Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-04 / 23. szám
14 sL AMERIKAI MAGYAR SZÓ AZ AUTOMATIZÁLÁS PROBLÉMÁI AZ SI.S.-BEN Az automatizálás viszonylag uj jelenség a tőkés gazdaságban. A kialakult helyzetből ma még nem lehet végleges következtetéseket levonni, de — különös tekintettel a modern termelőerők gyorsütemü fejlődésére — ez a rövid időszak is elégséges alapot nyújt bizonyos megállapítások számára. Az Egyesült Államokban az automatizálás komolyabb méretekben mintegy öt évvel ezelőtt kezdett kibontakozni és csúcspontját az 1957— 58. évi gazdasági hanyatlás előtt érte el. Az automatizálás elterjedésének mértékéről a Machinery folyóirat 1956 márciusi számában megjelent adatok tanúskodnak. így például az összes folyó beruházásokból az automatizálásra szánt összeg az autóiparban 28 százalék, a fémcikkek iparában 21 százalék, a repülőgépiparban 18 százalék a villamossági cikkek iparában 14 százalék, a közlekedési eszközök gyártásában 10 százalék, a műszeriparban 10 százalék és a szerszámgépiparban 8 százalék volt. 1957 végén az automatizálás ilyen üternü fejlődése megállt, sőt jelentős visszavonulás indult meg az amerikai gazdaság frontján. Adatokat közöl erről a The Magazine of Wall Street (1958 májusi szám) az USA üzleti köreinek tekintélyes lapja. A lap szerint sok helyütt megszüntették ,a gyárak és az irodák automatizált elektronikus berendezésekkel való felszerelését. Más cégeknél (elsősorban az autóiparban) komoly gondot r>koz, hogyan használják ki már automatizált üzemeiket, amelyekbe nagy összegeket fektettek be. Ilyen körülmények között az automatizált berendezéseket gyártó trösztök abbahagyták az elektronikus felszerelések gyártását és visszatértek az úgynevezett “konvencionális” berendezések gyártásához. Már az első pillantásra is észrevehető,, hogy a visszaesés az automatizálás terén egybeesett az általános gazdasági hanyatlás idejével. Jogosan merül fel a kérdés, vajon az automatizálás visszaesése nem az általános gazdasági hanyatlás egyszerű következménye-e. és a hanyatlás végével egyidejűleg az automatizálási folyamat nem fejlődik-e tovább a megkezdett utón. A-tények nent ezt-mutatják. A gazdasági hanyatlás és az automatizálás időbeli egybeesésének és összefüggésének két oldala van. Egyrészt a gazdasági hanyatlás, amely a tőkés gazdaság minden ellentmondását kiélezte, természetesen meggyorsította és kiélezte a visszaesést az automatizálás terén is. Ezért nem lenne helyes a jelenlegi helyzetet minden vonatkozásában általánosítani. Másrészt azonban éppen a gazdasági hanyatlás, az ország tőkés gazdasága ellentmondásainak kiéleződésén keresztül vált — először a kapitalizmus történetében — élesen láthatóvá e tömeges jelenség példáján az automatizálás visszaesése s a kapitalista gazdasági mechanizmus állandó ellentmondásai közötti szoros kapcsolat. Mivel itt a kapitalista gazdasági mechanizmus állandó jellegül ellentmondásairól van szó, ezek állandó jellegű korlátozó s fékező hatást gyakorolhatnak az automatizálás fejlődésére, természetesen a ciklus különböző szakaszaiban különböző mértékben. The Magazine of Wall Street adatai szerint az Üzleti körök komoly reményeket fűztek az automatizáláshoz. A termelés ugrásszerű növekedését, a termelési költségek csökkenését, a profitok jelentős felemelkedését várták, valamint pozícióik megerősödését a szakszervezetekkel szemben. De a remények nem váltak valóra, és ezért megváltozott az üzleti körök viszonya is az automatizáláshoz. Mivel magyarázható az automatizálás^ jelenlegi sikertelensége? Elsősorban a tőkés piac általános