Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-11 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR SZt Thursday, June 11, 1959 t ▼ ▼ t t v vv *r v v w ^ o "r-”«rmw~v"*rm'* w w 'w w w ^ t ^ ▼ «r ^ t t1 w"w "▼ ▼' ^r1 ▼' rr Munkásmozgalom Ál Déli terror munkásszervezők ellen A nagyjából szervezetlen déli államokban a munkások megszervezésével megbízott szakszer­vezeti kiküldötteket brutális bánásmóddal akar­ják elriasztani. Február óta négyre emelkedett azok száma, akiket ismeretlen tettesek megtá­madtak, elvertek és akiken vágási sebeket ejtet­tek. Legutóbb Fitzgerald, Ga.-ban a Textile Work­ers Union két területi megbízottját, Frank Bar­ker és Frank Chupka szervezőket a motelszobá- jukból hurcolták ki, összeverték és arcukat, tes­tüket összevagdosták. Február 11-én Robert D. Beame, a harisnya­munkások szervezője Franklin, N. C.-ban és feb­24-én Boyd E. Payton, a TWUA alelnöke Hender­son, N. C.-ban hasonló támadásban részesült. A McClellan bizottság megígérte, hogy meg­vizsgálja Beame és Payton megtámadásának kö­rülményeit, de a szakszervezetek kétlik, hogy McClellanék tanulmány tárgyává tennék a TWUA vádját, hogy “a déli államokban összeesküvés van régi szakszervezetek megsemmisítésére”. A szervezők megtámadása mindig folyamatban lévő sztrájkokkal kapcsolatban történik. Gtorgiá- ban a Fitzgerald textilgyár 350 munkása május 12-e óta sztrájkol. Bírósági tiltóparancs 4 sze­mélyre szűkítette a piketvonalat. Az állami rend­őrség 12 tagját rendelték ki a sztrájktörők védel­mére. Henderson, N. C.-ban a Textile Union 1,100 tagja 1958 nov. 17-én lépett sztrájkba a Harriet- Henderson üzemekben. Ott a National Guard-ot rendelték ki a szti'ájktörők mellé és a piketvonal széttörésére. Sok összeütközés volt a sztráj kólók­kal, akik jogukat és munkájukat védték a más államból behozott sztrájktörőkkel szemben. A kormányzó, Luther D. Hodges közvetítésével megállapodás jött létre a gyárvezetőség és a szak szervezet között a sztrájk 6-ik hónapjában, amit a munkáltatók későbben megtörtek. Megtehették, mert minden támogatást megkaptak az állami törvényhozástól, amely 750,000 dollárt szavazott meg arra, hogy a National Guardot Henderson- ban tartsák továbbra is. 400 - bajonettes katona ellenőrzése mellett a harmadik műszak is megindult a gyárban sztrájk­törőkkel. Ugyanakkor az igazságügyi minisztéri­um jelezte, hogy a sztrájktörők más államból va­ló behozatala alapján emelt vád ügyében nem in­dít eljárást a gyárvezetőség ellen. A szervezők elleni brutalitást sem tekinti a szövetségi bíróság hatáskörébe tartozó ügynek. A hendersoni gyár munkásai 18 év óta vannak megszervezve és most ilyen hatósági erőszakkal fosztják meg őket eddigi jogaiktól. Vagy mi, vagy ők ...? Seoul, Dél-Koreában 14 ázsiai országból jöttek polgári vezetők egy kommunista-ellenes érte­kezletre. Svngman Rhee elnök a következőket mondta üdvözlő beszédében: “Annak a felfogás­nak láncreakciójára van szükségünk, hogy vagy mi maradunk életben, vagy a kommunisták; hogy nincs középút, amelyen mindketten fennmarad­hatunk”. — Szóval a kótyagos aggastyán népir­tást kíván mivel neki kevés van hátra az életből. Apák, anyák nem igy látják. Párizsban fennakadt a forgalom A párizsi földalatti vasút munkásai 24 órás sztrájkot folytattak életszínvonaluk emeléséért. Ez nem az első eset, hogy francia közalkalmazot­tak akcióba léptek azért, mert a frank értéké­nek csökkentése után a béreket rögzitették, mely megélhetésüket még jobban megnehezítette. A százszázalékos sztrájk idején Párizs utcáin az autók és gyalogjárók sokasága forgalomtorló- lást idézett elő. Kezdődik a fehérre mosás Tallahassee, Floridából érkezett hir arról, hogy a négy fiatalember közül — akik egy néger diák­lányt magukkal hurcoltak és bűnös erőszakot kö­vettek el rajta — az egyiket az elmegyógyintézet­be szállították megvizsgálás végett. Ázsiai és amerikai rakparti konferencia Tokióban A Csendes-óceán