Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-11 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 11, 1959 12 BUDAPESTI WEEK-END Egy külföldi, aki a magyar főváros iránt érdeklődik, leghelyesebb ha elővesz egy régi Bae- deckert, amelynek ismertetésében többek között ez áll: “Budapest, a Duna folyam gyöngye”. Az érdeklődő ezután oldalakat olvashat a magyar fővárost átölelő romantikus budai hegyekről, a hegnek tövében fakadó sokféle összetételű gyógyforrásról, a város szivében fekvő margitszigeti tündérkertről és sok más természetadta szépségről, amelynek összessége indokolja, hogy Budapestet “a Duna folyam gyöngye” díszítő jelzőként valóban megilleti. Ritka az a világváros, ahol a lakosságnak a táji szépségek az ablaka előtt tárulnak ki... A budai hegyekbe régen az itt élő magyarok legfeljebb vadászni jártak, még nagy vadat is ejthettek a sziklabércek között. Idővel a nagy vadak kivesztek, a hegyoldalakat, a sziklákat, erdőket meghódította a kultúra. A város az utolsó évtizedekben felkuszott a hegyoldalakra és ezek az I., II., III. és XII. kerületek ház tártozóvá váltak. Az utcákét képező kertekkel körülvett bérházak, villák előtt autóbuszok, villamosok állnak meg; a lakókhoz becsenget a postás, a szemetéig.. . így a budapesti emberek egyrészének mindennapos hazamenés az, ami a lakosságnak, különösen a hétvégeken kirándulás. A pesti ‘ember úgy készül erre a kirándulásra, hógy már pénteken figyelni kezdi az időjárás- jelentést: mert aszerint dönti el: a hegyek közé menjen-e, vagy vízhez. Az érdeklődők egyrésze a meteorológiai állomás információja alapján készülődik, de sokan bizony úgy okoskodnak, hogy az időjósiának amugyis az ellenkezője lesz igaz és ehhez alkalmazzák programjukat. Meg kell azonban mondani, hogy a budapestiek kirándulásához általában nem kell nagyobb készülődés, de az emberek szükségesnek érzik ennek kellemes izgalmát. No meg azt is, hogy barátaikkal, ismerőseikkel a találkozás helyét és időpontját előre megbeszéljék. Hogyan is töltik hétvégüket a budapestiek? Legkorábban indulnak el azok, akik az IBUSZ kiránduló vonatokkal, autóbuszokkal utaznak valahová. A pályaudvarokról egymásután robognak ki a különvonatok; a Balaton mellé, a Bükk hegységbe, a Dunántúlra, az ország legkiesebb vidékei re viszik az utasokat. A társasutazásokat rendező IBUSZ nem képes annyi vonatot biztosítani, amennyi szükséges, olyan sok a kiránduló a hétvégeken. És most kisérjük figyelemmel azokat a budapestieket, akik magában a fővárosban rándulnak ki.. , Nézzünk körül először a budai oldalon levő Moszkva-téren, a kirándulók egyik kiindulási pontján. .. Az idő kora reggel, most hajnalodott. Szöges cipőjű, tömött hátizsákos turisták szállnak fel a hegyek közé induló autóbuszokra, villamosok ra. Vannak sziklamászók is. Ezek a kirándulók a végállomásokon túl nekivágnak a messzebbi hegyeknek, völgyeknek... A budapesti kirándulók javarésze azonban csak délelőtt indiü el a “nagy kirándulásra”, amely nem lehet túlságosan fárasztó, hiszen a nők közül sokan tüsarkii cipőben vágnak neki a — túrának. Ezek a kirándulók autóbuszokon vagy a fogaskerekű vasúton feljutnak a 450 méter magas Szabadsághegyre, beülnek valamelyik vendéglő vagy espresso