Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-04 / 23. szám

K FEI ineiRLT MiSSESSIPPIBŐL Egy hónapig tartó vizsgálat után»az FBI ügynökei át­adták Mack Charles Parker lincselésére vonatkozó össze­gyűjtött adatokat Mississippi állam kormáhyzójának azzal a magyarázattal, hogy semmi olyan bizonyítékot nem fedez­tek fel a néger fogoly erőszakos elhurcolásában és meggyil­kolásában, ami az ügyét az FBI, vagyis az országos bíróság hatáskörébe helyezné. Az FBI kijelentette, hogy a lincselésre vonatkozóan ki- tei'jedt bizonyítékokat fedezett fel. Megállapítást nyert, hogy a lincselés előtti éjjel 35 ember találkozott a börtön közelében levő farmon, ahová meghívták az állítólagosán megtámadott nő férjét is, de az nem akart elmenni. A gyűlés elhatározta, hogy Parkért “kihozzák” a börtönből és másnap 11 ember ment a börtön elé, hárman betörtek cellájába és elhurcolták. Az FBI ismételten elmulasztott eleget tenni hivatalbeli kötelességének, bár tudatában van a gyilkosok kilétének. Ezt az elhangzott feltevést az FBI nem cáfolta meg. Legutóbb Little Rock-on viselkedett előzékenyen a fajgyűlölőkkel szemben, amikor “nem emeli, vádat egy ember ellen sem, bár a helyi rendőrség 50-et letartóztatott azok közül, akik tömegakcióval akarták megakadályozni az iskola integrá­lást”. (Virgil T. Blossom iskolaigazgató — Sat. Ev. Post.) Szóval az FBI nem talált bizonyítékot, hogy a néger fia­talembert élve, vagy halva áthurcolták volna a szomszédos államba, bár holttestét a közös határt képező Pearl folyóban találták meg. De mi a jelentősége ennek a kétértelmű kité­telnek, hogy “más sikeres szövetségi eljárás sem indítható”? Szövetségi eljárás alá tartozik az, ha egy foglyot meg­fosztanak alkotmányos jogától. Ez a vétkes eljárás Parker esetében többizben fennállt. Parker a vádat erélyesen ta­gadta, mégis bizonyíték nélkül fogva tartották. Miután el­vitték a biztonságosabb Jackson-i börtönbe, minden ok nél­kül visszahozták Poplarville-be, ahol a helyi fehérek tömeg­hangulata ellenséges volt. A sheriff ennek tudatában mégis őrizetlenül hagyta a börtönt. Mindezért az FBI senkit sem tud felelősségre vonni? Még néhány vádanyag A newyorki WMCA rádióállomás 5,000 dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki az ügyben bizonyítékkal szolgálhat. Egy erre beérkezett levélről Ted Poston, a N. Y. Post ripor­tere azt :rja hogy “megnevezett egy megválasztott megyei tisztviselőt, aki a lincselésben közreműködött.” Ez a tiszt­viselő hozatta vissza Parkért Jackson-ból Poplarville-be és ez adta a lincselők tudtára, hogy hol van a cella kulcsa. A megnevezett tisztviselő a megyei ügyész, William Stewart, akinek személyes kapcsolata a lincseléssel igenis szövetségi eljárás alá tartozóvá teszi az ügyet. Nyilvánosságra került két titokzatos öngyilkossági kí­sérlet is Poplarvilleben. Az egyik Houston Amackei, a bör­tön portása, a másik Helen Van Ness női fogoly, aki szem­tanúja volt a börtönben Parker brutális elverésének és el­hurcolásának. Mindketten fehérek. Vajon ők mit tucuiak és miért nem gondoskodnak hivatalos közegek arról, hogy e két tanúnak ne essen bántódása? Kommunistákra hárítják A többoldalról megnyilvánuló hivatalos álláspont csak még jobban megerősíti a lincselők és fajgyűlölők merészsé­gét. Arkansas államügyésze, Bruce Bennett, a szenátus igazságügyi albizottsága előtt pl. arról tanúskodott, hogy az ő állama ellenzi polgárjogi törvény meghozatalát. “Meg vagyunk győződve, hogy a kommunista párt tudatosan hoz­za