Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-11 / 24. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 11, 1959 viLánszmiCe A LAOSZI HELYZET A másfél milliós laoszi királyságban feszült helyzet alakult ki, amely az országot polgárhábo­rúval, Délkelet-Ázsiát pedig békebontással fenye­geti. Reakciós politikai erők a múlt év augusztu- 3ában kezükbe ragadták a hatalmat, lemondatták a koalíciós kormány vezetőjét, Szuvanna Fuma herceget és szakítottak az általa képviselt demok­ratikus belpolitikával és semleges külpolitikával. Az uj miniszterelnök a reakciós Púi Szannanikon, a nemzetgyűléstől egy évi teljhatalmat követelt “az állam súlyos veszélyeztetettségére” való hi­vatkozással. A kormány, amely most már nem felelős a nemzetgyűlésnek, elhalasztotta a jövő évi választásokat. Az országban “belső tisztoga­tást” kezdett s elrendelte a “sürgős biztonsági rendszabályok foganatosítását kifelé” is Ezt kö­vetően súlyos provokációt szerveztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság határán. Február 11-én a laoszi miniszterelnök bejelen­tette: Laosz végrehajtotta az 1954-es genfi meg­állapodásokat s azok többé nem kötelezik. Meg­akadályozta, hogy a semleges ellenőrző bizottság, amely ideiglenesen felfüggesztette munkáját, is­mét működjön. Thaiföld, Kambodzsa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Dél-Vietnam és a Kí­nai Népköztársaság által határolt ország fontos szerepet játszhat a SEATO-ban. Mielőtt ezt meg­tennék, véres megfélemlítő hadjáratot intéznek a haladó politikai erők ellen. A terrorhadjárat elsősorban a volt Patet Lao területére terjed ki. E két tartományból álló te­rületen a kommunisták vezetésével a nép űzte el a franciákat felváltó japán gyarmatosítókat a második világháború során. A japán fasizmus összeomlása után megalakult a terület ellenállási kormánya és kikiáltotta a függetlenséget. A la­oszi királyság 1956 végéig a Francia Unió tagja maradt. A francia gyarmatosítók a gyarmatosí­tásnak és a feudalizmusnak hadat üzenő Patet Laót polgárháború kirobbantása révén akarták bekebelezni a laoszi királyságba. Az 1954-es gen­fi konferencia fegyverszünetet rendelt el Laosz és Patet között is. 1956-ban pedig Szuvanna Fu­ma laoszi miniszterelnök és Szufanuvong, Patet Lao vezetője megegyeztek a két országrész egye­sítésében. A két vezető politikus megállapodása intézkedett a haderők egybeolvasztásáról is. A Szannanikon-kormány most a genfi egyez­mény és a két terület egyesítéséről szóló megál­lapodás szabotálásával ismét felidézte a polgár- háború kiujulásának veszedelmét. Panya, laoszi külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya tör­vényen kívül akarja helyezni Patet Lao nemzeti felszabadító mozgalmának pártját. A párt kilenc vezetője — közöttük Szufanuvong herceg — már is őrizetben van. A reakciós kormány nem a két hadsereg egyesítésére, hanem a Patet Laó-i fegy­veres erők felszámolására törekszik. A még le nem szerelt két Patet Laó-i egységet, kényszerí­teni akarták, hogy eddigi rangjuknál alacsonyabb rendfokozatot fogadjanak el a királyi hadsereg­ben. Azonnali és teljes kapitulációra szólították fel az egységeket, majd fegyveres támadást in­téztek ellenük. Mindenki, akinek Délkelet-Ázsia békéje és biz­tonsága fontos, követeli, hogy a nemzetközi bi­zottság újítsa fel tevékenységét Laoszban. A Kí­nai Népköztársaság a Szovjetunióhoz és Angliá­hoz, az 1954-es genfi értekezlet részvevőihez for­dult, gondoskodjanak róla, hogy a laoszi kormány szüntesse be a délkeletázsiai feszültséget növelő akcióit és hassanak oda, hogy ismét kezdje meg működését a semleges ellenőrző bizottság. A fej­leményeket aggodalommal figyeli India és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság is, mert mint a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen inté­zett provokáció is bizonyítja, háborús tűzfészekké akarják kiépíteni Lahszt. flag” darab arany MOSZKVA. — A moszkvai rádió jelenti, hogy a Magadan terület keleti bánya vidékén 9 és há­romnegyed font súlyú természetes aranyércet (nugget) találtak, amely valószínűleg rekord­nagyságot jelent a természetes állapotban talált aranydarabok között. Irak feladja a U. S.