Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-30 / 18. szám
Thursday, April 30, 1959 írja: Márky István Htdrogénbomba “robbant” Miamiban Turisták és megtelepedett öreg nyugdíjasok reggeli sétájukat élvezték a Bayfront Park öbölre néző részén. A délelőtti napsugár aranytáncát járta az azúrkék tenger hátán és vakító fehérre festette a túlsó oldalra eső Miami Beach gyönyörű épületeit. A motorcsónakok fehér tarajos barázdát szántottak a csillogó vizen, kormányosuk széles mosollyal üdvözletét integetett a parton állók felé. Az árnyékban pihenők közül többen kézből etették a szelíd galambokat, s a hatalmas gumifákon énekelve kergették egymást a szeretkezni vágyó madárkák. A Biscayne Boulevard felől egy-egv automobil kürtjeiének hangja hallatszott, ez volt az egyedüli emlékeztető arra, hogy egy Guliver-léptekkel fejlődő világváros kis része ez a park, néhány éve épült könyvtárépületével és zenekari pódiumával. Majd ezt a minden képzeletet kielégítő nyugalmat vésztjósló szirénabugás törte meg, a tervezetten szimulált hidrogénbomba-támadás hát- borzongató jelzése. Mindenkinek búvóhelyet kellett keresni. A televízió beszüntette adását, a rádió egyetlen egy hullámhosszán jöhettek a hírek és utasítások a feltételezett robbanásról. Többen a könyvtár épületében vártuk meg a szimulált légitámadás végét, s az “all clear” jelzésre lehan- goltan szétszéledtünk az imént még békés hangulatot árasztó park árnyas fái között. Ma megint itt vagyok a könyvtárban és buzgón olvasom az egy héttel ezelőtt lezajlott hidrogén-razzia statisztikai eredményeit, amely szerint “a város közepén felrobbant bomba kereken 153,593 embert ölt meg és 94,509-et megsebesített. A telefon összeköttetés legnagyobb része elpusztult, vagy üzemképtelenné vált. A táviró még mindig nem működik. Rádió amatőrök összeköttetésben vannak a külvilággal ugyan, de semmiféle privát üzenetet nem továbbíthatnak. A repülőterek néhány kivételével használhatatlanok és csakis hivatalos engedéllyel közlekedhetnek a repülőgépek. Az utakat csupán szükséges szállításokra lehet felhasználni, a privát közlekedés tilos. Autóbuszjárat és teherszállítás rendőrségi engedélyt kíván a kijelölt útvonalakon. A kikötőforgalom teljesen ki van ütve és a kisebb hajók a számukra kijelölt helyen köthetnek ki. A kisugárzás veszélye csökkenőben van és rendesen öltözött egyén egy mérföld távolságra megközelítheti a robbanás központját, amire természetesen nincs szükség, mivel ez a rész teljesen össze van rombolva. Épületek még mindig égnek, azonban a tűz már lokalizálva van, bár a romok között még egy esztendő múlva is észlelhető lesz a tűz. Az aláhulló hamu kisugárzási veszélye a támadás utáni hat óra múlva már csökkent, mert a szél a keletre eső Miami Beach felé sodorta a hamuesőt, ahol nagy károkat okozott, s innen az Atlanti-óceánra kerülvén, sok embert beteggé tett a Bahama-szigeteken. Harmincegy állomás és ezeken kívül több konyha látta el azokat, akiknek menekülni kellett otthonaikból. Kilencvenhatezer személyt szolgáltak ki az első napokban és 143,000 részére kellett lakásról, ennivalóról és ruházatról gondoskodni az első hét napban. A város rendőrségének 75 százaléka megmenekült fizikai épségben és ezek legtöbbje már munkába állt rendes állomáshelyén, minélfogva a lopás lehetősége a minimumra csökkent. A vízellátás, gáz, muníció és gazolin-raktárak állandó erős őrizet alatt vannak. A Venetian, Mac-Arthur- és Richenbacher-hidak használhatatlanná váltak. Miami Beachre csak a Cause- way-hidon lehet közlekedni. Több útvonalon a közlekedés már helyreállt. A bombarobbanás első hetének végére már sikerült megvizsgálni a -raktáron lévő élelmiszerek radioaktivitását, amennyi, re lehetett megtisztították a káros kisugárzástól és tiszta élelmiszer utánpótlásról gondoskodtak. Tizenhárom kórházat állítottak teljes üzembe és ezenkívül számos szükség-ápolóhelv is működik a váms. környékén» ahol a sebesültekről és betegedről gondoskodnak”. ; Eddiv