Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 4. szám

Thursday, January 22, 1959

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

13

MAGYAR HUMOR

VENDÉGLÁTÁS

A vendéglátásnak vannak árnyoldalai is (nem- :sak a vendéglátó, hanem a vendég számára is). Én igazán szeretem a vendéget, mindent elkövetek, hogy jól érezze magát. (Sokszor haza se megyek, ha vendég van.) Fent említett árnyoldalnak nevezem azt, ha mondjuk ebédre vendég az em- ^er, s a menü kitűnő vagy nagyon rossz, egyfoi'- nán dicsérnem kell.

De az igazi baj ebéd után kezdődik, amikoris negkezdődik a családi produkció. A ház asszonya zongorázik, a gyerek szaval, a papa régi vic- :eket mesél, amelyeken illik nevetni, pedig már okszor hallottam — tőle.

Ha hozzám jönnek vendégségbe barátaim, gyekszünk jó ebédet adni, nem kínálom agyon két (ami megmarad, jó lesz vacsorára nekünk), s az utolsó fogás után közlöm velük:

— Gyula fiam a legjobb szavaló volt a gim- táziumbán (ideges mozgás a vendégek között), ingóiul folyékonyan beszél (juj!) és elég gven- :én zongorázik (még nagyobb juj). De ne ijedje- ek meg — (nyugtatom meg jóllakott vendégei- net) —, mert Gyulám nem fog szavalni, angolul e fog beszélni, zongorázni pedig semmiesetre em. Mert, ti nem kultúrműsort jöttetek hallgat- íi, hanem ebédelni, s ez megvolt. A feketét a ká- •éházban isszuk meg.

Ezzel felállók:

— Gyerünk!

Ezért szerettek nálam ebédelni barátaim. Egyszer egy vidám műsor keretében a vonós- légyest játszottuk Debrecenben. Amikor délelőtt

1 órakor megérkeztünk a Bika Szállóba, a porás már azzal fogadott, hogy Leössel János pro- esszor már többször érdeklődött megjöttem-e.

Azonnal felhívtam a klinikát.

— Szervusz, te öreg csont! — üdvözölt kedve- en professzorom. — Estére jövünk ám, már meg s van a jegyünk. Ma ünnep van, korán bezárom

hivatalt (igazgató főorvos volt a hires nagy- rdei klinikán), gyere ki, aztán átmegyünk ebé- elni a lakásba. Flóra ünnepi ebédet főzött szádodra.

Ettől féltem:

— Jánoskám édes, nagyon köszönöm a meg- ivástokat, de nem yehetem igénybe a kedvessé- eteket, mert nekem mindjárt ebéd után próbám an, ne is haragudjatok. Persze mindenesetre lost kiszaladok hozzátok egy fél órára.

Ki is mentem a klinikára, kölcsönös'szívélyes dvözlés után igy szólt hozzám:

— Hát, Bélám édes, most szépen átmegyünk lakásba, mire odaérünk Flóra már kész is lesz

z ebéd főzésével.

— Nézd, Jánoskám — szabadkoztam —, termé- zetesen átmegyünk üdvözölni drága asszonyo- at, de férfiak vagyunk és barátok, ami őszinteégre kötelez. Nekem van egy elméletem, amely zerint, ha csak nem muszáj, nem hivatom meg íagam ebédre, mert szavalás van, meg zongora, íeg udvariaskodás van, üdvözöljük drága felesé- edet, elviccelődünk, aztán én visszamegyek ebé- elni a Bikába, utána le is dűlök egy kicsit, mert áradt vagyok az utazástól.

A professzor nevetett, megölelt.

— Hiába, vicces ember vagy te — mondta. Aztán átmentünk a lakásba, újabb szívélyes

dvözlés, majd a ház úrnője kivezet a konyhába ciszta volt és gusztusos, mint egy patika.) Fel- melte a fedőket, hogy lássam, miket főzött, íegcsapott a földöntulian jó ételszag. Az asz- lonyka megjegyezte:

— Én magam főztem, mert a szakácsnő ma ki- lenős.

Aztán vissza a szobába.

— Leülök — mondtam — egy kicsit, hogy el

2 vigyem az álmotokat, de sietnem kell vissza, iert próbám van — s rákacsintottam a profesz- :orra.

— Mi újság Pesten a politikában? — érdeklő- itt a professzor.

— Semmi különös, ugyanaz, ami itt nálatok, inden rendben.

— A feleségem irt egy nagyon mulatságos >lgot a politikáról. Érdemes meghallgatni. 01- isd csak fel, fiam. A Béla fog neki örülni (püff :kem — mondom, persze csak magamban és

ekszem jó arcot vágni a szép asszonyka elő- ása alatt).

