Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-16 / 16. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZc Thursday, April 16, 1950 Munkásmozgalom i yás automáció és a szakszervezetek Gépekkel helyettesítik az emberi munkaerőt. — A monopóliumok az ipari munkások apadásával az uniók alkonyát remélik. — Egyre több a nőmunkások száma. — A right-to-work törvények gátolják a szervezkedést. Az AFL-CIO-hoz tartozó nagy szakszervezetek vezetői, a munkanélküliek számának emelkedéséből és a szakszervezetek állandóan csökkenő taglétszámából vesznek tudomást a termelés automatizálásának egyre terjedő iramáról. Kajánhangu cikk jelent meg erről a helyzetről a Wall Street Journal április 7-iki számában. “Lehet, hogy taglétszámuk (az uniók) majd leapad, a sztrájkhatalmuk legyengül, politikai erejük eltűnik. A nagynevű vezetők — a Walter Reufherek és a Dave McDonaldok — egész kis alakok lesz maholnap”, mondja a cikkíró. “Az automáció vérét veszi a szakszervezeteknek, különösen a nehéz- és tömegiparokban”, idézi egy szakszervezeti vezető panaszát. Ez valóban egyezik a tényekkel. Az autómun- kások szakszervezete 5 évvel ezelőtt az ország legnagyobb munkásszervezete volt, most csak a 3-ik vagy 4-ik helyen áll. 1957 óta több mint 200 ezer tagot vesztett. Az acélmunkások szakszervezete 74,000-el kevesebb tagdijat fizet be a központi pénztárba. Az IUE (villanyfelszerelési munkások) egy .évi vesztesége 27,000 munkás, s igy tovább. Ha eleinte tagveszteséget még a gazdasági hanyatlásnak tulajdonították, a munkásvezetők most már tudják azt, hogy az uj gépek és munkamódszerek csak súlyosbítani fogják a helyzetét és nem enyhíteni. Az automáció főleg a gyári munkásokat érinti súlyosan. A “kék gallérosokat”, ahogy a WSJ nevezi a futószalag mellett görnyedő tömegmunkásokat, akik a szakszervezeti tagság 85 százalékát alkotják. Az uj termelési módszerek valamivel növelni fogják ugyan a “fehérgallérosok” •— a mérnökök, gépszakértők — számát, de a szakszervezeteknek nem lesz előnye ebből. Lépések az uniók gyengítésére A nagyipar célszerűnek találja az uj gépek és uj munkamódszerek szempontjából uj gyárépületeket felépíteni a régi, elavult gyárépületek majd nem olyan költséges átalakítása helyett. Az uj üzemek részére — nagyon gondosan —azokat az országrészeket és államokat választják ki, ahol a szakszervezetek ereje gyenge és ahol a “right- to-work”-törvények biztosítják azt, hogy ne is tudjanak megerősödni. (Ez a törvény 17 államban tiltja olyan munkaszerződések megkötését, amelyek az üzemekben dolgozó munkást kötelezik az unióba való belépésre és az unió teljes mellőzését vonhatja maga után.) A modern iparnak kevés “kék-galléros” s több “fehégalléros” alkalmazottra lesz szüksége. Az utóbbiakat állítólag nem érdekli a szervezkedés. Ahol kétkezi munkásra van szükség, ott férfiak mellett nőket is lehet alkalmazni; az utóbbiakat szintén nehéz megszervezni. Legalábbis ez a WSJ véleménye. A WSJ cikkírója úgy beszél az automáció által állandósított munkanélküliségről, mintha az csakis a szakszervezetek gondja volna, örömmel állapítja meg, hogy a termelés emelkedett az elmúlt évben, és majdnem elérte az 1957 februári csucstermelést, mégpedig sokkal kevesebb munkással. Egy clevelandi autóüzemet említ példaképpen, ahol 154 motortest megy át a futószalagon egy óra alatt 41 munkás segítségével most, pedig pár évvel ezelőtt még 117 munkásra volt szükség ennél a munkánál. Mindegyik motor 530 vágó és fúró műveleten megy át anélkül, hogy emberi kéz érintené. Közlekedési felszereléseket gyártó iparokban a termelés 4 százalékkal emelkedett, de az alkalmazott munkások száma 260,000-el csökkent. A gumitermelés nem emelkedett ugyan, de az ipar 198,000 