Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 5. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 29 1959 Munkásmozgalom : A A .dk AAAAAAAÁA A A., , A, dk A A ^ A ,4k. A. A_A í Ok még kérkednek is Nem alaptalanul csodálkozott Anastas Mikoyan azon, hogy az amerikai szakszervezetek egyes vezetői olyan rosszindulattal viselkedtek vele szemben — méghozzá azon az ebéden, amelyre ÖK hívták meg Mikoyant — amilyennel a kapi­talizmus egyik megszemélyesítőjénél sem találko­zott egész ittléte alatt. George Meany, Walter P. Reuther, James B. Carey olyan lelkiismeretesen tolják az amerikai kapitalizmus szekerét, hogy kizárnak jellemük­ből minden munkásöntudatot és munkásszolidari- tást. George Meaney el sem ment az ebédre és visz- szautasitását a szovjetellenes uszitás olyan szó- áradatával kisérte, ami felülmúlta a prostituált toliforgatók legtehetségesebbjét is. Walter P. Reuther a UAIW közlönyében dicse­kedett el azzal, hogy ő megfelelt Mikoyannak. Egy polgári lap ugyanezeket a — egy munkás­vezért megszégyenítő — feleleteket James B. Carey dicsőítésére könyvelte el. így versenyez­nek ők. Ezek a szakszervezeti “urak” nagyon tévednek, ha. azt hiszik, hogy sikerül nekik ezen szolgála­tukkal eltakarni az amerikai munkásosztály .előtt a szovjet munkások teljesítményeit bármi néven nevezendő téren. Ha ők nem is vesznek tudomást a Szovjetunió meghívásáról, hogy menjenek el maguk és győződjenek meg saját szemükkel az ottani állapotokról, már eddig is nagy számban voltak ott amerikaiak és ezután még nagyobb számban fognak odamenni, felébredt érdeklődés­sel, kíváncsiságukat kielégíteni. Ilyen fórmában érvényesülni fog Mikoyannak a sajtókonferenciáján tett kijelentése, hogy “né­pünk életszínvonalának javításán elért eredmé­nyeink a kapitalista országok tömegeinek is jó szolgálatot fognak tenni.” mány feladatkörét e téren abban látta, hogy bi­zonyos érdekcsoportoknak lehetőséget adjon “fe­lelősségeik felismerésére”. (Ugylátszik, hogy az AFL-CIO azonnal “fel­ismerte felelősségét”. Elhatározta ugyanis, hogy hat iskolai ösztöndíjat fog kiadni, egyenként 6,000 dollár értékben, egyetemre vágyó tehetsé­ges tanulóknak.) Ez igen elismerésre méltó igyekezet, csak azt nem ismerjük el, hogy ez “bizonyos érdekcsopor­toknak” vagy éppen szakszervezeteknek a fel­adatköre. Ilyen alapon nem is lesz soha kellőkép­pen megoldva. A konferencia főszónoka maga Walter P. Reu­ther volt. Reuther nagyon meg van ijedve. A “Munka és a Tudomány” megvitatásában vajon mitől van Reuther megijedve? Talán attól, hogy a gépek, az automáció, a munkamódszer fejlődé­se milyen szomorú helyzetbe taszítja a munkás­ságot? Saját szakszervezetének tagjait? Távol­ról sem! Reuther attól van úgy megijedve, hogy nem vagyunk képesek a maga teljességében fel­fogni azt a kihívást és veszélyt, amit a szovjet tudomány fejlődése jelent számunkra. Hogy olyan közömbösek vagyunk avval szemben! Hogy nem találjuk meg a szükséges egyensúlyt a kihívás visszaverésére! Hogy nem igyekszünk felsőbb- ségünket bebizonyítani! (Dehogy nem, Mr. Reu­ther.) Az autómunkások bizonyára a legnagyobb meg­elégedéssel fogják Reuther ajánlatait tudomásul venni: össze kell hozni a “szabad” munkásokat a “szabad” munkáltatókkal és más “érdekcsopor­tokkal”, hogy együtt találják meg a kivezető utat, de nem úgy, ahogy az oroszok csinálták. Ejnye, nem kérdeztük Mikoyant, hogy az oro­szok hogy csinálták'? Közben azt is megmondhat­ta volna, hogy a szovjet tudomány haladásának dacára miért nincs munkanélküliség a Szovjet­unióban? Reuthert