Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-04 / 23. szám

Thursday, June 4, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ fl AMoQtAM én IAtOm írja: ehn “Az elnök vagy a tigris” A Mag-var Szó 1957, december 19-iki száma e rovatának “Karácsonyi ajándék” volt a cime, de talán helyesebb lett volna a cikknek “Karácsonyi álom” címet adni. Az álom lényege, illetőleg a cikk tárgya röviden ez volt: Eisenhower elnök karácsony napján ebédet adott, amelyre — elő­ször a Fehér Ház történetében — az amerikai nép VALÓDI képviselői kaptak meghívást. Ste­venson, Hallinan, DuBois, Foster és Anna Louise Strong mellett ott ültek az AFL-CIO, a független munkásszervezetek és a különböző nemzetiségi és kisebbségi csoportok képviselői. Ebéi után az elnök a meghívottak és egy fél­tucat gyorsíró előtt kijelentette, hogy a követke­ző nagyfontosságu lépésekre határozta el magát: A hidegháború beszüntetése, korlátlan keres­kedelmi kapcsolat az egész világgal. A külföldi amerikai hadibázisok felszámolása és az atombomba robbantási kísérletek azonnali beszüntetése. A Kínai Népköztársaság haladéktalan elisme­rése és konferencia a nagyhatalmakkal az általá­nos leszerelés ügyében. A hadiszergvártás megszüntetése; az eddig ar­ra pazarolt hatalmas összegeket iskolák, kórhá­zak. utak építésére, a nagyvárosok slum-kerüle- teinek újjáépítésére kell használni. A bíróságok tartsák tiszteletben MINDEN amerikai polgár és nem-polgár alkotmánybiztosi- totta jogát; senkit ne üldözzenek politikai felfo­gása, vallása, bőrének színe vagy külföldi szüle­tése miatt. A kongresszus gondoskodjék arról, hogy a ha- diszergyártásról békebeli gyártásra, építésre va­ló átmeneti idő folyamán senki az országban szükséget ne szenvedjen. Az amerikai nép jólé­tét a kiváltságosak profitja fölé kell helyezni. Mérnökeink, tudósaink, technikusaink segítsék a visszamaradt országokat és más országok kor­mányaival t működve vigyék előre az embe riséget egy ,-jebb, boldogabb, békés jövő felé . . . A £er*magyarna..~uT" fos dolgaiban segít­ségére lenni, hu hozzáí’íf 0 urdui. Minden olyan vonatkozásban igyekszünk rendelkezésükre . h.,', amely egy társadalmi szerv munkájához tartozik. Nem kérdezzük, hogy milyen politikai nézetet vall, milyen meggyőződésű az, aki problémájának megoldásához kér segítséget tőlünk; egy a fon­tos: olyan becsületes szándékú legyen, mint ami­lyet a szülőföld elvárhat tőle. __ Tudjuk jól, hogy a külföldön élő sok száz­ezer magyarság igen különböző emberekből áll. Vannak, akik a régi világ parasztnyomora, ipari dolgozóinak munkanélkülisége, tehát a nehéz élet elöl menekülve kerestek uj hazát. Vannak, akik 1956 október viharában talajt veszítve ámokfutó- ként szaladtak neki a világnak. Vannak, akiket a kalandvágy fütött, akiknek idegzete felmondta a szolgálatot és azért hagyták el otthonaikat, akik ugv gondolták, hogy nyugaton találják meg a paradicsomot; mi mindezeknek é^s hasonlóknak olyan készséggel igyekszünk segítségére lenni, mint azoknak, akiket valamikor a nyomor látha­tatlan korbácsa űzött el szülőföldjükről. Beöthy főtitkárt megkérdezzük, hogy gyakor­latilag miben áll ez a segítség. A Magyarok Világszövetsége társadalmi szerv, nem hivatal. Azt hiszem helyes ha ennek még jobb megvilágítására egy-két példát mondok. Ha valaki saját akaratából vissza kíván térni szülő­földjére, nekünk ehhez semmiféle engedélyt nincs módunkban beszerezni, de készséggel közöljük a kérdezővel, hogy mely illetékes helyre és milyen módon kell fordulnia ebben az ügyben és mikép­pen kérheti az amnesztiát. Egy másik példa. Szá­mos külföldinek örökösödési problémája van. Mi ebben természetesen nem tudunk eljárni, de meg­felelő tanáccsal szolgálunk ahhoz, hogy a törvé­nyes előírás alapján mit kell tennie. Gondolom, ez a két példa eleget mond. A Magyarok Világszövetségéhez naoonta garma­da számra érkezik levél. Nincs a világnak olyan táj a, vagy olyan országa, ahol ne élnének ma­gyarok, akik kéréssel vagy valamilyen ügyben ne fordulnának a Szövetséghez. A legutóbbi na­pok leveléből emelünk ki néhányat: Egy chicagói magyar arra kér felvilágosítást, hogy tudna egy kisebb oltárteritőt kapni Magyarországról, mert annak a templomnak szeretné ajándékozni, aho­vá istentiszteletre jár. Válaszként