munkása közül 25,000 vesztette el állását. A vegyi- és rokoniparok termelése 19 százalékkal ugrott fel, a munkásainak száma 35,700-al apadt. A modernizált termelés legsúlyosabb áldozata talán a szénbányászok szakszervezete, amelynek 1923-ban 750,000 tagja volt. Azóta a bányákat mesitették. A műszaki energia kitermelésénél újabb fűtőanyagok vették át a szén helyét. A puhaszénbányászok száma ma 180,000, az antracit bányászoké 60,000 és 250,000 olyan munkás tartozik most a szakszervezethez, akik más szakmán dolgoznak. Ha megfelelő lépéseket nem tesznek a megelőzésére, akkor az autómunkások szakszervezete hasonló zsugorodásnak néz elébe. Maga Reuther mondta egyszer, hogy ha az autóipart teljesen automatizálnák, akkor 200,000 munkással elérhetnék azt a termelést, amit ma 1,200,000 munkás végez el. A munkásmozgalom feladata Wall Street monopolistái hiába álmodnak egy olyan társadalmi rendszerről, amelyben megszabadulnak a munkásproblémától, mert mindent a gépekkel végeztetnek majd el. Nem csak rajtuk áll a vásár? Eltekintve attól, hogy a gépek hiába termelnének, mert nem lesz, aki az árukat megvegye, ha nem lesz egy jólkereső munkásosztály, de az amerikai munkások sem fogják sokáig tűrni, hogy úgy kezeljék őket, mint a kapitalistagépezet egy elkopott, szükségtelen részét, amit szemétdombra lehet dobni. A szakszervezeti vezetők is revízió alá veszik majd eddigi osztályegyüttmüködési álláspontjukat, mert ha nem, majd a tagság velük is a munkanélküliek táborát fogja szaporítani. Bizonyos tétova, tapogatódzó lépéseket már tettek a helyzet javítására, de ezek nem elég erélyesek ahhoz, hogy a modern technika magasabb termelési képességének gyümölcséből elegendő részt juttassanak a munkásosztálynak, még eddigi életszínvonalának fenntartására sem. A szakszervezeti vezetők uj munkaszerződések alkudozásainál előnyöket keresnek tagjaik számára. A munka megosztását rövidebb munkaidővel, a munkáselbocsátások csökkentését, a 35 órás munkahét törvényes megerősítését, a nyugdíj korhatár leszállítását, a munkás fizetett átköltöztetését az üzem uj telepére, vagy a gyár nélkül maradt munkás végkielégítését — fizetésének 60 százalékát egy egész évre — követelik. Washingtonban április 8-án munkanélküli tüntetésre készültek az AFL-CIO tagjai. A készülődés olyan harcias formát öltött, hogy George Meanv megijedt, hogy a mozgósítás túlnő általa elképzelt udvarias taktika határain. Sietett lépéseket tenni arra, hogy szárnyát szegje a munkanélküliek megmozdulásának és tüntetés helyett zártfalu gyűlést rendelt el. A munkanélküliek érdekében ennél többet kell tenni. Elsősorban munkához kell őket juttatni. Az uj iparterületek eddig szervezetlen munkásait meg kell szervezni. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a nőmunkások megszervezésére. Országos politikai kampányt kell indítani a Taft-Hartley-törvény és ennek leszármazottja, a “right-to-work”-törvény visszavonására és a mun kásság szabad szervezkedési jogának újbóli törvényes megerősítésére. (A beszüntetett Wagner- törvény visszaállításáért.) Ha leszállítanák a szakszervezeti vezetők sok- tizezer dolláros fizetését, akkor több jutna szervezési költségekre és a vezetők is közelebb kerülnének a munkásosztály problémáihoz. Tröszfeiienes törvénnyel üldözik a szakszervezetei A kormány a Sherman Trösztellenes törvény alapján eljárást indított az International Ladies’ Garment Workers Union és három bluzkészitő gyáros szövetség ellen. A vád az, hogy egymás között szövetkezve kontrollálják a bluzpiacot országszerte. Az egyik gyárost raketirsággal vádolja William P. Roger államügyész, aki kijelentette, hogy a Sherman-törvényt először használják raketirek ellen. De szakszervezetek ellen nem először veszik igénybe. Kb. félszázaddal ezelőtt a Danbury Kalapkészitők Szakszervezetét marasztalták el ennek alapján és 252,130 dollár pénzbírságra Ítélték, amely összeg kifizetését az unió minden egyes tagjának felelősségévé tették. Bünük az volt, hogy sztrájkoltak és ezzel gátolták a “kereskedelem szabad folyását.” 