teraszára, a nap felé fordítják arcukat, mélyen lélegzik az ózondus levegőt és gyönyörködnek a természetben, a tájban... Vidámságukat legfeljebb csak az rontja, ha az espressóban a kávé nem olyan erős, mint szeretnék, vagy a vendéglőben a pincér nem szolgálja fel kellő gyorsasággal a kiválasztott izes falatot... A Szabadsághegyen van az Uttörővasut egyik végállomása. Innen kiindulva 12 kilométeren, pompás tájakon kanyarog a gyerekek “igazi vonata”, amelynek utasai főleg felnőttek. Az Uttörővasut másik végállomása a. Hűvös- völgyben van, természetesen mind a végállomásokon, mind a közbeeső “pályaudvarokon” étterem, büfé áll a kirándulók rendelkezésére, hogy a nagy furákhoz kellően erőt gyűjtsenek. Az egyik állo- itfáíVa-Játröshegy oldalán van. Innen könnyen feljutni a közel 600 méter magasban levő kilátóra, ahonnan a kirándulók véleménye szerint legszebb a kilátás a fővárosra és ugyancsak egybehangzóan állapítják meg, hogy a kilátó vendéglőjében igen ízletesen készítik el a rántott csirkét meg a turóscsuszát. A Moszkva térről lehet eljutni a Disznófőhöz, amely sétányairól s vendéglője kitűnő borairól ismert a kirándulók között. A Guggerhegyre, a Ságvári ligetre, a Zugligetbe, a budai hegyek legszebb helyeire ugyancsak erről a térről indulnak el a kirándulók. Meg kell őszintén mondani, hogy a budapestiek kiránduló kedvéhez nem kis mértékben járulnak hozzá a zöldvendéglők, amelyek mindenütt ott vannak és ahol az ételek, italok sokféleségében válogathatnak. Az ember már szinte sokalja ezt a gondoskodást és csendre vágyik . . . Szerencsére ezen könnyen segíthet, mert bárhol van a budai hegyekbén a vendéglőktől, az espressoktól alig pár percnyire már az erdők mélyén, a tisztásokon élvezheti a pihentető csendet. Hallgathatja a pinty, a fülemüle és még vagy (Újsághír: Az amerikai látogatók ez é !ben negyvenes csoportokban vagy egyéni útlevelekkel érkeznek Magyarországra.) Késő este. Először óvatosan, majd erősebben csengetnek; ajtót nyitok. A harmadik emeletről a Fekete ur lopakodik be rajta. így, ahogyan mondom: lopakodik. Kissé csadálkozom. Fekete urat a liftből és a házi pletykákból ismerem. Pletykák: vagyontérő csomagokat kap Ameriká-: ból, vagyontérő szőnyegeket vásárolt, vagyont keres a pucerájával. . . szóval csupa “vagyon”. Azt is mesélik, hogy volt egy négyes lottó találata: a szelvényt látta a házfelügyelő, a vice, a negyedik emeleti Pracu néni, a ház távirati irodája. Azon a héten, amikor Fekete ur ig'y kifogta a szerencsét, a lottó másfélszázezer forintot fizetett. Egyesek azonban úgy vélik, hogy az egészből egy szó sem volt igaz. Fekete ur a lottó- szelvényt a húzás után állította ki, hogy legalább a házban legyen alibije egy-és-másra. — Bocsánatot kérek, amiért ilyen késő este betörök, de méltóztat tudni, hogy az a kóceráj élni sem hagyja az embert. . . — Foglaljon heiyet — mondom hirtelen udvariassággal, mert eszembe jut, hogy a nyári ruhámat elfelejtettem elvinni a tisztitóba és hetekig kellene várni, amig visszakapom, ezért opportunista kedveskedéssel megkérdem: mivel állhatok rendelkezésére. — Nem köntörfalazok, megmondom. Arra kérem, hogy vagy három hétig őrizzen meg nekem két szőnyeget . . Sőt, ahogyan itt körülnézek esetleg többet is idehozhatnék. Szépet mutatna néhány kép is a falon. . . Tetszik ugye érteni ? — Hogyne! Házkutatás! — Ó, ne tessék ilyet gondolni rólam, annál én már ügyesebb vagyok. — Adó?