Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-21 / 21. szám

Thursday, May 21, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Egyezzenek meg Genf ben! A Szovjetunió látogatói a békés szándék megerősödésével távoznak az or­szágból. — 30 millió emberéletet vesztett el a II. világháborúban. — A bé­ke úgy a szovjet, mint a tőkés országok életkérdése. — Ezért ragaszkodik a Szovjet a német kérdés megoldásának potsdami tételeihez. — A hábo­rús uszítok uj próbálkozása Ausztriában. (Folytatás az első oldalról) És amit Salisbury mond Harrison E. Salisbury, a N. Y. Times tudósító­ja is a nagy változásokról beszél. Pl. hihetetlenül szemlélte több tudósitó társával együtt egy szép reggel Moszkvában az élénk autóforgalom köze­pette, hogy az egyik autóban Kruscsev ül. Rend­éi osztag nem volt sem elől, sem hátul, a kocsi ol­dalainál sem, de még egy testőr (bodyguard) sem volt a közelében. Ilyet még a szabad Amerikában sem látott soha! Ugyanakkor Salisbury elisme­réssel sorolta fel Kruscsev sokoldalú érdeklődési körét és azt, hogy 24 órán belül hány helyen jele­nik meg, hogy maga győződjön meg arról, amit tudni akar. Amellett mindig v^n ideje arra, hogy emberekkel találkozzon és beszélgessen. Szinte szokatlan, hogy ezekből a leírásokból hiányoznak a “diktátor,” népelnyomó,” “szabad­ságrabló” és más hasonló jelzők, amelyekkel Kruscsev nevét szokták körülövezni a külföldi tudósítók. Szovjet népszámlálás Egy másik N. Y. Times rovatiró, Harry Schwartz, a most befejezett szovjet népszámlálás adatait ismertette cikkében. Itt is hiányzott az a vágó, támadó hang, amely ennek a “szovjet szak­értődnek cikkeit eddig mindig áthatotta. Szinte részvétet lehetett felfedezni, ahogy arról a több mint 30,000,000 elveszett emberéletről megem­lékezett, amely a Szovjetunió emberáldozata volt a Il-ik világháborúban. Ha nincs háború, akkor ma — a normális népszaporulatot véve alapul — 240 millió volna a Szovjetunió lakosainak száma, de igy csak 208 millió. Ma 20 millióval több a nő, holott 1939-ben csak 7 millióval volt több nő, mint férfi. Persze a háborúban több férfiélet vész el. Mindjárt meg is magyarázza Harry Schwartz, hogy ez az oka annak, hogy női munkaerőt hasz­nálnak a nehéziparban is, de ezt csak személyes véleményeként kell venni. Amikor a lakosság megoszlásánál történt válto­zásról beszél, pl. hogy a városok lakossága két­harmaddal emelkedett és a Szovjetunió ázsiai ré­szében a lakosság sokkal nagyobb arányban emel­kedett, mint európai részén (Kazakhsztanban pl. 50 százalékkal), akkor tanúskodik a hatalmas ipari termelés emelkedéséről a városban és a me­zőgazdaság nagyarányú terjeszkedéséről Szibé­riában. Úgy a születési, mint a halálozási arányszám esett. 1913-ban 1,000 lakosra 47 születés és 30.2 haláleset jutott. Tavaly minden 1,000 lakosnál 25 születés és 7.5 halálozás volt. Ez a közegészség nagyarányú javulását jelenti. Mit jelent a “biztos” béke A berlini és a német kérdést tárgyaló genfi konferencia igen komoly, alapvető elvi és gyakor­lati kérdést kell, hogy rendezzen. Nyugat-Német- ország felfegyverzése, atomfegyverekkel való el­látása és a nyugati hatalmak által egyenrangú NATO-tagként való kezelése — mindez a potsda­mi egyezmény feltételeinek megszegésével — a háborús veszedelmet élezte Európában. Egyetlen európai ország népe sem felejtheti el, hogy az utóbbi két nagy és véres világháborút a német militarizmus s terjeszkedési vágya indította meg. Ezt az agresszív imperializmust erősitik meg a nyugati hatalmak, amikor ugyanazoknak a jun­kereknek, volt fasiszta vezetőknek újra háborús hatalmat adnak a kezükbe. Vajon mi biztosítja őket arról, hogy a német imperialisták ezt a há­borús felkészültséget nem fogják megint ellenük is fordítani, mint ahogy már ezelőtt is megtet­ték? Ennek a telhetetlen hatalmi vágynak akar­ják Nvugat-Berlint is alárendelni, amely pedig Kelet-Németország közepén van. Háborús