186 sztrájkoló ka- lapkészitő kis házacskája forgott veszélyben, amit a büntetés behajtására el akartak árverezni. Annak idején az American Federation of Labor országos gyűjtést indított a kalapmunkások megsegítésére. Ez alkalommal George Meany ígérte meg az AFL-CIO segítségét az ILGWU részére. Az ILGWU védelmét Adlai A. Stevenson kétszeri demokrata elnökjelölt és Simon H. Rifkind volt szövetségi biró vállalta. Az egyik gyáros-szövetséget a volt szövetségi államügyész, Herbert Brownell jr. képviseli. Tgv egy vádlottak-padjára került a szakszervezet azzal a gyárosszövetséggel, amellyel ugyanakkor éles harcot folytat egy sztrájkból kifolyólag. A Sherman trösztellenes törvény, mint a neve is mutatja, a trösztök ellen készült. Mialatt a trösztök szabadon uralják a kereskedelmet, a törvényt a trösztök barátai felhasználják a szak- szervezetek tönkretételére. Mégha az ILGWU meg is nyeri a pert, a munkások sokmillió dollárja megy el a per költségeire. Zvara Pétert fejtették állásiból A United Automobile Workers Union bejelentette április 7-én, hogy Zvara Pétert, a magyar származású Toledo, O.-i tisztviselőjét, menesztette állásából, mivel jutalékot fogadott el egy new’yorki mérnöki tanácsadó cégtől. Zvara ezzel a szakszervezet erkölcstani szabályait (ethical practices code) sértette meg. Walter P. Reuther, a UAW elnöke, bejelentésében nem részletezte, hogy Zvara milyen jutalékot fogadott el, hogy ezért milyen ellenszolgálatot teljesített, a szóbanforgó cég nevét sem említette. Azt mondta, hogy Zvara “szabadon és nyíltan” bevallotta, hogy elfogadott jutalékot a cégtől, amely érdekelve volt azokban az üzemekben, amelyek a szakszervezettel tárgyalást folytattak munkaszerződés megkötésére. “Mr. Zvara azt állította, hogy az UAW-tól senki más nincs belekeverve. Ragaszkodott ahhoz, hogy nem követett el törvénysértést. Az ügy ezen része különben sem tartozik a mi hatáskörünkbe, hanem a törvényes hatósághoz. “Mr. Zvara álláspontjával ellentétben a UAW tisztviselősége úgy érzi, hogy az eljárása nemcsak helytelen volt, hanem olyan komoly jellegű, hogy szigorúan kell vele szemben eljárnunk azért, hogy mindenki előtt tisztán álljon az, hogy semmiféle megalkuvást nem ttirünk meg magas etikai színvonalunkkal szemben és a UAW egyetlen tisztviselője sem sértheti meg ezt a színvonalat büntetlenül”, mondotta Reuther. Zvara megtagadta a UAW kérését, hogy jelenjen meg a newyorki nagyesküdtszék előtt mely vizsgálja a szakszervezeti vezetők állítólagos megvesztegetését. Ez is megsértése volt a szak- szervezet etikai szabályainak. A GREENWICHI CSILLAGVIZSGÁLÓ intézet könyvtárának rendezésekor rábukkantak egy 1676-ból származó rendeletre, mely az időjóslást halállal bünteti. Bár valószínűnek látszik, hogy a rendelkezés napjainkban már elvesztette aktualitását, a greenwichi meteorológusok mégis azzal a kérelemmel fordultak a parlamenthez, hogy formálisan is hatálytalanítsák a veszélyes rendeletet. «BI3SBBSffr'lf*«4i*aRBBBBBflSa!)BaBBBBBSBflBaaflB NÉZZE 1EÍ A CllliíÉJÉT! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 4-né! (április) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátralékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $..................-t Név: ..................................................................... Cim: ......................................................................