létre a faji nyugtalanságot Arkansas államban”, mon­dotta. J. Edgar Hoover, az FBI vezetője igen részletesen be­szélt a képviselőház pénzkiutaló bizottsága előtt arról, hogy az amerikai kommunista párt mi Íven kiterjedt tevékenységet fejt ki a “faji, a munkás és a jóléti kérdésekben”. Beszámol a 155 “gyanús” szervezetről, a számtalan “befolyásolható. . . félrevezetett. .. hiszékeny ál-liberálisról” és azokról a nők­ről és férfiakról, akik “úgy tesznek, mintha a faji kérdés megoldása érdekelné őket”, valójában pedig “kihasználják a helyzetet a kommunista célok keresztülvilelére.” Ezeknek az úriembereknek a néger nép faji üldözése nem egyéb, mint vörös összeesküvés. Milyen eredményt lehet elvárni egy FBI-vizsgálattól, ha fővezérüknek véleménye ilyen összhangban van a déli fajvédőkével? Az a tény, hogy egy mississippi-i néger lincselése felett Vol. VIII. No. 23. Thursday, June 4, 1959 Az egyetértés és barátsá­gos hangulat, melyet a négy k ti 1 ügyminiszter tanúsított múlt héten Dulles temetése és a Genfbe közös repülőn történt visszautazásuk alkal­mával, végétért, amikor pén­teken újra összeültek tanács­kozni Berlin és a két Német­ország kérdésében. A külügy­miniszterek felszólalásaikban az általuk benyújtott állás­pontok alátámasztására fek­tették a hangsúlyt és látszó­lag éppoly távol vannak a megoldástól, mint a genfi konferencia kezdetekor. Washingtonban Eisenhower fogadta a külügyminisztere­ket. Egyesek félnek attól, — mint Adenauer és DeGaulle — hogy Dulles távozta után az amerikai külpolitika vál­tozni fog, mások meg éppen ebben reménykednek. Eisen­hower annak a reményének adott kifejezést, hogy “a kül­ügyminiszterek tanácskozása meghozza azt az eredményt, amely a kormányfői tanács­kozást kívánatossá és hasz­nossá fogja tenni.” Eisen­hower tehát nem használta azt a nyers és követelőző han got, amellyel Herter Géni­ben kijelentette, hogy “ha a tanácskozás nem hoz ered­ményt, akkor Eisenhower nem hajlandó résztvenni a , konferencián" Eisenhower tréfásan azt ajánlotta a “felhőkben ta- j nácskozó” külügyminiszterek- í nek, hogy ne is szánjanak le í addig, mig meg nem egyez­nek. A nyugati ajánlat elfogadhatatlan Gromyko 40 perces beszéd­ben fejtette ki, hogy a nyu­gat ajánlata — változatlanul ! megtartani és megerősíteni í Berlin jelenlegi státuszát — miért elfogadhatatlan. Rámutatott arra, hogy Nyu- gat-Berlin a fasiszta hordák feletti győzelem után a “hi­degháború” egyik legveszedel mesebb központjává alakult, ahonnan többizben a békét veszélyeztető összeütközések indultak ki. Az utóbbi 14 év alatt hatalmas változások tör téntek a két Németországban és Berlin megszállásának vál­tozatlansága ezzel a helyzet tel teljesen összeférhetetlen, különösen abból a szempont­ból, hogy Nyugat-Berlin je­lenlegi adottságában egy kis ellenséges szigetet alkot a Német Demokratikus Köztár­saság fejlődő területén. Az el­lenforradalmi és felforgató szervek és ügynökségek ké­nyelmes központot találtak Nvugat-Berlinben, ahonnan bántatlanul űzik ellenséges propagandájukat Kelet-Né- metország és a Szovjetunió ellen. Kényelmesen szervezik és hajtják végre szabotáló te­vék? nvségüket a szocialista Németországban u.m. gyako­ri gyújtogatást, termelő gé­a a a aAAAAAAAAAAA4 pék megsemmisítését a gyá­rakban, állatállomány meg- mérgezését a kollektiv mező- gazdaságban, stb. Njugat-Berlinben működik RIAS, az Egyesült Állam? :< által fenntartott rádióállo­más, amely legerősebb eszkö­ze a Kelet-Németország ellen irányított szabotálásnak