Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-05 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 5 1959 Joseph North, ismert iró s a newyorki ‘Worker’ munkatársa három hetet töltött Kubában. Személyes ' tapasztalatairól irt riportot, amelyekből néhány kimagasló részletet közlünk: Kubában voltam fnár, még mielőtt szentelt földjére leptem. Amint repülőnk közeledett Havana felé, három fiatal kubai kibontotta a nemzeti zászlót — fehér csillag piros mezőben — és tér- denállva csókolták országuk jelképét. A repülő hazatérő utasainak ajkán feltört a nemzeti himnusz amint Havana lámpái feltűntek a homályban. “Kuba felszabadult” kiáltással szálltak ki a i gépből, sokan sírtak és én idegen létemre is át- éreztem a magasztos hangulatot. “Julius 26” karszalagos, szakállas katonák, fehér- és szinesbő- riiek üdvözölték a hazatérteket és vették át a kisdedeket a repülőről. Havana utcái éjjel-nappal zsúfoltak. A győzelem és szabadság tartja/ izgalomban a jjépet. Beszélnek, politizálnak, ahogyan csak egy évtizedes gúzsbakötésből szabadult nép tud gondolatainak kifejezést adni. A forradalom győzött s most nagy feladat vár rájuk, építeni kell az országot. Camaguey-ban, Santa Clara-ban, Oriente-ben beszéltem férfiakkal, asszonyokkal. Halottaikat keresik rendőrépületek pincéiben, erődítmények udvaraiban ássák ki a holttesteket. Santa Clara- ban ma 48 csontvázat találtak. Naponta bukkannak újakra. A gyilkolások évekig tartottak. Ne csodálkozzon senki azon, hogy a nép haragjában forradalmi igazságszolgáltatást követel. Havanában az uj rendőrkapitánnyal beszéltem. 27 éves, volt taxisofőr, két évet töltött a Sierra Maestro hegységben, fegyverrel harcolva a “ti- rania” ellen. Ezzel a szóval illetik Batista zsarnokságát, amely legalább 20.000 politikai ellenfelét tette el láb alól. Ifgenio Almajairos sok tragédiát látott, 4 fivére halt meg a “tirania” elleni küzdelemben. Átélt szenvedései visszatükröződnek szakállas arcán, mialatt emberekkel beszél, akik százával jönnek hozzá, különböző kérésekkel. Panaszosok, rokonaikat keresők, nyomtatott kérdőiveket töltenek ki. Szobájából — Batista volt rendőrfőnökének jólfelszerelt irodája — kilátni a Morrow Castle erődítményre, amelynek alsó folyosóin át, Batista előtt a vérengző Machadó a cápáknak vetette a lefogott unióvezetőket. Batista ennél is rosszabb volt, adja ma a világ tudtára Kuba népe. Almairos 500 kipróbált fiatal harcost, a Sierra Maestro és a földalatti mozgalom partizánjait választotta maga mellé. “Az uj rendőrök fegyver és rendőrbot nélkül fognak szolgálni,” mondja a főnök, “végre valóban a nép védelmére, nem pedig ártalmára lesznek kirendelve”. Egy a sok közül Beszéltem egy fiatal anyával, akinek tragédiája egy a sok közül. Carmen Martinez, munkásember felesége, két kisgyermek anyja, kezeit mutatta, melyeken ott vannak még a rendőrpisztoly nyomai. Havanában az utcán fogták el a rendőrök. Öt napig vallatták. Neveket, címeket akartak tőle. Senora Martinez nem vallott, semmit sem tudott. Verték rugdalták. Valahányszor magához tért, újra kezdték, nem kímélték a rézbütyköst. Egy hét után kiengedték és ő betegen is a Sierra Maestro felé vette útját, mint sokan mások, akiknek elszámolásuk volt a zsarnoki kormányzattal. Visszatérnek a kommunista vezetők 5,000 ember jelent meg Havanában az első tö- meggyülésen, amit a Szocialista Néppárt (kommunista) összehívott. Batista illegalizálta a munkások politikai pártját, vezetőit üldözte, gyilkolta. A Partido Socialists Popular elnöke, Dr. Juan Marinello, költő és tudós, volt országos szenátor és a többi vezetők: Bias Roca, Lazaro Pena, Anibal Escelante, Carlos R. Rodriguez, bujkálva, illegalitásban a munkásosztállyal együtt készültek Batista leverésére. Most büszkén üdvözölték a nép összetartásának győzelmét. A tömeggyülé- sen arról beszéltek, hogy az uj kormánynak szüksége van a politikai erők összetartására, a közép- és baloldali erők eorvségfrontiára, hogy a jobboldali reakciósok várható próbálkozásait legyőzze. A külföldi társulatoktól meg kell vonni