Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-29 / 5. szám
Thursday, January 29 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 “FREE ENTERPRISE’1 MAGYARORSZÁGON Ellopták a nyereségrészesedést, a tolvajok zavartalanul fosztogatták az Újpesti Gyapjuszövögyárat — Magyarországi riport — Idősebb férfi, zsákkal a vállán gyanúsan lopakodik, de már késő. A rendőrjárőr igazoltatja. A zseblámpa világánál olvassa: Hanzel István, az Újpesti Gyapjuszövőgyár portása. A zsákban kenyér- és papírhulladékkal álcázva, 46 méter értékes gyapjúszövet lapul egy végben. Rafinált gyári szarkák A járőr Hanzel Istvánt előállította az újpesti kapitányságra. S igy Hanzel nem mehetett el a Nyugati melletti büfébe, a megbeszélt találkára. Elmentek helyette a rendőrnyomozók, hogy mégse várjon sokáig Kóczián István művezető a közösen lopott szövetre. S a hajnali igazoltatás nyomán, egy szervezett biinbanda garázdálkodására derült fény az Újpesti Gyapjuszövőgyárban. A gyár négy művezetője a portásokkal és a gyári rendésszel összejátszva, már öt év óta dézsmálta a vállalat termékeit. Derekukra csavarva, aktatáskában és gépkocsin vitték ki a méterárut a gyárból. S amikor a hátsó kapun távozott a gépkocsi—az itteni portásokkal nem játszottak össze — Baschán rendész biztosította a “szerzemény” útját. Elkísérte a hátsó kapuig, s figyelmeztette a portásokat: — Engedjék ki nyugodtan, fii van a zsákban. A könnyű siker láttán mindinkább vérszemet kaptak a banda tagjai, és mind arcátlanabbul loptak. Egy 36 méteres vég Szojvaszövet minőségét nem tartották megfelelőnek, visszavitték hát a gyárba. Elvittek helyette jobbat, tizet. Azután a gyárkapuhoz rendelték az orgazdákat, akik közvetlenül a megvesztegetett portásoktól vették át a lopott árut. A gyapjúszöveteket mintegy 30 orgazda és felhajtó: szabómesterek, italozó és lóversenyző cimborák segítségével értékesítették, < így történt. A társadalmi tulajdon súlyos megkárosítása ez. Ami az egészen elgondolkoztató, miért csak egy véletlen igazoltatással lepleződött le a fosztogatás? Miért narancshéjon kellett a bűnösöknek elcsuszniok és miért nem fedezték fel már korábban üzelmeiket a tett színhelyén, -H gyárban. Hogyan tűnhettek el a szövetek Cégszámra, nyomtalanul, anélkül, hogy valahol jelezték volna a hiányt? A szövet eltűnik, a kimutatás stimmel Az újságíró az Újpesti Gyapjuszövőgyár kikészítő üzemében érdeklődik;. Hogyan dézsmálhatták évekig büntetlenül a, gyár vagyonát ? Először Karsai üa*9jjh vezetőtől várunk választ. — Elképzelhetjfr'ÍFogy megdöbbentett az eset. Négy művezetőim “bukott le” egyszerre. Másfél évig dolgoztára velük együtt, de bevallom, nem gondoltam. Bogy ők... Találtunk mi néhányszor háromméferes sző vet darabokat eldugva a gépek között "^Ebből következtettünk is a lopásokra. Ilyenkor közösen hajszoltuk a tolvajt. Az orrunk- náLTfogva vezettek minket. . . — Hátnem tudták pontosan mikor, hány vég szövet tűnt el, illetve a végből hány métert vágtak le az üzemben? — Nem, nem tudtuk. Ki is gondolná, hogy a szövet végszámra eltűnhet. __? Semmivel sem érthetőbbek az ilyesféle válaszok azoknál, akiknek egyetlen feladata a számszerű ellenőrzés és a pontos nyilvántartás. Mert nyilvántartás az volt (bár 1957 elején, mint “forradalmi vívmányt”, egy időre eltörölték!). A számok kimutatják, mikor mennyi szövet kerül át az egyik üzemrészből a másikba, s végül, hogy hány vég anyagot vesz át a készáruraktár. Hogy ne lehessen a végekből tetszés szerint levágni, régi gyakorlat szerint “tolvajcsikkal” kezdik és fejezik be a vég szövését. Ha össze is megy néhány méter anyag gyártás közben — a csikók megmutatják, hogy hiányzik-e belőle vagy sem. Meglehet, hogy okkal hiányzik, de ezt megfelelő (selejtezési mintavételi) bizonylatok igazolják. Sajnos azonban, a bizonylatokat nem vették komolyan. S mint a vizsgálatokból kiderült, a nyilvántartásért felelős személyek is inkább kétség- bevontak saját munkájuk megbízhatóságát és a számok hitelességét, semmint feltételezzék, hogy dézsmálják a köz vagyonát. — A