Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-21 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ üiLáxjszem&e NEMZETKÖZI KONFERENCIA A TUDOMÁNYOS TÁJÉKOZTATÁSRÓL A világ tudományos szakirodaimának teljes termése minden hétévenként megkétszerződik. Szédítő szaporodás-gyarapodás ez! Hiszen egyetlen tudományágban is, például csak a kémia tárgykörében 70—80 ezerre rúg az évenként meg jelenő könyvek, folyóiratcikkek és szakközlemények száma! E betüdzsungelben a kísérletező, kutató tudós képtelen egymaga eligazodni. Érthető tenát, ha intézményesen szervezett szakszerű tájékoztatás (dokumentáció) nélkül ma már elképzelhetetlen a tudományos munka. S az is érthető, hogy Keleten és Nyugaton egyaránt óriási pénzáldozatokkal és apparátusokkal igyekeznek kiépíteni a lehető legjobb — gyors és pontos — tájékoztató szolgálatot. Az Egyesült Államok tudományos életét irányitó csucsintézmények a múlt év novemberében, Washingtonban, nemzetközi konferenciát rendeztek a tudományos tájékoztatás problémáiról. A tanácskozásokon mintegy 1,000 szakember vett részt, köztük több szocialista ország küldötte is. Hét munkacsoportban 75 vitaindító előadás hangzott el. Az előadások 1,420 lapnyi szövegét előre kinyomtatták és megküldötték a résztvevőknek. A viták során világossá vált, hogy az uj tudományos eredmények gyors hirüladásában nagyon hasznosak az értekezésekkel együtt megjelenő s a szerzők készítette több nyelvű kivonatok (rezümék), az egy-egy munka főbb eredményeit tömören összefoglaló (annotált) bibliográfiák, valamint a szó-, név- és tárgymutatók (indexek). Sajnálatos, hogy bizonyos tudományágak szak- folyóiratai és szakkönyvei még mindig nem közölnek rendszeresen ilyen mutatókat. A tájékoztatásnak ma is jó segédeszközei a tudomány-monográfiák és kompendiumok (kivonatos összefoglaló kézikönyvek). Csakhogy ezek szerkesztése és kiadása roppant körülményes és költséges feladat. Németországban egyetlen ilyen könyv — “A szerves kémia kézikönyve” (8. kiadás) — 60,000 oldalas lesz. A Szovjetunióban a Tudományos Tájékoztatás Intézete tervezi valamennyi tudományág egész történetét felölelő monumentális monográfia-sorozat kiadását. Az egyik legfőbb vitatéma a tájékoztató anyagok és adatok rendezése, nyilvántartása, tárolása és kezelésük módja volt. Megállapították, hogy 'egyelőre még a legjobb “emlékezetű” és legsebesebb elektronikus gépek is inkább csak a gépies munkát tudják megkönnyíteni, s a szakirodalom felkutatásából, vagyis az adatszolgáltatásból az emberi értelem munkája még hosszu-hosszu ideig nem kapcsolható ki. Jóllehet ma még szó sem lehet arról, hogy elektronikus számítógéppel állítsák össze egy-egy tudományos kérdés irodalmát, a konferencia megállapítása szerint tanulmányozni kell az elektronikus gépezetekben rejlő lehetőségeket. Ugyancsak a tanulmányozandó kérdések közé sorolják az emberi megismerés és emlékezés fiziológiáját és az olvasás okozta kifáradás vizsgálatát. (Egy kísérlet szerint egyetemi hallgatók másodpercenként 2.5—9.8 szót tudnak elolvasni.) A konferencia külföldi küldöttei ismertették a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyel- ország, India, Franciaország és Japán tudományos tájékoztató szolgálatát. A Szovjetunióban központositották e szolgálatot, mert igy könnyebb összekapcsolni a különböző tudományterületeket, például a fizikát és a vegyészetet, kohászatot, biológiát stb. Lengyelországban a decentralizálás elvén épült ki az alkalmazott tudományok tájékoztató hálózata, de azért ott is működik egy központi irányitó szerv (Varsóban). Fölvetődött egy nemzetközi csúcsszerv