Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 1, 1959 ^€(/e/e fi.Tg rges/CeStúJAejt Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink \ tek mm szükségszerűen azonosak t i m.” ' ' x" i * nnzzaszuinaR * a szerkesztoseg álláspontjával * Q közügyekhez $ *. V ',\UU\UU Sisreü a szerkessz az irt levelet ’ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt már átnéztem éí elég sokat elolvastam belőle. Mondhatom, hogy kitűnő. Éppen most olvastam Berkesi András cikkét: Tanúnak jelentkezem. Az embernek megáll az esze, hogy miként tudtak ezek az ellenforradalmárok még a börtön- ben is szervezkedni. Nagyon szerettem a lapban Bilustyák hazatérni vágyó ujamerikás levelét. Bizony Bilustyák testvér, én már 48 éve itt vagyok Amerikában, de még mindig el fog a honvágy. E. H.-né levelei nagyon jók, bárcsak minden lapszámban megjelennének tőle levelek, szeretnék kezet fogni ezzel a munkástársnővel. Éppen úgy ir, s gondolkozik, mint mi régi harcosok, akik már Budapesten a század elején harcoltunk. Nevetnem kellett azon, hogy a férje káromkodott a borotvapenge miatt. De sokszor káromkodtam én is már azért. S most eszembe jut, hogy ismét kell borotválkozni. .1. S., Illinois üt írnak, ahol írni tudnak? | Tisztelt Szerkesztőség! Mielőtt a milliókat érő mübolygót a Holdba lövik, mérnökök, államférfiak — Dullest sem kivéve — laptudósitók állják körül a gépezetet. Nagy figyelemmel tanulmányozzák a gép szerkezetét, ide-oda futnak. Az egyik laptudósitó egy helyen áll és nagyon figyeli a dolgokat. A másik laptudósitó megkérdezi tőle, hogy mit néz olyan .szakértelemmel? — Látod a-t a helyet — mondja a laptudósitó — igen? No y oda szeretnék ülni ds felrepülni, hogy a Hold túlsó oldalát is lefényképezhessem. De nincs hozzá való gépem. A másik laptudósitó erre azt mondja: No hallod, ilyen nagy ötletért még Nobel-dijat is kaphatsz. Nesze, itt van az enyém, úgy van felszerelve,, hogy különféle képeket vehetsz fel vele. A laptudósitók nagy izgatottsággal várják a j>cp vissza jövetelét. Mikor megérkezik, annyi időt sem vesznek, hogy kérdéseket intézzenek a Holdból visszajött laptudósitóhoz, hanem gyorsan a sötét szobába mennek, jól bezárják, hogy senki se háborgassa őket. Kiveszik a filmeket, az egyik nagyobb csodát mutat, mint a másik. Végre az egyik megnézi a Hold túlsó oldalának képét. Amint vizsgálja, valami nyomtatott írást lát rajta. Hü, már odafent is tudnak írni? Ez állt rajta : Jenki, menj haza, mi szeretetet, boldogságot és békét akarunk. Mint Jézus is mondta: Békességet a földön az embereknek, nem pedig hidegháborút ! Boldog karácsonyt és újévet kivánok a lap munkatársainak és az olvasótábornak: : 70 éves rikkancs i -----------------Értékes kincs a naptár j Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam. Nagyon értékes kincs; a civilizáció dátumai nagy értéket jelentenek az •olvasónak, akit érdekel a fejlődésbe való betekintés. Köszönöm, hogy ilyen értékes naptárt állítottak elő a szűkre szabott anyagi lehetőségek közepette. Szép szülőhazánkról gazdag tájékoztatást nyelünk. Felidézi emlékemben Komárom megye Ács községhez tartozó Vaspusztát a régi jó világból. Ott voltunk sumrnások, vagy hat hónaposok egy nyáron. Felpécs, Sokorópátka, Minfő, Csanak, Baráthegy. Napkeltétől napnyugtáig kapáltunk. Szállásunk egy növendék marhaistálló volt, egyik oldalon a férfiak aludtak a szalmán, a másikon a nők. Éppen úgy voltunk elszállásolva, mint az uraság marhái, annyi különbséggel, hogy a szalmát magunk igazítottuk fekhelynek, mig a marhák helyét a gulyások készítették el. Tehát egyen ranguak voltunk az állatokkal. Ez volt azután a mesés világ! Reggel kimentünk a határba és megkezdtük a munkát, amikor a nap felkelt. 