Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-14 / 20. szám
SIKESES IffimtEKIAT I MSlfS Genfben összejöttek a nagyhatalmak külügyminiszterei, hogy május 11-én megkezdjék a Szovjetunió ajánlatainak megtárgyalását Nyugat-Berlin szabadvárossá tételére és a két Németországgal megkötendő békeszerződésre vonatkozóan. A nyugati hatalmak álláspontja merőben ellentétes a Szovjetunió ajánlataival. Inkább azt mondhatjuk, hogy ellentétes volt, mert a genfi konferencia közeledtével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az álláspont nem egységes és hogy úgy a washingtoni, mint a merevségében mindegyiket felülmúló adenaueri és degaullei álláspont kissé enyhült. Nyilvánvalóvá válik az is, hogy a közvélemény egyre inkább követeli a BÉKÉS megegyezést a nemzetközi bonyo- _ dalmak megoldására. Berlin és Nvugat-Németország lefegyverzése képezi a kulcskérdést a jelen helyzetben. Országunk népe lassan felocsúdik abból a ráerőszakolt hipnózisból, hogy a kommunizmus olyan veszedelmet jelent a világnak, amelytől tiizzel-vassal atom- és hidrogénbombával kell megmenteni az emberiséget. Terjed annak a valóságnak a megismerése is, hogy ha akárhol és akármilyen formájú háború indul meg, az az emberiség pusztulásának a biztos kezdete lesz. Ugyanakkor az'1955-ben tartott csúcskonferencia eredményeként megindult cserelátogatások és kulturális csere- - események közelebb hozták egymáshoz az amerikai és szovjet népet és megerősítették az egymásmelleit élés lehetőségének gondolatát mindkét ország néprétegeiben. Egvrs nagyobb mértékben indultak meg az egyéni látogatások is. különösen az Egyesült Államokból a Szovjetunióba. A szovjet 7 éves terv előrevetített gazdasági és népjóléti eredményei azt a fegyvert is végérvényesen kiütötték a szocialista tábor ellenségeinek kezéből, hogy a kommunizmus a népet nyomorban és rabszolgaságban szándékszik tartani. Ehelyett komoly gazdasági kihívást látnak a szocializmus mindenirányu megerősödésében és fejlődésében, amely az elnyomott gyarmati népeknél is követésreméltó példakép lesz. A közvélemény ébredésének határozott kifejezését láttuk Norman Thomas cikkében, amely a Saturday Reviewban jelent meg, és amelvet 48 kiváló közéleti egyéniség, aláírásával ellátva, másfél oldalas hirdetésként helyezett el a N. Y. Times május 8-iki számában. Vajon mindig nekünk van igazunk? Ezt a kérdést tr>«7í fel Norman Thomas és fejtegetéseiben kétkedésének ad kifejezést. A fegyverkezési versenyt, a megkötött szövetségeket, amelyekben 50 állam katonai támogatását vállaltuk és az erre pázarolt sokbijlió dolláros költekezésünket “a pusztítás versenyének” nevezi. Hogy mindezért a Szovjetunió felelős? — kérdi. Igen ám, de felsorolja azokat az eseteket, amikor az Egyesült Államok állta útját a békés megegyezésnek. Például: 1955 májusában a Szovjetunió a UN Leszerelési Bizottságában elfogadott minden nyugati ajánlatot a fegyverek csökkentésére vonatkozóan, mire szeptember 15-én a nyugati hatalmak ajánlataikat visszavonták. 1957- ben a Leszerelési Bizottság londoni konferenciáján a szovjetek a próbarobbantások felfüggesztését és ellenőrzését ajánlották. A nyugati hatalmak az ajánlatot visszautasították. 