Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-04 / 23. szám

n 55! KIVONULT

Egy hónapig tartó vizsgálat után az FBI ügynökei átadták Mack Charles Parker lincselésére vonatkozó összegyűjtött adatokat Mississippi állam kormányzójának azzal a magyarázattal, hogy semmi olyan bizonyítékot nem fedeztek fel a néger fogoly erőszakos elhurcolásában és meggyilkolásában, ami az ügyet az FBI, vagyis az országos bíróság hatáskörébe helyezné.

Az FBI kijelentette, hogy a lincselésre vonatkozóan kiterjedt bizonyítékokat fedezett fel. Megállapítást nyert, hogy a lincselés előtti éjjel 35 ember találkozott a börtön közelében levő farmon, ahová meghivták az állítólagosán megtámadott nő férjét is, de az nem akart elmenni. A gyűlés elhatározta, hogy Parkért “kihozzák” a börtönből és másnap 11 ember ment a börtön elé, hárman betörtek cellájába és elhurcolták.

Az FBI ismételten elmulasztott eleget tenni hivatalbeli kötelességének, bár tudatában van a gyilkosok kilétének. Ezt az elhangzott feltevést az FBI nem cáfolta meg. Legutóbb Little Rock-on viselkedett előzékenyen a fajgyűlölőkkel szemben, amikor “nenk emeh vádat egy ember ellen sem, bár a helyi rendőrség 5()-et letartóztatott azok közül, akik tömegakcióval akarták megakadályozni az iskola integrálást”. (Virgil T. Blossom iskolaigazgató — Sat. Ev. Post.)

Szóval az FBI nem talált bizonyítékot, hogy a néger fiatalembert élve, vagy halva áthurcolták volna a szomszédos államba, bár holttestét a közös határt képező Pearl folyóban találták meg. De mi a jelentősége ennek a kétértelmű kitételnek, hogy “más sikeres szövetségi eljárás sem indítható”?

Szövetségi eljárás alá tartozik az, ha egy foglyot megfosztanak alkotmányos jogától. Ez a vétkes eljárás Parker esetében többizben fennállt. Parker a vádat erélyesen tagadta, mégis bizonyíték nélkül fogva tartották. Miután elvitték a biztonságosabb Jackson-i börtönbe, minden ok nélkül visszahozták Poplarville-be, ahol a helyi fehérek tömeghangulata ellenséges volt. A sheriff ennek tudatában mégis őrizetlenül hagyta a börtönt. Mindezért az FB^ senkit sem tud felelősségre vonni?

Még néhány vádanyag

A newyorki WMCA rádióállomás 5,000 dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki az ügyben bizonyítékkal szolgálhat. Egy erre beérkezett levélről Ted Poston, a N. Y. Post riportere azt írja, hogy “megnevezett egy megválasztott megyei tisztviselőt, aki a lincselésben közreműködött.” Ez a tisztviselő hozatta vissza Parkért Jackson-ból Poplarville-be és ez adta a lincselők tudtára, hogy hol van a cella kulcsa. A megnevezett tisztviselő a megyei ügyész, William Stewart, akinek személyes kapcsolata á lincseléssel igenis szövetségi eljárás alá tartozóvá teszi az ügyet.

Nyilvánosságra került két titokzatos öngyilkossági kísérlet is Poplarvilleben. Az egyik Houston Amackei, a börtön portása, a másik Helen Van Ness női fogoly, aki szemtanúja volt a börtönben Parker brutális elverésének és elhurcolásának. Mindketten fehérek. Vajon ők mit tudnak és miért nem gondoskodnak hivatalos közegek arról, hogy e két tanúnak ne essen bántódása? A

Kommunistákra hárítják

A többoldalról megnyilvánuló hivatalos álláspont csak még jobban megerősíti a lincselők és fajgyűlölők merészségét. Arkansas államügyésze, Bruce Bennett, a szenátus igazságügyi albizottsága előtt pl. arról' tanúskodott, hogy az ő állama ellenzi polgárjogi törvény meghozatalát. “Meg vagyunk győződve, hogy a kommunista párt tudatosan hozza létre a faji nyugtalanságot Arkansas államban”, mondotta.