létrehozásának a gondolata is. A konferencia szerint egyelőre inkább csak a nemzeti tájékoztató intézmények munkájának összehangolása látszik járható útnak. Az egyik előadó arról az érdekes megfigyelésről adott számot, hogy a tudományos termés nyilvántartását és értékelését nagyon megnehezíti a szakcikkek bőbeszédűsége és henye fogalmazása. Ez szinte világjelenséggé vált. A tudományos kutatóintézetek dolgozóinak szakmai tájékoztatásáról tárgyalva a küldöttek egyöntetűen hangoztatták azt az egyébként régi tapasztalatot, hogy a tudományos tájékozódásban a tudósok személyes kapcsolatai, találkozói és tanulmányútjai legalább annyira hasznosak, mint a szakirodalom szüntelen figyelése és tanulmányozása. A NEVELÉS ELMULASZTÁSÁNAK KÁROS KÖVETKEZMÉNYEIRŐL A világsajtó a legutóbbi időkben rendkívül sokat foglalkozott a fiatalkorú bűnözők által elkövetett bűncselekményekkel. A fiatalkorú bűnözők problémája igen sok gondot okoz a társadalomnak. Ma is folyik a vita arról, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy egyre nő, emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma. Foglalkoznak ezzel a kérdéssel kongresszusokon s különböző szövetségek igyekeznek a kérdés megoldásához közelebb jutni Eredményes megoldást nem találtak. Nehéz probléma. Kimeríthetetlen téma. Egy korábbi cikkem, melyet a Magyar Szó közölt, foglalkozott már ezzel a kérdéssel és ott részletesen kifejtettem, hogy e vonatkozásban az egyedüli helyes álláspont a marxi elmélet. Jelen cikkemben a nevelési kötelezettség elmulasztásának káros következményeiről, valamint e kötelezettség teljesítésének szükségszerű büntetőjogi védelméről kívánok szólni az olvasókhoz. Tipikus dél-amerikai viszonyok Dél-Amerika bármelyik országában az iskolaügy é:-? a nevelés kérdése, az általános tankötelezettség egyik legelhanyagoltabb probléma. Ez a körülmény élesen megmutatkozik ezen országok életében és az élet minden megjelenési formájában. Nézzük egy dél-amerikai ország keresztmetszetét ezen a területen. A főváros lakóinak száma 1,300,000, ebből 600,000 lélek a legnyomorultabb emberhez nem méltó viszonyok között él a várost övező hegyekbe vájt földalatti kunyhókban órányi járásra víztől, csatornázástól, közmüvektől. Tisztálkodásra viz csak akkor van, ha eső esik. Mintegy 15,000 iskolaköteles (fiú, leány — 6—14 éves) él igy soha meg nem ismerve az írást, olvasást. Mi lesz ezekből a gyerekekből? Ha reggel végigmegyünk a főváros utcáin nem meglepő, hogy a parkok padjain, vagy az utcák kövezetén 6—8 éves gyerekeket látunk még aludni. Ezek a szerencsétlen apróságok soha nem ismerték a meleg puha ágyat, a családi otthont, a szülők szeretetét, az anyai kéz simogatását. De fiatalon megismerték az elutasító rideg, zord szavakat, vagy a rendőrök botjainak gyakori ütéseit és ennek fájdalmait érezték testükön. És az emberek szenvtelenül mennek el mellettük. Ki tudja vajon van-e ezeknek az utcán alvó gye rekeknek apjuk-anyjuk? Ha van, hol a megfelelő és a büntetőjog által megerősített családvédelem ? Ha nincs, akkor miért nem gondoskodik az állam ezeknek a szerencsétleneknek neveléséről és elhelyezéséről? Csodálni való, hogy ezekből a fiatalokból bűnözők, prostituáltak lesznek? Nem! Hol a probléma nyitja? Több elmélettel találkozunk az irodalomban. Az Thursday, May 21, 1959 egyik ilyen elmélet a “lombrosonizmus”. Lomb- roso és követői Ferri, Garofalo és mások azt állítják, hogy a bűnözés oka nem a társadalmi körülményekben keresendő, de a tettes személyes biológiai sajátosságaiban, nevezetesen, hogy az emberiség körében mindig van bizonyos számú ember, aki