... A béke minden igaz hive örül, mert ez mindenesetre enyhíteni fogja azt a feszültséget, ami eddig volt a két ország között. Olvasom az újságokban, hogy szeptember közepe táján érkezik Kruscsev Washingtonba, ahol három napon át tárgyalásokat folytat Eisenhower elnökkel és vagy tiz napon keresztül meglátogatja az ország különböző részeit. E látogatás Kruscsev részéről bizonyos szorongással tölt el, részemről jobbnak látnám ha a két vezető Európában találkozna, Kruscsev, a hirek szerint szívesen jön az Egyesült Államokba, szerintem jobb volna, ha kormánytagjai, meg a szocialista országok vezetői rábeszélnék, hogy ne jöjjön az Egyesült Államokba, Miért?. . . Mert a látogatás béke helyett háborút zúdíthat az emberiségre, ha Kruscsevnek itt valami baja történne. Másodszor pedig, Kruscsev nem szalad Amerikában sem szenátornak, sem elnöknek! Mostanában úgy tűnik fel nekem, hogy politikusaink Kruscsevhez szaladnak, hogy biztosak legyenek megválasztásukban. Harmadszor pedig nem hiszem el, hogy a 40 éven keresztül folyó rosszindulatú hazugságokat a szovjet-ellenes propagandát, amit az úgynevezett “szabad sajtónk” folytatott, néhány hét alatt meg tudnák változtatni. A hires volt “for- móz^i” szenátor, a kaliforniai Knowland, — aki közben- újságkiadó is, — most sem adja fel fanatikus gyűlöletét és máris megkezdte Kruscsev elleni hadjáratát azzal, hogy véreskezti gyilkosnak hívja. (Ezt sohasem tette meg Chiang Kai-shek- kel szemben, pedig egész kínai községek lakosságát kiirtotta.) Kruscsev meghívását az orosz diplomácia győzelmének hívja. Ez talán igaz is. Igen fél, hogy rossz hatással lesz a “rab” népekre. . A fentieket figyelembe véve az az érzésem, egyben kérdésem is, hogy megengedhető-e, hogy ilyen vörösgyülölő fanatikusok esetleg egy másik szerajevói incidenst idézzenek elő és utat nyissanak egy harmadik világháborúnak és az emberiség pusztulásának!? Remélem, ha mégis ellátogat hozzánk az amerikai hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy olyan szerencsétlenségnek ne adjanak lehetőséget. Ne felejtsük el, hogy 1914-ben a szerajevói gyilkosság robbantotta ki az első világháborút. Ha nem vigyáznak ez megismétlődhet és világ- katasztrófát hozhat létre. Fehér Lajos Biztos léptekkel haladunk előre Tisztelt Szerkesztőség! Szívből kívánom, hogy ezen levetem mindnyájukat a legjobb egészségben találja. Én kitünően érzem magam. Járok, kelek az ország minden részében akadály nélkül és sok, sok helyet meglátogattam. Most Salgótarjánban vagyok, Nógrád megyében, a Salgó és Mátra-hegvség közelében. Ez a város 30—35 ezer lakossal bir. Három nagy gyára van. Acélgyár, üveg- és vasgyár s konyha- tűzhely gyár. A környéken sok a bányatelep. Mindenütt teljes erővel folyik a munka az üzemekben. Sürgés-forgás, építkezés, renoválás folyik mindenütt. Útépítés is folyamatban van, három- utvonalu autóutat építenek, amely a város főutcáján megy keresztül, a napról-napra növekvő forgalom lebonyolítására. Szemtanúja voltam egy kedves jelenetnek. A forgalmat lebonyolító rendőr vigyáz arra, hogy a járókelők, csak a megfelelő helyen keresztezzék az utcát. Észrevette, hogy egy öreg parasztasz- szony az utca közepén megy át. Utána fütyült sípjával, de az öregasszony rá se hederitett. Akkor utána ment a fiatal rendőr, megfogta a karját, majd azt mondta neki, “nénike itt nem szabad átmenni, csak a jelzett helyen”. Az öreg néni mérgesen kirántja karját és haragosan kiált a fiatal rendőrre. “Mit te akarsz engem tanítani, hogy hol kell és szabad átmenni, te taknyos, tel! A rendőr mosolyogva átkisérte az utcán, a járókelők pedig jót nevettek a jelenetem A régi rendszerben az öreg néni biztosan az arcán érezte volna a rendőr markos pracliját. Pár -nappal ezelőtt kapcsolták be a főutcán a neon-világitást. Nemcsak a járda szélét, hanem az úttest felét is világítja olyan erősen, hogy a járdát és az egész útvonalat nappali fénnyel árasztja el. Befejezték a gépipari tchnikum hatalmas épületét, 60—70 nágy ablaka van a magas földszint és két emeletet elfoglaló épületnek. Építik az uj nemzeti bank fiókját, rengeteg két-há- rom emeletes erkélves ház épült és muskátlival virágzó ablakok mindenütt. Gomba módra nőnek a privát családi házak. Az állami áruház telve van árucikkekkel és vevőkkel. A szőnyegosztályon egy egész halmaz kétcentiméteres vastagságú kínai és perzsa szőnyeget láttam, pedig ez csupán egy vidéki áruház. \ falvak és a bánya lakossága ingyen utazhat a városba, egy