J. Edgar Hoover, az FBI vezetője igen részletesen beszélt a képviselőház pénzkiutalc bizottsága előtt arról, hogy az amerikai kommunista párt müven kitériedt tevékenységet fejt ki a “faji, a munkás és a jóléti kérdésekben”. Beszámol a 155 “gyanús” szervezetről, a számtalan “befolyásolható. . . félrevezetett. . . hiszékeny ál-liberálisról” és azokról a nőkről és férfiakról, akik “úgy tesznek, mintha a faji kérdés megoldása érdekelné őket”, valójában pedig “kihasználják a helyzetet a kommunista célok keresztülvitelére.”

Ezeknek az úriembereknek a néger nép faji üldözése nem egyéb, mint vörös összeesküvés. Milyen eredményt lehet elvárni egy FBI-vizsgálattól, ha fővezérüknek véleménye ilyen összhangban van a déli fajvédőkével?

Az a tény, hogy egy mississippi-i néger lincselése felett

Vol. VIII. No. 23. Thursday, June 4, 1959

NEW YORK, N. Y

......................................................................... r. ........ ...... .. ......... .4

F t /I . " ' v ^

Van lehetős eg am egegyezes re

A külügyminiszterek magánbeszélgetésekben folytatják a tárgyalást. — A német militarizmus az egyik fő probléma.

miért elfogadhatatlan. I pék megsemmisítését a gyáRámutatott arra, hogy Nyu- rakban, állatállomány meg- gat-Berlin a fasiszta hordák mérgezését a kollektiv mezőfeletti győzelem után a “hi- gazdaságban, stb. deKhabora egyik légváradéi RIAg> az Egyes(1|t A1,anTOk mesebb központjává alakult. által fenntartott rádióállo- ahonnan többizben a békét más, amely legerősebb eszkö- veszélyeztető összeütközése1' ze a Kelet-Németország ellen indultak ki. Az utóbbi 14 év irányított szabotálásnak s fel- . alatt hatalmas változások tör fogató tevékenységnek. A ka- téntek a két Németországban tonai megszálló hatóságok és Berlin megszállásának vál- korlátlan hatalommal rencfel- tozatlansága ezzel a helyzet keznek Nyugat-Berlin politi- tel teljesen összeférhetetlen, kai, gazdasági, társadalmi és különösen abból a szempont- kulturális élete felett, melyek ból, hogy Nyugat-Berlin je- megerősítést kapnak a Nvu- lenlegi adottságában egy kis gat-Németországban megtele- ellenséges szigetet alkot a pedett különféle megszálló Német Demokratikus Köztár- ügynökségektől is, amelyek saság fejlődő területén. Az el- információs hivatalok nevei lenforradalmi és felforgató alatt szerepelnek.

; szervek és ügynökségek ké- Ezen Európa békéjére kényelmes központot találtak ros kef0]yás megszüntetése Nyugat-Berlinben, ahonnan késztette a Szovjetuniót arra, bántatlanul űzik ellenséges hogy Nyugat-Berlin jelen propagandájukat Kelet-Né- heiyZetének megváltoztatásá- metország és a Szovjetunió ra tegyen lépéseket. A nyu- ! ellen. Kényelmesen szervezik gay hatalmak errevonatkozó I és hajtják végre szabotáló te- ajánlatai meg sem közelitik a ■ vékf nvségüket a szocialista c^]t és ezért elfogadhatatla- Nérnetországban u.m. gyakori gyújtogatást, termelő gé- (Folytatás a 15-ik oldalon)

Az egyetértés és barátságos hangulat, melyet a négy k ü 1 ügyminiszter tanúsított múlt héten Dulles temetése és a Genfbe közös repülőn történt visszautazásuk alkalmával, végétért, amikor pénteken újra összeültek tanácskozni Berlin és a két Németország kérdésében. A külügyminiszterek felszólalásaikban az általuk benyújtott álláspontok alátámasztására fektették a hangsúlyt és látszólag éppoly távol vannak a megoldástól, mint a genfi konferencia kezdetekor.