-— Csudát. Előlegben vagyok. Tudom én hol kell vigyázni. Másról van itt szó. Jön a nagybácsim és a felesége. New Yorkból iönrek. — Hát ez nagyszerű! —- mondóin, jjp tagadás kissé irigykedve. — A fenét nagyszerű! Nincs nekem kérem elég bajom, még csak ez hiányzik. — Hisz ugv hallom, hogy nagyon gazdagpk,lés háromszázféle madár csipogását, füttyét s úgy érzi, mintha, igen távol lenne a világ zajától... A hegyet kedvelők közül sokan a budai Kolozsi térről indulnak el a Hármashatárhegyre, amelynek tetején vitorlázó repülők fel- és leszállásokkal szórakoztatják a vendéglő teraszán pihenő kirándulókat. Különben a Hármashatárhegyre vezető útvonalon sokan leszállnak az autóbuszról és felkeresik a Pálvölgyi cseppkőbarlangot, ami ugyancsak hozzátartozik a kiránduláshoz. Persze a barlang bejáratánál ugyancsak ott a zöldven- déglő. . . Természetesen nem mindenki megy a hegyek * az, közé és nem is követjük a Csúcshegyre és más hegyvidékre kirándulókat, hanem nézzünk körül a vizet kedvelők ugyancsak nagy táborában. Erről legközelebb számolunk be. . . Az első tavaszi napsugár a hévízi Palatínus gyógyszálló üdülőit is kicsalogatja egy kis napfürdőzésre nyakrafőre küldik a csomagokat... — Éppen itt a baj! Megmondom az igazat. Tetszik tudni az embernek azért van rokona Amerikában, hogy panaszkodjon neki. Messzi is van, a papír meg türelmes. . . Most beütött a mennydörgős mennykő! Borzasztó egy világ! Az egész politika csak arra jó, hogy a szegény embernek bajt csináljon. . . Hát kérem helyes dolog az, hogy csak úgy beengedik ide az embereket. . . Éberség ez kérem? — Talán nem kellett volna annyit panaszkodnia — jegyzem meg. Csalódottan néz reám. — Hát mit írtam volna? Talán azt, hogy jól vagyunk és vettem egy weekend-házat a Balatonnál... Apropó... Van egy másik ajánlatom is. Csináljunk úgy, mintha az a házikó az öné lenne és nekem kikölcsönözné három napra, hogy a nagybácsimékat elvigyem oda... Hálából egy hétig nyaralhat ott a kedves feleségével vagy ha tetszik egy másik nővel, nekem mindegy. . . Tessék megmondani, nincs valami kilátás, hogy Amerikával rosszabbodjon a viszony. Mert az jó volna; megszigorítanák az idejövésüket, legalább a nagybácsim otthon maradna. . . — És küldené tovább a csomagokat — jegyzem meg. — Jaj, ne tessék viccelni, inkább segítsen rajtam, meghálálom. — Mennyi idő alatt tisztit ki egy öltönyt? ösz- szegezem neki a kérdést. — Attól függ három-négy hét, de ha önről van szó, három-négy óra. Bennem összeomlik minden erkölcsi ellenállás. — Jól van — mondom — segítek. Már csak azért is megteszem amit kíván, mert a minap a vice nagyon dicsérte, mondta, hogy ajándékozott neki egy ruhát, amit Amzerikából kapott. — De jó, hogy tetszik szólni—ugrik fel ingerülten Fekete ur —, azonnal vissza kell kérnem. Hisz azt a ruhát a nagybácsim ünneplőnek küldte nekem. így és hasonló szerető izgalommal várják az amerikai nagybácsikat és nagynéniket sokat nélkülöző rokonaik Budapesten, no meg a vidéken. Ják Sándor-: ti • AMERIKAI ROKONVÁRÁS MAGYARORSZÁGON