születésétől fogva arra van rendelve, hogy bűnöző legyen. Vagyis Lombroso szavai szerint: “a bűncselekmény ugyanolyan természetes szükségszerűség, mint a születés, a halál, a fogamzás”. Gyönyörű nemde? Lombroso követői az antropológiai iskola hívei, maga Feuerbach azt állították “hogy vannak meghatározott fogalmi kategóriákba tartozó személyek, akik veszélyes állapot hordozói” — vagyis másszóval született bűnözők. A magát szociológiai iskolának nevezett elmélet sem sokban különbözik a feuerbachi tanításoktól. Mondanom sem kell, hogy ezek az elméletek valamennyien burzsoá elméletek és igyekeznek a kizsákmányoló, tőkés gazdasági rendszer bűneit, hibáit elkendőzni. Pedig a bűnözés eredő forrása nem az ember természetében, hanem a társadalom antagonisztikus felépítésében leledzik, vagyis az ember," ember által történő kizsákmányolása rendszerének uralmában. A kapitalizmus, a kizsákmányolás és a bűnözés között közvetlen kapcsolat állapítható meg és mindazok a tényezők, amelyek a bűnözést létrehozták a szocializmusban majd eltűnnek. A társadalom szocialista átalakítása, a kizsákmányolás megszüntetése a bűnözés kiküszöböléséhez vezet. Vajon történik-e ennek érdekében valami is? Nem! Ezért nem csökken, hanem nő a fiatalkorú bűnözők száma, szaporodnak a gyilkosságok, a betörések, rablások és tolvajlások. Mégis mi a teendő? Az államhatalomnak kell e téren cselekedni. Megfelelő törvényeket kell hozni és gondoskodni kell a fiatalkorú gyermekek tanításáról, neveléséről. Meg kell teremteni mindenek előtt az ingyenes általános tankötelezettséget. Legyen erre példa a magyar iskola-rendszer. Az 1957. évi 15 számú törvényerejű rendelet a következőket tartalmazza: “Minden gyermek köteles hatodik életévének betöltése után nyolc tanéven át megszorítás nélkül általános iskolai tanulmányokat folytatni.” És most következik az állam feladata, ellenőrzés és a szabálysértővel szembeni eljárás. Ha ugyanis a szülő felhívás ellenére sem íratja be gyermekét iskolába, akkor az iskola igazgatója hivatalból Írja be őt és ugyanakkor a mulasztó szülőt a Tanács pénzbírsággal sújtja. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkakerülők, koldusok, tolvajok és kéjelgésből élő személyek nagyrésze iskolakerülő volt és mindössze 2—3 osztályt járt iskolába. Ebből is látható, hogy az iskoláztatás, az általános és ingyenes tanítás, a nevelés, mely szülők hiányában állami és társadalmi feladat, mennyire képes csökkenteni a bűnözést. Persze mindez csak akkor lesz eredményes, ha a2 állam, a társadalom e faladatot jól látja el megfelelő szervezetekkel és jó vezetőkkel. És ha háborús célokra milliárdokat lehet elkölteni, miért ne lehetne megfelelő anyagi áldozatot hozni a fiatalság zülléstől való megmentése érdekében. Irta: Dr. V. A SZOVJET ÚJSÁGOK legtöbbje oldalas cikkekben ünnepelte Kruscsev miniszterelnök 65-ik születésnapját, jelenti a UPI Moszkvából. • LITTLE ROCK, középkaliforniai város évekkel ezelőtt két néger tanítót alkalmazott, még mielőtt néger gyermekek jártak volna az iskolába. A két tanító még ma is ott tanít. • STOCKHOLMBÓL jelentik, hogy több, mint 400,000 iskolásgyermek megy a szavazó urnákhoz. Afölött fognak szavazni, hogy kivánják-e azt, hogy a hétnek 6 napján legyen tanítás, vagy ne legyen tanítás szombaton és az iskolahét csak 5 napos legyen. • TOKIÓBAN elfogtak egy embert, mert öt pár cipőt lopott egy üzletben. A vallatásnál kiderült, hogy a tolvaj Nobetsu Kikuchi, a tokiói rendőrség tagja, akit 17-szer kitüntettek már szolgálaton belül teljesített hősiességéért. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE! _6