az eddig élvezett előnyöket. A közszolgálati iparokat idegen kézről a nép tulajdonába kell juttatni. Éberen kell őrködni a szakszervezeti demokrácia megtartása és erősítése felett. A ESP napilapja “Hoy” (Ma) újra megjelent és a többi napilappal együtt árulják az újságárusok. A kubai nép uj mohósággal olvas újságot. “Hoy” egyik legnépszerűbb napilapjuk. Oldalain napvilágra kerültek a nép forradalmának eddig titkolt részletei. Fiainak és leányainak'"fegyveres küzdelmei, a civil lakosság földalatti mozgalmai. Munkások, parasztok, szellemi munkások alakulatain keresztül a titkos, röplapok milliói készülték és kerültek kiosztásra. t A nép kereste és megtalálta a módját, hogyan álljon ellen Batista ügynökeinek a polgári- és szakszervezetekben. Eusebio Mujal, akit Batista helyezett a kubai 'Munkásszövetség élére és 77 más ilyen tisztviselő Batista menekülése után 12 délamerikai követségen keresett menedéket. Népitélet napja Havanában Egymillió kubait láttam menetelni a Plaza de Armas felé, 'ahol a Palacio előtt a néphadsereg szakállas fiataljai állanak őrt. 1959 január 21-ét a Feltámadás Napjával tudnám csak összehason- litani. Bámulatot keltő csodálatos nap volt az, Egész nap jött-a nép, jött még akkor is, amikor már a Palacio előtti téren félreérthetetlenül kifejezésre jutott a nép akarata. Rengeteg feliratot hoztak magukkal, melyek összessége ebben foglalható össze: “Igen, Fidel, oldd meg a gyilkosokat. Fiainktól, lányainktól, barátainktól, apáinktól és szabadságunktól raboltak ó'H meg bennünket!” Nincs az országban egy csalad sem, amely ne siratna valakit. A fiatalok, kiket hajnalban az utcákon halva találtak, vagy a pálmafákon csüngve, a halottak, kiknek testéről nemzőszerveiket erőszakkal távolították el és azok, kiknek holttestét gazolinnal öntötték le és gödrökben égették el, ezekre emlékeztek és követelték az igazságos megtorlást gyilkosaikon. Ott voltam a Palace de Deportes-ben, ahol 18 ember jelenlétében Ítélkeztek Jesus Soso Blanco, Batista tábornoka, 110 ember gyilkosa felett. ,12 óra hosszat folyt a tanuk felvonulása, akik ujjal mutattak Blancora és elmondták, hogyan égette le házaikat, gyilkolta le férjeiket, apáikat. Hallottam egy 12 éves fiú szavait: “Apám karján csüngtem, amikor ez a Commandante kivezette. Apám ideadta gyűrűjét és óráját. Ez az ember megölte apámat!” A nép akarata teljesül Kubában Egy másik hatalmas tüntetés a Munkások Országos Egységfrontja szervezetében vonult a nagy Fehér Ház elé. Havana szakszervezetei, munkások a város minden iparából, országuk és szakszervezetük zászlaját lobogtatva, támogatásukról biztosították az uj kormányt. Intézkedést kértek, hogy Mujol-hoz hasonló árulók ne menekülhessek meg többé, úgy, hogy külföldi követségeknél bújnak meg. Főleg azonban, ők is forradalmi igazságtételt követeltek a nép gyilkosai felett. Uruttia elnök és Fidel Castro kijöttek az erkélyre és beszéltek a munkásokhoz. Óriási tapsvihar fogadta őkét. Akkor történt, hogy az esthomályban hazatérő galambok Castro vállán pihentek meg, mialatt beszélt. (E szimbolikus jelenet fényképe számos napilapban megjelent). Castro kiemelte, hogy Kuba nem lesz többé az imperializmus járma alatt. Sorsát ezentúl saját maga fogja intézni. * Raul Castroval beszélgetek Santiago de Cuba a lilás ködben úszó Sierra Maestro hegység lábánál fekszik. A legtöbb emberáldozatot hozta a forradalomért. Itt is a forradalmi igazságszolgáltatásért tüntet a tömeg. Raul Castro vezeti őket és mögötte anyákat látok, akik már nem siratják veszteségeiket — a könnyek ideje elmúlt —, hanem felemelt fővel viszik a zászlót, amely Kuba újjáépítését hirdeti. Raul Castro a parancsnokság épületében fogadott. A törékenységig karcsú 29 éves fiatalember borbélyt-nem-látott szakállas arcából józan, nyugodt szempár tekint reám. Amikor beszél, arca nem heviil ki, mint bátyjáé. Komolysága vetekedik bátorságával. Raul (mindenki első nevnkön szólítja a Castro- fivéreket) köszönetét küldte az amerikai haladó- szellemű sajtó olvasóinak és mindenkinek, aki az Egyesült Államokban