Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 3. szám

12 Thursday, January 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ismerkedjünk Alaskával Az Északamerikai Egyesült Államok kékmezős piros-fehér csikós lobogójára fölkerült a 49. csil­lag. Alaszka, amely eddig csak tartomány volt, egyenjogú lett az USA többi 48 államával. Hogyan jutott az USA Alaszkához? Mik érlel­ték meg Alaszka “nagykorusitását” ? Ha egy szenvedélyes kártyásnak — aki még ráadásul tőkepénzes államférfiu is — egy játsz­mát hirtelen-váratlan félbe kell szakítania, annak nyomós oka lehet. Hát 1867-ben egy este William H. Seward szenátor kezében összecsukódtak ^a kártyalapok, s á parti abbamaradt. Ennek pedig az volt az előzménye, hogy Stoeckl báró, a cári nagykövet kimondta a boldogító igent: a “minden oroszok cárja” Hajlandó eladni Alaszkát. Hama­rosan összehívták a szenátust, és megkötötték a szerződést is, amely szerint az USA megvásárol­ta Alaszkát a cári Oroszországtól potom 7.2 mil­lió dollárért. Volt is ám mit hallgatnia e “rossz üzletért” Sewardnak és híveinek az ellenpárttól. Élesen támadták, a közpénzek meggondolatlan el- herdálójának hiresztelték s vádolták a vásárlás értelmi szerzőjét. Elnevezték “eszkimószenátor­nak", és Alaszkát “Seward jégszekrényéinek, “ördŐgcsalétek”-nek, a szerződést pedig “jeges- medveszerződés”-nek titulálták. S mit lett a “jégszekrény”-ből? Hamarosan kiderül. Alaszkát orosz halászok fedezték föl a XVIII. század elején. A jutlandi Vitus Bering cári meg­bízásból 1728 után éveken át kutatott Alaszka partvidékén, s 1741-ben két hajója ki is kötött ott.. A kutató a róla elnevezett tenger egyik szi­getén skorbutban meghalt. Az uj terület parti vizeinek és erdős tájainak gazdag állatvilága vonzotta az első telepeseket. Az északi partok hosszában a főképp fókára s cetre vadászó és a Bering-tenger partvidékén ha­lászó eszkimók és aleutok telepedtek meg. A bel­ső tundrás vidéken a rénszarvas adott életlehető­séget a gyér indián lakosságnak. A halban bővel­kedő déli, melegebb parton fejlettebb halászkul- turáju indián törzsek ütöttek tanyát. Számuk 30—40 ezer lehetett. Bering1 életben maradt emberei jelentést küld­tek a cári udvarnak, s nyomatékül néhány tenge­ri vidrabőrt is mellékeltek hozzá, minthogy ebből akkoriban a cárok és a kínai császárok udvarának divatos palástanyagát készítették, s darabja 5 ezer dollárt ért. Hírére Alaszka partvidéke hama­rosan kíméletlen rablógazdálkodással kihasznált vadászterületté vált. A parton és szigeteken orosz halász- és vadásztelepülések keletkeztek. A tájat Oroszország birtokba vette. Az USA 1855 után érdeklődött iránta élénkeb­ben, amidőn a transzkontinentális (a szárazföl­det a világtengerek partjai közt összekötő) távi- róvonal építésekor mérnökei bejárták a területét. Alaszka a megismerését prémes állatainak kö­szönhette, de hire akkor járta be a világot, midőn Kanadában az alaszkaihoz hasonló földtani kép­ződményekben aranyra bukkantak. A gyors meg­gazdagodás reményében 1896 után aranyásók és. kalandorok serege tódult az “ígéret földjére”. Hadászati elgondolásból pedig akkor került az érdeklődés előterébe, amikor 1942-ben Japán az Aleuták néhány szigetét megszállotta. E katonai akció hatására épült meg Kanadán