-el kötött egyezményeit Irak kormánya értesítette az Egyesült Államok bagdadi követségét, hogy megszünteti az 1954- ben az Egyesült Államokkal kötött katonai egyez­ményt, mivel ez összeütközik a tavaly júliusi forradalom óta követett “pozitív semlegesség” politikájával. A forradalom óta Irak nem kért fegyverszál- litmányt Amerikától. Szükségletét bevásárlással eszközölte úgy a keleti, mint a nyugati országok­ból. Az addig kapott fegyvereket visszajuttatta az Egyesült Államoknak. Az 1957-ben távközlési építkezésekre kötött egyezményt is feladta Irak, amely a Bagdadi Szerződés tagállamait szolgálta volna. A gazdasági segély egyezmény programját sem vette igénybe a forradalom óta, bár az még ér­vényben van. Ugyanúgy a kulturális egyezmény, amelynek alapján amerikai professzorok tanítot­tak iraki egyetemeken. A még ottlevő professzo­rok a jelen iskolaév befejeztével visszatérnek az Egyesült Államokba. Az Iraknak adott gazdasági segélyre az Egye­sült Államok az utóbbi év alatt évente 2 millió dollárt költött. Eastland szenátornak nem tetszik Dél-Amerika fejlődése A szenátus belső biztonsági albizottsága, mely­nek James Eastland, Mississippi demokrata sze­nátora az elnöke s amely állandóan a kommuniz­mus fejlődését tartja alapos vizsgálat alatt, most a dél-amerikai helyzetről adott jelentést. Megálla­pította, hogy 1958 óta 5 százalékkal nőtt a dét- amerikai kommunisták száma, Venezuelában pl. 20,000-től 25,000-re becsüli a tagszaporulatot, mig Argentínában valamelyes csökkenést tapasz­talt. Megállapította a bizottság azt is, hogy a Szov­jetunióval folytatott kereskedelem 20 százalékkal nőtt 1958-ban. A gazdasági helyzet romlása tette szükségessé azt, hogy a dél-amerikai államok a Szovjetunióhoz fordultak kereskedelemért és se­gítségért. Eastland szenátor rosszalását fejezte ki afe­lett is, hogy az amerikai postaszolgálat az egye­temes postaegyezmény alapján kötelezve van to­vábbítani minden külföldről Dél-Amerikába cím­zett küldeményt és ezzel elősegíti a kommunista “propaganda” terjesztését. Végre sorra került BERLIN. — Nyugat-Berlinben a denácifikáló bíróság elrendelte a háborús vétkeiért kivégzett Hermann Gőring vagyonának az elkobzását. Go­ring fővezére volt Hitlernek és a NÁCI parancs­uralmi rendszerben mindjárt Hitler után követ­kezett. Kegyetlenségein kívül rablásai is hírhed­tek lettek. Mint most kiderült, a berlini bankok egyiké­ben 756,000 német (west) márkát érő részvénye­ket tartogattak, amelyek jelenlegi dollár értéke kb. 180,000 dollár. Noha a bíróságnak erről tudo­mása volt és azt is tudták, hogy Gőring úgy ezt, mint vagyonának többi részét is rabolta, annak elkobzásához csak most jutott el a bíróság. De még most is megkérdezték Gőring özvegyét, hogy nem tart-e igényt erre az összegre? ' Hara-kiri a béke érdekében Tokióban Nobosuke Kishi miniszterelnök hiva­talos lakhelye előtt hara-kirit követett el Hideo Kobayashi buddhista pap. (Hara-kiri hagyomá­nyos japán öngyilkossági módszer.) A 42 éves pap levelet hagyott hátra, amelyben megírja, hogy tettét azért követi el, mert igy akar tilta­kozni Japán újbóli fegyverkezése ellen, az Egye­sült Államokkal megkötött biztonsági egyezmény ellen, a nukleáris fegyverek használata ellen és Okinawa szigetnek az Egyesült Államok általi ka­tonai megszállása ellen. A pap öngyilkossága a japán nép között mély benyomást keltett. Exportálnak parfümöt, órát és ékszereket a Szovjetunióból A véletlen három hirt sodort egymás alá az