Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-12 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 12, 1959 3 ßgfüssjSLS as iskolákban E. Merül Root könyve ‘Brainwashing in the Highschools” megindította a reakciósok hadjára­tát New York és környékén az iskolákban hasz­nálatban levő tankönyvek ellen. A “N. Y. Daily News” kezdte meg röviddel Root könyvének meg­jelenése után. Felsorolt 11 amerikai történelem könyvet — Root listájának alapján — kifogáso­kat emel ellenük és felszólította a szülőket, vete­rán alakulatokat és másokat, hogy gyomlálják ki ezeket a könyveket a helyi iskolákból. Patterson, N. J.-ben az iskolaszék egy tagja vizsgálatot indított az ottani iskolákban használt tananyag ellen; de a tanfelügyelő és az igazgatók kijelentették, hogy meg vannak g/őződve a tan­könyvek értékes tartalmáról. Babylon, L. I-on az American Legion 94. sz. osztálya követelte a “The Making of Modern America” cimü könyv átvizsgálását, miután az egyik szülő “amerikaellenesnek és kiíogásolandó- nak” nevezte azt. A könyvet az iskolaszék át­vizsgálta és úgy döntött, hogy tovább is haználni fogják. Patchogue, L. I.-on két tanító ellen indított hajszát az ottani Legion Post mert azok ellenez­ték, hogy a tanítást a “hűség fogadalommal kezdjék minden reggel. Az iskolaszék tisztázta a anitókat, de a Legionerek tovább piszkálták az ügyet. Összeütközésbe kerültek a Veterans of Foreign Wars lokállal, amely megvédte a tanító­kat. £:z atamhbaniások bsszíinletésséri Mrs. F. D. Roosevelt, Noi’man Thomas, tudó­sok, lelkészek, szerkesztők, üzleti- és szakszer­vezeti vezetők, 22 aláírással ellátott levelet küld­tek Eisenhowerhez, Kruscsevhez és Macmillan angol miniszterelnökhöz, amelyben az atomrob­bantás beszüntetését kérik, még akkor is, hogy­ha a csalás eshetősége fennáll. “Minden egyezményben benne van a kockázat­nak a lehetősége, de a fegyverkezési verseny folytatásában sokkal nagyobb kockázat rejlik,” mondja a levél. “Nemzetek, amelyek H-bombák és távlövegek készítésére tudják tudósaikat moz­gósítani, kell, hogy képesek legyenek arra, hogy mindenkinek megfelelő ellenőrző rendszert léte­sítsenek.” üafai a civiliikíé Az egyenjogúságért folytatott harcok századá­ban, Svájc férfi polgárai még mindig ragaszkod­nak a nők alacsonyabbrendüségéről alkotott, s évszázadok óta gyakorolt előítéleteikhez és 1959- ben arra szavaztak, hogy nőknek nem adják meg a szavazási jogot. Szegény svájci férfiak! Tény­leg azt hiszik, hogy ezzel megtartották saját kép­zeletbeli felsőbbrendűségüket? ★ Minnesota állami szenátusában egy törvényja­vaslatot nyújtottak be, mely arra kéri az állami törvényhozást, hogy korszerűsítse törvényköny­veit. Ugyanis az egyik rendelet még mindig tilt­ja a nők részvételét a szavazásban. Am a minne- sotai nők ennek ellenére szavaznak azóta, amióta az alkotmány 19. módosítása 1920-ban szavazó­jogot biztosított számukra. EMLÉK SZEL-E TESTVÉR? Munkás, bányász, farmer, kereskedő, hiva­talnok öregamerikás testvér, emlékszel-e azok­ra a régi időkre, amikor 9—10 éves gyerme­keket dolgoztattak gyárakban, bányákban, far­mokon, “sweat shop”-okban? Emlékszel-e a régi időkre, amikor 10—15 cent órabér* fizettek gyermekeknek és felnőtt munkásoknak, munkásasszonyoknak? Persze, hogy emlékszel! És biztosan emlékszel a véres harcokra, ame­lyet szervezett munkások folytattak a jobb, biztosabb jövő reményéért, — a jövő nemze­dékért. EBBEN A JOBB, BIZTOSABB JELEN­BEN MÉG MINDIG DOLGOZTATNAK 9—10 ÉVES GYERMEKEKET ÉS MÉG MINDIG DOLGOZTATNAK 16 CENTES ÓRABÉRÉRT. Azt kérdezed, hogy HOL? A világ leggazdagabb országának leggazda­gabb államaiban! Ha érdekelnek a részletek, figyeld a legköze­lebbi számokba EHN “Ahogyan én látom...” rovatát, ahol majd részletes beszámolót olvas­hatsz ezekről az állapotokról. Ili 181 IMliilíS KÖN¥0tfl8ÖMfI0Z Jflf = Mrs, Jo Caro, lélektani' társadalmi munkás, (social worker) tanácsadó és kutató, a