át az Alcan müut, amely Alaszka szárazföldi megközelítését lehetővé tette. Ez az úttest az útépítő technika legsikeresebb alkotása volt a messze Északon. Ha­dászati célján kívül gazdasági értékek (azbeszt, réz) feltárására és megközelítésére is módot adott. így indult meg Alaszka gazdasági fejlesz­tésének és betelepítésének legújabb fejezete. Az Alaszkába tartó hajók Seattle (Washington ál­lam) kikötőjéből indulnak ki, s kanadai felségte­rületen áthaladva érik el az alaszkai vizeket. Alaszka területe keskeny parti szegéllyel a Sarol- ta-szigetek magasságáig nyúlik le délre. A hajók nyáron az Alaszkához tartozó Sándor-szigetek vé­delme alatt belső parti hajóuton haladnak. Oda a háborgó óceán hullámai nem hatolnak be. Zá­tony os ut ez, éjjel lámpák és kolompoló bólyák jelzik a viz alatt megbúvó sziklákat, amelyek kü­lönösképp apálykor veszélyesek. Az apály és a dagály közti különbség kerek 60 láb körül ingado­zik. Amig a sziklás terepet részletesen föl nem térképezték, légiónyi hajó pusztult el ott. Ez volt a Csendes-óceán egyik “hajó-temetője”. A hajóút fjordokkal és tengerszorosokkal gaz­dagon tagolt, . Norvégiára emlékeztető sziklás partvidéken halad. Az első hajó állomása Ketchi­kan, a “lazacváros”. Alaszka déli csücskén, egy fjordban húzódik meg. A szemlélőt először a la­kosság öltözete kapja meg. Mindennapi ruhájuk a gumikabát, gumicsizma. Nedves, langyos a le­vegő, szitál a köd, az eső. Csepeg, gőzölög a fe­nyőfa. Évente átlagosan 300 nap csapadékos. Az Alaszkai-öböl mentén ez az óceáni éghajlat a nyu­gati szelek támogatta Kuró-Sió nevű meleg ten­geráramlás következménye. A nyugati légáram párás levegője a havasok leheletével találkozik itt, s igy a sok eső révén 2000—3000 milliméter az évi csapadék. A hűvös nyár és enyhe tél kö­zött kicsiny a hőmérsékleti különbség. (Sitkéban a január középhőmérséklete plusz 1 C fok, a jú­liusi 12 fok körül ingadozik.) A teraszszerüen egymás fölé emelkedő házak fából épültek. A nedves levegőben a gyanta nemes illata bűzös hal­szaggal keveredik. Ugyanez fogadja az utazókat e fiatal állam székhelyén, Juneau-ban is. A halkonzerv-üzentek környezetében szembetűnő a fűrésztelep sokasá­ga. A kincset érő erdőség Alaszka területének csaknem a felét borítja, s ennek fele haszonerdő. A US a maga faanyagszükségletének jelentős há­nyadát Alaszkából fedezi, s ezt főképp újságok rotációs papírjának dolgozzák fel. Az erősen gé­pesített és félig automatizált fakitermelés csak 1950 óta indult meg, miután az olcsóbb és nagy­tömegű szállítmányok elmaradása évekig érzéke­nyen sújtotta a US faipari és papíripari érdekelt­ségeit. Azóta modern cellulóz-üzemek épültek. A fjordos partvidék csendjét immár gépek zaja töri meg. A gleccserek táplálta bővizű patakokat erőmüvek hajtására fogták be. Juneau aranybá­nyáját s a rotációs papírgyárakat is onnét lát­ják el energiával. Más 'helyütt az olcsó villamos energiával alumínium-kohászat indult meg, s eh­hez a bauxitot Guayanából hozatják. Juneau magasságában véget ér a védett parti ut: a hajók a nyílt óceánra futnak ki a Cross- sound szorosból. Ettől északra a parti hegylánc a kontinensen húzódik. Az Éliás-hegység vulka­nikus kőzetekből felépült merész masszívuma al­kotja a külső vonulat leghatalmasabb