szem­pontból, stratégiailag igen fontos és előnyös he­lyen. A “magyar” és a “szudéta” kérdés A Szovjetuniónak Berlinre és a két Németor­szágra vonatkozó ajánlatai ezen háborús vész­központok megszüntetését célozzák. Semlegesség­ről nem lehet beszélni addig, amíg a háborús szándékok és felkészültségek vannak a világon. A legjobb példát erre a “semlegesített” Ausztria adja amely, amióta a Szovjetunió kivonta hadse­regét onnan, egyre inkább a háborús uszítok és ellenforradalmárok gyülekező helye és főhadiszál­lása lett. 1956-ban már onnan irányították a ma­gyar “szabadságharcot”. Legújabban a Szudéta- németek gyülekeznek Bécsben, hogy megindítsák “honfoglaló” hadjáratukat Csehszlovákia ellen. 300,000 szudéta-német jött Nyugat-Németor- szágból kiilönvonatokon és 3,000 autóbuszon. Ezek a volt csehszlovákiai lakosok Hitlerrel mű­ködtek együtt szülőföldjük elfoglalásában és a csehszlovák nép elnyomásában. Hitler pusztulása után egyrészt elmenekültek, másrészt a kormány telepítette ki őket. Most ők is részévé váltak ä népi demokráciák elleni nemzetközi összeesküvésnek. Bécsi nagy­gyűlésükön ott voltak Nyugat-Németország ausz- tria nagykövetén kívül a csehszlovák, magyar, horvát és ukrán “száműzött kormányok” képvi­selői is. A “semleges” Ausztria kabinetminiszterei is megtisztelték ezt az ellenforradalmi alakulatot és bár Csehszlovákia kormánya hivatalosan tilta­kozott az osztrák kormánynál az összejövetel megtartása ellen, mint ami veszélyezteti a két ország közti jóviszonyt, maga Raab .kancellár is felszólalt a gyűlésen. A szudéta-németek szószólói régi birtokaikat követelték vissza és önrendelkezési jogot, ami azt jelenti, hogy ha visszatérnek, akkor Csehszlo­vákia általuk lakott részét elszakíthatják és Nyu- gat-Németországhoz csatolhatják. Az ilyen s ehhez hasonló mérges fulánkokat el kell távolítani, ártalmatlanná kell tenni, hogy ne mérgezhessék állandóan a nemzetközi légkört. Ilyen értelemben kell a nagyhatalmaknak meg­egyezni a berlini kérdésben, a két Németország kérdésében és az atomrobbantások beszüntetésé­nek kérdésében is. Hazafias bankárok WASINGTON. — Az Eisenhower-adminisztrá- cióval összejátszó bankárok megint tanúbizony­ságot tettek kapzsiságukról. Ezek a bankárok azt hangoztatják, hogy az államnak semmiféle olyan üzletet sem szabad íizni, amelyekben az adófizető polgárokkal versenyre kerül. Ezt az állítólagos HAZAFIAS irányelvet követ­ve Tom Murray (D. Ten.) törvényjavaslatot ter­jesztett be, hogy szüntesse be a kormány a Posta­takarékpénztárt, mert az versenytársa a bankok­nak. Most azonban hiába érveltek a bankárok kép­viselői, mert midőn a javaslat a bizottság elé ke­rült, ott Charles Porter (D. Ore.) képviselő kimu­tatta, hogy ez a javaslat valójában sok millió dol­lárt akar kivenni az állam kasszájából, hogy azt a bankároknak adja. Porter adatai szerint a posta 2 százalékot fizet a kis betétekre és igy a körülbelül 1 billió és 200 millió dollár összeget, ami a Postatakarékban van jelenleg, aránylag olcsón használja az ország. Az ilyen hosszúlejáratú kölcsönökre a bankoknak az állam 4 százalékot fizet. így ez a hazafiság 24 millió dollár hasznot jelentene a bankároknak és természetesen ugyanannyi HAZAFIAS KI­ADÁST az adófizetőknek. Albániában tanácskozik a szocialista államok gazdasági szervezete A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 11. ülésszaka május 13-án Tiranában megkezdte munkáját. A tanácskozáson részt vesz az Albán Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Dem. Közt., a Lengyel Népközt., a Ro­mán Népköztársaság, a Szovjetunió és a Cseh­szlovák Köztársaság küldötssége. A tanács ülés­szakán megfigyelőként vannak jelen a Kinai Nép- köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság képviselői. Az ülésszak részvevőit Mehmet Shehu albán miniszterelnök üdvözölte. Megállapította, hogy a KGS1 megalakulása óta eltelt tiz év ékesszólóan bebizonyította, mennyire helyes és