Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-16 / 16. szám
Thursday, April 16, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZh 7 AZ ELMARADOTT ORSZÁGOK IPAROSÍTÁSA Korunkban évről évre újabb és újabb államok válnak függetlenekké. A világpolitika porondján egyre nagyobb politikai súlyúk, szerepük van az egykori gyarmatoknak. A második világháború után a föld területének mintegy egyharmada glóbusunk lakosságának több mint fele rázta le magáról a gyarmati, félgyarmati elnyomás láncait. S ez a folyamat korántsem ért véget. Az állami függetlenség kivívása csak az első — igaz, a legfontosabb — lépés. Az önálló államiság azonban az uj gondok, uj feladatok egész sorát hozza felszínre. Mindenekelőtt a gyarmati rendszerből fakadó gazdasági elmaradottság megszüntetésének szükségessége lép előtérbe. Ez országok gazdasági problémáinak lényegét a fejlett országok és a közöttük meglevő kiáltó egyenetlenség szabja meg. 1949-ben például a fejlett országokban ez egy személyre jutó évi nemzeti jövedelem 915 dollár, az elmaradott országokban 54 dollár volt csüpán. A legldáltóbb az ellentét az Egyesült Államok és az Indonéziai Köztársaság kozott volt. Az előbbiben évi 1452 dollár az utóbbiban évi 22 dollár esett átlagban egy személyre. S e szám nem valami fiktiv statisztikai mutatvány eredménye. Sokatmondó, döbbenetes adatokban jut kifejezésre. A napi igen szerény 2,000 kalóriás létminimummal szemben a föld számos országában egy személyre nem jut több, mint 1,400 kalória táplálék, s az elmaradott országokban az átlagos életkor alig haladja meg a 30 évet, noha a fejlett országokban már a 60-at is túlszárnyalja. Hogyan fejlesztették a gyarmati gazdaságot Egyesült Államok “nyújtott segítséget” az elmaradott országoknak, hanem az' amerikai tőkefelhalmozódás növekedett az elmaradott országok terhére. Hogy a valóságban mi a célja az Egyesült Államok “segély”-einek, arról a segélyek összetétele is beszédesen árulkodik. Áz 1956—57. évben 203.4 millió dollárt adtak un. gazdasági segély címén elmaradott országoknak. és ugyanebben az évben katonai segélyre több mint háromszorosát, 964.3 millió dollárt. A számok azt is kifecsegik, hogy a közismerten amerikai szuronyokra támasz kodó kormányok közül nem egy — Dél-Vietnam, Irán — egyetlen centgt sem kap másra, mint katonai célokra. Az Egyesült Államok “segélyprogramja”, magántőke befektetések növelése tehát legkevésbé sem megoldás. A fejlett kapitalista országok olyan programot szeretnének elfogadtatni, hogy az állami beruházások biztosítsák az iparosításhoz szükséges nem rentábilis létesítmények rríegteremtését. Tehát az állam vállalja az ut-, Vasút-, csatornaépítést. egészségügyi, közoktatási hálózat fejlesztését stb. Ha e feltételek már megvannak, majd akkor lép színre a magántőke a rentábilis üzemek, gyárak létesítésére. A szocialista országok segélye Amennyiben viszont egy ország valóban az iparosításnak nem ezt, hanem a kapitalista körül-’ mények között ma leghaladóbb formáját,.az állam irányítása utján történő iparosítást tűzi ki célul, az imperialista hatalmak ellenkezésével és gán- csoskodásával kell megküzdenie. Az imperialisták nemcsak szűk értelemben vett gazdasági érdekeiket látják veszélyeztetve. .A függőség lazulása vagy csak erőteljes csökkenése, a függetlenség megerősödését vonja maga után, s innen már csak egy lépés vezet a teljes politikai szembeforduláshoz, a teljes egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok megteremtéséig. Márpedig erre van példa: a szó- L cialista oi'szágoknak az egyes volt gyarmati országokkal az évek folyamán kialakult kapcsolata. A szocialista országok az 1955—1957. években mintegy 1.4 billió dollár értékű kölcsönt nyújtottak ilyen célokra, az alábbi megoszlás szerint: Egyiptom .................. 510 millió dollár Szíria .......................... 280 „ „ India .......................... 270 „ „ Afganisztán................ 145 „ „ Indonézia .................... 110 „ „ Burma ........................ 20 „ „ Jemen.......................... 