ez nem érdekli? Kinek a gondja fáj Reuthernek? Emil Mazey, a UAW pénzügyi titkára a Wind­sor, Ont. televízión tartott előadást arról, hogy á szákszervezet 1958-ban milyen kitűnő munka­szerződést szerzett az autómimkásoknak (amiről tudomásunk szerint az autómunkásoknak éppen ellenkező véleményük van). Amig arról beszélt, hogy a 6 centes órabéremelés egy év leforgása alatt 200 millió dollárral többet fog juttatni a szakszervezet 1,026,050 tagja zsebébe, Mazey nem kerülhette ki annak a bevallását, hogy 1955- ben a szakszervezetnek 1,328,634 tagja volt, tehát 3 év alaít több, mint 300,000 tagot vesztett el. A meglevő lagok közül Michigan államban 322,000 munkanélkül van, Detroitban magában 200,000 munkás van kereset nélkül. Tehát van Reuthe- réknek mivel dicsekedni. Minden felvilágosult munkás tudja, hogy a munkanélküliség a kapitalista rendszer elkerül­hetetlen rákfenéje. Éppen ezért az autómunká­sok, úgy a dolgozók, mint a munkanélküliek, meg­döbbenéssel vehették tudomásul, hogy Reuther ahelyett, hogy a meglevő munka arányos elosztá­sát forszírozná és a rövidebb munkahétért foly­tatna erőfeszítést, inkább annak a problémának a megoldására tart konferenciát, hogy hogyan lehetne utolérni az előretörő szovjet tudomány haladását! Munka és tudomány Az AFL—CIO ipari szakszervezeti osztálya, amelynek Reuther a vezetője, “A Munka és Tu­domány egv Változó Világban” névvel tartott konferenciát, amelyre többek között egy volt au­tógyárost és Arthur S. Flemming, egészség- és nevelésügyi államtitkárt is meghívta. A felszó­lalók irányvonala: helyrehozni a tudományos ne­velés terén történt mulasztást. Flemming a kor­tUMtVVWMUHWUiUMMWMVtVVMMiWUHWmV Vigyük sikerre a Magyar Szó lapépitési kampányát! iövidebb mynkahe!©! követel a SIE A United Electrical, Radio & Machine Workers of America, amely ugy a General Electric, mint a Westinghouse Electric Co. munkásainak nagy részét képviseli, mindkét korporációnak felszólító levelet irt, amelyben felhívja figyelmüket arra a felelősségre, amivel az elbocsátott és a kereset nélkül maradt munkásaiknak tartoznak. A levél rámutat arra, hogy mig a társulatok profitja az elmúlt negyed évben csökkent árufor­galom mellett is emelkedett, addig munkásaik tízezrei várják, hogy visszakerüljenek a gyárba. Ám a gyárvezetőség részéről csak nemtörődöm­séggel találkoznak. Inkább azt látják, hogy a tár­sulat lezár és feloszlat üzemeket és másokat nyit meg a déli államokban, ahol szervezetlen és olcsó munkaerővel növeli profitját. A szakszervezet még 1958 augusztusában aján­latot tett arra, hogy szállítsák le a munkahetet 35 órára a heti kereset megváltoztatása nélkül és ennek ellenében lemondott az esedékes munka­béremelésről, amely szerződésileg meg volt álla­pítva. Ez sok elbocsátott munkást újra munká­hoz juttatott volna. A társulatok errevonatkozó- lag nem tettek ajánlatot. A szakszervezet levelében kijelenti, hogy a munkanélküliség olyan súlyos probléma, hogy an­nak megoldására irányuló igyekezetei nem lehet abbahagyni. Novemberben 21 bányász halt meg Az év első 11 hónapja közül aránylag novem­berben volt a legkevesebb baleset a szénbányák­ban, de igy is 21 bányász vesztette életét. Az év folyamán összesen 329 szénbányász járt szeren­csétlenül addig, a legtöbben — 77-en — október­ben, amihez két nagyszabású bányakatasztrcfa járult hozzá. November hónapban West Virginiában 7, Vir­giniában 5, Pennsylvaniában 3, Alabamaban 2, Kentuckyban 2. Colorádóban 1 és Illinoisban 1 szénbányász halt meg. Harcot indit a