— Ugye, hogy jó? — kérdi erre a professzori.- Nagyszerű, mondtam és felálltam, hogy el- icauzzak ettől a két aranyos embertől.

EöRSI BÉLA:

AZ AMERIKAI IFJÚSÁGRÓL

II.

Az utolsó tiz év eseményei arra késztették az amerikai társadalmi tudósokat, hogy többet foglalkozzanak az ifjúság problémáival. így Talcott Parsons, a Harvard egyetem szociológusa három ajánlatával szolgál az ifjúság különleges kultúrája megértéséhez.

Először is az ifjúság független akar lenni és ellenséges érzülettel viseltetik minden tekintély iránt. Ide tartozik a szülők, a rendőrség; a tanítók életfelfogása elleni küzdelem.

Másodszor az ifjúság teljesen azonosítja magát kortársaival és ezt olyan szentül betartja, mint egy szerzetes a kolostori életet. A legnagyobb bűnnek tekinti az ifjú, hogy másképpen öltözködjön, másképpen gondolkozzon, másképpen viselkedjen, mint hasonló korú társai.

Harmadszor az ifjúság szívügyet csinál bizonyos célokból és azokat rajongásszerüen idealizálja. A fenti három tudományos tétel egyszerű szavakkal azt jelenti, hogy az amerikai fiatalság szófogadatlan, társaihoz hü és nem reális.

Ezt a kérdést most nem a szülők szempontjából próbálom megvilágítani, mert ez már eléggé ismeretes. Arról van szó, hogy a második világháború igen mély és rossz hatással volt az amerikai családi életre. Az apa hosszú ideig távol volt a családjától, s ha volt a családnak megtakarított pénze, azt az infláció és a kereset- hiánya felemésztette. így azután sok anya kénytelen volt a hadiiparban dolgozni. A gyerekeknek csak név- leg voltak szüleik, mert azok sohasem voltak odahaza. A háború után azután jött a nagy infláció és drágaság. Az anyák munkahelyükön maradtak (most 18 százalékkal több dolgozik, mint a háború előtt), az apák nem kerestek eleget és kénytelenek voltak két, vagy több munkát vállalni “moonlight”-ozni. Minden 20 munkás közül egy “moonlight”-ozik. Az ilyen apa 16 órát dolgozik, nem igen lehet apának nevezni olyan értelemben, hogy befolyásolhatja gyermekei gondolkodását.

Végül a kamasz- és bakfiskorban lévő ifjú maga is munkát vállal. 1944-ben az ifjúság zsebpénze és saját keresete átlag $2.50 volt, az 1958-ban már $10-re emelkedett. Ezen utóbbi tény arra mutat, hogy a “teen-ager”-ek saját keresetük révén mind szabadabbá lettek. Ebben az országban mindenki tudja, hogy a pénz önállóságot (szabadságot) jelent.

A 20-as években is volt vad ifjúság, de ezek már majdnem felnőttek voltak vagy legalább is nagykorúak (21-en felüliek). Ma éppen ennek az ellenkezője áll fenn: divatos lett a korai nősülés és a 20 évesek csendesek és gyermekkocsit tolnak. A mai vad ifjúság még a kamasz- és bak- fis-korban van.

Itt még egy uj tényező is jelentkezik, különösen a városi középosztálynál (jobban kereső munkás is annak tartja magát); a nevelés rendszerének változása. Az úgynevezett haladószellemü nevelési rendszer alatt sok tanító, tanár és szülő lemondott arról, hogy törvényeket állítson fel gyermekei részére és hagyta szabadon fejlődni őket. Azután jött Freud elmélete, hogy a gyermek rossz viselkedésének nem ő az oka, hanem belső nyomás hatása alatt teszi mindazt, ami rossznak számit. Egyszóval a kamasz, vagy bakfis, bármilyen butaságot, sőt rosszat cselekszik, ezért őt

'V\\4\V\\WV*\*VWV\V*\\\WWWVWVVWVVWWVWWVW*

— Várjál még öregem — mondta —, irt egyet a Flórám a szakácsnőnkről is, tudod, aki ma kimenős.

Kényszeredetten leültem, végighallgattam.

— Na — mondtam —, most már igazán megyek, próbám van.

— Ne rohanj öregem, van még egy, amit a Julis néniről irt. Olvaátl csak el, drágám.

— De elkérte a néni — mondta a professzor felesége.

— Tudod te azt szivem kívülről is — biztatta a férj.

— Kívülről nem olyan jó azt elmondani — mondtam én (hogy mentsem, amit lehet).

De a jó asszonyka elmondta kívülről a hosszúiba nyújtott “humoreszket”.

— Nincs több? — kérdeztem. — Nincs sajnos — mondták egyszerre, sajnálkozva mind a ketten.

