Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-16 / 16. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 16, 1959 Faji egyenlőséget az iskolákban! * Az ifjúság követelése Washingtonban Szombaton, április 18-án 15,000 néger és fe­hér fiatal nő és férfi az ország minden részéből, Washingtonban fog találkozni hatalmas demons­tráción az iskolák integrálása és polgárjogi tör­vényhozás érdekében. Egyetemek, felsőiskolák tanulói, egyházak és szakszervezetek több mint 300 autóbuszt bérel­tek a küldöttek Washingtonba való szállítására. Sokan mennek kocsin, vonaton; a nyugati partvi­dékekről pedig repülőn jönnek a résztvevők. A delegációk az elnökhöz intézett kérvényeket viszik magukkal, amiket az ország minden álla­mában és Portorikóban köröztek és Írtak alá. A kérvény “az oktatás gyors integrálását az Egye­sült Államok iskoláiban” kéri. A felvonulás Washingtonban a Mall-on kezdő­dik d. u. 2 órakor, a Madison Drive és 7-ik utca sarkán. A Washington Emlékmű felé fog haladni, onnan délre a Sylvan Theatre-hez ahöl tömeggyü- lás lesz 3.15-től 5 óráig. f Hangadó szónokok Roy Wilkins és A. Philip Randolph lesznek. Jutalomosztásban fognak ré­szesülni azok a kiváló polgárok, akik a beolvadási harcban jelentős munkát végeztek. Akit rm értékeltek házijában Stratford-On-Avonban (Anglia) két nagy ame­rikai művész, Paul Robeson és Sam Wanamaker aratott óriási sikert Othello főszerepeiben. Ez nem első eset, hogy Paul Robeson Othello főszerepét a 1 a kitotta Angliában. Több, mint 20 évvel ezelőtt aratott nagy sikert a londoni Savoy színházban, mely re még mindig csodá­lattal gondolnak vissza az angol színházlátoga­tók. Paul Robeson mosta­ni alakítása azonban felülmúl minden eddigi Othello-alakitást és a N. Y. Times londoni tudósítója alig talál szavakat elragadtatásá­nak kifejezésére. Sam Wanamaker Iago-járól ugyancsak elra­gadtatással ir, kiemelve, hogy Iago alakítójának különösen nehéz szerepe van, mert a szinmii töb­bi karakterével szemben becsületes - emberként kell megmutatkoznia, mig önmaga és a közönség tudja, hogy valójában rosszakaratú gazember. Paul Robeson Wanamaker ezt a nehéz szerepet kitünően ala­kit ja. A közönség óriási ünneplésben részesítette a két nagy művészt. Amerika tényleg büszke lehet rájuk — irja a tudósitó. Meg kell jegyezni, hogy Paul Robeson tiz éven keresztül egy színházban sem léphetett fel saját hazájában, az Egyesült Államokban. Amerikai Magyar Sző Subscription in C. S. and Canada for one year $7.06, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Ine. ISO East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 * 130 Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. , Telefon: AL 4-0397 A feledés fáklya Küreshiiäsa áráldozataira A japán kormány kezelésében levő Hiroshima Atombetegségek Kórháza orvosi kara bejelentet­té, hogy nem fogja többé közhírré tenni azoknak nevét, akik az első atombomba pusztulásból ere­dő betegségben ezentúl meghalnak. Tizenhárom évvel és nyolc hónappal az első atomtámadás után még mindig legalább 60 sze­mély hal meg évente ebben a kórházban az ott- szerzett atombetegségekben. Kyodo, japán országos hírügynökség a robban­tás 12-ik évfordulóján azt jelentette Hiroshimá- ból, hogy “az 1945-ös atombomba robbantás kö­vetkezménye még mindig 90,000 egyénnek jelent halálos veszedelmet”. Az orvosok mindenféle kifogásokkal támaszt­ják alá határozatukat. Az egyik az, hogy hátrá­nyos lelki hatással van a japán népre. A