megírták neki, hogv forduljon az Artexhez, amely az “Eklézsia ktsz.” által készített kegyszerek exportálásával Ennél a pontnál megszűnik a hasonlatosság a két cikk között. Az én véleményem az volt, hogy az elnök beszédét követő tanácskozás eredménye­it a táviró, a posta, TV és rádió röpítette a világ minden tája felé és jelentette az emberiségnek, hogy az amerikai elnök karácsonyi ajándéka min­den elképzelést felülmúlt. Eisenhower egy csapás­ra bevonult a halhatatlan nagyságok sorába és a világ uj, boldog korszak küszöbén állott. Harris az ő elnöki beszédének más következ­ményeket tulajdonit. Szerinte az elnök beszéde után a világ megvadult (...“the world went wild.”) Az országban az elnök ajánlatai mellett és ellen tüntetők gyakran véres harcokba elegyed­tek, amelyeknek halottal voltak. Három kísérlet történt az elnök meggyilkolására. Negyven tábor­nok és admirális lemondott. Az újságok megje­lenését beszüntették, üzletek bezártak. A rendőr­ség éjjel-nappal portyázott és itt-ott fegyverlö­vések hangzottak. Szó esett belső forradalomról. A NATION május 23-iki számában a magazin egyik olvasója ama véleményének adott kifeje­RÖVIDÉI) EGYRÖL-MASRÓL írja: E. K.~ BAJ VAN A KULTURAVAL hirdette egy pár öreg magyar előtt egy, az ’56-os magyar ellenforradalom után idekerült ifjú ma­gyar. Szerinte nincs magyar kultúra többé, meg­ölték az oroszok. Csak orosz színdarabokat adnak elő a színházak, orosz filmeket vetítenek a mozik­ban, ezért a kutya sem megy az előadásokra; hiába adják ki az oroszból fordított regényeket és más könyveket, azokat senki sem veszi meg. így volt ez a “forradalom” előtt is és ma még rosszabb, úgyhogy a legtöbb színházat, mozit be­zárták, mert népi volt bevétel. Megmondtam az ifjú. “hősnek”, hogy szégven­— * Sírkő íV^r u természet szépsége is alkotásokra inspirálja, itt készülnek a magyar rajz és bábfilmek, itt dolgo­zik Macskássy Gyula, aki 25 évvel ezelőtt egyik megteremtője volt a magyar rajzfilmgyártásnak. Vele együtt működnek az első rajzfilmkészitők és az uj generáció tagjai, összesen huszonötén. Látogatásunk idején éppen a “Telhetetlen mé­hecske” cimii rajzfilm befejező munkálatait vég­zik. A mese forgatókönyvét rendezője Macskássy Gyula irta. A kedves hirtória a tavaszi virágzás idején kezdődik, amikor a téli álmukat alvó mé­hecskéket az őrök harsonája ébreszti fel. A mé­hecskék kirepülnek a szines virágú rétre, gyűjtik a mézet. A kaptárban forgalmi rendőr irányítja a közlekedést, a laboratóriumban megvizsgálják a méz minőségét, mindenki tevékenykedik. De a telhetetlen méhecske mindig külön utakon repül, majd megismerkedik a darázzsal, aki rábeszéli, hogy a mézet az ő fészkébe hordja. A telhetetlen méhecske abban a hiszemben, hogy igy majd csak ő fogja élvezni munkája gyümölcsét, csak magának.gyűjti a télirevalót. Eljön az ősz, a mé­hecskék pihenőre térnek a megtelt kaptárba, de a telhetetlen méhecske nem tart velük, az ő méze ott van a darázs fészkében. De a darázs nem en­gedi be, beáll a zord idő, a telhetetlen méhecske éhesen és fázósan a földre hull. Az utolsó pilla­natban megmentik és visszaviszik a kaptárba, ahol újra életre támad. Macskássy Gyula dolgozószobájában folynak a befejező rajzok megbeszélései. Körülnézek. A fa­lakon egymás mellett sorakoznak az elismerések dokumentumai: az 1954. évi edinburghi rajzfilm­fesztivál emléke mellett a montevideói, a varsói, a canni s többi dijakról kiállított oklevelek. Al­bumok. Kinyitom a “Két ökröcske” (Two Little Magic Oxen rajzfilm albumát, a magyar rajz- filmgyártás ezideig talán ezzel a <80 méteres raízfilmmel érte el a legnagyobb nemzetközi si­kert. Az izzig-vérig magyar népmese tárgyú film multiplan (öt siku) módszerrel készült az 1956-57. években. A modern rajzfilmstilus film effektiv hatásai magkapóak, ötletei, trükkjei igen ügye­sek. A mesében egy szegény favágó legény jót tesz az öreg varázslóval, aki hálából két apró, csoda erejű ökröcskével megajándékozza. A ke- gvetlen földesur el akarja venni tőle az ökröcs- kéket, de miután nem adja, elképzelhetetlenül nehéz feladatok elvégzését parancsolja rá. Egész erdőt kell egy nap alatt kitermelni, a földesur ud­zesL, hogy Harris cikkének “tiz láb magas betűk­kel, száz négyzet-yard nagyságú papíron