jellegével, valamint az USA piacának sajátosságaival. A kifejlett automatizáltság előfeltétele elsősorban a belső piac elegendő kapacitása, befogadóképessége, amely biztosítja a termékek állandó realizációjának lehetőségét, mivel az automatizált termelés csak akkor rentábilisabb a “klasszikus” gyári termelésnél, ha viszonylag állandó és tömeges termelésről van szó. A gazdaságilag indokolatlan termelési szünet,- iletőleg erkölcsi valamint műszaki kopás hatalmas károkkal jár. Hogy az automatizálás milyen mértékben feltételezi a piac kibővítését, látható a New Republic cimü folyóirat által említett példából. Eszerint a madisoni uj automatizált magnéziumgyár egyedül többet tud termelni, mint az ország egész magnézium-ipara. A kapitalista piac azonban nem mindig képes elviselni a termelési volumen ilyen nagy méretű növekedését. Erről legjobban az autóiparunknak példája tanúskodik. (Az automatizálás az autóiparban fejlődött legjobban.) A raktárakban 1958 közepén 800,000 “felesleges” autó volt, és ez a készlet azóta alig csökkent. A piac elegendő kapacitása mellett a termelés automatizálásának szükséges előfeltétele még a keresletnek legalább bizonyos fokú stabilitása. A már többször említett The Magazine of Wall Street arra a közismert tényre utal, hogy az automatizálás a termelés standardizálásához vezet. Ezért az automatizált üzemeknek a kereslet ingadozása miatt szükséges átalakítása rendkívül drága, gazdaságilag célszerűtlen és teljes mértékben közömbösíti az automatizálás révén nyert előnyöket. A piacainknak pedig jellemző vonása az átlagon felüli mozgékonyság és dinami- kusság. így a piacok korlátozott kapacitása, valamint elégtelen stabilitása miatt az automatizálás kézzelfogható és kétségtelen előnyei nem realizálódtak a termelési költségek olyan mértékű csökkenésében, a profitok olyan mértékű növekedésében, amelyek az, üzleti köröket az automatizálásra szánt beruházások növelésére, illetve az állótőke kicserélésére ösztönözték volna. A The Magazine of Wall Street szerint ma inkább szkepticizmussal nézik az automatizálást. Emellett az automatizálás és különösen annak magasabb formái meghaladják a nagy vállalatok pénzügyi lehetőségeit is. Az automatizálás nem jelentett előnyt a kapitalisták számára a szakszervezetekkel folytatott vitákban sem. A tőke nem lett “függetlenebb” a munkától, ahogy azt a tőkések gondolták. Az automatizált üzemekben végzett munka magas szakképzettséget, ügyességet igényel, s feltételezi a berendezésekkel való gondos bánásmódot. Természetesen az ilyen képességekkel rendelkező munkások bérei magasabbak. Ugyanakkor — legalábbis jelenleg — nehezen pótolhatók elbocsátás vagy sztrájk esetén. Az automatizálásnak még egy érdekes vonatkozása van, amely kétségtelenül korlátozza fejlődését. Ez pedig a foglalkoztatottságra való kihatása. A New Republic cimü folyóirat érdekes számításokat végzett az automatizálás és a munka- nélküliség összefüggéséről. E szerint az egész amerikai ipar automatizálásása a munkások számát 17 millióról 1.5 millióra — kevesebb mint egytizedére csökkentené. Ugyanakkor a munka- -erőnek nem tízszeres, hanem csak a felére való csökkenése is a belső piac olyan összeszűkülését Thursday, June 4, 1959 okozza, amely feleslegessé tesz mindenféle automatizálást, hiszen az áruk realizálása ily módon lehetetlen lenne. Természetesen a tőkések ezt nem tehetik meg, és ez állandóan fékezi az automatizálás kiterjesztését. Hogy az automatizálás milyen nagy hatást gyakorol a foglalkoztatottságra, az abból is látható, hogy bár az ország gazdasága 1958 decemberében már