partvidékein dolgozó rakparti munkások szakszervezetei három napos konferen­ciát tartottak Tokióban május 11—13-án. Részt- vettek Japán, az Egyesült Államok, Kanada, Cam­bodia, Okinawa, a Szovjetunió és Ausztrália rak­parti szakszervezetei. Indonézia delegátusai ké­sőn érkeztek vizum-akadályok miatt. Más ázsiai országok tengerparti munkásai üdvözletét küld­tek a konferenciára. Harry Bridges és 3 delegá­tustársa képviselte az amerikai nyugati parti dolgozókat és Hawaiit. Az egyik amerikai dele­gátusnak a japán kormány megtagadta a vízu­mot, minden magyarázat nélkül. A konferencia arra a tényre fektette munka- programját, hogy a rakparti munkásoknak közös munkáltatói és problémái vannak. A hozott ha­tározatok is ezt tükrözték vissza. Az egyik meg­védte a minden országban létező szakszervezetek azon jogát, hogy egymásnak segítséget nyújtsa­nak és azt elfogadhassák. Hátarozati javaslatokat fogadtak el arra, hogy lépéseket fognak tenni az automatizálás hátrá­nyos következményeinek megelőzésére és hogy ezt tüzetes vizsgálat tárgyává teszik a következő konferencián, hogy minden segítséget megadnak Cambodia és#a U. S. által elfoglalt Okinawa rako­dó munkásainak “az embertelen és rabszolgasze- rü” bánásmód elleni küzdelmükhöz, hogy tá­mogatják a visszamaradt országok munkásait demokratikus és szakszervezeti jogaik elnyerésé­ben. Megvizsgálják azt a jelentést, hogy Viet Nam és Thailand üldözi a szakszervezeti vezető­ket. Tiltakoztak a japán vasúti munkások frame- up-ja ellen. A béke érdekében hozott javaslat felszólít min­den rakparti munkást a háborút ellenző mozgal­makkal való együttműködésre, támogatja a Csen­des-óceán szigetvilágán felállítandó béke-zóna tervét, támogatja az azonnali leszerelést, az atom­fegyverek kísérletének és használatának betiltá­sát, a külföldi országokban felállított katonai tá­maszpontok megszüntetését, a hidegháború be­szüntetését és a kereskedelmi kapcsolatok megin­dítását a világ minden országa között. A következő konferenciát 1960 julius 1-e előtt tervezik megtartani valamelyik ázsiai országban. Szívből szereti őket „Nagyon zavarólag hat rám, hogy az országban szokássá vált bizonyos teóriákat elfogadni, ame­lyeket Marx hozott előtérbe. Az egyik az, hogy elkerülhetetlenül elkeseredett és engesztelhetetlen hadviselés folyik a dolgozó ember ellen, a munkát végző ember és aközött, aki őt bérbe veszi. Az én felfogásomnak ez feltétlenül és teljesen amerikai- atlan. Nem ez a módja annak, ahogyan egy sza­bad oiszágnak működnie kell. Mindenegyes mun­kásember, a legalacsonyabb, a legalantasabb fel­adatig, amire gondolni lehet, éppen olyan fontos, mint bármely üzemvezető vagy bármely kapita­lista, aki pénzt fektet be a társulatba”. Nem teljesen világos, hogy kinek a felvilágosí­tására tette Eisenhower elnök ezen ideológiai megállapítását legutóbbi sajtókonferenciáján, de egy későbbi feleletében kifejtette, hogy: “Az az érdeklődés, amit az aránylag kicsiny ügyvezetői és kapitalista osztály iránt érzek, igen nagyon kevés ahhoz képest, amit a tömegről gondolok, amely kézi és szellemi munkát végez az írógépen és mindenütt másutt, hogy ezt a vagyont (az or­szágét) megteremtse. Ezért azt mondom, nem kell semmit sem elkövetniük, ami saját ártal­mukra van”. Ezt a sztrájkolni készülő acélmunká­sokra mondta. ...“Az uj munkástörvényjavaslat egyszerűen védeni akarja az embert, aki két kezével dolgozik és segít e vagyont megteremteni... Ez az, amit a szenátor (McClellan) ‘jogok törvényé’-nek ne­vez. .. Sajnálom, hogy igy felhígították”. EISENHOWER elnök elég gyakran tart sajtó- konferenciát. Sokan nagy érdeklődéssel várják ezeket a konferenciákat és nagy fontosságot tu­lajdonítanak azoknak. Most azután kiderült, hogy az elnök sajtótitkára, Haggertá előre megfogal­mazza és átadja a megbízott riportereknek azo­kat ä kérdéseket, melyekre az elnök felelni kí­ván. Kalifornia előnyös munkás-javaslata A kaliforniai