egységét (az Éliás-csucs 5488 méter, a Logan 6046 m). E vidék a kontinensnek leginkább eljegesedett hegytömege. Firnmezőiről több száz gleccser ereszkedik alá az Alaszkai-öbölbe. A legismertebb a nagy kiterjedésű Malaspina-, valamint a V'olum- bia-gleccser. Ez utóbbit a hajósok olykor megkö­zelítik hajóikkal, hogy a csúszó jégár “borjadzá- sában” (jéghegyekre szakadozásában) gyönyör­ködhessenek. A Columbia-gleccser közelében, Cordova kikö­tőjében szállnak partra azok az utasok, akik a Cooper-River völgyében épült vasúton folytatják útjukat Kennicott városa felé. Gazdag medencébe érünk, amelyetvészak felől" a firnmezők borította Vulkanikus Wrangel-hegység (4910 m) óv a met­szőén hideg légáramlástól. A vulkáni autómükö- déssel kapcsolatos ércesedés Alaszka legnagyobb réz- és aranybánya-vidékét alakította ott ki. A bányakincsek java részét egyelőre a US többi államában kohósitják. Az évenként kitermelt réz­érc mennyisége meghaladja az 50,000 tonnát. Az Alaszkai-öböl tagozott partja a Cordovai kikötőtől nyugat felé fordul. E tájon, a Kenai- félszigeten, majd a Kodiak-szigetcsoporton a szin­te hetenként ismétlődő földlökések az élő-müködő vulkáni terület közelségét bizonyitják. A Kenai- félszigeten a hajóút végső állomására, Sewardba érkezünk. Onnét indul ki Alaszka hosszabbik vasútvonala a belső területek felé. S onnét in­dulnak az északra iparkodó aranyásók és vadá­szok. A Kenai-félszigetet átszelő vasútvonal a Cook-öböl végén Ancorage város mellett halad el. Termékeny, védett medencében vezet tovább a vasút. Szerény keretek között növénytermelés folyik ott; burgonyát, borsót és szibériai búzát termesztenek a telepes parasztok. Szénmedencé­je főképp a gőzmozdonyokat táplálja. Kisebb aranybányája is föltárás alatt van. A medencét északon félkör alakban a hatalmas Alaszkai­hegység övezi. Keleti szárnyán tiszta időben messzire csillog Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcs a gránitból álló Mount MacKinley (6197 méter). A délnyugatra forduló Alaszkai­hegység a keskeny Alaszkai-félszigeten folytató­dik. A Csendes-óceánt övező “tüzkör” működő szakasza az Alaszkai-félsziget s az Aleuti-szige- tek kerek 2000 kilométernyi hosszú vulkánlánca. A Cook-öböl nyugati partján az Iliamma tűzhá­nyó működik. Távolabb a keskeny félszigeten so­káig pihent a Katmai, de 1912. évi kitörésével annál hevesebb élet jelt adott magáról. Környeze­tében a fumarolák (forró vízgőzt lehelő kráterek) egész serege keletkezett, amiért ma a “tízezer gejzir völgyéinek nevezik. 1918-ban Nemzeti Parkká nyilvánították. Az Aleuták első tagján, Unimak szigetén füstölög a Shishaldin (2867 mé­ter,) a hajósok éjszakai “világitó tornya”. A vul­káni szigetsoron örök vihar dúl, sivár, fátlan, nedves és ködös a táj. Anchorage városától északra a vasútvonal át­szeli az Alaszkai-hegységet. Ezen áthaladva ér­jük el Belső-Alaszkát, a Yukon medencéjét. Siily- lyedések, kanyargó folyóvölgyek, feltöltött dom­bok és 1000—1500 méter magas gránittömbök tagolják a felszínét. Itt lüktet Alaszka aranyszi­ve: Fairbanks. A földtani őskorban kialakult üle­dékes és kristályos kőzeteiben képződtek a való­ban aranyat és más érceket tartalmazó erek, te­lérek. A kőzettömböket évmilliók során külső erők koptatták. A törmelék