tart a Polgári Védelem szervezetének rideg, jelentése a csupán egyetlenegy, egy-rrregaAM ERIKÁI MAGYAR SZÓ tonos hidrogénbomba robbanásáról. A kórházakban irtó kínok között vergődő betegek és sebesültek és ezek hozzátartozóinak rettenetes lelki szenvedéséről nem készítettek statisztikát, mert az emberi szenvedés és fájdalom felmérhetetlen, ezt csupán elviselni lehet, vagy belepusztulni. Az asztalnál mellettem ülők halkan szintén ezt a témát tárgyalják, s hallom, amint az egyik felteszi a kérdést: mi lelt volna akkor, ha két bomba robban? A kérdezett messzeségbe révedező tekintettel szótlan maradt. A tudás és művelődés célját szolgáló templom ablakán életet hirdetőén ragyog be a nap és fénycsóvájával öleli, cirógatja a szekrényekben sora: APRÓSÁGOK ► < ► Kovács Erzsi rovata < ■JL -*■ " Nem bírom megállani, hogy ne válaszoljak “EHN” múlt heti cikkének egyes részeire. Mindjárt azzal kezdi, hogy milyen káros a szervezetre a “hús, -hal, baromfi-félék, a dohányzás, szeszes ital, kávé, tea, csokoládé, fehér cukor, fehér kenyér, só, ecet, kannázott ételek, gyógyszerek”. Nálunk már itt mindjárt baj van. Az ecetet, meg a kannás ételt nem szeretem, de a többit! Nálunk van egy kis családi nóta. A férjem igy énekli: Ez a világ mi vóna, Ha egy kis jó bor nem vóna. Én meg úgy éneklem, hogy: Ez a világ mi vóna, Ha egy kis kávé nem vóna. Kedves barátunk a cikkét úgy folytatja, hogy ezeket a káros és mérgező ételeket és italokat helyettesíteni kell tejtermékkel, friss gyümölccsel természetadta füvekkel, napsugárral és testgyakorlattal. Mivel én newyorki vagyok, itt nincs hova menni legelni, napsugár is gyéren akad az év nagy részében, hát maradna a testgyakorlat. De kérem, a mi korunkban! Most jön a java. Hogy az ember elérje, hogy gyorsan “átváltoztassa a szervezetét” a mérges anyagoktól és ne kelljen hét évig várni, hát böjtölni kell, amig a minimálisra le nem fogy. Egész csont és bőrre. Ehhez intelligencia és akaraterő kell. Hát nálam ez sem megy. Karácsony óta meghíztam 10 fontot. (Megsúgom, hogy nem természetes füvektől, napsugártól.) Hetek óta próbálom az összes intelligenciámat és akaraterőmet ösz- szeszedni, de nem tudok 4 fontot se leadni. Tudja miért kedves EHN? Mert főzni kell és ha főz az ember, még a szagától is hizik, különösen ha kóstolgat közben. EHN ezt mind a Székely tata könyvéből idézi. De itt van, ami a maga saját véleménye. “Mindenki elfogadhatónak találja, hogy tartózkodjunk minél többet friss levegőn, ebéd és vacsora után ritmikus lélegzéssel sétáljunk 30—50 percig szabad levegőn. Mindenben legyünk mér- sékletesek, végezzünk naponta 10—15 percig egyszerű testgyakorlatot. Legyünk optimisták. Gyönyörködjünk a természet szépségeiben, stb., stb.” Hát én optimista vagyok, de nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk Rosner Sándor bekapja a lunchot, akkor leszalad négy emeletet és ritmikus lélegzéssel körülsétálja a blokkot, vagy négyszer. Menjen vissza négy emeletet és még akkor el ne felejtsen 15 percig tornázni. A természet szépségeiben szeretek gyönyörködni, de itris az ízlés különféle. Én szeretem a hegyeket, a tengert, a férjem meg azt mondja, hogy Marylin Monroe a legtermészetesebb szépség, ő abban gyönyörködik. Nemrégen voltam Kaliforniában. Gyönyörű napsütés volt februárban. De nem abból élnek ott az emberek. Vagy nyugdíjból, igazán mérséklete- sen, vagy dolgoznak. Ahogy az egyik kedves kis barátnőm mondta, ő csak vasárnap látja a hires kaliforniai napot, mert hat napot dolgozik. Hát lehet «abból az egynapos napsugárból megélni? Na, de ha jól kikoplalja magát, és betartja az összes diétát és testgyakorlatot, akkor fiatal marad 100 vagv 150 évig. Hát ezzel is elkésett a Székely tata, mert ha már igy maradok is 150 évig, ahogy vagyok, akkor se maradok már fiatal. Eszembe jut Kaszonyi bácsi, aki valamikor az ElőréoéL volt házgondnok. .Minden évben csinált k!\ 365 gallon bort. Mindennap megivott egy gallonnal. ?!