Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-07 / 19. szám

Thursday, May 7, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 A LOS ANGELESI LAPKOKFERENCIA ELÉ A julius 4- és 5-én a Los Angeles, Cal.-ban tar­tandó országos lapkonferencia lapunk életének egyik fontos állomása lesz. Sok problémánk kö­zött talán a legfontosabbak egyike az, hogyan lehetne lapunkat a legtágasabb körökben terjesz­teni és elfogadtatni, mint az amerikai magyarság igazi szócsövét. Érdemes lenne kissé visszatekinteni a múltra, hogy abból megértsük a jelent és tervezhessünk a jövőre. Amikor az első tömeges magyar kiván­dorlás megindult Amerikába, már kezdetben is az öntudatos csoportok arra törekedtek, hogy ter­jesszék a haladószellemü eszméket és megnyer­jék azoknak a munkásság nagy tömegeit. így az­után már 1893-ban, ha ugyan kis, sokszorosított formában is, megjelent a “Népjog”, melyet az acélakaratu munkásság szócsövének neveztek. Ezen időszak óta az amerikai magyarságnak ál­landóan volt egy, sőt egyes esetekben két, vagy három haladószellemü lapja. " Erre aZiért volt lehetőség, mert a Habsburg dinasztia elnyomása, az éhség, a háború elől me­nekülő magyar munkásság Amerika földjén felis­merte osztályérdekeit és azt, hogy a kizsákmá­nyolással szemben csakis összefogással tud egy nagyobb darab kenyeret kiharcolni magának és családjának. Ez az oka annak, hogy a haladószel­lemü sajtó több, mint félévszázada fennáll és fel­szólal az amerikai magyar munkásság érdekeiért. Az uj időszakok uj problémákat és uj feladato­kat rónak erre a sajtóra. Mig 1914-ben ez a sajtó a háború ellen tiltakozott és harcolt, s az 1940-es években a német fasizmus megdöntéséért vetet­te latba minden erejét, úgy a mai időkben harcol a békéért. 1956-ban újabb feladat előtt állott la­punk. A hidegháború folytán a szocializmus épí­tése közben felmerült hibák; a régi rendszer fennmaradt csökevényei és a Horthy-éra 25 éves félrevezető propagandája következtében harminc­ezres magyar tömeg került Amerikába. Habár az újonnan jöttékét a legreakciósabb körök befolyásolják, még sem lehet őket azonosí­tani ezekkel a csoportosulásokkal. Érdekes azon­ban megjegyezni, hogy mig a régi amerikások megszervezték intézményeiket, munkás és kul- tur otthonaikat, sajtójukat, addig ezek az ujame- rikások teljesen tájékozatlanok és szervezetlenek. Van néhány intézmény és szervezet, melyek főleg azokat a kis csoportokat képviselik, melye­ket valamilyen formában a különböző hideghábo­rús alapok támogatnak és céljuk az, hogy maguk­nak továbbra is biztosíthassák azokat a javakát, melyekért olyan hűségesen kiszolgálták gazdái­kat. így azután ezek a reakciós kis csoportok lesznek a hangadói, habár semmi esetre sem a szószólói az ujamerikásoknak. A többség helyzete nagyon nehéz. Nem ülnek a húsos fazék mellett és visszautasítják a szél­sőséges jobboldali programot. Ugyanakkor nem találják fel magukat a haladó szellemű régi ame- rikás magyarok között sem, elsősorban azért, mert ezek nem fogadták őket tárt karokkal, má­sodsorban pedig egészen más társadalmi élethez szoktak hozzá az óhazában, mint amit itt talál­nak a régi amerikások köreiben. Helyzetüket még súlyosbítja az a tény, hogy eljövetelükkor az amerikai polgári körök — a propaganda hatására — felkarolták őket, ma már azonban tehernek tekintik az ujamerikás magya­rokat. Legtöbbjük tanácstalan és mert szervezet­ien, kínlódva próbálja a mindennapi kenyeret megteremteni magának. Akarva, nem akarva rá­jön arra, hogy a hidegháború áldozata lett és az uj otthonban a munkanélküliség, a betegség és nincstelenség vár reá. Ennek következtében