1958- ban az oroszok elfogadták a UN-ben tett amerikai ajánlatot, hogy tárgyalják meg az űrhajózás ellenőrzésének kérdését, de egyenlő képviseletet követeltek az ezt tárgyaló bizottságban. Mr. Lodge, amerikai megbízott ezt visszautasította s bár tudta, hogy az oroszok bojkottálni fogják, saját elgondolását manőverezte át a UN-ben, a “béke” érdekében. “Micsoda őrült, vagy mily Machiavelli-szerü hipokrácia volt ez a béke keresésében”, mondja Norman Thomas. Az atmoszféra mérgezése ellen és a próbarobbantások beszüntetése kérdésében is elismeri Mr. Thomas, hogy a Szovjetunió volt a kezdeményező a londoni ajánlatával, továbbá amikor önállóan felfüggesztette a robbantásokat — bár jóval mögötte volt az amerikai mennyiségnek — feltéve, ha Amerika és Anglia is abbahagyja a robbantásokat. De a nyugat lefolytatta az 1958-as kiterjedt atomrobbantásait, amit több szovjet robbantás követett. “Megmenthetjük N' veat-Berlint és ottani helyzetünket gondolják egyesek, mivel olyan eresek vagyunk, hogy inkább elpusztíthatjuk a civilizációt, semmint engedjünk álláspontunkból”, — mondja Thomas, később pedig ezt Írja: “egy bizonyos fajta őrültség van a nyugat hajlamosságában háborúval fenyegetőzni azért, hogv szövetséget köthessen egy felfegyverzett Németországgal.” A jelentéktelen számú és befolyású amerikai szociáldemokraták vezetője, Norman Thomas, nem titkolta soha szovjetellenes mivoltát. A való tények ma mégis arra késztetik, hogy a következőket ajánlja: “A német egyesülést el kell halasztani, amig a németek maguk ki tudják azt dolgozni... Ezt legkönnyebben egy demilitarizált Közép-Európában vihetik keresztül. . . Az egyensúlyozott csapatkivonás elve sokatigéi’ő, védelmet nyújt egy szabad Berlin részére, amelyben a UN ellenőrzői állomásozhatnának... Ezen az alapon a német békeszerződést is meg lehetne kötni, még ha az Kelet-Németország kom Vol. VIII. No. 20. Thursday, May 14, 1959 NEW YORK, N. Y !■ m ■ é ■■■■■■ m h i é ■■■■!'■ i ■■ ifi ■ ■ rum ■ n m ■■■■■■■■■■■ arra ■■■■■■■■ m ■■■■¥■■■■■■ m iriri ■ ■ ■ rrg Megkezdődött a külügyminiszteri konferencia Az asztalok harca és a két Német ország státusa volt a megnyitást késleltető probléma Hétfőn, május 11-én megnyílt Genfben a külügyminiszterek konferenciája, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió részvételével. Este 6 óra 20 perckor nyitotta" meg az ülésszakot Selwyn Lloyd, angol külügyminiszter és átadta a szót Dag Hammarskjöld, UN főtitkárnak, aki üdvözölte a konferenciát az Egyesült Nemzetek genfi épületében. A megnyitást megelőzően problémát okozott az a kérdés, hogy a külügyminiszterek .kerek asztal mögött tárgyaljanak-e, amint azt Andrei Gromyko, szovjet külügyminiszter ajánlotta, vagy négyszögti asztal köré üljenek, mint azt a nyugat külügyminiszterei akarták, úgy, hogy mindegyik nagyhatalom az asztal egy oldalát foglalja el. A kerek asztal győzött. Gromyko második követelése erősebb nyugati ellenállásba ütközött. Mindkét oldal már előzőleg megegyezett abban, hogy a két Németország delegátusai is részt vehessenek a konferencián, de — £ nyugat ajánlata szerint — mint tanácsadók. Gromyko most felvetette azt az ajánlatot, hogy a német delegátusok teljes jogú résztvevői legyenek a konferenciának. A nyugat ebbe semmi szin alatt sem egyezett bele, mert még látszatát sem akarta adni annak, hogy ez Kelet-Németország elismerését jelentheti, így a két Németország delegátusai a kerek asztal mellett felállított két külön asztalnál kaptak elhelyezést — mint tanácsadók. A konferencia célja I [ A kelet és nyugat más-más | célkitűzéssel jött a konferen- J ciára. A Szovjetunió Berlin | négyhatalmi elfoglalásának megszűnését és szabad városI sá tételét, esetleg a UN ellen- i őrzése mellett, a két Németországgal való békeszerződés j megkötését és a csucskonfe- ! rencia előkészületeit szándékozik elérni. A nyugati hatalmak Berlin helyzetének tárgyalását, a két Németország egységesítését és Európa biztonságát tűzték ki célul. A békeszerződést és Berlin kiürítését az egységesités utánra akarják halasztani és ettől teszik függővé az európai biztonság feltételeit is. A nyugat meg akarja tartani Nyugat-Berlin jelen státusát, valamint saját katonai pozícióját Európában, amelynek Nyu gat-Németország | szerves részét alkotja. A Szovjetunió