vicinális vonaton, 5—6 személykupéban, mindegyik 16—20 ülőhellyel. Alacsonyak a kocsik, de az ülés igen kényelmes bennük. Három alagút köti össze a vidéket a várossal. Bikalik bányáról 1,100 méter az alagút. Etesi alagút 1,400 méter, a baglyosi alagút 5—600 méter. Az a kis vonat minden órában közeledik és villanymotor huzza, a bányászokat munkahelyükre is djitalanul viszi. Autóbuszközlekedés is van minden órában, két forint 30 fillérbe kerül mindössze. A falusi asszonyok batyuval mennek be az autóbuszba, ezért nem kell külön fizetni. A körülmények nagyon jók, sokhelyen van mosógép; rádió minden bányász házában van. Már autókat is vesznek ä bányászok. A szovjet és Skoda autók nagyon terjednek, dacára a magas áraknak. 65—70 ezer forint egy “Moszkvics” szovjetgyártmányu négyajtós autó. Rengeteg a motorkerékpár és persze a rendes kerékpár. A bánya és általában a nehéz iparban a nyugdijjo- gos kor 55 év a férfiaknál és 50 az asszonyoknál. Máskülönben 60 és 55 óv a nyugdíj jogos kor. Az üzletek, a cukrászda és a sörözők telve vannak Mindenütt sürgés-forgás, biztos lépéssel haladnak előre és építenek. — üdvözlettel: S. F., Pittsburgh Tisztelt Szerkesztőség! E hó 22-én ünneplem 80-ik születésnapomat. Eléggé jó erőben és egészségben. Ha igy maradok akkor a 100 évet is leélem e földi paradicsomban. Örömöm azonban csak akkor lesz tíljes, ha szerény tehetségemhez képest, hozzájárulok az eszme barrikádokon harcoló Magyar Szó fenntartásához. — Mellékelek 10 dollárt. Munkástársi üdvözlettel: B. Gallé Szerk. üzenet: Kívánjuk, hogy erőben, egészségben és boldogan ünnepelje még évtizeden keresztül születésnapját. A Magyar Szó összes munkatársai Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapunk meghoszabbitására az egyévi előfizetést és azonfelül 5 dollárt a lap javára, hogy továbbra is hirdethesse azt amire mindnyájunknak olyan nagy szükségünk van, a békét. Csak folytassa a tanító munkát az eredmény nem marad el, lapunk nagyon jó, de ha még jobb lesz azzal csak jót csinálunk. Most pedig itt küldök 5 dollárt a kalendárium megjelenésére és egyet előfizetésére. Üdvözlök minden olvasót, aki a haladó szellemű ek táborában van. Szeretettel: Ablonczy Pál és neje Julia Nem minden ujamerjj(ás rossz ember Alant közöljük kivonatosan D. B., Cleveland, ujamerikás levelét: Tisztelt Szerkesztőség! 1942 tavaszán az orosz frontra vittek mint gépkocsivezetőt. Teherautóval jártam Kurcztul Csugolyevig. Magyar zsidó munkaszolgálatosok vágták ott a fát részünkre. Beszélgettem velük, élelemért és cigarettáért könyörögtek. Tilos volt, de mindig adtam nekik. Onnan Kharkovba vittek, mellettem orosz hadifogoly volt beosztve. A 230 kilométeres utón rengeteg orosz civilt vettünk fel, elvittem őket ahova menni akartak. Nem győztek eleget hálálkodni. Egy magyar munkaszolgálatos zsidó szólított meg egyszer. Megszökött századától és kérte, hogy vigyem el Kharkovba, megtettem. Visszavonuláskor Kievbe kerültünk. Műhelyt adtak a németek, de fát nem. így annak fuvarozására osztottak be. Az erdőben volt a fatelep. Itt is sok oroszt felvettem. Egyszer egy> lengyel nő kért, hogy segítsem leányával megszökni. A németek hurcolták őket ide1 munkára. Elrejtettem őket a deszkák közé, úgyhogy kis fülkét csináltunk részükre és a németek, bár vizsgálták a kocsit, nem vették észre. Mondanom sem kell, hogy az életemmel játszottam, de segíteni akartam rajtuk. 43 őszén leváltottak. Mielőtt hazamentem felkerestem a zsidó munkaszolgálatosokat és valamennyinek levelét vittem haza családjukhoz. Az egyik Simon György festő volt, aki ma is Budapesten, Lenin körút 36 szám alatt lakik, bárki irhát neki. ’44-ben a Mária Valéria, ma Killian laktanyába osztottak be, mint fel nem robbant bombaszedőt. Sok amerikai repülőt lőttek le abban az időben. Több repülőt vittem be, mikor kiugrottak a zuhanó gépből. Az egyiknek mindkét karja tövig égett. Lábtöréssel is vittem egyet. Szívesen megszöktettem volna őket, de arra nem volt alkalom. Ki tudja haza kerültek-e valaha? ’44 március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Rengeteg embert elfogtak. Köztük volt főnökömet Engel Ármint is. Megtudtam hová vitték, egy katona barátommal érte mentem a Rökszilárd utcai iskolába. Az őrnek azt mondXewdeJc a swthsxtökö^ ... . . , , ywv%wv*w»vwvwww\vvw*vv Az ebben a rovatban kifejtett neze- $ Olvasóink j: tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak Ü a szerkesztőség álláspontjával \ a közügyekhez §