-'>r ,ió öreg volt. amikor én ismertem, és beteg lett. Az orvos azt mondta neki, hogy Kaszokozó könyveket, amelyek a folyton kutató ember} géniusz szüleményei, generációk nehéz, áldozatos munkájának eredményei. Lehet, hogy valamikor megtanulja belőlük az ember az egymással való megbékélés műveletét, s hogyan lehet boldogan' élni itt a földön a természet által engedett korunk legvégső határáig. Mert ha már ennyire tudták szépíteni fajtánk arculatát és a bennünket övező örök nagy természetét, akkor bizonyára módot találnak arra is, hogy véget vessenek a szándékos pusztításnak. A háború gyűlölete gyújtsa lángra mindannyiunk szivében a világ békéjében való állhatatos hitünket. '----------------------------------------------il_ nvi bácsi, nem szabad bort inni. Mától kezdve hagyja abba. Dehogy hagyom, mondta az öreg, bor nélkül ez nem élet. Meg is halt úgy egy év múlva, szép öreg korban. Hát én is azt mondom. Se paprikás csirke, se jó pörkölt, se kávé csak mérsékletesség, meg napsugár. Hát élet az? Egy szeretett házaspárról Szabó Jánost és kedves nejét 50 éves házassági évfordulójuk alkalmából szeretettel üdvözlik fiai, István, feleségével és leányával, János, feleségével és fiával, valamint számos rokonuk és trentoni barátaik. De nem hagyhatjuk ki az amerikai magyarlakta városokban élő sok-sok barátot sem, mert nevüket az amerikai magyar munkások körében szimbólumként emlegetik évtizedek óta. Úgy érzem azonban, hogy aki a Szabó-családot ismeri, az tudja, milyen drága emberekről van szó. 50 éves házassági évfordulójuk ünnepe olyan határkő, amit nem sok család ér el, de a mi Szabó barátunknak úgy elszaladtak ezek az évek, hogy nem is akarja elhinni, hogy immár a 70-ik esztendőt zárja. Sem testén, sem lelkén nem látszanak a nehéz munkássors nyomai, még mindig íiatai es erőteljes ember, amit csak azzal magyarázhatunk meg, hogy egész életében az fütötte, hogy barátainak, munkástársainak valami jót tehessen; szerette és megbecsülte őket. Ennek a szeretetnek, jóságnak s megbecsülésnek a boldog tudatában töltik nyugalomba vonulva napjaikat. A barátok között már régebben megszületett ennek az aranylakodalomnak a gondolata. Miamiban élő közös barátunk, Szesztai Gerzson meghívta a Szabó-családot, amit ők szívesen el is fogadtak és még két másik barátjukkal együtt februárban lekocsiztak Miamiba, ahol kellemes 6 hetet töltöttek. János bátyánk úgy nyilatkozott, hogy ez volt az első nászútjuk. Szóval igy kezdődött és amikor szerencsésen visszatértek Trentonba, akkor a trentoni és környéki barátok vették kezükbe az ügyet. Szegény Szabóék p'ró'- bálták lebeszélni őket, de ez már lehetetlen volt. Megkezdődött a szeretetadományok sokasága, amit azután már nem utasíthattak vissza. S igy történt, hogy boldog aranylakodalmuk volt április 17-én. Az ünneplés azonban majd csak a nyár folyamán lesz, egy később megállapítandó dátumán. Az ünneplés színhelye Pinewald lesz, Szabóék kedves, meleg és mindenki által ismert nyári üdülőjében. Mindazok, akik ezt a napot velük akarják megünnepelni, s barátaik közül nem akad hat egy sem, aki ne kívánjon résztvenni ennek az,áldozatos házaspárnak az ünneplésében— lépjenek összeköttetésbe Mrs. Tivadarral, 304 Roeb- ling Ave., Trenton, N. J. címen. Riskó Rudolf A LÉLEK ÚTJA ÖTVEN ESZTENDŐ ötven esztendő, mennyi csalódás! Mennyi reménység, mennyi bohóság, ötven esztendőnek virágos tavasza Rózsákkal telitett perzselő nyara, övven hervadó ősz és mennyi tél, Mennyi mosolygásról és könyvről beszél. A derűvel, borúval kitömött idő, Szivárványt hajszoló ötven esztendő, Az idő kerekén gyorsan lepergett És visszahozni többé nem lehet. Vidámság, bu, reménység, gyönyör, Már csak a múlt emléke gyötör. Ti mindig ébren álmodó emberek, Az örök idő mindent eltemet, Erény, jóság, dicsőséggel teli élet, Semmivé lesz, ha betelt a végzet. Napsugaras néhány boldog óra! A keblünkre tűzött piros-fehér rózsa. Nevető gyermekkor, boldog ifjú évek, ötven esztendősök: hozzátok beszélek. Irta: Kemény Nikó Barta
