Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-07 / 19. szám
Thursday, May 7, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 A LOS ANGELESI LAPKOKFERENCIA ELÉ A julius 4- és 5-én a Los Angeles, Cal.-ban tartandó országos lapkonferencia lapunk életének egyik fontos állomása lesz. Sok problémánk között talán a legfontosabbak egyike az, hogyan lehetne lapunkat a legtágasabb körökben terjeszteni és elfogadtatni, mint az amerikai magyarság igazi szócsövét. Érdemes lenne kissé visszatekinteni a múltra, hogy abból megértsük a jelent és tervezhessünk a jövőre. Amikor az első tömeges magyar kivándorlás megindult Amerikába, már kezdetben is az öntudatos csoportok arra törekedtek, hogy terjesszék a haladószellemü eszméket és megnyerjék azoknak a munkásság nagy tömegeit. így azután már 1893-ban, ha ugyan kis, sokszorosított formában is, megjelent a “Népjog”, melyet az acélakaratu munkásság szócsövének neveztek. Ezen időszak óta az amerikai magyarságnak állandóan volt egy, sőt egyes esetekben két, vagy három haladószellemü lapja. " Erre aZiért volt lehetőség, mert a Habsburg dinasztia elnyomása, az éhség, a háború elől menekülő magyar munkásság Amerika földjén felismerte osztályérdekeit és azt, hogy a kizsákmányolással szemben csakis összefogással tud egy nagyobb darab kenyeret kiharcolni magának és családjának. Ez az oka annak, hogy a haladószellemü sajtó több, mint félévszázada fennáll és felszólal az amerikai magyar munkásság érdekeiért. Az uj időszakok uj problémákat és uj feladatokat rónak erre a sajtóra. Mig 1914-ben ez a sajtó a háború ellen tiltakozott és harcolt, s az 1940-es években a német fasizmus megdöntéséért vetette latba minden erejét, úgy a mai időkben harcol a békéért. 1956-ban újabb feladat előtt állott lapunk. A hidegháború folytán a szocializmus építése közben felmerült hibák; a régi rendszer fennmaradt csökevényei és a Horthy-éra 25 éves félrevezető propagandája következtében harmincezres magyar tömeg került Amerikába. Habár az újonnan jöttékét a legreakciósabb körök befolyásolják, még sem lehet őket azonosítani ezekkel a csoportosulásokkal. Érdekes azonban megjegyezni, hogy mig a régi amerikások megszervezték intézményeiket, munkás és kul- tur otthonaikat, sajtójukat, addig ezek az ujame- rikások teljesen tájékozatlanok és szervezetlenek. Van néhány intézmény és szervezet, melyek főleg azokat a kis csoportokat képviselik, melyeket valamilyen formában a különböző hidegháborús alapok támogatnak és céljuk az, hogy maguknak továbbra is biztosíthassák azokat a javakát, melyekért olyan hűségesen kiszolgálták gazdáikat. így azután ezek a reakciós kis csoportok lesznek a hangadói, habár semmi esetre sem a szószólói az ujamerikásoknak. A többség helyzete nagyon nehéz. Nem ülnek a húsos fazék mellett és visszautasítják a szélsőséges jobboldali programot. Ugyanakkor nem találják fel magukat a haladó szellemű régi ame- rikás magyarok között sem, elsősorban azért, mert ezek nem fogadták őket tárt karokkal, másodsorban pedig egészen más társadalmi élethez szoktak hozzá az óhazában, mint amit itt találnak a régi amerikások köreiben. Helyzetüket még súlyosbítja az a tény, hogy eljövetelükkor az amerikai polgári körök — a propaganda hatására — felkarolták őket, ma már azonban tehernek tekintik az ujamerikás magyarokat. Legtöbbjük tanácstalan és mert szervezetien, kínlódva próbálja a mindennapi kenyeret megteremteni magának. Akarva, nem akarva rájön arra, hogy a hidegháború áldozata lett és az uj otthonban a munkanélküliség, a betegség és nincstelenség vár reá. Ennek következtében