Society for the Investigation of Human Ecology-nak do! gozik. (Ecológia a biológia egy ágazata, amely tanulmányozza a környezet hatását a szerves életre. Human Ecology, az ember és környezete viszonyát tannlmányozza.y Mint ilyen, Mrs. Caro természetesnek vette, amikor múlt év december 30-án, Szilveszter előtti nap, este megszólalt a telefon és valaki tört angol szavak- zuhatagával kérte segítségét. Annyit megtudott belőle, hogy egy magyar menekült beszél hozzá, akinek sem élelme, sem pénze, sem fekhelye, sem állása nin­csen. — Na, ezt könnyen megoldom —, gondolta, amikor a telefonhallgatct visszahelyezte. Elvégre ■ a városban vannak ilyen ügyek elintézésére szolgáló intézmények. Ez az eset különösen a szakmájába vágott. A Society for the Investiga­tion of Human Ecology éppen annak a kikutatá­sával bizta meg őt, — és ő már augusztus óta dolgozik ezen — hogy találjon magyarázatot ar­ra, hogy az 1956-os “magyar forradalom” mene­kültjei miért mennek vissza hazájukba? Mrs. Cai'o egy hónappal később igy beszélte el a N. Y. Post egy riporterének azt a sok gátlást, amit az emberi szenvedés iránt érzéketlen bürok­rácia az ő jóakaratu igyezetének útjába állított és ami teljesen magzavarta a jótékonysági intéz­mények emberbaráti munkájáról eddig alkotott véleményét. Nem beszélve arról a csalódottság­ról, amit Jónás Imre (a 19 éves fiatalember álne­ve, fél igazi nevét használni, mondja a riporter) érzett álmainak országában. — Imre azóta ismert, mióta vele és Árpád nevű fivérével találkoztam. Akkor csak a 21 éves Árpádot kérdeztem ki, hogy miért akar vissza­menni Magyarországra, hiszen az óriási kockázat volna a számára. —Amikor ez este találkoztam Imrével, Árpád is vele volt. Mindketten mélyen lesújtottalak látszot­tak. Árpád (ugvlátszik sikerült annakidején lebe­szélni őt a hazautazásról — szerk.) előzőleg el­vesztette munkáját Clevelandon és belépett a U. S. Army-ba. Amikor nyolc hónapi szolgálat után kikerült a hadseregből, elhatározta, hogy mégis visszamegy Magyarországba. Azóta is kereste en­nek a módját. Végre elhatározta, hogy elmegy Washingtonba a magyar követség segítségét kérni. — Amióta Árpád a katonaságtól visszajött Im­re tartotta el mindkettőjüket a 40 dolláros heti béréből, amit a Queens General Hospital konyhá­ján keresett. A házbérrel visszamaradtak. Két nappal azelőtt Imrét elbocsátották munkájából, mert az arcán kiütések támadtak. — A lakásukból kitették őket. A két fiú azt mondta nekem, hogy egész nap egyjk jótékony-. sági intézetből a másikba mentek, hogy elpana­szol jaki helyzetüket. Megértették őket vagy sem. ugylátszik, hogy a válasz mindig egy vo't; “nem tehetünk értetek semmit”. Árpád elhatározta, hogy “addig ülünk itt, amig nem kapunk segítsé­get”. Több irodában leültek, de hívták a rendőr­séget és menniök kellett. — Elvittem Árpádot az autóbusz állomásra, ad­tam neki 10 dollárt és útnak indítottam Wash­ingtonba. (Legutóbb egy dec. 31-én keltezett le­velezőlapon adott élet jelt magáról, amelyben azt Írja, hogy ez az utolsó üzenete ebből az ország­ból.) — Azután nekikezdtem, hogy sürgős segítsé­get találjak Imrének. — Felhívtam a Férfi Menhelyet; azt mondták, hogy nem vehetik be, mert még nincs 21 éves. — Felhívtam a Gyermek Menhelyet, ott nem vehették be, mert a hely zsúfolt volt. Azt mond­ták, hogy a Férfi Menhelyre kell mennie. — Felhívtam a rendőrséget. Megígérték, ho^y elküldenek egy rendőrt. Két óra múlva megér­kezett egy rendőr. Ebben az egész ügyben egy csoda történt: a rendőr tudott magyarul. — A rendőr azt mondta, hogy csak egyet lehet csinálni, Imrének a Férfi Menhelyre kell mennie. Itt aztán kezdetét vette az a tétel, amit minde­nütt megismételtek: “Szégyen volna a fiút a Fér­fi Menhelyre küldeni, hiszen ott még a cipőt is lelopják a lábáról”. A rendőr arra kért, hogy próbáljak privát se­gítséget találni, ö maga is felhívott egy lelkészt, aki vállalkozott egy