Na mondtam, akkor gyerünk az ebéddel, mert éhes vagyok, ha már végighallgattam az előadást. Mert előadást meghallgatni és nem ebédelni, azt már nem!

Salamon Béla

nem lehet szemrehányással illetni, egyszerűen probléma-gyermeknek számit, akinek megértésre van szüksége, s nem a pálcára.

A harmadik tényező tipikusan amerikai probléma, ami más országban nincs meg. Amerika a bevándoroltak hazája volt és részben még ma is az. Az 1950-es népszámlálás idején tízmillió külföldi származású élt itt és 23 miilió amerikai szülei közül legalább egy idegen származású.

Geoffrey Gorer (angol embertan-tudós) szerint minél jobban sikerül egy amerikai emigránsnak gyermekeit igazi amerikaivá tenni, annál több szégyen és gyalázat forrásává válhat ide- genszerü viselkedése gyermekei szemében és annál kevésbé lesz mintakép, vezető, gyermekei részére. Az egész világon minden gyermek olyan akar lenni, mint a szülei, de a bevándoroltak gyermekei mások, jobb amerikaiak akarnak lenni, mint szüleik.

Megszakad az a kultur-folytonosság, ami egyes nemzedékek között fennáll. Ez az egyik oka annak, hogy Európában (mint pl. Olaszországban) nincs “teen-ager” probléma.

Bár az amerikai ifjúságnak csak igen kis része, 3 százaléka bűnöző, az igazi fájó probléma a gyerekek részére a szülők eltávolodása anyagi gondok miatt, az uj, meg nem értett nevelési rendszer hatása, amely a szülőket tétovázókká teszi, végül pedig az, hogy a gyermekek nem látnak példaképet szüléikben.

h Kilián laktanya sorsa

— Magyarországi riport —

Az ellenforradalom egyik gócpontja és főhadiszállása volt az Üllői úti Kilián-laktanya. A több mint 110 éves épületet annak idején Iliid József tervei szerint, öt évig építették. A hatalmas tömb ■— 210,000 légköbméter a beépítése —• súlyos sérüléseket szenvedett az ellenforradalomban. A helyreállítás költségei mintegy 20 millió forintra rúgnak és még egy esztendeig tart, amig a munkálatok teljesen befejeződnek.

A Kilián-laktanya, amely fennállása óta mindig katonai célokat szolgált, most más rendeltetést kap. Egy idő óta munkásszállás és kollégium céljaira használták az egykori laktanya- épületet, most azonban az Építésügyi Minisztérium a munkásszállás egy részét megszünteti. A laktanya nagy részét lakásokká alakítják át és itt helyezik el átmenetileg azokat a családokat kik jelenleg életveszélyes lakásokban laknak, vagy akiket lebontandó romházakból kell kilakoltatni.

A Kilián-laktanyában 200 ilyen átmeneti lakást létesítettek. A tágas szobából, előszobából és teakonyhából álló lakások egy részébe már be is költöztek. Emeletenként mosókonyhát, vasaló- és száritóhelyiséget is rendeznek be, és minden család külön pincerekeszt is kap téli tüzelőjének elhelyezésére.

Derűs, kellemes otthont igyekeznek nyújtani az átmeneti időre is az idetelepitett családoknak. Az épület három nagy udvarát parkosítják. A kaszárnyajelleg az épület külső-belső képéről is végképp eltűnik. Előreláthatólag csak néhány évig lesz szükség ezekre az átmeneti lakásokra és ha már minden család végleges otthonában költözködik, a Kilián-laktanyát, leglábbis annak nagyobb részét turistaszállodává rendezik be. A most épült lakásokat már úgy képezték ki, hogy; azok később szállodai célokra is megfelelnek.

Az épület újjáépítésénél és átalakításánál nagy gondot fordítottak a műemléki jelleg védelmére. Éppen ezért elvetették azt a javaslatot, hogy az épület körúti és Üllői úti frontjának egy részét árkádositsák. Csupán a Körút és aa Üllői ut sarkán három-három nyílás terjedelmű árkádositást voltak kénytelenek végrehajtani, mert különben nem tudták volna megoldani ezen a ponton a gyalogosforgalom lebonyolítását.

A romos Killián-laktanya helyreállítása során, az építők érdekes felfedezést tettek. Mindenki azt hitte, hogy a laktanya évszázadokat túlélő tömör, vastag falakkal épült. 130—150 centiméter a homlokzatok mentén a falak mérete. Kiderült azonban, hogy ez a vastagság csak látszat. A fal csak kivül és belül van kirakva téglával, kővel, a közepe üres. A vállalkozó annak idején becsapta az építtetőt. A helyreállításnál most ezt az űrt is betonnal töltötték ki, úgyhogy, az épület stabilabb, tartósabb lett, mint amilyen eredetileg volt.