új­ságokban. “Szovjet parfőmök árusítását kezdték meg Franciaországban. A párizsiak melegen ér­deklődnek az uj árucikk iránt” — olvastuk az egyikben. A másikban ez állt: “A Szovjetunió Svájcba exportálja óráit, s még ebben az évben többszázezer szovjet karóra kerül forgalomba Nyugaton.” A harmadik hir pedig igy szólt: “Az idei londoni gyémántpiacon a Szovjetunió egyed­uralkodó volt. Az olcsó, de szép kivitelű ékszerek egész sorát mutatta be, s kiállításával egyedül­álló sikert aratott”. Három szűkszavú hir. Mégis mennyi mindent mond. Például azt, hogy nemcsak a traktorok, kombájnok és a “házgyárak”, hanem az úgyne­vezett “luxus” cikkek gyártása is fellendült a Szovjetunióban. A moszkvai 2. számú óragyárban úgyszólván kizárólag nők dolgoznak, csupán a mérnökök kö­zött akad egy-két férfi. A gyárban évente egy­millió Pobeda órát raknak össze, s a végelátha­tatlan futószalagokon minden 64 másodpercben elkészül egy kiváló minőségű “Start” karóra. Csak a 2. számú moszkvai Óragyárban évente összesen 5 millió “Pobeda”, “Start”, “Era” és “Zarja” órát készítenek... Évi 5 millió óra egyetlen üzemből! Ez az egy óragyár megközelí­tőleg annyi órát készít, mint amennyi a tiz leg­nagyobb svájci óragyár évi exportja — együtte­sen! A parfőm-gyárakban: Leningrádban, Moszkvá­ban, Rigában, Tallinban három műszakban dol­goznak. óráról-órára százezer literszámra készítik a kitűnő parfőmöket és kölnivizeket. A Szovjet­unióban több mint 200 féle parfőmöt gyártanak, s ezek közül a 38 legnépszerűbbet, egyformán nagy tételben exportálják Nyugatra és Keletre. A szovjet parfőm — a külföldi vevők véleménye szerint — versenyképes a francia illatszeripar termékeivel is. Az ékszeripar legnagyobb üzemei Szibériában vannak. A szverdlovszki ékszergyár például éven­te 80 millió rubel értékű drágakövet dolgoz fel ékszerré, foglal be karkötőkbe, brossokba vagy fülbevalókba. S ha a szovjet ipar fejlődéséről, az életszínvo­nal alakulásáról beszélünk — ezentúl ne feledkez­zünk meg az óra, parfőm és ékszergyárakról sem, amelyek egyre fokozódó termelésükkel mindenki számára elérhetővé teszik az egykor csak kivált­ságosok számára készült luxus-cikkeket. . . Anne Frank nevének megcsúfolása Anne Frank, a náci koncentrációs táborban el­pusztított fiatal leányka, kinek nevét világhírű­vé tették szenvedéseiről szóló emlékiratai, amiket könyvalakban, színdarabban és filmben örökítet­tek meg, az első volna, ha élne, aki tiltakozna az ellen, ahogyan a nyugatnémet kormány visszaél emlékével. Sokezerre megy fel azoknak a szerencsétlenek­nek a száma, akik a ,11. világháború óta mint me­nekültek élnek és ugylátszik, hogy halálukig ezt a nevet fogják viselni. Erre kárhoztatja őket az a rendszer, amely a háborút előidézte és amely azóta is háborús hangulatkeltéssel rendezetlen vi­szonyokat rögzít meg a világon, amely lehetet­lenné teszi, hogy ez a sok földönfutó rendes em­beri életet tudjon találni e földtekén. Mit tesznek a hatóságok és a filantrópusok ezekért a szerencsétlenekért? “Menekültek tábo­rát”, építenek számukra. Ide telepitik őket, félre a társadalom törtető utjából, hogy ne háborgas­sák az alvó lelkiismeretet. Itt tengethetik napjai­kat reményvesztetten, megfosztva méltóságuk­tól. Egy ilyen “menekültek táborát“ szenteltek Nyugat-Németországban Anne Frank emlékének. Róla nevezték el “Anne Frank Village”-nak. Fo­galmat alkothatunk magunknak arról, hogy mi­lyen lesz ez a “falu” abból, hogy felépítésére ösz- szesen 143,000 dollárt szánnak. Anne Frank nem ilyen életet kívánt sem ma­gának, sem embertársainak. Azok, akik az ő ne­vével ilyen rutul visszaélnek, ezzel tetézik azt a bűnt, amit ellene és másik 6 millió áldozat ellen elkövettek, akik a koncentrációs táborokban vesz­tették el életüket. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE!

Next

/
Thumbnails
Contents