Taft-§iartley-förvény ellen Az International Typographical Union vezetősé­ge lépéseket tett arra, hogy az egyesült szakszer­vezeti mozgalom erélyesebb és mélyenszántóbb intézkedéseket foganatosítson a Taft-Hartley-tör- vény gyökeres megváltoztatására. Elmer Brown, a Typographical (nyomdászok) elnöke George Meanyhez irt levelében arra sür­gette az AFL-CIO vezetőségét, hogy hívja össze a központi tanács tagjait egy rendkívüli gyűlés­re, hogy megbeszéljék “a Taft-Hartley-törvény alapos átalakítását a jelen kongresszusi ülésszak alatt”. Elmer Brown ezt a lépést annak a hírnek ki­ábrándító hatása alatt tette meg, melyszerint az AFL-CIO vezetőség a munkásellenes törvény megváltoztatására “csak elenyésző módosításo­kat” nyújtott be. Elmer Brown kijelentette, hogy a nyomdászok szakszervezetének 30 millió dollárt kellett költe­nie arra, hogy “megmeneküljön a törvény pusztító hatásától.” Az olajfinomító munkások béremelést kaplak 105,000 olajfinomító munkás vezetősége, az Oil, Chemical and Atomic Workers Union, már tizenegy hónapja tárgyal az olajtársaságokkal az uj munkaszerződés ügyében. Már éppen sztráj­kolni készülődtek, amikor végre a Sinclair Oil Co. 5 százalékos béremelési ajánlatot tett. Az olajiparban rendszerint a Sinclair társulat­tal kötött egyezményt követik a többi olajtársa­ságok is. Már a Gulf Oil Corp. is bejelentette, hogy Port Arthur, Texasban két szakszervezeti lokálnak 5 százalékos béremelést ajánlott fel. A Continental Oil Company sietett .szervezetlen munkásainak munkabérét is felemelni 5’ száza­lékkal. A Sinclair Oil társaság 9,500 munkása részére az 5 százalékos ajánlat 13 és fél cent órabértöbb­letet jelent. A szakszervezet 25 centet követelt. A társaság ajánlatát a szakszervezet 52 tagú egyeztető bizottsága fogja megtárgyalni, hogy elfogadható-e vagy sem. Megegyezés a Harvester sztrájkban A United Auto Workers és a Harvester (mező- gazdasági gépeket gyártó) cég között megegye­zés jött létre az uj bérszerződés feltételeire vo­natkozólag, amely még a lokálvezetők és azután a tagság elfogadására vár, hogy érvénybe lépjen. Ennek megtörténte után a három hónapja tartó sztrájk véget fog érni, amely idő alatt a társa­ság hat államban levő 19 üzemében 37,500 mun­kás leállította a munkát. Az uj munkaszerződés három évre fog szólni. 1958 augusztus 23-tól visszamenőleg 6 cent óra­bér emelést ad a munkásoknak és ezt megismét­lik 1959 szeptemberében és 1960 októberében is. A szerződésben a nyugdíjra, orvosi ellátásra, munkanélküliségi és szabadság juttatásokra is vannak megállapodások. 3,600 magasabb szak- képzettséggel biró munkás részére 4—8 cent kü­lön órabéremelést biztosit. Megállapítást nyert, hogy a három hónapos sztrájk alatt a 37,500 munkás 25 millió dollárt vesztett munkabérben és a társulat pedig 10 mil­lió dollárt profitban. A szakszervezet 6 millió dol­lár sztrájksegélyt fizetett ki a sztrájkoló munká­soknak ezen idő alatt. Uj kihallgatás a Kehíer ügyben A National Labor Relátions Board uj kihallga­tást rendelt el kivizsgálni a United Auto Workers által a Kohler Társulat ellen hozott vádat, hogy a gyárvezetőség tisztességtelenül járt el munká­saival szemben, beleértve a kémkedési intézkedé­seit is. Kohler 45,000 dollárt költött privát detek- tivekre, akik nemcsak a sztrájkoló munkásokra, hanem az NLRB kihallgató tisztviselőjére is kém­kedtek, mondja a szakszervezet vádja. »• V » \ \ VW*VWWWVVWWW%VW*W\VW*V»V\\ VVVV»« ÉPÍTSE a magyar szót, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT!

Next

/
Thumbnails
Contents