azután mind többen felismerik helyzetüket, melyből kiutat nem igen találnak. Sokan a bevándorlási hatóságoknál jelentkeznek visszatérési kérelmükkel, mely visszautasításra talál, mert ezek a közegek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mi lesz az ilyen emberekkel. A haladószellemü magyar mozgalomnak eddig nem volt kifejezett álláspontja arra nézve, hogy miként lehetne konkrét segítséget adni az uj amerikásoknak. Elérkezett azonban az az idő, amikor nem lehet őket magukra hagyni s támoga tást kell adni nekik, hogy szervezetten fejthessenek ki aktivitásokat helyzetük javítására. A munkanélküliség nem egyéni probléma, ez minden ujamerikást egyformán érint. Amig mint egyének próbálják problémáikat megoldani, addig eredményt nem érhetnek el. De ha szervezetbe tömörülve segítik egymást, ha együttesen hai’colnak, hogy munkanélküli segélyt, munkát, támogatást kapjanak az államtól, amely idehozta őket, akkor lehet majd eredményekről beszélni. Egyik fontos feladatunk tehát az, hogy bátorítsuk az ujamerikásokat a szervezkedésre, anélkül, hogy a régi formákhoz ragaszkodnánk és lássuk el tanácsokkal őket, hogyan tudnák maguknak a megélhetést biztosítani és jogaikat kiharcolni. A Magyar Szó hasábjai nyitva állnak ezeknek az égető problémáknak a megvitatására, s mindent meg kell tennünk, hogy ilyen irányú igyekezetek a legmesszebbmenő támogatást kapják az egész haladószellemü tábortól. A lapkampány hefejazéséhez Ezévi lapkampányunk, amely január 15-től május 1-ig volt tervezve, a határidő elérkeztével, befejezést nyert. Olvasóink, munkástársaink többsége a tőlük megszokott lelkesedéssel és áldozatkészséggel kapcsolódott bele. Bár célkitűzésünket nem teljesítettük százszázalékosan^ az eredmények, különösen nagyobb városokból kielé- gitőek. Mivel tudjuk, hogy a hét folyamán még sok olvasónktól érkezik meg az elkésett küldemény, a kampány eredményének teljes kimutatását jövő heti lapszámunkban fogjuk közölni. A kampány kezdetekor ismertettük olvasóinkkal évi költségvetésünket. Eszerint előrelátható bevételeinken kívül még 20,000 dollárt kellett beszerezni lapunk kiadásainak fedezésére, hogy a lap megjelenésében fennakadás ne történjen. Ebből az összegből a most befejezést nyert kampánynak 12,000 dollárt kellett volna biztosítani. A többi 8,000 dollár- előteremtése az év további idejére maradt, amit főleg a tavaszi- nyári piknikek, összejövetelek, házi mulatságok, születés- és névnapok ünneplése alkalmával szereznek majd be aktiv olvasóink. A jövő heti kimutatástól függően, ez a 8,000 dollár valamivel több lesz, vagyis ami a 12,000 dollárból hiányzik, azt hozzá kell csatolni és semmi kétségünk sincs, hogy támogatóink igyekezete lehetővé fogja tenni, hogy az év végéig a 20,000 dolláros deficit fedezve legyen. UJ OLVASÓK SZERZÉSE Egy másik fontos feladatunkat azonban nem zárjuk le a kampányunk befejeztével. Ez az uj olvasók szerzése. A haladó szellemű sajtó részére minden uj olvasó annyit jelent, mint egy uj hajtás, egy uj levél a fán. Mintahogy a természet fája sem élhet megújulás és uj hajtás nélkül, úgy a mi sajtónk is csak úgy lehet erős és egészséges, csak ugv nőhet és terjeszkedhet, ha nem szűnik meg az uj olvasók szerzése. A sajtónk támogatói uj olvasók szerzésével nemcsak lapunk jövőjét biztosítják, hanem az igazság terjesztésével, az emberi jogok, a béke és a jobb megélhetés mielőbbi megvalósítását segítik elő. Ezért megismételjük gyakran hangoztatott kérésünket: terjesszék lapunkat ismerőseik között. Ha egy arra érdemes cikket találnak, vigyék el ismerősükhöz, szomszédjukhoz; olvassák el, vitassák meg és mutassanak rá, hogy ezt más újságban nem találhatják meg. Tegyék ezt meg gyakrabban és az eredmény nem maradhat el. Gondolkozó ember keresi az igazságot és ha megtalálja ragaszkodik hozzá. Ha ni van ’«merősük van, kihez szeméi.»