30 „ „ Ceylon ........................ 20 „ Kambodzsa ................ 22 „ „ szerződések értelmében a szocialista or. gok teljes gyárak szállítását is vállalták,.'«.általában 1960-ig kedvező feltétel a kölcsönt élvező ország számára, hogy nem devizában, hanem áruszállításokkal lehet visszafizetnie a kölcsönt. A kamat igen alacsony, általában 2—2.5 százalék, szemben a Világbank által felszámított 4—6.5 százalékos kamattal. Ily módon e kölesönökből 1955 óta 140 Ipari létesítmény építése kezdődött el. A szocialista országokkal kialakuló kapcsolatok példája, erjesztő hatást gyakorol azok felé az országok felé is, amelyeknek még nincs ilyen kapcsolatuk. Yincze Ferenc A volt gyarmati, félgyarmati országok gazdaságára azonban nemcsak az elmaradottság nyomta rá bélyegét. A gazdaság struktúrája egyoldalú, túlnyomó többségében a mezőgazdaságon nyug szik. Az ipar súlya igen csekély, esetenként elenyésző. Belga-Kongó gazdaságának 32.3, Észak- Rhodéziának 74, Bolíviának 40.6 százaléka bányászatra épül. Hasonló a helyzet a nagy olajtermelő országokban, igv például Irakban a fenti alapon számított aráhyszám 43 százalékot tesz ki. Ezek az adalékszerüen felsorolt számok is meggyőzően ' bizonyítják, milyen hallatlan nagy mértékben függnek ezek az országok a világpiactól, mennyire ki vannak szolgáltatva nemcsak az objektiv tendenciák hullámzásának, de az erősébb partner kényének kedvének is. S helyzetük köny- nyen romlik. így például a második világháború küszöbén az elmaradott országok már csak 60 százalékát kapták annak- az iparcikk-mennyiség - nek — azonos mennyiségű nyersanyag ellenében —, mint a múlt század végén. A nyersanyagárak esésé súlyosan hat ki az érdekelt országok fizetési ipériekére. Jellemző,.hogy két év lefolyása alatt (1955—1957) Egyiptom devizatartaléka több mint 20, Indiáé mintegy 50, Indonéziáé kb. 30, Burmáé több mint 10, Ceyloné több mint 10, Chiléé csaknem 50 százalékkal csők kent. Az elmaradott országok fejlesztésének szükségessége felett már nem folyik vita. Ez önmagában véve is mutatója a világ politikai viszonyaiban végbement kedvező változásoknak. Az Amerikai Egyesült Államok ék vele a többi kapitalista ország — néhá egyes elmaradott országok hivatalos politikájával egyetértésben — a magántőke behatolásában, a magántőke befektetéseinek növelésében látja a fejlesztés irányát. A magánbefektetések növelésé pedig nemhogy megoldaná az alapkérdést, de éppenséggel az ellenkező eredménnyel, a függőség növekedésével, a kiszolgáltatottság fokozódásával jár. A kapitalista “segély” A magántőke beruházásai következtében igen kurta idő alatt nagyobb lesz az országból kiáradó profit, mint a beáramló tőke. Az Egyesült Államok tőkéseinek nem teljes profitja (a helyszínen újra beruházott profitok levonásával) 1950 és 1956 közötti években például mintegy 60 százalékkal volt több öt példaként kiválasztott ország (Kuba, Mexikó, Brazilia, Fülöp-szigetek, Venezuela) viszonylatában, mint az ugyanazon idő alatt beruházott tőke. Ezen idő alatt az Egyesült Államok beruházásai kb. 10 milliárd dollárral nőttek. A tényleges, Amerikából jövő tőkebehozatal azonban csak 4.9 milliárdot tett ki. Az említett befektetésekből származó profit a kérdéses időszak alatt viszont 16 billió dollárra rúgott. Ha tehát összevetjük a számokat, kiderül, hogy nem az KÖRÜL ü i ZT E M A smo'-gasbrod eredetileg előétel, óriási méretekben. Nagy terített asztal, telistele mindenféle jóval, különböző halakkal és rákokkal,vajjal és sajttal, hideg sültekkel, tojásételekkel, salátával — ez a svéd Ízelítő. Több tucat tál sorakozik a terített asztalon, mindegyik más finomságot kínál — ha mindegyikbe csak belekóstol az ember, akkor is jóllakik. Manapság azonban ilyesmivel elsősorban csak a kiváncsi külföldiek kísérleteznek. Az ára is ehhez igazodik. A svéd étlápon viszont a főszerepet a különböző szendvichféleség foglalja el — svéd előétel ez is, de csak kicsiben. Vékony szelet kenyér, vajjal megkenve, rajta tojás, hal, szardínia, saláta, sajt, sonka vagy felvágott — mindez olyan bőségesen, hogy a kenyeret nem