nyilvántartást csak önmagáért vezették — erősiti meg a tapasztalatokat Kovács Imre, a gyár néhány hónapja kinevezett igazgatója. — Ügyeltek arra, hogy a bevételek és a kiadások egyensúlyban legyenek. Ha véghiány mutatkozott — azt is elkönyvelték valahová. Mondván, “úgyis elírásból ered” vagy pedig összecserélték a több száz végszámot. Elvégre is — érveltek — a vég el nem veszhet. Miért engedtek szabad kezet a tolvajoknak? Mivel sem az eltűnt végek, sem a végből levágott gyapjúszövet nem hiányzott senkinek, a lazaságok és a liberalizmus rafinált, becstelén vámszedői kedvükre lophatták a közösségi vagyonát. A bűnszövetkezet 857 méter szövöttel, 300 kilogramm fonallal, összesen 337,6J0 forinttal károsította meg a népgazdaságot. Pontosabban, ennyit sikerült a rendőrségnek évekre visszamenően kideríteni és bizonyítani. Valószínű, hogy a kár ennél jóval nagyobb. A bűnösök most a törvény előtt felelnek és megkapják megérdemelt büntetésüket. Van azonban a dolognak másik oldala is, ami nem a bűnüldöző és az igazságügyi szervekre, hanem a gyár kollektívájára és a társadalom- ralartozik. jr' A kikészítő üzem 200 munkását ugyanúgy foglalkoztatja a bűnügy, mint az, hogy a jelek szerint nem lesz a gyárban nyereségrészesedés. A két dolog szorosan összefügg. A becslések szerint csupán a múlt évben 150,000 forintot érő árut loptak el. Ha ennek csak 'a felét osztanák szét az üzem dolgozói között, ákkor is majdnem 400 forint jutna egy-egy “munkásra. így viszont nem lesz semmi: ellopták a nyereségrészesedést! A dolgozók felháborodása, a tolvajokat súlyosan elmarasztaló véleménye érthető. — Mi igyekeztünk, javítottuk a termelést, takarékosan bántunk az anyaggal — mondja Tamás Laj'oSné, szakszervezeti bizalmi. — S ami többletnyereséget igy összegyűjtöttünk, néhány mihá^zna rossz ember zsákszámra hordta ki a gyárból nemcsak a gyár, nemcsak a “mennyiünkét. És nem is megélhetésre, nem kenyérre kellett nekik. Ittak, nőztek, lóversenyeztek. Kóczián jókedvében még nagylelküsködött is: “Gyertek cimborák, fizetek. Nyertem a lóversenyen”. Az bosszant bennünket leginkább, hogy mindezt arcátlanul a szemünk előtt művelték. S mi tűrtük. .. Jó, hogy a széket nem lopták ki alólunk. . . Fenyők és szomszédok — Magyarországi riport — Nyáron is, de különösen télen tűnik ki színével, méltóságteljes pompájával a kertek téli dísze, a fenyőfa. Illatával, szépségével egyaránt belopódzik minden ember szivébe. Éppen ezért lepődtünk meg akkor, amikor Gönczi János jászkiséri olvasónk sorait olvastuk. Azt írja, hogy két fenyőfája 28 éve áll a helyén. Eddig még senkinek nem ártott, a szomszédnak sem volt vele baja. De most, hogy megromlott a viszony közöttük, a szomszéd a fenyőfák ellen esküdött bosszút. Ki akarja vágattatni a fenyőket, hiszen tudja, hogy haragosának ezzel okoz legnagyobb fájdalmat. Az ügyben a helyi tanácshoz folyamodtak, de az a fák kivágására utasított. Fellebbezés ment a járási tanácshoz, de az vagy figyelmen kivül hagyta a kérést, vagy az állásfoglalásban határozatlan. Nem tudjuk, kinek van igaza, de a fenyők védelmében szót kell emelnünk. Hiszen bűn lenne csupán nézeteltérések miatt 28 éves fenyőket kivágni. Nem hisszük, hogy ezt a haragos szomszéd is komolyan gondolja. A harag enyhülhet, sőt el is múlhat, s ne legyenek a fenyők az áldozatok, hanem mint a szeretet és megbékélés jelképei még sokáig gyönyörködtessék a két szomszédot és az arra járókat. A BüKK-HEGYSÉG erdőségeiben régen volt olyan gazdag cser-, tölgy- és bükkmakk-termés, mint az idén. Ennek köszönhető, hogy a vadállomány igen jóltáplált. Az állatok a vékonyabb hóréteg alól kikaparják a makkot, de biztonságosabb átteleltetésükre a Keletbükki Állami Gazdaság rezervátumában a vadcsapások mellett 32 etetőt és 150 sózót állítottak fel. A téli etetésre 200 mázsa bükkmakkot, 250 mázsa lomb- és 2Ö0 mázsa szálastakarmányt gyűjtöttek. Tájékoztató a Magyar Takarékpénztár 1953. évi mérlegéről — Magyarországi riport — A dolgozók életszinvonalának emelkedésével, a falusi lakosság bizalmának