törvényhozás alsóháza már elfo­gadta azt a törvényjavaslatot, amely a munkások beteg- és haláleseti biztosítását van hivatva ma­gasabbra emelni. A javaslat most a szenátusban van intézkedés végett. Philip Burton san-franciscoi, Robert Crown ala- medai és Nicholas Petris oaklandi képviselők a javaslat szerzői. Véleményük szerint a javaslat évi 15.4 millió dollárral fogja felemelni a mun­kásoknak járó kifizetéseket. A javaslat az ideiglenes munkaképtelenségi já­rulékot 50 dollárról 65 dollár maximumra emelné. Az állandó munkaképtelenségre az eddigi 40 dol­láros fizetést $52.50-re emelné. A temetési járulékot 200 dollárral, 400-ról 600- ra emelné. Ipari balesetekből származó halálesetnél fize­tendő járulékot 3,000-től 5,500 dollárig állapít­ja meg. A javaslat a munkáltatókra hanyagságért kive­tendő büntetés összegét felemeli. Orvosi vizsgá­lattal töltött munkaidőért fizetési jogosultságot nyújt a sérült munkásnak és más jogokat állapit meg neki betegsége idejére. Ácsmunkások gyors győzelme Alig egynapos sztrájk után az ácsmunkásokat képviselő Essex District Council (New Jersey) megnyerte követeléseit az Épitő Vállalkozók Szö­vetségétől. Három évre szóló munkaszerződés ke­retén belül az első évben 15 centes, a második év­ben 20 centes és a harmadik évben további 15 centes órabéremelést kapnak a munkások, kiknek jelen órabére 4 dollár 15 cent. AZ ÉVI KERESET MEGOSZLÁSA A Kereskedelmi Minisztérium statisztikai ada­tai meghazudtolják azt a propagandaterjesztést, hogy a “népi kapitalizmus” alatt egyre csök­ken a jövedelem-különbözet a gazdagok és szegé­nyek között. Szó sincs róla. 1950 óta pl. semmi nem változtatta meg azt a helyzetet, hogy egy maroknyi tőkésnek aránytalanul nagyobb jöve­delme van, mint a lakosság nagy többségének, nem beszélve arról, hogy a nemzeti vagyon és a termelőeszközök zöme is csak egy szükkörü oli­garchia kezében összpontosul. A szóbanforgó statisztika feltünteti azt, hogy milyen különbség van a jövedelmi létra alsó és legfelső foka között. Eszerint a felsőfokba osz­tott 134,000 család évi összjövedelme nagyobb, mint a 7,776,000 alsófokon levő család összjöve­delme. A statisztikai kimutatás 1956 évre szól. Az 50,000 dolláron felüli évi jövedelemmel ren­delkező 134,000 családnak összesen 11.5 billió dollár, azaz átlagban egyenként 85,485 dollár ke­resete volt. A 7,776,000 család, melynek évi jöve­delme 2,000 dolláron aluli volt, összesen csak 8.8 billió dollárt keresett, vagyis átlagban egyenkint 1,127 dollárt évente. Ez azt jelenti, hogy az utób­bi csoportban ha voltak, akik rendelkeztek 2.000 dollár évi keresettel, akkor olyanok is voltak köz­tük, akiknek az átlagos 1,127 dollárnál sokkal kevesebb jutott évente. E két véglet között vannak milliószámra menő családok, akiknek jövedelme emelkedett a megél­hetés drágulása közepette. Ezek között vannak a szakszervezetbe tartozó munkások, kik kemény harcokkal csikartak ki béremeléseket. Bár a 7,776,000 család közül kevés a szervezett munkás, a szakszervezeti mozgalom ezek érdekeit is kép­viseli, amikor szervezési kampányokat folytat, amikor a minimális órabérért és annak több mun­kásra való kiterjesztéséért harcol, vagy amikor jobb nyugdíj és jóléti törvények hozatalát sür­geti. A billió dolláros club Olyan korporációk, amelyeknek vagyona az egybillió dolláron felül van, 5-el szaporodott 1958- ban. Az 1957-es 91 cég helyett most 96 cég jelen­tett vagyonszaporulafot. Ennek a 96 cégnek össz- vagyon-értéke 283.9 billió dollár. Vezető helyen áll az American Telephone & Te­legraph Co. 19.5 billió dollár vagyonnal. A cso­portban van 34 bankház, 24 gyárüzem, 17 bizto­sitó társulat, 11 közhasználati mü, 7 vasúttársa­ság, 3 kölcsönző társulat és egy nagyáruház. RÓMAI KORI temető maradványaira bukkan­tak Szombathelyen. Az egyik téglasirban talált üvegurna égett csontokat, borostyánkő gyűrűket és egy parányi női maszkot tartalmazott.

Next

/
Thumbnails
Contents