másik, hogy a betegek elvesztik reményüket a gyógyu­láshoz az ismételt halálhírek következtében. To­vábbá, hogy ébrentartja a diszkriminációt a mun­káltatók meg a házastársak részéről a hiroshimai áldozatokkal szemben. Az orvosok bejelentése nagy vitát idézett elő az újságokon keresztül. A hivatalos körök szeret­nék a néppel elfelejtetni Hiroshimát és Nagasza- kit azt remélve, hogy ezzel gyengíteni fogják a japán nép háboruellenes álláspontját és leszerel­hetik az amerikai támaszpontok elleni tiltakozá­sukat. A szivárvány útja Egy másik fiatal ujamerikás ért a csalóka szi­várvány végére. Mit talált ott? Börtönt. A “Gary Post Tribune” február 13-iki száma közli, bogy Szilágyi G. Zoltán, 17 éves “mene- kült”-et a bíróság lopásért elitélte egy évi börtön­re és 25 dollár költség megfizetésére. A biró, Martin Katz, megrótta a gyereket, hogy “eljátszotta azt a csodálatos alkalmat a szabadsághoz. . . amelyért milliók az életüket ad­nák, ha megkaphatnák.” Eltekintve attól, hogy a biró elszólásának milyen jelentősége van (szerencsére a millióknak több eszük van) nézzük, milyen “csodálatos alkalma” volt itt Szilágyi Zoltánnak: 15 éves volt, amikor 1956-ban a hazug Ígére­tek őt is kirántották szülőföldje és családja gon­doskodó karjaiból. Állítólag a National Catholic Conference hozatta ki. Azóta, az újsághír sze­rint “nem volt megélhetése, nem volt támogató­ja, bevándorolta az országot, alkalmi munkát vé­gezve egy-egy városban”. Holott még iskolában lett volna a helye. A biró nagyképü tirádáit a fiú félbeszakította, mondván tört angolsággal: “senki sem segített rajtam”. A birósági vizsgálat szerint a fiú legalább két kocsit lopott vándorlásaiban, hamis neveket, ha­mis hajtóengedélyt és más hamis iratokat hasz­nált. “Egészen eltorzított fogalmat alkotott magá­nak az amerikai szabadságról”, szól a jelentés. “Nem tisztelte mások jogait, lopott és hazudott.” Vajon milyen életkörülmények tanították Szilá­gyi Zoltánt a létfenntartás ezen eszközeire? A vád, amelyért elitélték az, hogy szállásadó­nője, Mrs. Mary Touchany, 1065 Jackson streeti lakásáról egy férfi öltönyt akart ellopni. Szilágyi tagadta, hogy ez volt a szándéka. A bevándorló hatóságok a deportálás lehetősé­gét mérlegelik. Ezt ajánlotta a Szent Imre egy­ház is, amely azt mondta, hogy próbált az ifjú segítségére lenni. Költséges játék DAYTONA BEACH, Fla.—Az American Rocket Society elnöke ,David A. Young azt mondja, hogy az első olyan űrhajó, amely embert is vihetne magával, 400 millió dollárba fog kerülni. Young azt mondotta, hogy ha a kormány meg­adja ezt a 400 milliót és egyéb támogatást, akkor az első ilyen űrhajó elkészülhet 1962-re. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy az első hajó mindjárt sikeres utat tehet. Az ilyen űrhajónak legalább is 20,000 tonna súlyúnak kell lenni, amelynek szállításához más- félmillió font nyomású lökés (thrust) kell, holott a jelenlegi legerősebb rocket, a “Titan” is csak 400,000 font lökésre képes. Hasaié Jókat Mmnmk lapunk minden olvasójának! Washingtonból jelenti a (UPI) hírügynökség, hogy Carl Andersen (Minnesota, rep.) képviselő az adófizető polgárok pénzéből 5 hónapig a fize­tési listán tartotta fiát, miután a fiatal Andersen már egy kaliforniai repülőgép-társaság alkalma­zásában volt, , T j William Morris, Andersen ügyvezető helyette­se kijelentette, hogy Charles Andersen, a képvi­selő fia, majdnem ezerötszáz dollárt vett fel a kormánytól, miután 1957-ben a Ryan Aeronauti­cal Comp., San Diego, Calif.