7.30-kor kaptunk reggelit, amit kihoztak a határba: fél deci pálinka, kenyér. Vizet ihattunk, az volt bőven. Azután 8-tól 12-ig dolgoztunk, amikor hozták az ebédet. Egy tálat hatan ültünk körül, 3 leány, 3 fiú. A leányok hozták a tálba az ételt. Vacsorát este 7 órakor kaptunk, szintén kint) a földeken s mig a nap le nem szállt, addig dolgoztunk. Sorainkban több leány elájult a nagy melegtől. Ezekre a “régi jó időkre” visszagondolva, elhiszem, hogy a nagyságosok visszasírják, de azok a munkások, akik velem izzadtak, nem hiszem, hogy visszakivánnák azt az időt. Igaz, értesültem már arról, hogy akkori társaim földet kaptak, most azon dolgoznak, némely helyen szövetkezetekben, máshol ki-ki magának, de most nem áll a pallér a hátuk mögött, hogy siessenek! Kellemes karácsonyt és boldog békés ujeszten- döt. K. D.. kanadai farmer Egyről másról és a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, kitűnő, ilyen értékes naptár még sohasem volt a kezemben. A felénél tartok, de már egy párszor fel is vidított, néhányszor pedig könnyeket csalt ki a szememből. Fogadják hálás köszönetemet érte, tehetségem szerint itt küldök két dollárt érte, bár többet is megér, de ötvenkilenc dolláros nyugdijból nem igen telik mindenre. Miklós Ferenc, Indiana ★ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, melynek igen megörültem. Most ezért beküldőm a járandóságot anyagi tehetségem szerint. Ha fiatalabb volnék és állandó munkám is lenne, ez a naptár, amily gyönyörű és mesteri munka, 25 dollárt érne részemre. De én már 68 éves vagyok. Igen megköszönöm, hogy minden kérelem nélkül elküldték a naptárt, gondolom, ezt a jó szokást megtartják a jövő évre is. C. E., New Jersey ★ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt köszönettel vettem, sok érdekes dolog van benne, nehéz kiválasztani, hogy melyik jobb. A hetvenkettedik karácsonyra készülök, ha megérem, már csak pár nap van hátra. Szóval, ha akarok, ha nem. muszáj hetvenkednem, akármilyen kicsi is a nyugdijam, mert az időm elhaladt. Ami az élelmiszereket illeti, elég magas az áruk, úgyszintén a házbér is. De nem szabad panaszkodni, mert nem ér el vele az ember semmit, hiszen ez is hozzátartozik az annyira feldicsért amerikai életmódhoz. Jóleső érzéssel olvasom a naptárból a népi demokráciák fejlődéséről szóló cikkeket, ők ugylátszik nem az aranyimádást szorgalmazzák, hanem az emberszeretetet. A naptárral meg vagyok elégedve, úgyszintén a lappal is. J. V., Ohio A jé bornak nem kell cégér Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, amely felidézett bennem egy régi közmondást: a jó bornak nem kell cégér, mert az magamagát dicséri. Tehát én is azt mondom, hogy a mi naptárunknak sem kell, mert az magamagát dicséri. Ahogy forgatom a lapokat, látom a sok képpel ellátott oldalakat és szebbnél szebb tudományos, hasznos, értékes tudnivalókkal és szórakoztatással telitett cikket, melyek felsorolják a mai kor összes bűneit, a gyarmati világ feloszlását, a jövőbe vetett hitet és reményt, a Holdba való utazás lehetőségeit. Mindezek nagyon érdekesek. A Holdba én magam is szeretnék elmenni, mert itt a földön nem tudok járni, annyira fájnak a lábaim; hátha ott okosabbak az orvosok és nem ilyen lelki kufárok, mint itt. Az a rengeteg sok szép olvasnivaló, ami abban a gyönyörű kalendáriumban van, nagy elismerést érdemel és köszönet jár mindazoknak, akik a naptár előállításán fáradoztak. Köszönet Gellért Hugó munkástársnak, hogy olyan ízléssel felöltöztette naptárunkat; ez az igazi magyar