szükséges volt a tanács megalakítása. Az azóta eltelt évtized alatt a tanács szervezetileg megerősödött, a test­véri együttműködésnek és a szocialista országok fejlődésének erős fegyverévé vált. Az albán Népköztársaság miniszterelnöke befeje­zésül megállapította, hogy a KGST jelenlegi ülés­szaka oly időben ül össze, amikor a szocialista or­szágok a sokoldalú, rohamos fejlődés uj szaka­szába léptek. Ezt a szakaszt az SZKP XXI. kong­resszusa, a hétéves terv grandiózus programja nyitotta meg. Ezután N. V. Fagyejev, a tanács titkára tar­tott beszámolót a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa fennállásának tiz évéről. Jó kifogás t TÁPÉI, Taiwan. — A tanítóknak igen alacsony béreket fizető taiwani kormány figyelmeztette a tanítónőket, hogy ne viseljenek divatos ruhákat, mert azok nem illenek a tanítók méltóságához. Ugylátszik, hogy a tanítónők ezt az erkölcsi szabályt fizetésemelés helyett kapták. Mukásellenes törvényhozási kísérletek Az “AFL-CIO News” hetilap tanulmányt foly­tatott és megállapította, hogy a szakszervezetel­lenes törvényjavaslatok özöne árasztotta el az egyes államok törvényhozó testületéit. A tavaly novemberi választásoknál szenvedett vereség után újabb támadást indítottak a nagytőke képviselői, hogy a szakszervezetek egységét megbontsák és erejét megtörjék. Mindenütt más-más taktikát használnak. Leg­veszedelmesebbek azok a javaslatok, amelyek a szakszervezet nevének kikerülésével próbálnak ér­vényre kerülni. Ilyen pl. Georgia államban már elfogadott törvény, amely a “nem bejegyzett cé­gek” vagy egyesülések szabályozását és ellenőr­zését foglalja magában. Megengedi, hogy bárki bírósági eljárást indíthasson ellenük. Kitűnő fegyver a munkáltatók kezében. A törvény egyik pontja sunyin kijelenti, hogy ilyen perben egyéni tagokat nem lehet felelősségre vonni, vagy kárté­rítésre ítélni, “csak ha az illető egyén személye­sen részt vett az akcióban”, mely a pert előidézte, így felelősségre vonhatnak minden- uniótagot, aki jelen volt és szavazott egy sztrájkgyülésen, vagy a piketvonalon volt, ahol állítólag “erőszak” tör­tént. Még a munkástámogatással megválasztott kali­forniai kormányzó, Edmund Brown által benyúj­tott “mu'nkásdemokrácia” nevet viselő törvény- javaslat is alkalmat ad munkásellenes elemeknek arra, hogy becsusztassák saját “módosításaikat” és magyarázataikat, mint amint erre már történt is kísérlet. Ezt a veszélyt még az sem enyhíti, hogy az állami AFL-CIO indorszálta Brown ja­vaslatát. Első szavazásnál többséget kapott az a szakasz, amely a mezőgazdasági munkásoktól meg akarta vonni a szervezkedés jogát és a má­sodik szavazásnál csak 3 szavazatkülönbséggel, 41—38, bukott meg. Montana állam'törvényt fogadott el, amely megtiltja szakszervezeteknek a beleavatkozást ki­sebb üzleti intézmények vagy szórakozó helyek tulajdonosának, partnerének, feleségének és kis­korú gyermekeinek azon jogába, hogy dolgozhas­son az intézményben. New Mexikó uj törvénye újra életbelépteti a sztrájk-tiltóparancs jogát, lehetővé teszi bárki­nek, hogy perelje a szakszervezeteket állítólagos “tömegpiketelésből származó károkért, tovább korlátozza a szervezkedés lehetőségét, stb. , New York állam is elfogadott szakszervezete­ket szabályozó törvényt, melyről azt állítják egyes munkásvezetők, hogy felesleges, mert is­métlése a szövetségi “munkástörvénynek.” North Dakota törvénye megtiltja szakszerve­zeteknek börtönviselt egyének megválasztását a vezetőségbe. Hasonló tilalmat nem alkalmaz a munkáltatókkal szemben. Ohio államban Michael DiSalle kormányzó nyúj­tott be javaslatot, melyet a folyamatban levő “módosítások” ellenére az AFL-CIO tanácsosa úgy jellemez, hogy “béklyót rak a becsületes szakszervezeti mozgalomra”. Texasban, Indianában és más államokban be­nyújtott munkásellenes javaslatokat nem tudtak végleg elintézni, mert időközben a törvényhozó testület ülésszaka végétért. 3

Next

/
Thumbnails
Contents