is lehet kézbevenni, késsel-villával eszik. Az ára sem magas: egy-egy ilyen megrakott kenyér körülbelül egy svéd koronába kerül (a korona a dollár egyharmad része). A következő sorok nem tartanak igényt arra, hogy bőséges Ízelítőt nyutsanak Stockholmról. Nem megrakott asztalt tálalok az olvasó elé, inkább csak néhány szendvicset—néhány rövid fel- vgyzést, ízelítőí a svéd életről. ★ A Skandináv-félsziget csak a messze északon függ össze a szárazfölddel. A kontinensről általában tengeren keresztül érkezik az utas. De ha Berlinben beszáll a közvetlen kocsiba, Stockholmig akár ki sem kell szállnia belőle. A vonatot egy hétezer tonnás komphajó viszi át Németországból Svédországba. Úgy nyeli el a komp szőröstül bőröstül a vonatot, mint annak idején Jónást a cethal — hogy azután három és fél órai átkelés után ismét épségben kiadja magából. A vonat a határállomásról letolat egészen a tengerig. A komp pedig úgy fáról oda, hogy a rajta levő sinhálózat pontosan összeillik a kikötő sinhálózatával. Négy sínpáron négy szerelvény áll egymás mellett a ragyogó tiszta fehérre festett falu, neonvilágitásos hajógyomorban, amely egyébként is a hajó legnyugodtabb pontja. Felette húzódnak a különböző fedélzetek, vendéglővel és kávéházzal, üzletekkel és bankfiókkal, garázzsal, kényelmes fotelokkal és sétafedélzettel. Megérkezéskor - a .hajó, ismét hajszálpontosan hozzááll a kikötői sínpárhoz, a vagonokért eljön a mozdony és máris'vigárt szalad tovább a vonat Svédország földjén. ★ “Észak Velencéjének” nevezik sokan a nyolcszázezres lakosságú svéd fővárost. Ez igy túlzás, mert Stockholm nem a vízre, hanem a viz mellett épült. De az északról benyúló tó és a délről a városig húzódó, keskeny' téngeröböl, meg a STOCKHOLMBAN rengeteg hid, tényleg — hegyek nélkül is — festői fekvést biztosit a városnak. Ami pedig alapvetően megkülönbözteti Velencétől — az a nagy tisztaság és a rend, ami Stockholmot és általában egész Svédországot jellemzi. A nyílt tenger - mintegy félszáz mérföldre van a várostól, de a hajók a mélyen benyúló tengeröblön simán fel- ’ jönnek és magam láttam a város közepén hor- gonvzó hadihajókat. • * • • t. ■. . Itt mindjárt megemelhetjük,-, hogy a- semleges Svédország éppoly szenvedélyesen fegyverkezik, mint az ugyancsak semleges Sváje. Az ország lélekszámához képest, elég tekintélyes hadsereget tart fenn. Láttam egy sziklába vájt. óriási garázst — egész Stockholm sziklákra épült — ami tulajdonképpen több tízezer ember befogadására alkalmas — atcmóvchely. Az atomhisztéria Svédországban is megtalálta a maga áldozatait. Az idegent sok minden meglépi ebben a városban. így például ezek .a skandinávok egyáltalában nem azo*k a szőke germán óriások, ahogyan az ember elképzeli. Nyilván több náluk a 6 láb magas ember, de ez egyáltalában nem általános jelenség. ★ Nagyon szép Stockholm nappal, bőséges választékot kínáló üzleteivel, fényes kirakataival, tiszta utcáival. De különösen szép este, amikor fellángol a főútvonalak fényes tűzijátéka“; a szí-, vár van,v minden színében tündöklő kisebb-na- gyobb fényreklám. Tényleg pompás látvány ez, amely ragyogásával elvakit ja az idegent ás homályba burkolja előtte az elég sivár mellékutcákat. Nyugodtan hozzátehe+jük: este 9 óra után az utcákon több a neon, mint az ember. Mindenki korán hazamegy, az emberek itt általában otthonülők. • Üresek este a villamosok is, de nappal sem nagyon zsúfoltak. Állítólag a stockholmi villamos a legdrágább Európában. Az idegenben rövidesen az a benyomás alakul ki, hogy a gazdagság és a fény, a sok üzlet és autó végeredményben a lakosságnak csak egy kisebb rétegét szolgálja. Legalábbis emellett bizonyít az, hogy a gazdag üzletekben-kevés vevőt látni, és a mi fogalmaink szerint '""'esek a vendéglők, a színházak és mozik is. Ez utóbbiban nyilván közrejátszik az is, hegy az ottani magas technikai kultúra mellett a szellemi kultúra.bizony, visszamarad kissé, annak elletiáré, bógyaz európai-Nile'« országok között a do’gozá tömegek életszínvonala éppen Svédországban a legmagasabb. ; .. Ádám László
