Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-23 / 17. szám

Thursday, April 23, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZó 13 ! rövTdeÄ.... EGYRŐL-MÁSRÓL írja: E. K. “IGAZ MESE” Az ember haja az égnek áll, amikor az 1956-os íagyar ellenforradalom rémtörténeteit olvassa, ülönösen, ha még “hiteles” képek is ott vannak izonyitékul. A hideg fut végig a jóhiszemű ol- asó hátán, amikor elolvassa a milliós példányban !egjelenő “This Week” magazinban közolt rém­igényt Oskar Schisgal tollából. Ez a magazin IY amerikai napilap vasárnapi melléklete. Soha butább hazugságot ember még nem fá­it fal, mint ez a Schisgall és csakis a gyiilölet- il izzó amerikai polgári lapok képesek ilyen ot- imbaságokat közölni. Figyeljük meg a mese cselekményét, szereplő- , milyen jó magyar neveket hallunk. Anton ebroz budapesti gyógyszerész, felesége Trudi, ;t gyermeke, valamint testvére Stefan Debroz szöknek a határon, aho1 éppen Jan Karic, Deb- ,z szomszédja és jóbarátja áll őrt, aki kommu- jsta és észreveszi a sötét éjszakában a szökevé- •eket; puskájával célba veszi őket, de Anton ebroz a sötét éjszakában is felismeri barátját, dakiált neki “ne lőjj Jan, a gyermekek is itt nnak”, a Jan azonban lő és egymásután agyon- vi az öt szökevényt. Utána hazamegy (a határról Budapestre???) elmondja a feleségének a történteket, aki meg- ilondul rémületében. Na kérem, még nincs vége a mesének, itt jön a attanó. Jan Karic virágokat kap táviratilag nerikából, hol rózsákat, hol szekfiiket, dáhliá- t, mindig mást és mindig más mennyiséget, ladó nincs. Ára 40 “fleurins,” táviratilag van ;etve, mondja a virágkereskedő, névázerint edik. A rendelés Amerika legkülönbözőbb vá- uriból érkezik Czedik honfitárshoz. Karic je- ítést tesz a rendőrfőnöknek a titokzatos kíilde- inyekről, a rendőrfőnök az orosz komisszár­k. aki kitalálja, hogy Karic amerikai kém, a •ágok fajtái, színei, valamint a feladó hely jel- :, hogy Kariénak mit kell elárulnia Amerika izére. Hiába tiltakozik Karic, hogy ő jó kom- mista, aki öt hazaárulót megölt egy éjjel, hiá- könyörög, mint kémet halálra ítélik és kivég­De még nincs vége a mesének, most jön a tttanó, a titokzatos csoda. Czedik még egy adelést kap egy tucat rózsára, persze, vörös .sát kell tennie Karic sírjára, most már alá- s is van: a határon agyonlőtt és eltemetett fan Debroz a küldő, aki úgy állt bosszút a ntott vérért, hogy a túlvilágról küldött virá- val a sirba küldte Kariccü". A jó lélek ravasz ikkje sikerült, a bűnös elvette méltó bünte- ét. ilgve milyen érdekes, borzalmas és titokzatos •se? Csak az iró tudatlansága, a szerkesztő sngeelméjüsége nagyobb ennél, mert elképze- azt, hogy épeszű ember beveszi ezt az “igaz bét.” A miami-i patrióták ■ehol sem láttam a belvi nariotizmust olyan rtékben megnyilvánulni, mint a miami-i ma- irok körében. Valószínűleg fennáll ez más be- ídorolt csoportokra, s a bennszülöttekre is. ;yis nincs még egv város, melynek lakosai m egyöntetűen tartanák városukat a világ szebb, legegészségesebb helyének. Kétségte- , hogy sok igazság van ebben, mert Florida n része tényleg nagyon szép, egészséges és az g nyugdíjasok reumás csontjainak jólesik az kös napsugár. \ turisták télen, nváron megfordulnak Miami- í; télen a gazdagabbak, nyáron a szegényeb c, de mindenki jól érzi magát és élvezi a sok pet, már amint azt az erszénye megengedi. Így északról jövő magyar feltétlenül talál egv ismerőst, mert magyar van itt Amerika min- i részéből. A földi azután szárnyai alá veszi a istát, elviszi mindenhová, megmutatja a mesé- illő szállodákat, motelokat, mindennek tud iá árát, a turista úgy .elszédül a szépségtől és. lóktól, hogy elfelejti megkérdezni a honD- sat; vajon látta-e ezeknek a csodapalotáknak elsejét, mert ha megkérdezné, akkor megtud­ná, hogy csak kívülről látta azokat a miami-i magyarok 99 százaléka. •De a tengert és a napsugarat, tiszta levegőt nem lehet kisajátítani a gazdagoknak, azt te is élvezheted és az “Americana” hotel nélkül is jól érezheted magad. Ha szemed nyitva tartod, rö­videsen rájöhetsz, hogy az ember és ember közti különbség, a szegénység és gazdagság közti kü­lönbség sehol sem nyilvánul meg olyan mérték­ben, mint itt. A chicagói iparmágnás 200 dollárt fizet naponta egy kis lakásért, ugyanakkor a néger negyedben félig összedőlt patkányfészkekben laknak az em­berek, alig 10 percnyire a 20 millió dolláros Du­pont Plaza Hoteltől. Itt él összezsúfolva a város lakosságának 18 százaléka; itt van a város tüdő­betegeinek 60 százaléka, a bűnözők 50 százaléka, viszont az adónak csak agy százalékát fizetik e házak után annyira értéktelenek, s alig két tu­cat nagytőkés tulajdonát képezik, akik az uzsora házbérekkel óriási profitra tesznek szert, ugyan­akkor befolyásukkal évek óta meg tudták akadá­lyozni, hogy a város kisajátítsa és lerombolja ezt a nyomortanyát. Meglátod azt is, hogy az elkülönités még min­dig nagy mértékben fennáll. A tengerben nem fürödhetnek együtt a fehérek és feketék, az is­kolákban is szigorúan elválasztják a két fajt, s őszre nagy harcokra van kilátás a liberális cso­portok által támogatott harcos négerek és a vad négergyülölő csoportok között, melyek inkább le­zárják az iskolákat, mintsem megengedjék, hogy gyermekeik együtt tanuljanak a fekete bőrű gyer­mekekkel. Megtudod azt is, hogy itt a bérek a legalacso­,ry T T T T V"T y T T T T T ▼ : APRÓSÁGOK : ► < ► Kovács Erzsi rovata < öj rovatéi nyitunk a Magyar Szóban Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy Kovács Erzsi, egykori munkatársunk, majd külmunka- társunk, ismét Írni fog lapunkban. írásai “Apró­ságok” cim alatt jelennek meg. Alant közöljük első munkáját. Beköszöntőül asszonytársához szól először, “E. H.-né” munkáslevelezőnkhöz, kinek értékes tartalmú leveleit olvasóink már jól ismerik. A Magyar Szó szerkesztősége örömmel üdvözli Kovács Erzsit soraiban. Kedves E. H.-né! A múlt heti levelére szeretnék pár sorban vála­szolni. Majdnem mindenben megegyezem magá­val, csak egyben nem és ez a Magyar Szónak a mi gyermekeink között való terjesztésének kér­dése. Amint cikkéből kiveszem, fiatal asszony, 3 éves gyermeke van. (Nekem már az unokáim is idősebbek. Az egyik már majdnem 6 éves.) Én is tanítottam a lányomat magyarul, mai napig is elég szépen beszél, sőt olvasni is tud. De miután itt született és itt járt iskolába, nehezen megy neki a magyar olvasás és ha már akarom is néha, hogy olvasson valamit, akkor inkább egy- egv szép verset, vagy valami más különösen ér­dekes dolgot adok neki olvasásra. Azt, hogy a Magyar Szót olvassa rendszeresen, nem kívánha­tom tőle. De ez — szerintem — nem is baj, mert azok a gyermekek, akik öntudatos nevelést kap­tak, ha nem is a Magyar Szót, de hasonló szelle­mű angol nyelvű lapokat olvasnak. Ebben semmi hiba nincs. A baj ott van, amikor a gyermekek osztálytudat nélkül nőnek fel s áldozatként esnek a maga által igen helyesen megállapított “tő­kések lélekkufárjainak karmaiba.” Csak tanítsa a kislányát magyarul olvasni, ked­ves E. H.-né, de vigyázzon arra, hogy mit olvas. Szerintem az a fontos, hogy akármilyen nyelven de a helyes dolgokat tanulja és olvassa. A Magyar Szót pedig próbáljuk a régi és uj amerikások értelmesebb és értékesebb rétegei köpött terjeszteni. Szeretem cikkeit olvasni, csak Írjon gyakran. BESZÉLGETÉS A SZUPERMARKETBAN • t * - i ■ T . ...... • — Halló, szomszédasszony. Mi. újság? Maga mindig tud valami újat. — Nincs sok újság. Azt hallotta, hogy házat építünk Moszkvában ? — Tán csak nem bolondult meg? Hisz itt sincs háza? Minek az maguknak. : Nem én építek; hanem mi, Amerika. Eisen­nyabbak, a dolgozók többsége csak minimális egy dolláios órabérért do'trozik, csak az építőipar s néhány finom mechanikai gyár képez kivételt. De a turisták nagyon jól érzik magukat a Magyar Kultur Klubban, ahol magyaros szórako­zásban van részük és ahol feltétlenül találkoz­hatnak az .amerikai magyarokkal. Szép az élet az öreg nyugdíjasok részére, kü­lönösen, ha 10—15 évvel ezelőtt az a kutya reu­ma be nem fészkelte volna magát a csontokba és akkor jöhettek volna ide élvezni a tengert, a nap­sütést, vagy ha a fényűzésből, a kényelmes ho­telokból nekik is jutna, ha nem alacsonyitanák le embertársainkat bőrük színe miatt. Az én szivemben azonban a Balaton nevét sem­mi sem foglalja el; a magyar hegyek nyaralói ne­kem szebbek, mint Miami Beach 20 milliós tün­dérpalotái, mert ott, a balatoni nyaralókban, a szépséges lillafüredi szállodában ma már nem a gazdag mágnások, gyárosok' és bankárok pihen­nek, hanem a gyárak, a bányák, a föld dolgozói töltik el szabadságukat és nyerik vissza egész­ségüket. Ezekre én büszkébb vagyok, mint az it­teni palotákra, melyekbe a balatoni nyaralók ame­rikai testvérei be nem tehetik a lábukat, csak kívülről csodálhatják azok szépségét. Igaz, nekem is meg kell elégednem azzal, amit Miami a robotosoknak nyújt, hiszen nagyszerű ez is, de amikor Brenkács Vajda elhúzza a Kul­tur Klubban, hogy “csak még egyszer haza tud­nék menni”, a többi öreg magyarral nekem is könnybe lábad a szemem, nemcsak a vágyakozás­tól, hanem az örömtől is, hogy a Balaton partján már takarítják a nyaralókat a magyar dolgozók számára. hower, a Nixon, meg mindenki, maga is meg én is. — Na, hát azt már szeretném látni. Hát ezt meg honnan veszi? — Most olvastam a Times-ból. Egy amerikai mintaházat építünk, hogy lássák meg azok az oroszok, hogy hogy él az amerikai munkás. Olyan átlag házat építenek, amilyen itt az átlagos mun­kásnak van. — Nahát avval eppen nem lehet nagyon hen­cegni. Átlagban itt, tudja, köztünk maradjon a szó, nem nagyon fényes házban laknak ám a munkások. De hát milyet építenek? Vagyis épí­tünk ? — Le volt írva szépen. A ház 13,500 dollár ér­tékű. Persze a telek az külön, az nincs beleszá­mítva. És akkor Macy-től 5 ezer dollárért beren­dezik a házat ától-cettig. Hadd lássa meg az az orosz, hogy is él a demokráciában a munkás. Jó gondolat ugy-e? — Gondolatnak nem mondom, jó, de egy kis hiba van benne. A telket itt Amerikában már nem adják ingyen, mint száz évvel ezelőtt, ami­kor mentek Kaliforniába és csak le kellett a cö­löpöket verni, oszt kész. Most 5 ezer dollárnál nem kap olcsóbban egy rendes telket. Ha csak nem megy ki a woodsba, vagyis az erdőbe. Na ez már 18,500 dollár, 5 ezer a berendezés, az 23,500, na, rendbe is kell a kertet, udvart hozni, egy ez­resnél alább ki nem hozza, az már 24.500. Na hát, ha itt az átlagos munkás 24,500 dolláros házban lakik, akkor nekem körülbelül 10 ezer dollárral tartozik Eisenhower és jobb is ha megmondja neki szomszédasszony, hogy mielőtt elmegy Moszkvába házat építeni a maga, meg az én nén- zemen, előbb intézze el ezt a kis különbözeiét ve­lem. Na, de megyek már, mert különben sose lesz vacsora. Isten áldja. NÉZZE MEG a CÍMKÉJÉT! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap boríték­ján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 4-nél (április) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy ,-s alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátra­lékát,-vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA \ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és pom előfizetésére (hátralékára .................................. Cim: ..............

Next

/
Thumbnails
Contents