Washingtonban Eisenhower fogadta a külügyminisztereket. Egyesek félnek attól, — mint Adenauer és DeGaulle — hogy Dulles távozta után az amerikai külpolitika változni fog, mások meg éppen ebben reménykednek. Eisenhower annak a reményének adott kifejezést, hogy “a külügyminiszterek tanácskozása meghozza azt az eredményt, amely a kormányfői tanácskozást kívánatossá és hasznossá fogja tenni,” Eisenhower tehát nem használta azt a nyers és követelőző han got, amellyel Herter Géniben kijelentette, hogy “ha a tanácskozás nem hoz eredményt, akkor Eisenhower nem hajlandó részt venni a konferencián”

Eisenhower tréfásán azt ajánlotta a '“felhőkben ta- ! nácskozó” külügyminisztereknek, hogy ne is szánjanak le addig, mig meg nem egyez- j nek.

A nyugati ajánlat elfogadhatatlan

Gromyko 40 perces beszédben fejtette ki, hogy a nyugat ajánlata — változatlanul megtartani és megerősíteni Berlin jelenlegi státuszát —

elhatározását a sztrájk kiterjesztésére. Mindenben készek engedményt adni a sztrájkoló munkásoknak, csak a szak- szervezet elismerésére nem hajlandók. A munkások már múlt héten többségi szavazattal a patikusok szakszervezete 1199. lokálját bízták meg képviseletükkel és azzal, hogy elrendelje a sztrájkot, amikor azt szükségesnek látja.

A polgármester által kinevezett egyeztető bizottság e hét végén befejezi működését, bár a megegyezés lehet őségé v még nem mutatkozik.

í A sztrájkoló kórházi munkások rengeteg élelmiszert és pénzbeli segítséget kaptak más munkásoktól és szakszervezetektől. E héten az ILG- WU, a női ruhakészítők uniója 1,500 dollárt adott át a sztrájkolok megs egitésére. Charles Zimmerman, az ILG- WU ügyvezetője elitélte a Kórházak Szövetségét, amiért meg akarja fosztani munkásait legelemibb joguktól, a szervezkedéstől.

Mindenki a Keleti TSépünnepélyre megy

JUNIUS 7-ÉN, VASÁRNAP egész nav az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225th St., Bronx, N. Y. (A White Plains Rd. Lexington Ave Subway 225-ik utcai állomástól két blocknyira). — Lesznek finom magyaros ételek, hűsítők, bazár sátor, jó zene, tánc, mindenféle játékok felnőttek és gyermekek részére. — Belépődíj előreváltva 60c, a pénztárnál 75c. A Magyar Szó Lapbizottságának rendezésében.

olyan könnyen napirendre térnek, sajnálatos módon bizonyítja, hogy a faji megkülönböztetésnek gyökerei még mindig tulerősek az amerikai társadalomban. C°leman kormányzó kijelentése, hogy az ügyét majd csak a novemberi nagyesküdtszék elé fogja terjeszteni eljárás végett ahelyett, hogy rendkívüli nagyesküdtszéki ülést hívna össze, azt célozza, hogy addig az ügyre a feledés fátyla boruljon. Közben a gyilkosok szabadon járnak.

Ha fordítva történt volna a bűntett, akkor az igazságszolgáltatás gépezete minden késedelem nélkül munkába állott volna. Itt viszont az amerikai fehér társadalomban még másodrendűnek sem elismert, alsóbbrendű lényről volt csak szó.

Kilenc másik önkéntes (adományokból fenntartott) kórház munkásai szándékoznak csatlakozni a még mindig folyamatban levő sztrájkhoz New Yorkban, amelyet hat kórház kisegítő és ellátó munkásai kezdeményeztek és foly tatnak már több, mint három hete.

A New Yorki Kórházak Szövetsége vezetői — üzlet- r emberek és más intézmények , vezetőségének tagjai — teljes erejükből ellentállnak a kórházi munkások szakszervezeti képviseletének, nem veszik komolyan a munkások- - ---------------------------Újabb 9 kórház munkásai készek sztrájkolni