Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-21 / 21. szám

EGYEZZELEK HEG GEHF8EK! Még a nem éles megfigyeléssel rendelkező újságolvasó is észreveheti, hogy egy idő óta egyre több olyan hangú cikk és kijelentés jelenik meg, amely meggyőző hangon beszél a Szovjetunió békés szándékáról, vagy legalább is kételkedik a nyugati háborús uszitók félelemkeltő kijelentéseiben, hogy Kruscsev az egész világot el akarja foglalni és ezt háborúval akarja elérni. Ezt a változó közhangulatot határozottan az 1955-ös genfi konferenciára vezethetjük vissza. Akkor az egész vi­lág megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a nemzetközi feszültséget enyhülő légkör váltja fel. Ez az általános irány­zat irritálta is nagyon a Szovjetunió megbékithetetlen ellen­feleit és minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek tompítani a békés egymásmellett-élés gondolatát. De ez a gondolat már gyökeret vert a békét óhajtó népek szivében és lassan, de biztosan megindult az áramlat. A Szovjetunió lankadatlanul mélyítette a népek közti barátságot. Kitárta kapuit a külföldi látogatók előtt. Csereegyezmények kereté­ben a legszélesebbkörti cserelátogatásokat fejlesztette. Az Egyesült Államokból delegációk mentek a Szovjetunióba és a Szovjetunióból jöttek az Egyesült Államokba, amelyek a mezőgazdaság és tudomány mindenirányu szakértőiből ál­lottak, tanulmányozva egymás munkamódszereit és fejlődé­sét. Tanárok és diákok a szovjet nevelési rendszer dicsőíté­sével tértek vissza látogatásukból. A kulturális csereegyezmény a két ország legjobb művé­szeit indította útnak egymás meglátogatására és értékes mű­vészi győzelmeket arattak mindkét részről. Fejlődik a népek barátsága E jövés-menés legnagyobb eredményét mégis abban látjuk, hogy a két nép kezdi egymást megismerni, ami máris jobb megértéshez vezetett és fog vezetni a jövőben. A való tény az, hogy a néppel nincs baj. Úgy a szovjet nép, mint az amerikai nép a békét óhajtja és meg van győződve arról, hogy a nézeteltéréseket békés utón meg lehet oldani, sőt nincs is más ut. mint a békés megoldás. E nyáron az Egye­sült Államok Moszkvában és a Szovjetunió New Yorkban rendez hatalmas kiállítást, ami még közelebb fogja hozni a két ország népét egymáshoz. Mit mond Montgomery tábornok? Figyelemreméltóak azok a cikkek, amelyeket Anglia és Amerika nagy napilapjai közölnek az angol hadsereg volt főparancsnoka, Field Marshall Viscount Montgomery tollá­ból, amelyekben a Szovjetunióban nemrégen nyert tapasz­talatairól számol be. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y. VOL. VIII. No. 21. Thursday, May 21, 1959 (NEW YORK, N. Y. J~l ................................... ■ «■ ■ ■ ■ ■ » ■■■■■■■■ ■ ■ Ál ■átriiaip ■■;■■■■■■■ ■ ■ . m ■ Külügyminiszteri konferencia A két tömb benyújtott javaslatai kölcsönösen elfogadhatatlanok jelen formájukban. ­A genfi külügyminiszteri konferencián eldöntetlen ma­radt Gromyko ajánlata, hogy Csehszlovákia és Lengyelor­szág is képviseltesse magát a konferencián, mint olyan or­szágok, amelyek a Hitler ag­resszió első áldozatai voltak. A következő napirendi pont a nyugati államok és a Szov­jetunió ajánlatainak benyúj­tása volt. Herter, amerikai külügyminiszter beszélt a nyugati államok nevében. A benyújtott "csomagos aján­lat” összekötötte Berlin sza­vazás utján történő felszaba­dítását, a két Németország “szabad választás”-sal való egyesítését, a megszálló sere­gek számának fokozatos le­szállítását és Európa