az­után mind többen felismerik helyzetüket, mely­ből kiutat nem igen találnak. Sokan a bevándor­lási hatóságoknál jelentkeznek visszatérési kérel­mükkel, mely visszautasításra talál, mert ezek a közegek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mi lesz az ilyen emberekkel. A haladószellemü magyar mozgalomnak eddig nem volt kifejezett álláspontja arra nézve, hogy miként lehetne konkrét segítséget adni az uj amerikásoknak. Elérkezett azonban az az idő, amikor nem lehet őket magukra hagyni s támoga tást kell adni nekik, hogy szervezetten fejthesse­nek ki aktivitásokat helyzetük javítására. A munkanélküliség nem egyéni probléma, ez minden ujamerikást egyformán érint. Amig mint egyének próbálják problémáikat megoldani, ad­dig eredményt nem érhetnek el. De ha szervezet­be tömörülve segítik egymást, ha együttesen hai’colnak, hogy munkanélküli segélyt, munkát, támogatást kapjanak az államtól, amely idehozta őket, akkor lehet majd eredményekről beszélni. Egyik fontos feladatunk tehát az, hogy báto­rítsuk az ujamerikásokat a szervezkedésre, anél­kül, hogy a régi formákhoz ragaszkodnánk és lás­suk el tanácsokkal őket, hogyan tudnák maguk­nak a megélhetést biztosítani és jogaikat kihar­colni. A Magyar Szó hasábjai nyitva állnak ezeknek az égető problémáknak a megvitatására, s min­dent meg kell tennünk, hogy ilyen irányú igyeke­zetek a legmesszebbmenő támogatást kapják az egész haladószellemü tábortól. A lapkampány hefejazéséhez Ezévi lapkampányunk, amely január 15-től május 1-ig volt tervezve, a határidő elérkeztével, befejezést nyert. Olvasóink, munkástársaink többsége a tőlük megszokott lelkesedéssel és ál­dozatkészséggel kapcsolódott bele. Bár célkitűzé­sünket nem teljesítettük százszázalékosan^ az eredmények, különösen nagyobb városokból kielé- gitőek. Mivel tudjuk, hogy a hét folyamán még sok olvasónktól érkezik meg az elkésett külde­mény, a kampány eredményének teljes kimutatá­sát jövő heti lapszámunkban fogjuk közölni. A kampány kezdetekor ismertettük olvasóink­kal évi költségvetésünket. Eszerint előrelátható bevételeinken kívül még 20,000 dollárt kellett be­szerezni lapunk kiadásainak fedezésére, hogy a lap megjelenésében fennakadás ne történjen. Eb­ből az összegből a most befejezést nyert kam­pánynak 12,000 dollárt kellett volna biztosítani. A többi 8,000 dollár- előteremtése az év további idejére maradt, amit főleg a tavaszi- nyári pik­nikek, összejövetelek, házi mulatságok, születés- és névnapok ünneplése alkalmával szereznek majd be aktiv olvasóink. A jövő heti kimutatástól füg­gően, ez a 8,000 dollár valamivel több lesz, vagyis ami a 12,000 dollárból hiányzik, azt hozzá kell csatolni és semmi kétségünk sincs, hogy támoga­tóink igyekezete lehetővé fogja tenni, hogy az év végéig a 20,000 dolláros deficit fedezve legyen. UJ OLVASÓK SZERZÉSE Egy másik fontos feladatunkat azonban nem zárjuk le a kampányunk befejeztével. Ez az uj olvasók szerzése. A haladó szellemű sajtó részére minden uj olvasó annyit jelent, mint egy uj haj­tás, egy uj levél a fán. Mintahogy a természet fája sem élhet megújulás és uj hajtás nélkül, úgy a mi sajtónk is csak úgy lehet erős és egész­séges, csak ugv nőhet és terjeszkedhet, ha nem szűnik meg az uj olvasók szerzése. A sajtónk tá­mogatói uj olvasók szerzésével nemcsak lapunk jövőjét biztosítják, hanem az igazság terjeszté­sével, az emberi jogok, a béke és a jobb megél­hetés mielőbbi megvalósítását segítik elő. Ezért megismételjük gyakran hangoztatott ké­résünket: terjesszék lapunkat ismerőseik között. Ha egy arra érdemes cikket találnak, vigyék el ismerősükhöz, szomszédjukhoz; olvassák el, vi­tassák meg és mutassanak rá, hogy ezt más új­ságban nem találhatják meg. Tegyék ezt meg gyakrabban és az eredmény nem maradhat el. Gondolkozó ember keresi az igazságot és ha meg­találja ragaszkodik hozzá. Ha ni van ’«merősük van, kihez szeméi.»