támogatja forradalmukat. Tisztelettel gondol minden közlönyre, amely megírja az igazat és visszautasítja a “vérfürdő” hazugságát, amely ott lábrakelt a forradalom győzelme óta. Kérdésemre, hogy mik a fő célkitűzések, a kö- \etkező sorrendet említette: Felépíteni a hadsereget, amely tisztakezii, népszerű és demokratikus lesz és képes lesz megvédeni'a forradalmat; lépéseket tenni a társadalom fejlesztésére, főleg földreformmal, megerősíteni a nemzet-gazdaságot és prosperitást adni a népnek, melynek túlnyomó része paraszt; ügyelni arra, hogy a kormányt becsületes és hazafias kubaiak vezessék; visszaszerezni a Batista és követői által ellopott sokmillió dollárt; bevezetni a gyors iparosítást, amely magasabb életszínvonalat fog biztosítani az elszegényedett tömegeknek, a sziget nagyszámú munkanélkülijének. Elmondta, hogy az imperializmus segítségével minden eddigi forradalmat megcsonkítottak. Most nagyobb lehetőség van ennek elkerülésére. Le kell rázni az imperializmus jármát, minden “tirania” kutforrását és a tömegek nyomorának ‘ okozóját. Kubának most szüksége van minden nép demokratikus támogatására, de különös az Egyesült Államok népének táipogatására, amelynek lelketlen monopóliumai óriási hasznot húztak és húznak most is abból, hogy a szigetet kizsákmányolják. “Ez minden, amit akarunk”, mondotta Raul mosoly nélkül, “békét magunknak és a világnak; prosperitást Kubának, amit megnyerhetünk, ha visszaszerezzük jogainkat saját természeti kincseinkhez; népünk demokratikus boldogságát.” 1940-ben is jártam Kubában. Akkor a -közeli Manzanilloban a város kommunista polgármesterével beszéltem, aki ismertette velem a “yan- qui” imperialisták nyomort teremtő működését. Most szomorúan vettem tudomásul, hogy a polgármester is áldozatul esett az imperializmus által támogatott Batista-terrornak. Holttestét megtalálták a többi kiásott áldozatok közöt. Kuba uj kormányában a vezetők a középosztály tagjai a bár bírják a nép bizalmát, a munkásosztály, a parasztság, a szellemi munkások, diákok nincsenek benne képviselve. Egyelőre a nagybirtok, a külföldi nagyvállalatok — a közszolgálatok, a gazdag bányák, a legnagyobb cukorültetvények és gyárak tulajdonosai •— háborítatlanul folytatják előbbi kizsákmányolásukat. A nép forradalma a földet a közszolgálati iparokat a maga tulajdonául akarja. Hogy a monopóliumok félnek ettől, mutatja az a hamis tiltakozás, amit a “vérfürdők” felett megindítottak. Ezért van ma Kubának nagy szüksége a demokratikus népek támogatására. KI kicsoda? A fiatalember alig néhány hete volt csak a vállalatnál, amikor valamilyen okból vagy ürügyből megtörtént az első “rendezvény”. Valakinek valami jubileuma volt, vagy születésnapja, a fiatalember nem is tudta pontosan, mindenesetre köte- lességszerüen és szívesen megjelent a szórakozáson. A műsor kitűnő volt, a büfé elsőrangú és nem is drága és végül következett a tánc és a fiatalember szenvedélyes táncos volt. Egymásután felkérte a csinos kartársnőket, először azokat, akiket már ismert, azután azokat, akiket még nem ismert, de látta, hogy jól táncolnak és szemrevalók. Volt ott egy nagyon elegáns, nem egészen fiatal, de még mindig jóképű asszony, azt is felkérte. Nagyszerűen táncoltak,‘kitünően érezték magukat és a fiatalember nyílt őszinteséggel igy szólt partnernőjéhez: — Ragyogóan táncol, kedves kartársnő és én bizisten jól mulatok, csak ha annak a felpuffadt vezérigazgatónak az arcát pillantom meg, akkor fog el a düh! Az eddig mosolygós asszonyka villámló szem-, mel hirtelen megállt, abbahagyta a táncot és rá- , sziszegett a fiatalemberre: — Tudja, ki vagyok én? — Nem. — Én vagyok a vezérigazgató felesége. A fiatalember nem vágott különösebben értelmes arcot, de aztán suttogva megkérdezte: — És ön tudja, hogy én ki vagyok? — Nem. — Hát ennek igazán örülök — mondta a nyájas fiatalember és könnyed udvarias meghajlás után hirtelen eltűnt a legközelebbi kijárat felé. Nádas József ^VWWWWWV\VW\ w*\v»vvwwv*vvwwww*vwv*v\ w Vigyük sikerre a Magyar Szó lapépitési kampányát! Mit láttam Kubában?