az arannyal együtt vastag rétegekben a mélyedésekben halmozódott fel. Az aranytelepek közül a faírbanksi, a kuskok- wimi és a Seward-félsziget lelőhelyei a jelentő­sebbek. Manapság már a nagybani kitermelésen van a hangsúly. Az aranyzuzó vállalatok hatalmas nyomású vizsugárral porlasztják az érctartalmu hordalékot. A szubarktikus, vagyis az Északi­sarkét megközelítő éghajlaton persze az évnek csupán egy kis szakasza kedvez az aranyásók munkájának. Mindössze 3—4 hónapig kelleme­sebb a nyári időszak. A hosszú nappalokon a jú­liusi középhőmérséklet a plusz 13 C fokot is meg­haladja. De néhány hetes ősz után zord telek kö­szöntének be. A januári átlag mínusz 28 C fok, de a mínusz 60 fokos hideg is gyakori. A blizzard nevezetű fagyos szél a tundrán legelésző állato­kat ■— a kanadai karibut meg a jávorszarvast — a zord tél küszöbén a tajgába, a sarkkörnyéki ős­erdőségbe tereli. E vonulást használják ki a lako­sok élelmezésük biztosítására. Egy-egy család­nak 6 rénszarvas lövését engedélyezi ilyenkor a nemzetközi vadgazdasági jogszabály. A vadhúst füstölve vagy kolbászként tárolják. Fairbanksból az arktikus, jeges partvidékre, Sarki-Alaszkára nem vezet vasút. A leghaszno­sabb közlekedési eszköz a repülőgép. Légi utón az 1500—2000 méter magas Brooks-h'egység fö­lött haladhatunk át. Előtte a szelíden gyűrött táblás parton egyetlen jelentősebb kikötő épült, Barrow. Az esztendőből 10 hónapon át jégostrom- zárlat alatt vesztegel, tehát a viziut alig használ­ható. A városnak csupán hadászati és meteoroló­giai jelentősége van. Környékén katonai célokra kőszén és kőolaj után kutatnak. A partvidék el­szórt telepein eszkimó pásztorlakosság él. A ter­mészeti viszonyok kedvezőtlenek.A hőmérséklet nyolc hónapon át a nulla fok alatt van, a januári átlag pedig mínusz 30 C fok körül ingadozik. Alaszka halban, vadban, ércekben s fában gaz­dag, igazi “al-ay-aska”, azaz “nagy ország”. Vizei szolgáltatják a világ fókafsákmányának 85 szá­zalékát; az utóbbi évek átlaga kerek hatvanezer Az államterület jövedelmét első helyen — az ara­nyat is megelőzve — a halászat biztosítja. He ringje és tőkehala kevés, lazac viszont szinte mér­hetetlen mennyiségben él az Alaszkai-öböl vizei­ben. A rengeteg halzsákmányt részint telepitett konzervgyárakban, részint pedig úszó üze­mekben dolgozzák fel. Halfeldolgozó üzemek 23 ezer munkást foglalkoztatnak. A halászati ter­mék évi átlagos értéke meghaladja a 60 millió dollárt. Aranytermelése csökkenőben van (1956-ban 6,300 kiló volt). Réz-, platina-, s újabban urán- bányászata lépett előtérbe. A megvásárlását követő 60 év alatt halászata,, prémes állatai, ércbányái a vételárnak csaknem kétszázszorosát fizették vissza. így vált Seward szenátor “jégszekrénye” pénzszekrénnyé. Mesterséges Mars-klima Stoughol tanár, amerikai csillagász, retortá- ban olyan légköri viszonyokat hozott létre, ame­lyek egyeznek a Marséval. Megfigyelte, hogy az előidézett nagy hőmérsékleti szélső értékek és az oxigénhiány ellenére egyes baktériumok életben maradtak a retortában. iWWVWWVW*VWVWWWV*VVWW**WWVWVWWWWW EGY szenátor, akit 6 évre választanak, be­ismeri, hogy az első négy évben szenátor, a fenn­maradó két évben pedig jelölt a következő termi­nusra. . I

Next

/
Thumbnails
Contents