bizton­ságát és hogy mindez, a négy nagyhatalom ellenőrzése mel­lett történjen. Csak ha majd a német egység létrejön, ke­rülhet sor a békeszerződés A tárgyalás tovább fc megkötésére Németországgal. Másnap Gromyko, szovjet külügyminiszter nyújtotta be a Szovjetunió ajánlatát, a- ■ melynek pontjai azonosak vol- ! tak a januárban ismertetett békeszerződés tervezettel. A j szovjet ajánlat fontosságában első pontra helyezte a béke- | szerződés megkötését a két ! Németországgal, ami után a | két országrész szabadon köz­reműködhet a német egység 1 megteremtésében. Amig az J egység létrejönne, addig Nyu- ! gat-Berlin szabad, demilitari- ; zált város volna. (Kelet-Ber- 1 lin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa.) Szov­jetunió kivonja csapatait Né­met-, Lengyel- és Magyaror­szágból, ha a NATO-hatal- rnak is visszavonják seregei­ket saját országuk határai mögé és felosztják hadibázi­saikat a külföldön. Úgy a nyugat, mint a ke­let szószólói elfogadhatatlan­nak találták egymás javasla­tait. Hétfőn, május 18-án azonban Gromyko utalt arra, hogy ha szétszednék a nyu­gati “csomagot” egyes meg­tárgyalásra alkalmas ponto­kat találnának benne. Olyan híreket, hogy a nyu­gat hajlandó, átmeneti meg­egyezést kötni Berlinre vo­natkozóan, a nyugati hatal­mak közös nyilatkozatban ! visszautasítottak, valamint azt is, hogy a “csomagban” levő javaslatokat egymástól elkülönítve lehet elintézni. Az a hir is lábrakelt, hogy Ang­lia egységbontást hoz létre a nyugati tömbben azzal, hogy a kelet-nyugat közti egyezte­tő szerepét vállalja. A sut- togó-kampány, mely állítólag a francia és nyugatnémet de­legációktól eredt, megtette hatását és Selwyn Lloyd, an­(Folytatás a 16-ik oldalon) A MUNKÁSSZOLIDARITÁS PÉLDAKÉPE Montgomery 1947-ben volt utoljára a Szovjetunióban, közvetlenül a Il-ik világháború után. Akkor, a náci pusztí­tást látva, 15—20 esztendőt tartott szükségesnek ahhoz, hogy az ország újra lábra álljon. Mint minden régi látogató, Montgomery is meg volt lepve a nagy változáson, amit a Szovjetunióban észlelt. A bőséges élelmiszer, az emberek és különösen a gyermekek szabad és boldog megjelenése, az energikus lakásépítkezés, a ruházat látható javulása, mind nagy hatással volt rá. Beszélt Kruscsevvel és a legjobb véleménnyel van róla. “Gyors és tiszta eszü, . . .nem kell neki semmit kétszer mondani. . . Ragyogó politikai vezető, minden felelet a kis­ujjában van”, mondja róla Montgomery. Montgomery már 1947-ben kételkedett abban, hogy a Szovjetunió háborút akar, most azt mondja, hogy “egy pil­lanatra sem hiszem ezt”. “Ha van egy ország, amely békét akar, akkor az a Szov­jetunió”, mondja Montgomery, “hogy felépíthesse gazdasá­gát, emelje népe életszínvonalát. Sem ők, sem mi nem nyer­hetünk semmit egy atomháborúból... ők is bizalmatlanok a nyugattal szemben, különösen, ha hallják a megismétlődő nyilatkozatokat a mi részünkről, hogy atomfegyvereink se­gítségével hogyan bánhatunk el Oroszországgal”. Montgomery felteszi azt a kérdést, hogy lehetséges-e olyan légkört teremteni, melyben az egymásmellettélés meg­valósulhatna? A kérdésre “igen”-nel felel, “de meg kell vál­toztatni taktikánkat. Ne dobáljuk a pusztulás fenyegetéseit a keleti tömb felé. Ne dicsekedjünk nukleáris erőnkkel és hogy mit tehetünk vele. Szolgálati főnökeink háborús szó­noklatai nem vezetnek jóra.” Azt mondja, hogy a békés együttélés lehetősége megéri, hogy megkiséreljíik azt létrehozni. “Csak igy teremthetünk békés