majdnem elérte az 1957. évi termelési átlagot, a munkanélküliek száma ugyanakkor kb. 1.2 millióval magasabb volt, mint az 1957. évi átlag. Ami a hivatali munka gépesítését, automatizálását illeti, a The Magazine of Wall Street megjegyzi, hogy itt is nehézségek merültek fel. A “mtiagyak” természetesen nem képesek mindenre választ adni, nem is szólva irányításuk, programozásuk feladatairól, s kiderül az is, hogy nem lehet ezeket a gépeket teljesen kihasználni. Az elektronikus gépekkel foglalkozó személyzeten kívül változatlanul szükség van más tisztviselőkre is. Éppen ezért és ehhez mérten a befektetések összege itt is túl magas. Mint összefoglalónk elején mondottuk, az automatizálás jelenlegi válságát nem lehet abszolútnak tekinteni, mert számos ideiglenesen ható tényező is közrejátszik benne. Az automatizálás az erős konkurrencia hatása alatt előreláthatólag mégis fejlődni fog, azokon a korlátokon belül, amennyire ezt a kapitalista gazdasági rendszer lehetővé teszi. Az utóbbi időben széles körben az u. n. “rugalmas automatizálás” megvalósítására törekednek, mely nem egyéb mint az automatizálási folyamatnak az amerikai gazdasági feltételekhez való alkalmazására irányuló kísérlet. A rugalmas automatizálás a részleges automatizálás egyik formája (egyes gépek automatizálása). Ilyenformán hátralépést jelent az automatizálás magasabb formáival szemben (automatikus sorok, üzemek komplex automatizálása), amelyek az automatizálási válság előtti időszakban terjedtek el, de ugyanakkor egy lépést jelent előre is, a jelenlegi helyzethez képest. Az üzleti körök a következőképpen jellemzik a rugalmas automatizálás előnyeit az USA feltételei között és ezzel egyidejtileg’röviden összefoglalják az automatizálás jelenlegi problémáit is az USA-ban: “Ma sok gyáriparos tagadja azt a széles körben elterjedt koncepciót, hogy mivel az automatizálás drága, komplex dolog, csak a nagyvolumenü és tömeges termelésben alkalmazható. Mivel a vezető tömegcikkeket gyártó termelőknek szembe kell nézniük a termelési költségek növekedésével, a “rugalmas automatizáláshoz” fordulnak, amely alacsony beruházásokat igénylő gyakorlati megoldást jelent” (Fortune, 1958 novemberi szám, 238. old.). Ebből látható, hogy a rugalmas automatizálás alacsonyabb műszaki színvonalon igyekszik feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyek az automatizálás 1957-ig tartó relative gyorsütemü fejlődése közben merültek fel. Ezt a célt az automatizálási folyamat jellegének és eszközeinek az ország általános és sajátos piaci feltételeihez, a cégek beruházási lehetőségeihez a társadalmi tényezőkhöz és az üzleti köröknek az automatizálás iránt tanúsított szkepticizmusához való alkalmazásával igyekeznek elérni. A PRESBITERIÁNUS Egyházközség Indiana- polisban megtartott nagygyűlése határozati javaslatban annak a reményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Nemzetek mielőbb ismerjék el és létesítsenek diplomáciai kapcsolatot Kínával. Megemlékeztek Dulles- ről, aki vezető tagja volt az egyháznak. VEGYÜNK RÉSZT A L0S-AH6ELESI LAPKONFERENCIÁN, JULIUS 4- ÉS 5-ÉN Érdeklődjön a Magyar Szó szerkesztőségénél, helyi lapbizottságoknál, vagy a lapkezelőnél a Kaliforniába való társasutazás részleteiről. Nagyszerű alkalom ez egy régen tervezett kaliforniai utazásra. Ismerkedjünk meg fogadott hazánk leírhatatlan természeti szépségeivel. Útközben kirándulások megszervezhetők a Grand Canyonba, Colorado National Parkba, Zion National Parkba, vagy más természeti csodák megtekintésére. Los-angelesi olvasótáborunk gondoskodik kényelmes elszállásolásukról.