éjszakai hotelszállást kifi­zetni. Másnap reggeltől estig jártam Imrével élelmet és szállást keresni számára. — Felhívtam a Catholic Charity-t: Január 9-re ígértek egy találkát — a „fiú nem tudta, hogy aznap este hol fog aludni. — A Department of Welfare azt tanácsolta, hogy vigyem a Férfi Menhelyre.. — A Community Welfare Council Information Service próbált segítséget szerezni, de hiába. — Az International Rescue Committee (ez a szervezet hozta ide a menekülteket) sajnos- sem­mit sem tehet. Az én költségeim fedezésére fel­ajánlott 20 dollárt. — A Juvenile Aid Bureau két órán keresztül 25 helyre telefonált szállásért, olyan helyekre, amelyeknek a Welfare Departmenttel megállapo­dásuk van: sehol nem volt üresedés. — A Committee of Hungarians in Exile, ami­kor hívtam már záróra volt, nem akartam tovább háborgatni kérésemmel. — Végtére egy magyar lelkésszel léptem érint­kezésbe, aki intézkedett. Imre elemehetett az összejövetelükre, ahonnan egy magyar család ma­gával vitte az ünnepnapra. Újév volt. Ez röviden annak a 24 órának története, amit Mrs. Caro jegyzeteibe beiktatott. Ezután még napokon és estéken át próbálkozott, hogy Imrét elszállásolja, hogy legalább alkalma legyen mun­kát keresni. Január 2-án a Welfare Dept, talált számára szállást január 7-ig. Az utána következő napok a félreértések lázálma volt. Az étkezési jegyekkel, amiket Imrének kapni kellett volna. A huzavona a pénzsegélykiutalásra, melyre szük­sége volt, amig munkát talál, a jótékonysági hi­vatalba való látogatások, aztán a felfedezés, hogy Imre túlsók pénzt kapott és vissza kell adnia belőle. Imre havonta két 38 dolláros csekket kai • Ebből hetenkint 12 dollár kell szobabérre egy olcsó ho­telben. Alig marad 90 cent napi élelmezésére, szappanra, mosásra, villanyospénzre semmi. Ami­kor Mrs. Caro utoljára látta Imrét, 9 cent volt a zsebében. — A legirónik.usabb az, hogy én száz dollárt költöttem rá, étkezésre, közlekedésre, hotelszobá­ra, mialatt eljártam az ügyében. Ha neki adtam volna a 100 dollárt talált volna magának szobát és talán munkát is, mielőtt elfogyott volna. — Azt hiszem, tudom már, hogy miért mennek a magyarok haza. Nem találnak megértést ná­lunk. önelégültek vagyunk, hogy idehoztuk őket. A mi felelősségünk volna baráti kezet nyújtani feléjük. Valamit tenni kellene. Legalább 700-an (??? szerk.) mentek már haza. Itt valami nincs rendjén, ha a 38,000-ből még ennyien is szíveseb­ben mennek vissza, mintsem itt maradjanak. Mrs. Caro kielégítő munkát akar végezni. Azt tervezi, hogy önkéntes bizottságot alakit, amely­nek tagjai foglalkoznak majd az elhagyatott me­nekültekkel, személyi és társas kapcsolatokat te­remtenek számukra, amelyek talán áthidalják azt a nagy űrt, mely köztük és a közösség, meg az ügynökségek között létezik. Emelkedett a bűnözések száma A newyorki rendőrség jelentése szerint 1958- ban a súlyos büntettek száma 5.2 százalékkal, a kisebb vétségek 3.4 százalékkal emelkedtek a vá­rosban 1957-hez viszonyítva. A fiatal bűnözők között az arány még ennél is magasabb volt. A 16 éven aluli korosztályban 11,570 letartóztatás történt. Ez 17 százalékos emelkedést jelent. A 16 —20 év közti korosztályban 18,750-et tartóztat­tak le, ami 22.5 százalékkal magasabb volt a ta­valyinál. FIGYELEM, OLVASÓINK! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap boríték­ján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 2-nél (február) korábbi, úgy az azt jelen i, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátra­lékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 EasL16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek la­pom előfizetésére (hátralékára) $...................-t Név: .......................................................................... Cim: ...................................................................... ■ ■—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents