Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-23 / 17. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 23, 1959 zHLájqszemle A SZABADSÁG KIBONTAKOZÁSA DÉL - AMERIKÁBAN — Helyszíni riport Dél-Amerikából — A délamerikai országok állami, társadalmi és gazdasági rendszeréről, politikai viszonyairól, az egyházi befolyásról és az egyre növekvő munkásmozgalmi harcokról és sikerekről a tőkés országok sajtóorgánumai csak egész felületes — és nem is tárgyilagos — képet nyújtanak egy- egy szürke újságcikkben. Pedig igen komoly események játszódnak le napjainkban. Elég ismert dolog, hogy közép- és délamerikai országok állami, társadalmi és gazdasági rendszerének alapja a rothadt korrupció és a háromszori kizsákmányolás. A kizsákmányolt, kisemmizett dolgozó nép kezdi lerázni az igát, nem tűri tovább a diktátorok és ezek cimboráinak gazságait, népelnyomó, szabadságot és emberi jogokat eltipró uralmi rendszerét. A délamerikai népek felébredtek évszázados tunyaságukból, felismerték nyomorúságos helyzetüknek valódi okait. Megkezdték a harcot az elnyomás, a kizsákmányolás ellen és a gazdasági függetlenség kivívásáért. A tipikus délamerikai viszonyokat ismerve két probléma ismertetését tartom rendkivül érdekesnek. tekintenek a boldogabb jövő, a szocializmus felé. így megismerve a közép- és délamerikai viszonyokat nem kell csodálkozni azon, hogy a nép felismerte nyomorúságának valódi okait, melyek a következők: A minden emberi és szabadságjogot megfojtó diktátori uralom szövetségben a megvesztegetésre, csempészésre hajlamos korrupt kizsákmányoló idegen nagytőkével. Továbbá a papság és a belföldi nagybirtokos osztály, mely profitéhségét sohasem szűnik meg mérsékelni. Nem véletlen tehát, hogy ezeket a közép- és délamerikai diktátorokat egymásután elsöpri a nép dühe. Venezuelában Perez Jimenez, Colom- biában Rojjas Pinilla, Kubában Batista volt kénytelen otthagyni a dollármilliókat jelentő diktátori trónusokat. 2. E pontnál jutottunk el a második felvetett problémához; nevezetesen kik döntötték meg ezeknek a korrupt diktátoroknak hosszantartó garázdálkodását, uralmát? Az erjedés akkor kezdődik, mikor az elnyomás, a terror tetőfokot ér el. A diktátorok trónusait már nyaldosták a szabadság és a forradalom tűz- csóvái, de még tartották magukat, mert Washington segítette őket. De a segitőkéz is belátta, hogy a nép millióinak dühével szemben hatástalan minden anyagi segítség. És Washington egymásután áldozta fel üzlettársait. Mert e diktátorok csak üzlettársak voltak, s segitőkéz a munkás- osztály kizsákmányolásában és elnyomásában. A diktátori uralom megdöntésében a munkás- osztály és a parasztság mellett döntő szerepet játszott a haladó szellemű ifjúság, mely elsőnek tűzte ki zászlajára: “szabadságot, s emberi jogokat akarunk, mindenkinek egyenlőséget.” A munkásosztály pedig mindezt követte és részben kiharcolta. Folyt a munkásvér és folyt a fiatal egyetemisták vére Bogotában a Capito- lium dór oszlopos árkádjai alatt, Caracas most épült börze negyedében, Kuba exotikus erdeiben, de győzött a lelkesedés s az akarat. Elűzték a diktátorokat, A harc ezzel nem nyert befejezést, a kizsákmányolás nem szűnt meg. Egy uj harc vette kezdetét! E harc úgy politikai, mint gazdasági vonalon folyik és egyre jobban erősödik. A népnek vannak igazi hősei, akik ismerik a történelmi fejlődést és felismerték annak jelentőségét, tudják, hogy mit kell tenni, előttük nem ismeretlenek a szocializmus elvei és tanításai és ha lassan is, de erre az útra akarnak és fognak lépni. Kisérje őket sok siker ezen a megkezdett dicső utón. Irta: Dr. V. A szabadságharcosok 1. Az egyik probléma, hogy az elnyomott dolgozó tömegek hogyan ismerték fel gazdasági nyomorúságuk igazi okait. Ennek felismerése egy általános kulturáltsággal rendelkező népnél nem volna feltűnő, de Dél-Amerikában — hol a papságnak oly erős befolyása és hatalma van a “lelkek” felett, ez már más helyzetet idéz elő. Tehát néhány szót a papság működéséről. Európai ember nem hinné, hogy Dél-Amerikában a papság még a mondott értelemben sem “lelki- pásztora nyájának”, hanem kezében összpontosult gazdasági erejével intézi az ország ügyeit. A legnagyobb bankok, bányák, gyárak, üzleti elvekre fektetett kórházak, szanatóriumok, földbirtokok. malmok, vasút- és repülőtársaságok fő- részvényese a papság. A hiszékeny és elbutitott délamerikai nép vámszedői. A diktátorok pártfogói, idegen tőkések üzlettársai, a nén ellensége, a haladás, műveltség és fejlődés kerékkötői. A sötétség birodalmának királyai, akik itt a földön a haladó ember mennybe jutásáért bőveif szedik a dollárokat, pesokat. A nép a sok brutalitás dacára látja már, hogy akik nem dolgoznak, jobban élnek. Két világ van ezen a földtekén. Az egyik világ: Az állatnál is' nyomorúságosabb viszonyok között élő ember. Szenny, fertőző betegség és örökös éhség. Ez az élet tartalma a születéstől az elmúlásig. A másik oldalon az elképzelhetetlen fényűzés! Európában alig ismert ragyogás, pompa. Léhaság, erkölcsi züllöttség. Luxus autók s kéj utazásokra berendezett yachtok. 30—40 szobás kastélyok parkokkal a pompa és a fényűzés alig elképzelhető varázsával. És e hatalmas vagyonok urai gyárosok, nagykereskedők, export-importőrök, akik egy-két évtizeddel ezelőtt üres kézzel, rongyosan jöttek ide. Ma dollármilliomosok. És végre most felfigyelt a nép! Miből? Mit dolgozlak ezek az emberek? Semmit! Csempésztek, szélhámoskodtak, vagy a Il-ik világháború idején, mint semleges államok polgárai a fasiszta hnriigénezet javára szállítottak aranyat, platinát, élelmet és nem utolsósorban fegyvert. Most is ezeket az üzelmeket űzik. Gyáraikban pedig sok-sok ezer ember, munkás robotol 300—400 peso éhbérért. Ezek a tőkések tovább növelik profitjukat, a munkások pedig tovább nyögnek a terhes munka alatt és éheznek gyermekeikkel, kiknek számára még az iskoláztatás ingyenessége sincs biztosítva. Középkori állapotok! Itt kell megjegyezni, hogy Dél-Amerikában az iskola egyike a legjobb üzleteknek. Az i_skolák az egyházak, vagy magánszemélyek; vagy societadok (részvénytársaságok) kezében vannak. Egy gyermek havi tandija 60—200 peso. Egy tanár havi fizetése 250—450 peso. A normális életszükséglet 1400—1800 peso. Fz a néhány számadat feleletet ad arra, hogy miért a tanárok kezdik felvilágositani az ifjúságot a helyzet tarthatatlanságáról, s egyben bízvást A nyaszaföldi luxusvilla teraszán karcsú angol fiatalasszony kedves mosollyal térdel a nádfona- tu szék mellett, s teát nyújt a széken ülő három év körüli gyermekének. A háttérben hegyek és jellegzetes afrikai bozótos tájék. Első pillantásra idillikus a kép! De ime, az asszony nyári ruháján, a derékon töltényöv éktelenkedik, nagy pisztolytartóval, lábainál kutya hever, s a kép aláírásából megtudhatjuk, hogy mind a revolver, mind a harapós eb a “színes terroristák” elleni védelmet szolgálja, mivelhogy Nyaszaföldön a “né gerekből alakult gengek” miatt immár senkinek sincs biztonságban az élete. Lehet, hogy az Illustrated London News olvasói közül sok angolra ez a kép teszi a legnagyobb hatást. De számunkra sokkal megdöbbentőbb a többi kép, amelyeket ugyanezen folyóirat közöl. Egy vályogház romjai között csípőre tett kezű angol katona, láthatóan rendkivül elégedett arccal szemléli a gyarmatosítók hadseregének müvét, egy másik képen magas lánggal lobog egy afrikai kunyhó. S a szemérmetesen megfogalmazott aláírás szerint a négerek azzal “vádaskodnak”, hogy az angol katonaság gyújtotta fel kunyhóikat. Egy másik fényképen a gyarmatosítók hadserege éppen kirámol egy “bennszülött” üzletet, melynek tulajdonosát azzal gyanúsítják, hogy együttműködik a “terroristákkal”. Egy további képen a függetlenségükért harcoló négerek “fegyvere”: balta és fanyélre erősített kerékpárlánc. Az ember szive összeszorul a megdöbbenéstől, ha arra gondol, hogy ilyen kerékpárláncokból készült “fegyverekkel” veszik fel a küzdelmet a nyaszaföldi függetlenség harcosai az angolok géppisztolyai ellen. Micsoda egyenlőtlen küzdelem! Legalább annyira egyenlőtlen, mint amikor a mai nyaszaföldi szabadságharcosok ősei dárdákkal és nyilakkal küzdöttek a Gatling-puskákkal reájuk törő angol gyarmatosítók ellen. Nem lehet pontosan tudni, hogy akkor, amidőn az angol gyarmatosítók, a nagy világutazó Stanley és Livingstone nyomában megkezdték rohamukat “Afrika fehér foltjai” ellen, s megjelentek a Zambézi- és a Viktória-zuhatagnál, asszonyaik hordtak-e töltényövet a derekukon vagy sem. De az bizonyos, hogy akkor még ezek a fegyverek babonás félelmet ébresztettek Afrika elmaradott néger törzseiben. Csupán néhány fegyveresre volt akkor szükség, s a rabszolgahajcsárok hajóinak fedélköze sziníiltig megtelt a jól jövedelmező eleven “fekete áruval”. A gyarmatosítók fegyveres túlereje most is megvan Nyászaföldön éppúgy, mint Afrika* más, gyarmati területein. A kődárdától és az ijtól a kerékpárláncból készített fegyverekig megtett haladás nem ellensúlyozhatja a gyarmatosítók modern fegyvereinek fejlődését a Gatling-puskától a géppisztolyig. Mégis megváltozott valami Nyaszaföldön, s ez a változás a négerek gondolkodásában következett be. A Nyaszaföldön csakúgy, mint Afrika más területein a világ a fekete földrész lakóinak öntudatra ébredését szemlélheti. A függetlenség iránti olthatatlan vágy teszi képessé a nyaszaföldi férfiakat, hogy egyenlőtlen fegyvereikkel is felvegyék a küzdelmet az angol kizsákmányolás ellen. S bár nyilvánvalóan nem ez volt szándékukban, de ezt bizonyítják az Illustrated London News szerkesztői is, amikor hatalmas cimképen mutatnak be hét foglyul ejtett, a nyaszaföldi függetlenségért küzdő néger férfit. A fogságba esett néger férfiak ruházata valóban szedett-vedett. Kettőjükön ócska, rongyos ballonkabát, a többi rövidnadrágot és feslett inget visel. Többségük mezítlábas, bár egyiküknek cipője is van. De micsoda cipő. Vékony lábszárai legalább kétszer férnének bele a cipő felsőrészébe, s a cipőtalp is meglehetősen rozzant. Szomorú bizonyítvány ez az angol gyarmatosítók számára, akiknek propagandája annyit büszkélkedik az állítólagos civilizációval és kultúrával, amelynek áldásaiban Nyaszaföld népeit részesítik. Az angolok elrabolták a néger őslakosság szabadságát és földjének természeti kincseit, s ilyen ócskaságokat adtak cserébe. A biztonsági erők katonája géppisztolyát közel tartva, fölényes mosollyal néz szembe az olvasóval. De a négerek szálfaegyenesen, büszkén állnak, bár kezüket a hátuk megett összekötötték. Szemükből szinte parázslik a ki nem mondott gondolat: “Bennünket elfoghattak, de mások tovább harcolnak. Igaz ügyért küzdünk, s a győzelem végül is a miénk lesz.” Ilyen gondolatok támadnak az emberben az Illustrated London News nyaszaföldi képeinek szemlélése közben. S e, folyóirat szerkesztőit tulajdonképpen dicséret illeti: bár az ellenkezőjét akarták elérni, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megérthessük, mi is történik ma Nyaszaföldön. Á. I. I PÉNZ Azt hiszed, hogy a pénz már minden, Azt hiszed, hogy a pénz hatalom, Azt hiszed, hogy ha pénz van a zsebedben Már megszűnik minden fájdalom. A mások vérén szerzett pénzed Mindegyikén egy munkás könnycsepp, S minden munkás szivén egy seb Mely leszámolást és megtorlást kér A korbácsért, a kizsákmányolásért. Irta: Dr. V.