növekedéséről ad számot az Országos Takarékpénztár 1958. évi mérlege, amelyről múlt héten tartott tájékoztatót László Andor, az OTP ^Vezérigazgatója. A tavalyi takarékbetétállomány növekedése szinte egyedülálló az OTP történetében, egyetlen év alatt 1 milliárd forinttal emelkedett a takarékállomány. A betétkönyvek száma 300 ezerrel több, s az egy lakosra jutó betétösszeg kétszerese az 1957. évinek. Igen népszerűek az üzemi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak. 1958-ban a bérből és fizetésből élő dolgozók 15 százaléka vett részt a mozgalomban; 360 ezer taggal 3,300 KST működött. A befizetett összeg, meghaladta a 270 millió forintot. A Kölcsönö^-Segitő Takarékpénztárak az év során 197 millió forint kölcsönt nyújtottak tagjaiknak. Bevált a takarékosságra nevelés uj eszköze, az iskolai takarékbélyeg-akció. A tanulófiatalok az 1957—58-as iskolai évben 50 millió forintot gyűjtöttek össSfe, s az idei tanév első négy hónapjában már 30 millió forintnál tartanak. ^áf'takarékbetétállomány nagyarányú növekedése lehetővé tette, hogy az OTP építési, vásárlási és egyéb célokra 3 milliárd forint hitelt nyújtson a lakosságnak. Legtöbben a családi ház építéséhez nyújtott hitelt vették igénybe. Az előzetes adatok szerint tavaly 20,500 lakást építettek fel OTP-kölcsön segítségével. Az építkezésekhez a lakosság 1 milliárd 100 millió forinttal járult hozzá. Érdekes az építtetők statisztikája. A családiház-épitők 63.5 százaléka statisztikája. A családiház-épitők 63.5 százaléka alkalmazott és 5.2 százaléka művész, kisiparos és egyéb foglalkozású. 1958-ban több mint ezer öröklakás talált gazdára. Az öröklakást vásárlók nagy része művész, orvos, mérnök és egyéb alkalmazott, de sok munkás is van köztük. A bányavidékeken 1958-ban 2,100 bányászlakást adtak el. Még csak szeptemberben kezdődött, de a dolgozók körében máris népszerű lett az áruvásárlási részletakció, amelyet négy hónap alatt 100 ezren vették igénybe 200 millió forint értékben, s főként műszaki árucikkeket vásároltak. Az idén a részletakciót tovább szélesítik. Uj vonás volt az OTP munkájában a községi tanácsoknak nyújtott hitel. Eddig 300 helyi tanács körülbelül 50 millió forint kölcsönt vett fel faluvillamositásra, vízvezeték, ut, vagy járda építésére. A hitelt a községfejlesztési alapból fizetik vissza. Jelentős összegeket juttattak a vízgazdálkodási társulatok megsegitésére is. H*. A tájékoztató foglalkozott az OTP idei terveivel is. Már az év első napja arra engednek következtetni, hogy a lakosság betétállománya eléri, , sőt túlhaladja az 1958-ast. A megnövekedett forgalom miatt, januárban és februárban 12 uj takarékpénztári fiókot nyitnak. Az Országos Takarékpénztár továbbra is segítséget nyújt az építkezőknek. Lakásépítésre előreláthatóan 620 millió forint kölcsönt adnak ki, s hogy minél több dolgozó építhessen magának, igen előnyös feltételek mellett lakásépítő szövetkezetek alakulnak. A fővárosi tanács által kijelölt területeken olcsó telkekhez juthatnak az arra jogosultak. A tervek szerint Budapesten 1400, vidéken pedig 200 öröklakást adnak át s Budapesten 1800, vidéken 200 újabb lakás építéséhez kezdenek hozzá. A tanácsok községfejlesztési céljaira nyújtott összeg háromszorosa lesz a tavalyinak: 150 millió forinttal segítik a falu gazdasági és kulturális fejlődését. Az OTP 1959-ben négy alkalommal rendez békekölcsön-sorsolást. Márciusban és szeptemberben az L, V. és VI., mig júniusban a II., III. és IV. békekölcsön kerül sorsolásra. A kötvénytulajdonosoknak az idén 350 millió forintot fizetnek ki.-*WWWWVWWWV%W*WWWWtW*«WWlW%VW*VtWV' A BUDAPESTEN vendégszereplő Aeros Cirkusz két kedvence, Móricz és Charly, a két fiatal csimpánz a napokban uzsonna után eltűnt a cirkuszból. Óriási hajsza indult, amelynek eredményeként a városligeti jégpálya szélén találták meg őket. A sivalkodó csimpánzokat nevető gyermektömeg kisérte vissza a cirkuszhoz. AZ ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalat tízmillió forint értékű, csehszlovák gyártmányú bútort hoz be 1959-ben,