meg akarja akadályozni, hogy Nyugat-Né- metország újra katonai nagy hatalommá fejlődjön. Fontosnak tartja Kelet-Németország kormányának teljes jogú elismerését. Mindezt a nemzetközi feszültség enyhítésének szükséges előfeltételeként tekinti. Legújabb fejlemények i A konferencia második nap ján — mint várható volt — Gromvko ajánlatot tett aira, hogv Lengyelország és Csehszlovákia egyenjogú tagkent vehessen részt a konferencián Ez az ajánlat arra nyújt lehetőséget, hogy a nyugat, mely jelenlegi többségét meg akarja tartani, hasonló ajánlatot tegyen. E kérdést egyelőre privát találkozások keretén belül tárgyalják a külügyminiszterek. A KÓRHÁZI Wmm SZTRÁJKJA Egyelőre hat newyorki kórház kisegítő munkásai mentek sztrájkba május 8-án. A sztrájk hosszú hónapok fáradságos kísérletei után érle- | lődött meg, mely idő alatt a j 32—38 dollár heti keresettel [nyomorgó munkásokat a patikusok szakszervezete megszervezte és tárgyalásokat folytatott a kórházak vezetőségeivel magasabb munkabérért, jobb munkaviszonyokért és a szakszervezeti képviselet elismeréséért. A kórházi vezetőség még Wagner polgár- mester közbenjárására sem volt hajlandó a követeléseknek eleget tenni, különösen a szakszervezet elismeréséről nem akart hallani. A bíróság tiltóparanccsal akarta megakadályozni a sztrájkot. Azonban Leo J. Davis, a szakszervezet elnöke sehol sem volt található a bi- iró rendelet kikézbesítésére. A sztrájk a kitűzött időpontban megkezdődött. Az azóta folyó egyeztető tárgyalások még nem vezettek eredményre. A sztrájkolok a kórházak u. n. nem hivatásos munká- ! sai: portások, laboratóriumi technikusok, kellékesek, kony hai személyzet, segédmunkások. stb. és 80 százalékban néger és portorikói munkásokból állanak. Követeléseik támogatására felsorakozott a N. Y. City Central Labor Council, melynek elnöke Harry Van Arsdale a Councilhoz tartozó összes szakszervezetek támogatásáról biztosította a sztrájkolókat. Élelmet, pénzt és erkölcsi támogatást Ígért. A szakszervezetek támogatják a sztrájkot Van Arsdale, aki maga is résztvett az egyeztető gyűléseken, egyben kijelentette, hogy amikor a kórházak ve,vvwvv»w*wvww*w\\vwwvw\v*v\\\vwvwwwwwwww^w\* munista kormányának elismerésével is járna — ami a gyakorlatban úgyis el van ismerve. . . Ezek kezdeti lépések volnának az egyetemes leszereléshez. Ilyen körülmények között az atomrobbantásokat célzó genfi konferencia is sikerrel járna”. Ennyi minden függ a külügyminiszterek most kezdődő találkozójától. Reméljük és kívánjuk, hogy minden ország i külügyminisztere teljes tudatában az emberiséggel szembeni | felelősségének, higgadt fejjel és szeretettel szivében köze- 1 litse meg az egyetlen célhoz vezető utat: a BÉKE ÚTJÁT. zetői visszautasítják a munkások szakszervezetének elismerését, az diszkriminálástje lent az elnyomott néger s portorikói kisebbséggel szemben. I Rámutatott arra, hogy ezek j az “önkéntes” kórházak, me- ; lyeknek működését közado- ! mányok teszik lehetővé, ezek- ; tői a munkásoktól követelik ! meg a legnagyobb áldozatot, akik —amellett, hogy a minimum bérskálán alul fizetik | őket — semmilyen munkásjóléti törvény védelme alá nem tartoznak. Azonkívül, a kórházak részére gyűjtött adományok nagyrésze a szak- szervezetek pénztárából kerül elő. Sztrájktörő is akadt, Charles H. Silver, az egyik kórház igazgatója, aki ugyanakkor a városi iskolaszék elnöke, a közeli középiskola tanulói között toborzott “önkéntes” munkásokat a kórház részére. Egy Park Avenue-i hölgy is felajánlotta “önkéntes” segítségét, aki magával hozta leányát, húgát és komornyikját is. A kórházak újabb tiltópn- rancsért folyamodtak. A szak szervezet kilátásba helyezte, hogy más kilenc kórház munkásai is készen állnak sztrájk ba menni.