«.. » nem tudnak eljutni, arra kérjük, küldjék be nevét s címét a kiadóhivatalba és mi díjtalanul mutatványszámot küldünk neki, hogy megismerkedhessen lapunkkal. Azt tapasztaltuk, hogy ez a módszer nagyon jó eredménnyel jár. Tegyük napi feladatunkká lapunk terjesztését. Ilyen emberek állnak lapunk mögött Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam levelüket, amelyben arról Írnak, hogy a lapnak nagy szüksége van támogatásra, hogy továbbra is fennmaradhasson. Én is sietek ezzel a kis összeggel hozzájárulni a lap fenntartásához; többet szerettem volna küldeni, de egy hete, hogy hazajöttem a kórházból, ahol súlyos operáción mentem keresztül, s ez igen költséges is volt a részemre. Az orvosi számlám is nagyon magas lesz. De azért lapomról nem akarok megfeledkezni. özv. Tóth Andrásné, Cleveland Szerk. megjegyzése: Hálás köszönetünket küldjük Mrs. Tóthnak, aki példátmutató odaadással, még súlyos betegségében sem feledkezik meg lapunkról. Kívánjuk, hogy mielőbb teljesen felgyógyuljon. “^egy sokáig legyen szerencsénk!..."’ Tisztelt Szerkesztőség! Mivelhogy a kampány vége felé járunk itt küldöm a többit is, amit kollektáltam. Igyekeztem megtenni, ami szerény tehetségemtől tellett. Itt küldök tehát még 35 dollárt, előzőleg beküldtern 65 dollárt. Most mellékelem a gyüjtőivet is. őszintén megpróbáltam amit tudtam, máskor még többet igyekezem majd gyűjteni. Maradok kiváló tisztelettel lapunk hü olvasója: Nagy Jóska A fenti sorokhoz nem kell kommentár. —• Köszönjük Nagy munkástársunk. Erőt, egészséget és kitartást kívánunk, hogy még hosszú ideig dolgozhasson lapunk érdekében. ★ Tisztelt Szerkesztőség! Felhívásukat megértettük és mellékelünk 10 dollárt. Kívánjuk, hogy a felhívásuk számos meg értésre találjon. Szándékunkban volt az összeget a lapkezelőnek átadni, de mivel válaszborítékot küldtek, igv hát elküldjük, hogy hamarabb ott legyen. Tisztelettel: Sohár I. és neje Tisztelt Szerkesztőség! Már 1912—13 óta olvasom tanítómesterünket, a magyar munkás sajtót. HázfeKgyelő vagyok az első háziúr azért vett fel, mert idős voltam; amikor a házat eladták, az uj gazda lefizetett, mert már 68 éves vagyok. De a lapunkat fogom fizetni, amig csak élek. J. Kalman Egy miami-i olvasónk Magyarországból kapott leveléből idézzük az alábbiakat: Drága Keresztanyám! A levelében irt rémhírek nem igazak, ezt azok terjesztik, akik kiszöktek és ezzel akarják igazolni magukgt. Az országban rend és nyugalom van, az ellenségnek persze ez nem tetszik. Tény az, hogy aki rendbontást követ el, vagy kezet akar emelni a rendszer ellen, azt nem tűrik meg. Azzal, amit a gyávák mondanak, nem érdemes foglalkozni. Az uj hazát nem a gyávák és szerencse- vadászok építik, hanem a dolgozók. Mi küzdünk és dolgozunk, mert csak igv lesz szebb az-életünk. Idegenektől ezt nem várhatjuk, csak a miénk lehet a jövő, a szocialista jövő. Csókoljuk János és családja Egy uj olvasó véleménye lapunkról Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukat másodkézből régebb idő óta olvasom már, nem kis élvezettel. Sőt megvallom, hogy az önök lapján keresztül ismertem meg önmagamat. Most megrendelem a lapot egy évre. Geráb József, EHN, Márky István, Bódog András a kedvenc Íróim. Kivánom, hogy még sokáig tanitsák a többi Írókkal együtt a reájuk szomjazó olvasó közönséget. I. F., ujamerikás (