világot gyermekeink gyermekeinek.” (Folytatás a 3-ik oldalon) Az amerikai szakszervezeti * mozgalom történetében ritka­ságszámba menő munkásszo­lidaritás és összetartás fejlő­dött ki a newyorki kórházi munkások sztrájkjával kap­csolatban, amely az éhbérért dolgozó sztrájkolok minden­irányu megsegítésére is súlyt fektet. A New York városi AFL- CTO-tanács, mely a város ösz- szes szakszervezeteit képvise­li, szombati gyűlésén foglal- j kozott az akkor 10 napos sztrájkkal, a kórházi igazga- | tóságok makacsságával és a sztrájkolok meg segítésének szükségletével. Louis Hollander, az állami AFL-CIO elnöke felhívta a j szakszervezeti tagokat, hogy ne adjanak adományt a Greater New York Fund-nak ; és a Federation of Jewish Philantropiesnek, melyeknek 1 gyűjtése képezi a kórházak fenntartásának anyagi alap- j ját. Ajánlotta, hogy inditsa- i nak kampányt azért, hogy Wagner polgármester mozdít­sa el állásából az iskolaszék elnökét, Charles H. Silvert, aki igazgatója az egyik kór­háznak is, mert “unió-rombo­ló és reakciós”. Michael J. Quill, a közleke­dési munkások elnöke azt mondta, hogy a kórházak ve­zetői, akik nem hajlandók a szakszervezetet e 1 i smerni, erősebb diszkriminációt gya­korolnak néger és portorikói munkásaikkal szemben, mint Faubus, Arkansas kormány-1 zója a déli négerek ellen. Harry Van Arsdale, a ta­nács elnöke felhívta a szak- szervezeteket a sztrájkolok megsegítésére. A 32—38 dol­lárt kereső munkások min­dennapi szükségleteiket is alig tudták fedezni, megtaka­rításról szó sem lehetett és most nélkülözésnek vannak kitéve. Kannázott ételek gyüj tését és adományozását kérte. A vezetősége alatt álló villa­mossági munkások hétfőtől kezdve nem dolgoznak olyan kórházi építményeken, ahol sztrájk folyamatban van. Más épitőmunkások is követni fog­ják példájukat. Sztrájktörésre kényszerítik a magyar ujamerikásokat A tanács gyűlésén a sztráj­kolok egy képviselője elmond­ta, hogy a kórházak magyar menekülteket a 1 k a Imaztak sztrájktörőknek, heti 50 dol­lár fizetéssel. Állítólag azzal fenyegették meg ezeket a munkásokat, hogy ha csatla­koznak a szakszervezethez, akkor deportálni fogják őket. A kórházakban az ellátás és a tisztántartás nagyon le­romlott. A Brooklyn Jewish Hospital bennlakó és bejáró orvosai átiratban értesítették az igazgatóságot a leromlott állapotokról. George Meany, az AFL- CIO központi elnöke telefo­nált a gyűlésre és teljes tá­mogatásáról biztosította a ta­nácsot. “Kitartás a győzelem­ig”, mondotta. A Tanács gyűlésén résztve­vő összes delegátusok, mint­egy 700-an, a gyűlés végezté­vel a 2-ik Ave. és 15-ik utcá­nál levő Beth Izrael kórház elé vonultak és csatlakoztak a piketelők menetéhez. A. C Powell, néger képvise­lő kijelentette, hogy szomba­ton tömegpiketelést fog ren­dezni a kórház előtt, ha addig a kórházvezetők nem ismerik el a sztrájkolok szakszerveze­tét. Ez egyik legfontosabb követelése a védtelen és ki­zsákmányolt munkásoknak. ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ Mindenki a Keleti Népünnepélyre megy JUNIUS 7-ÉN, VASÁRNAP egész nap az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225th St., Bronx, N. Y. (A White Plains Rd. Lexington Ave Subway 225-ik utcai állomástól két blocknyira). — Lesznek finom magya­ros ételek, husitok, bazársátor, jó zene, tánc, mindenféle játékok felnőttek és gyermekek részére. — Belépődíj előreváltva 60c, a pénztárnál 75c. A Magyar Szó Lapbizottságának rendezésében.

Next

/
Thumbnails
Contents