proletár naptár. Nem hiszem, hogy sokan gáncsoskod- hatnának ezzel a naptárral kapcsolatban. Boldog újévet kivánok mindenkinek és kellemes karácsonyt. Vámos, New Jersey Az újságkihordók sztrájkja New Yorkba» Tisztelt Szerkesztőség! Közel három hétig nem volt napilapja a világ legnagyobb városának, New Yorknak. Ennél nagyobb szerencse alig érte városunkat azóta, amióta 24 dollárért megvásárolták Manhattan szigetét az indiánoktól vagy amióta az Amerikai Magyar Népszava elköltözött innét Clevelandba. Képzeljük csak el mit jelenthetett ez 6—8 millió újságolvasó newyoi-ki atyafi és honleány számára! Három hétig kiapadtak a csatornasajtó forrásai. Három hétig nem voltak oldalakra kiterítve a legborzalmasabb gyilkosságok beteges részletei. Három hétig nem uszítottak háborúra a tabloid sajtó vezércikkei és válogatott “levelei”. A hálószobatitkok szakértői és kutatói három hétig nem teregethették a Gábor-lányok és egyéb Hölgyek, valamint az úgynevezett filmművészek szerelmi és egyéb életének részleteit az érett gyermekek és éretlen felnőttek szemei elé. Dulles háborús paktumainak és utazgatásainak részleteitől, éppúgy, mint a déli fasiszták legújabb merényleteinek és hamis érveléseinek olvasásától megkímélték a newvorki közönséget. Csalárd és félrevezető újsághirdetések felfüggesztése való- sziniileg millió dolláros megtakarítást jelentett a newyorki dolgozók százezrei számára. A mi sajtónk olvasói gyakran juttatják kifejezésre azt, hogy mily leirhatatlanul hiányzik nekik, amikor a mi lapunk csupán egy-két napig késik, vagy valamilyen okból nem kapják meg. Nos, 6—8 millió newyorki három hétig nem kapta a lapját, de az élet zökkenés nélkül folyik tovább a városban, az üzletek talán még jobb üzletről jelentettek, mint a sztrájk előtt, az utcaseprők pedig különlegesen boldogok voltak, mert a csatornasajtót nem kellett felszedniök az utcáról és a csatornákból, ahova a legtöbb newyorki dobja a lapját olvasás után, miután oda is való. Az egyedüliek, akik megérdemlik rokonszenvün- ket a tőkés sajtó munkásai, akik három heti jövedelmüket elvesztették. Ezeknek azt ajánlottam volna, hogy nézzenek másfajta, hasznos munka után. Tisztelettel: Kiss Péter, New York Nem csoda a csavar Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálattal olvastam, hogy Hevesi László levélíró $4,98-al lett szegényebb, mert megvette a “csoda-csavart”, amelyről közel egy éve Írtam. Megspórolhatta volna ezt az összeget, mint ahogyan én is megspóroltam, mert annakidején megírtam, hogy a csavart 30 napi próbára küldik és csak az esetben kell fizetni érte, ha a hirdetésben közölt állítások igazságáról meggyőződik az ember. Mi a mexikói utón próbáltuk ki a “csoda-csavart”. Los Angelesben helyeztük az olaj-tartályba. Már az utón kiderült, hogy minden gallon gazolin csak oly távolságra vitt, mint azelőtt, “csoda-csavar” nélkül. Amikor úgy 2,000 mérföld után olajat cserélhettünk, kiderült, hogy az olaj rosszabb állapotban volt, mint rendesen és ezért gyorsan nyugdíjba helyeztük a csodát és visszahelyeztettük az eredetit. Visszaérkezésünk után a “csoda-csavar” rokkant maradványait visszaküldőik az árusítónak, tudtára adtuk, hogy nem ér egy fityinget sem és ezért tőlünk pénzre ne számítson. Az eget-földet Ígérő hirdetéseket valóban gyanúval kell fogadni, mert ennél is kiderült, hogy nem csoda a csavar. . . Sajnálom, hogy nem volt alkalmam erről az olvasótábort előbb értesíteni. E. H. Neuwald AZ EGYESÜLT NEMZETEK “Food and Agricultural Organization” (FAO) nevű szervezete 3,500,000 dollárt szavazott meg a Közép-Keletet pusztító sáska-járvány elleni küzdelemre.