s fel­fogató tevékenységnek. A ka­tonai megszálló hatóságok korlátlan hatalommal rendel­keznek Nyugat-Berlin politi­kai, gazdasági, társadalmi és kulturális élete felett, melyek megerősítést kapnak a Nyu- gat-Németországban megtele­pedett különféle megszálló ügynökségektől is, amelyek információs hivatalok nevei alatt szerepelnek. Ezen Európa békéjére ká­ros befolyás megszüntetése késztette a Szovjetuniót arra, hogy Nyugat-Berlin jelen helyzetének megváltoztatásá­ra tegyen lépéseket. A nyu­gati hatalmak errevonatkozó ajánlatai meg sem közelitik a célt és ezért elfogadhatatla­(Folvtatás a 15-ik oldalon) Újabb 9 kórház munkásai készek sztrájkolni Kilenc másik önkéntes iado- mányokból fenntartott) kór- ! ház munkásai szándékoznak | csatlakozni a még mindig fo- I lvamatban levő sztrájkhoz New Yorkban, amelyet hat í kórház kisegítő és ellátó mun- I kásái kezdeményeztek és foly tatnak már több, mint három hete. A New Yorki Kórházak Szövetsége vezetői — üzlet­emberek és más intézmények vezetőségének tagjai — tel­jes erejükből ellentállnak a kórházi munkások szakszer­vezeti képviseletének, nem veszik komolyan a munkások ....................................................... | olyan könnyen napirendre térnek, sajnálatos módon bizonyít­ja, hogy a faji megkülönböztetésnek gyökerei még mindig tulerősek az amerikai társadalomban. Coleman kormányzó kijelentése, hogy az ügyét majd csak a novemberi nagyes­küdtszék elé fogja terjeszteni eljárás végett ahelyett, hogy rendkívüli nagyesküdtszéki ülést hívna össze, azt célozza, hogy addig az ügyre a feledés fátyla boruljon. Közben a gyilkosok szabadon járnak. Ha fordítva történt volna a bűntett, akkor az igazságszol­gáltatás gépezete minden késedelem nélkül munkába állott volna. Itt viszont az amerikai fehér társadalomban még má­sodrendűnek sem elismert, alsóbbrendű lényről volt csak szó. elhatározását a sztrájk kiter­jesztésére. Mindenben készek engedményt adni a sztrájkoló munkásoknak, csak a szák­szervezet 'elismerésére nem hajlandók. A munkások már múlt héten többségi szavazat­tal a patikusok szakszerveze­te 1199. lokálját bízták meg képviseletükkel és azzal, hogy elrendelje a sztrájkot, ami­kor azt szükségesnek látja. A polgármester által kine­vezett egyeztető bizottság e hét végén befejezi működését, bár a megegyezés lehetősége még nem mutatkozik. A sztrájkoló kórházi mun­kások rengeteg élelmiszert és pénzbeli segítséget kaptak más munkásoktól és szakszer­vezetektől. E héten az ILG- WU, a női ruhakészítők unió­ja 1,500 dollárt adott át a sztrájkolok megs egitéséreí Charles Zimmerman, az ILG- WU ügyvezetője elitélte a Kórházak Szövetségét, amiért meg akarja fosztani munká­sait legelemibb joguktól, a szervezkedéstől. Mindenki a Keleti Népünnepélyre megy JUNIUS 7-ÉN, VASÁRNAP egész n-r> ar FNTr#?NATIONAL PARKBAN, 814 East 225th St., Bronx, N. Y. (A White Plains Rd. Lexington Ave Subway 225-ik utcai állomástól két blocknyira). — Lesznek finom magya­ros ételek, hűsítők, bazársátor, jó zene, tánc, mindenféle játékok felnőttek és gyermekek részére. — Belépődíj előreváltva 60c, a pénztárnál 75c. A Magyar Szó Lapbizottságának rendezésében. +++++++++***** * ¥ * *** *****^************-*****-^f***^^MHMHMÍ NEW YORK, N. Y. ■ ■ ii ii ■m ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ n ■! ■ ■ ■ M Van lehetőség a megegyezésre A külügyminiszterek magánbeszélgetésekben folytatják a tárgya­lást. — A német militarizmus az egyik fő probléma.

Next

/
Thumbnails
Contents