«.. » nem tudnak eljutni, arra kérjük, küldjék be nevét s címét a kiadóhivatalba és mi díjtalanul mutat­ványszámot küldünk neki, hogy megismerked­hessen lapunkkal. Azt tapasztaltuk, hogy ez a módszer nagyon jó eredménnyel jár. Tegyük napi feladatunkká lapunk terjesztését. Ilyen emberek állnak lapunk mögött Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam levelüket, amelyben arról Írnak, hogy a lapnak nagy szüksége van támogatásra, hogy továbbra is fennmaradhasson. Én is sietek ezzel a kis összeggel hozzájárulni a lap fenntar­tásához; többet szerettem volna küldeni, de egy hete, hogy hazajöttem a kórházból, ahol súlyos operáción mentem keresztül, s ez igen költséges is volt a részemre. Az orvosi számlám is nagyon magas lesz. De azért lapomról nem akarok meg­feledkezni. özv. Tóth Andrásné, Cleveland Szerk. megjegyzése: Hálás köszönetünket küld­jük Mrs. Tóthnak, aki példátmutató odaadással, még súlyos betegségében sem feledkezik meg la­punkról. Kívánjuk, hogy mielőbb teljesen fel­gyógyuljon. “^egy sokáig legyen szerencsénk!..."’ Tisztelt Szerkesztőség! Mivelhogy a kampány vége felé járunk itt kül­döm a többit is, amit kollektáltam. Igyekeztem megtenni, ami szerény tehetségemtől tellett. Itt küldök tehát még 35 dollárt, előzőleg beküldtern 65 dollárt. Most mellékelem a gyüjtőivet is. őszintén megpróbáltam amit tudtam, máskor még többet igyekezem majd gyűjteni. Maradok kiváló tisztelettel lapunk hü olvasója: Nagy Jóska A fenti sorokhoz nem kell kommentár. —• Köszönjük Nagy munkástársunk. Erőt, egészsé­get és kitartást kívánunk, hogy még hosszú ideig dolgozhasson lapunk érdekében. ★ Tisztelt Szerkesztőség! Felhívásukat megértettük és mellékelünk 10 dollárt. Kívánjuk, hogy a felhívásuk számos meg értésre találjon. Szándékunkban volt az összeget a lapkezelőnek átadni, de mivel válaszborítékot küldtek, igv hát elküldjük, hogy hamarabb ott legyen. Tisztelettel: Sohár I. és neje Tisztelt Szerkesztőség! Már 1912—13 óta olvasom tanítómesterünket, a magyar munkás sajtót. HázfeKgyelő vagyok az első háziúr azért vett fel, mert idős voltam; amikor a házat eladták, az uj gazda lefizetett, mert már 68 éves vagyok. De a lapunkat fogom fizetni, amig csak élek. J. Kalman Egy miami-i olvasónk Magyarországból kapott leveléből idézzük az alábbiakat: Drága Keresztanyám! A levelében irt rémhírek nem igazak, ezt azok terjesztik, akik kiszöktek és ezzel akarják igazol­ni magukgt. Az országban rend és nyugalom van, az ellenségnek persze ez nem tetszik. Tény az, hogy aki rendbontást követ el, vagy kezet akar emelni a rendszer ellen, azt nem tűrik meg. Az­zal, amit a gyávák mondanak, nem érdemes fog­lalkozni. Az uj hazát nem a gyávák és szerencse- vadászok építik, hanem a dolgozók. Mi küzdünk és dolgozunk, mert csak igv lesz szebb az-életünk. Idegenektől ezt nem várhatjuk, csak a miénk le­het a jövő, a szocialista jövő. Csókoljuk János és családja Egy uj olvasó véleménye lapunkról Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukat másodkézből régebb idő óta olvasom már, nem kis élvezettel. Sőt megvallom, hogy az önök lapján keresztül ismertem meg önmaga­mat. Most megrendelem a lapot egy évre. Geráb József, EHN, Márky István, Bódog And­rás a kedvenc Íróim. Kivánom, hogy még sokáig tanitsák a többi Írókkal együtt a reájuk szom­jazó olvasó közönséget. I. F., ujamerikás (

Next

/
Thumbnails
Contents