-i cég kötelékébe lé­pett! Andersen szerint fia jogos volt a kifizetett összegre, végkielégítés, túlórázás, ki nem vett szabadság és más járulék fejében. “Csak úgy bánok az alkalmazottaimmal, aho­gyan elvárom, hogy velem is bánjanak” — mond­ta a képviselő. i*a Eüofíamed eisbii mskei a hegyhez.,. A Parents-Teachers Association 75 tagja Whitestone, Queensben elhatározta, hogy elmen­nek az Egyesült Nemzetek Szovjet Küldöttségé­nek helyiségébe meghallgatni a kulturmegbizott előadását a szovjet iskolák oktatási rendszeréről. Eredetileg az előadást az iskola nagytermében kellett volna megtartani. De amikor Nikolai Bu­rov, a szovjet küldöttség első titkárának tudo­mására jutott, hogy egy szovjetellenes klikk pi- ketelni akarja az előadást, nem volt hajlandó el­menni és meghívta a szülők-tanitók csoportját, hogy menjenek a szovjet épületbe. William Lievow, a PTA elnöke, annakidején az Egye­sült Nemzetekhez fordult előadóért, ismertetni a szovjet iskolarendszert a különböző nevelési mód­szerek iránt érdeklődő csoport előtt. Az Egyesült Nemzeteknél Mr. Burovhoz irányították őt. A Catholic War Veterans vezetésével pike- telték a PTA gyűlését, de a tagság ennek ellené­re elhatározta, hogy elfogadja a szovjet küldött­ség meghívását. • Mikhail A. Menshikov szovjet nagykövet nem tarthatja meg április 20-án a Darthmouth Egye­temen a diákok által rendezett előadását, mivel a washingtoni kormány utazási korlátozást alkal­mazott a szovjet megbízottakkal szemben. Ezt a szovjet kormány hasonló intézkedése megtorlása­ként tette. A szovjet kormány azóta az intézke­dést visszavonta. Beleges külpolitika WASHINGTON. — Eisenhower elnök bejelen­tette, hogy elfogadta Walter S. Robertson lemon­dását, aki a külügyminisztérium azon osztályá­nak a vezetője, amelyik a kínai ügyeket kezeli. Robertson az 52 éves külügyi asszisztens, aki azelőtt a Laos államhoz beosztott nagykövet volt, már régen húzódó betegségére hivatkozva mon­dott le tisztségéről. A külügyi hivatalból jövő hírek szerint Robertson már régebb idő óta kéri a felmentését, de Dulles külügyminiszter kíván­ságára még hivatalában marad julius elsejéig. Robertson lemondásival eggyel szaporodott azon magasrangu külügyi hviatalnokok száma, akik fizikai (testi) bántalmaik miatt nem fon­tolgatták kellő nyugodtsággal a kiilügyekkel felmerült kérdéseket s valószinüleg hozzájárul­tak a háborús feszültség kinyujtásához. Dohányzók és nem dohányzók BUFFALO, N. Y. — A Roswell Park Memorial Institute égisze alatt működő Dr. Abraham M. Lilienfeld megkísérelte annak megállapítását, va­jon van-e valamilyen lényeges különbség a do­hányzó és a nem-dohányzó emberek között. Ezért számos kérdést tartalmazó ivet osztott szét. A beérkezett 4,456 kérdőivből igazán jelentékeny különbségeket nem lehetett megállapítani! Dr. Lilienfeld kérdéseit úgy állította össze, hogy azok rámutattak a vallásra, az étkezésre, nevelésre, származásra, a környezetre, stb., de a felelet nagyjából azonos volt úgy a dohányzók, mint a nem-dohányzók részéről. Csupán egyetlen ^kérdésre feleltek a dohány­zók háromszorta nagyobb többséggel a nem-do­hányzóknál. Ez a kérdés igy hangzott: “Időkö­zönként nem támad-e oly gondolatod, hogy sze­retnél valamit szétzúzni ?” Miután erre a dohány­zók háromszoros többséggel feleltek, Dr. Lilien­feld úgy véli, hogy a dohányzók valamivel idege­sebbek, mint a nem-dohányzók.

Next

/
Thumbnails
Contents