kellett volna megjelenni.” (A Magyar Szó hasonló cik­két ilyen megtiszteltetés nem érte az olvasók, ré­széről.) A magazin egyik másik olvasója szerint az ad­mirálisok és tábornokok az elnök béke-beszéde után nem mondtak le, hanem hatalmukba kerítet­ték az országot. Véleménye szerint a repülő osz­tagok vezették a harcot “a régi őrültség visszaál- litására.” Harris Íróval és a levélírókkal ellentétben vál­tozatlanul az a véleményem, hogy “az őrültség visszaállítását” megakadályoznák az amerikai nép demokratikus hagyományait őrző józan mil­liók. A repülő osztagok elleni küzdelemben ott lennének mindazok, akik évtizedek óta a BÉKE hívei és akik boldog elszántsággal állnának olyan elnök mögé, aki a háborús készülődés őrültsége helyett a BÉKE hívének és ezzel az Unió meg­védő j ének vallaná magát. est volt; ugyanott a Rádió Zenekar is adott hangversenyt, mindegyiken neves operaénekesek lépntek fel. Ugyanott Haydn-hangverseny volt, amelyen főleg iskolás gyermekek vettek részt. Bánky József zongoraművész a Filharmónia ka­maratermében tartott hangversenyt. Lukács Pál brácsa-művész is abban a teremben hangverse­nyezett. Az Állami Hangversenyzenekar nagy koncertje is a Zeneakadémián zajlott le. Azt hiszem, hogy Ízelítőnek ennyi is elég, hogy minden magyarszármazásu ember büszke lehes­sen az óhazai magas színházi- és zenekultúrára. Csak azt kivánom még kihangsúlyozni, hogy ma az operában és színházakban nem felékszerezett gazdagokból, hanem a gyárak dolgozóiból kerül ki a hallgatóság. Hogy menyire látogatják a színházakat, arra jellemző az, hogy amint a fentnevezett folyóirat­ból olvasom, szoros kapcsolat van a gyárak dol­gozói és a színházak művészei között. Egyes gyá­rak időközönként meghívják vendégségbe egy- egy színház művészeit, máskor pedig a színház személyzete hiv meg egy-egy gyárat, amikor fe­hér asztalnál megvitatják a problémákat és a a,, ökröcskék s^rvukkár Masszától ják’ a’'-..." ' hogy a munkájukat az est .beállta előtt befejez­zék. Végülis a kegyetlen fölviemr pokolba kerül- A rajzfilm elkészítésében Macskássy lep.óbb munkatársai Csermák Tibor, Szabó Szabolcs: Da- gai Attila. Mádai Grete vettek elsősorban reszt. Zenéjét Ránky György, Kossuth-dijas zeneszerző komponálta. A magyarok, akárcsak szerte a világon uj útját keresik a rajzfilmeknek. A klasszikus rajzfilmek helyébe most a modern stilus került előtérbe. Ilyen módszerrel készült 1957 évben “Az okos leány” (The Clever Girl) friss humorral teli rajz­film! Meséje: Az öieg király fia beleszeret egy szegény leányba, akinek hetedhét országra szol az okossága, A király azzal a feltétellel egyezik a fia házasságába, ha az okos leány megfelel arra a három kérdésre, amelyet az udvari csillagvizs­gáló mester fpndál ki. A királyfi üveghegyen es sok akadályon keresztül maga viszi el a szegenj leányhoz, aki minden kérdésre megadja a választ. Ezek a válaszok alkalmasak arra, hogy a gyere­keket takarékosságra neveljék. Hasonlóképpen modern stílusban dolgozták fel Aesopus meséjét “Az egér és az oroszlán -t. Az oroszlán megkegyelmez a kis egérnek, az egerke hálából megmenti az állatok királyának életét, így szól a mese. A közismert mesét azonban to­vább szövik Macskássy Gyula rajzai. Elmondják, hogy azért sikerült a kis egérnek átrágni az oroszlánt befogó hálót, mert állandóan ápolja fo­gait. A záró képen a kis oroszlánok, az egérkével együtt fogkefével mossák fogaikat. Ez év első felében készült el Móricz Zsigmoncl- nak, a külföldön Is jel ismert elhunyt magyar Írónak gyermekek számára irt két versét feldol­gozó raizfilm. Egyiknek cime “Török és a tehe­nek” (The Turk and the Cows) a másik “Kis­malac és a farkasok” (The Little Pig and the Wolves). Különösen ez utóbbi igen szórakoztató. “A kismalac békésen éldegél házacskájában. Egy álnok farkas addig ügyeskedik, amig bejut a ház­ba, de a malacka addig ügyeskedik amig alaposan leforrázza. A pórul járt farkas egész falkával tér vissza. A kismalac egy fára menekül. A farkasok egymás hátán állva már már el is érik, de a ma­lacka látva, hogy a kopasz farkas van legalul, le­kiált: “Forró vizet a kopasznak”. A kopasz far­kas ijedtében világgá fut, a többi lezuhan és nya- ' kát szegi. A 200 méteres igen szórakoztató iil-

Next

/
Thumbnails
Contents